2013.02.11 – Otthonoktató tapasztalatok egy hónap után

Fiunk a második félévet kezdte itthon; épp ma egy hónapja. Mivel nagyon kimerítették az előzőleg történtek, az első hetet pihenéssel, játékkal töltöttük.  Voltunk az új iskolában is, megismerkedtünk a tanítónővel (egy nagyon aranyos nő), aki biztatott, hogy nyugodjak meg, rendben lesz minden, le fog tudni vizsgázni a gyerek.

Sokat gondolkodtam, tanácsot kértem, hogyan is kezdjünk hozzá. Aztán arra jutottam, hogy nekünk magunknak kell megtalálni azt a módot, ami a legjobban illik hozzánk, és a legjobban beválik. Egyelőre tehát a következőképpen csináljuk – saját kútfejem szerint:

Hagyom aludni a gyereket (elég nagy az alvásigénye), aztán felkel, megreggelizik, és nekikezdünk. Az egész okosodás kötetlen formában zajlik, nem tartunk 45 perces órákat 10 perces szünetekkel. Egyelőre a kicsi sem zavar, játszik körülöttünk, vagy nézi, hogy mit csinálunk, ő is “ír”, vagy éppen “mondókát” hallgat: a frissen tanult vers visszamondásánál egy esetben ő segítette ki a bátyját, mikor elakadt!!!

Elsőként matematikával foglalkozunk, azt nézzük át. Harmadik év végére tudni kell:

–          a szorzótáblát

–          összeadni-kivonni 200-as számkörben

–          a műveletek sorrendjét

–          a római számokat

–          kerekíteni

–          írásban összeadni, kivonni, szorozni, osztani

–          űrtartalmat, hosszúságot mérni

–          tükrözni

–          az időt mérni

–          nagyítani, kicsinyíteni

–          kerületet, területet számolni

–          a kombinatorikai alapokat

–          a törtek alapjait

–          a műveletek sorrendjét

–          alapszinten valószínűséget számítani.

Ezek közül már itthon néztük át a törteket, az írásbeli műveleteket, az időt, a tükrözést, a területet és a kerületet, a valószínűséget és a kombinatorikát, és a műveletek sorrendjét. Mondhatom, hogy a butának elkönyvelt fiunknak nagyon beválik a személyes foglalkozás, nagyon hamar elsajátította például az írásbeli osztást és szorzást. Írásban milliós nagyságrendben ad össze hibátlanul a hivatalosan diszkalkuliásnak bélyegzett gyerek (hiszen az elv ugyanaz három és hétjegyű számnál is); és úgy látom rajta, hogy növeli az önbizalmát, ha ilyen nagy számokkal dolgozik.

Nagyjából tehát már mindent érintettünk, de persze még rengeteg gyakorlás van hátra. (Különösen sokat kell foglalkozni például az órával; szerencsére már megértette az átváltást is: pl. ¾ 7 lesz 3 perc múlva az nem más, mint 6:42). Talán a matektól féltem a legjobban, de ezt illetően már bizakodó vagyok.

A harmadikos nyelvtan a szófajokat öleli fel. Ezért elolvasta Varga Katalin: Én, te, ő… című könyvét (én is ezt a könyvet olvastam ki, mikor ennyi idős voltam).  Mondhatom, nagyon tetszett neki, én meg olyan boldog voltam, hogy lelkesen olvasta (ha le tudott ülni a buszon, már vette is elő a könyvet)! Tehát összefoglalót kapott a szófajokból, ezt még persze magyarázni és ismételni kell, akárcsak a helyesírást. Mivel az „ly” és „j” helyesírását már régóta gyűrjük, ezzel nincs különösebb baj. Épp gyűjtök egy adatbázist olyan szavakból, amikben „ly” vagy „j” szerepel, a férjem pedig készít egy programot, ami véletlenül helyezi el a szavakat egy lapra; ezeket majd kinyomtatjuk, a gyerek meg kitöltögeti.

Ezen kívül verseket tanulunk (fejlesztendő a rövid távú memóriáját, szókincsét), legutóbb Petőfi: Fekete kenyér c. versét vettük. Megvizsgáltuk benne a szófajokat is.

A fiunk majdnem minden nap elolvas egy novellát, amivel kapcsolatban aztán kérdésekre válaszol. Most Móra Ferenc írásai vannak soron; a Titulász bankójából és a Csicseri történetből (szintén saját gyermekkori kedvenceim) választok ki egyet-egyet. Így az irodalommal is haladunk, van hangos olvasás (ami elég jól megy neki) és szövegértés. A történetek jó lehetőséget adnak a beszélgetésre, főleg a moralizálásra: pl. a Csengő barack c. novellában bemutatja az író, hogy a kérges szívű öregember mennyire elérzékenyül, és milyen változáson megy át, mikor meglátja a csősz beteg kisgyermekét.

A kicsi esti altatásánál végigénekeltem már a harmadikos énekkönyvet, amit persze a nagyok is hallanak, a nagyfiam fülében tehát benne van a tananyag, de mivel elég rossz a zenei hallása, ki kell tisztázni a hamis hangokat. Sok gyakorlással ez is megy.

