2013.04.10 – Termékek, amiket még egy ideig megveszek a boltban

A Termékek, amiket nem veszek meg a boltban c. bejegyzés után kívánkozik egy második összefoglaló azokról az árukról, amiket még megveszek, de reményeim szerint már nem sokáig. Dédszüleim idejére gondolok, mint eszményi időszakra, mikor a kolbászban még hús volt, a májkrémben máj, a gyümölcslé a gyümölcs levét tartalmazta, és a tej is olyan volt, ahogy a tehénből kijött.

Itt van tehát a friss lista!

Só – Többen említettétek, és jó is, hogy eszembe juttattátok a sót. Biztos más is kapott már levelet netes listákon arról, hogyan mérgezik a sót. De ha nem, elég megnézni, mi van ráírva a só zacskójára.  Naivan azt gondolnám, hogy csakis sót (NaCl) tartalmaz, de nem. Van benne kálium-ferro-cianid, mint csomósodást gátló anyag. Nem tudom, hogy mi ez pontosan, de a cianid nem hangzik jól. Ti mit választanátok? Csomó, vagy cián legyen inkább a sótokban? Tehát aki teheti, felejtse el a bolti sót, és rendeljen a termelőtől.  Sót pedig legközelebb Erdélyben bányásznak, a Sóvidéken. Vajon ez úgy kerül forgalomba, ahogy a Jóisten megteremtette? Nagyon örülnék, ha erdélyi olvasóim közül valaki megírná, hogy milyen is a sóhelyzet most náluk!

Sampon – Valahol olvastam, hogy a sampon jószerével csak abban különbözik más tisztítószertől, hogy szebb flakonban árulják. És van-e olyan, aki a kisgyereke fejét mosogatószerrel mosná? (Akit jobban érdekel, nézzen utána „mérgek a kozmetikumokban” címen!) A legkézenfekvőbb és legolcsóbb megoldás a sampon kiiktatására a háziszappan, mint univerzális tisztító szer. Nem habzik úgy, mint az agyonreklámozott laboratórium terméke, nincs is olyan illata, de nem is tartalmaz annyi károsnak mondott összetevőt. Hígított ecettel kell lemosni. Több olvasóm írta, hogy nekik nagyon bevált, én is ki fogom próbálni.

Liszt – Ahhoz, hogy valaki otthon lisztet tudjon előállítani, malomra lesz szüksége.  Az elektromos malom árammal megy, ennek megfelelően csak akkor működik, ha van áram. A kézimalmot az ember (jó esetben az ember férje) hajtja; nekem is ilyen van (mármint ilyen malmom…). Az őrlés bizony nem könnyű munka; sőt, igen fáradságos. De legalább elmondhatjuk, hogy minden deka liszthez verejtékkel jutottunk hozzá, és ezért meg is becsüljük. Ami kijön őrlés után, az barna liszt, amit meg kell szitálni. Ami a szitában marad, az a korpa. Nem vagyok nagy kenyérsütő, mivel a kovásszal még mindig hadilábon állok (eddig élesztős kenyeret sütöttem), de annyi tapasztalatom azért van, hogy az élesztős kenyér tésztája nem kel meg, ha csak barna lisztből csinálom. A frissen őrölt lisztnek nagyobb a tápértéke, mint annak, ami már hosszú ideje áll a zacskóban. (A bolti kifliről és a házi készítésűről már egyszer írtam Mindennapi kiflink címmel.) Egy ideje már nem vettük elő a malmot, de ez a mostani jó alkalom arra, hogy újra beüzemeljük!

Tej – tehenünk még egyelőre nincs, de ha csak tudom, én is termelőtől veszem a tejet. Ennek a tejnek 190 forint litere, és jó zsíros, nem olyan híg lötty, mint némelyik bolti tej. Ebből aztán lehet itthon készíteni túrót, vajat, tejfölt, aludttejet, joghurtot, kefirt.  Sajnos a tejfeldolgozásban nincs még semmilyen tapasztalatom, de amint lesz, megmutatnom az eredményt.

Csemege uborka – az előző bejegyzésben már említettem, de ide is illik. Én ezt a receptet készítettem el. Jó magyar szokás szerint minden fűszerből egy kicsit többet tettem bele, ezért aztán erős lett, de megszoktuk a markáns ízt, és nagyon megkedveltük. (Még a torokfájásom is elmúlt tőle; az erős uborkalé becsületesen kipucolta a kórokozókat!) Ebben a receptben nem esik szó tartósítószerről, színezékről, egyéb E számokról, és így is megőrizte a minőségét a fogyasztásig! Vajon az élelmiszeripar miért tesz mindenbe mesterséges anyagokat, ha lehetne nélkülük is befőzni???

Csemege uborka házilag

Csokoládé – Bizony, a csoki is erre a listára kívánkozik. Aki jobban megnézi a csokik címkéjét, láthatja, hogy a legtöbb tartalmaz szóját. Még a legjobb minőségűek is. A forgalomban lévő szója 90 %-a pedig már génmódosított! Tehát megvan rá az esély, hogy GMO összetevőt (ami mellesleg allergén is) tartalmazó élelmiszert eszik az, aki csokit eszik. Aki ezt el akarja kerülni, annak megoldás lehet a csoki készítése házilag. Még én se főztem, de annyit már kiderítettem, hogy a csoki legfőbb összetevője a kakaóvaj, amelyet az étkezésen kívül kozmetikai célokra használnak (napozáshoz kiváló – csak ki kell tenni egy csészében a napra egy darabkát, az megolvad, és ezzel be kell kenni a bőrt). Szóval kozmetikum, ezért néhány patikában lehet kapni, 3.500,- forintért fél kilót. Állítólag ez étkezési célra is használható. Persze borsos ár, és ez még csak az egyik hozzávaló, és még munka is van vele, de ha azt nézzük, hogy az exkluzív, kézműves csokik ára 1000-3000 Ft/10 dkg körül van, akkor lehet, hogy megéri bátorságot meríteni, és belevágni az ismeretlenbe.

Gyümölcslé – Egy ismerősömtől kaptunk egy üveg gyümölcslevet, aminek előállítója a budapesti Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Iskola tanműhelye. Az üvegen lévő írás szerint csak víz