A fogalmazással kapcsolatban vagyok kissé tanácstalan; egyelőre képekről beszélgetünk, próbálom rávezetni, hogy egyszerű tőmondatok helyett bátran használjon jelzős szerkezeteket, és összetett mondatokat. Valamint különböző témákat veszünk elő, pl. nyári örömök, arról szedi össze a gondolatait, és önti formába őket.

A környezetről még nem sok szót ejtettünk, de mivel van a családban biológusi vénával megáldott személy, lesz segítségem, ha valamiben elakadnék. Tavaszra tervezem az intenzív környezet-foglalkozásokat; mikor már lehet túrázni, és nem könyvből kell megfigyelni a természetes élőhelyeket, növénytársulásokat.

A testnevelést letudjuk a fejlesztő tornával és a gyógyúszással, kézműves tevékenységnek meg felfogható a nekem való segédkezés különböző munkáim során. Segít pólót vagy zászlót festeni, szabni, gombolyítani, felvetni, magát a szövést is szívesen végzi, és számon tartja, hogy melyik szőnyeg melyik csíkja az ő keze munkája. Természetesen emellett rajzol, papírdobozt von be színes csomagolóanyaggal, festeget…

Biztos van olyan, akinek nagyobb a tapasztalata, és összeszedettebben tanít otthon, nekünk a legfontosabb most az, hogy a gyerek járjon a fejlesztésekre, és ledolgozza a hátrányát, tehát ha nem haladna semmit a tanulással, és évet ismételne, az is eltörpülne az eredeti probléma mellett. Természetesen nagyon fogunk örülni, ha sikeresen veszi majd a vizsgáit, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy felkészüljön az életre; olyan tudás birtokában legyen, amely segíti majd ebben a bonyolult világban való eligazodásban.

Ez természetesen nálunk nem fordulhat elő...

Ez természetesen nálunk nem fordulhat elő :))

 

Advertisements

12 thoughts on “2013.02.11 – Otthonoktató tapasztalatok egy hónap után

  1. Nagyon vártam már ezt a bejegyzésedet, Erzsi:) Örülök, hogy jók a tapasztalataitok, hogy szépen mennek a dolgok otthon. A siker a legfontosabb, ha picike, akkor is. Vannak itthon játékos anyagaim a harmadikos tananyaghoz magyarból (ly-j memóriajáték szorzótáblával kombinálva, szófajos színező, stb.), ha érdekel, írj, egyszer elviszem neked áttanulmányozás, ötletelés végett. Nekünk most biztosan nem kell.
    És hogy éli meg a Fiú, hogy nem jár közösségbe? Hiányolja a társakat, vagy nem is emlegeti a régi suliját?
    R.

    • Köszönöm a felajánlást, szívesen átnézném a segédanyagaidat. Az új közösség keresése és az iskolából való kilépés megér egy új bejegyzést, nem olyan egyszerű ám ez az egész, mint gondolná az ember. Újabb csalódások, újabb tapasztalatok…

  2. Kedves Erzsi! Köszönöm, hogy megtaláltál és felébresztetted a kíváncsiságom személyed iránt. Időzgettem kb 1 órát nálad, átolvasgattam a fiacskáddal kapcsolatos embertelen tortúrát. Büszke lehetsz magadra, hogy sikerült megvalósítani az otthontanítást. Minden jót kívánok Nektek! Ígérem máskor is jövök látogatóba…

    • Kedves Névtelen!
      Köszönöm, hogy meglátogattál, köszönöm a jókívánságaidat is. Kérlek, valamelyik nevedet áruld el, hogy illően meg tudjalak szólítani, ez hogy “névtelen”, olyan rideg!

      • Nem vagyok én névtelen Erzsi, csak béna! Nem tudom mit kellett volna beírni, az e-mail címem megadtam. De már is mondom Böbe vagyok a BöbeMorzsákból!!!

  3. Kedves Erzsi!
    Én is nagyon vártam ezt a bejegyzést, el is olvastam rögtön, csak reagálni nem volt még időm…szóval nagyon örülök, hogy szépen haladtok. A vizsga miatt azért ne aggódj túlságosan, mert bár ötöst szerezni valóban nehéz felsőben, és sokszor a szerencsén is múlnak a dolgok, azért megbukni se könnyű. :)))
    A közösségkeresésbe is belejöttök majd, azért hosszú idő, mag mindannyian megszokjátok ezt a másféle életformát. 🙂

    • Köszönöm a biztatást. Azt mondod, ne aggódjak, hogy már egy hónapja itthon vagyunk, és még mindig nem alakult ki körülöttünk a rendszer?

      • Azt mondom, bizony. Hosszú idő,mire megtapasztalod, mi az, ami jó és működik is. Ha jól emlékszem, nekünk 3-4 hónap volt. Akkor év végén már tudtam,hogy otthon kezdjük a tanévet, és volt időm készülni rá. Jövőre meglátod,minden olajozottabban fog menni!

      • Tulajdonképpen így sincs okom panaszra; nem vagyok elégedetlen az eredményeinkkel. És még egyszer köszönöm a biztatást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s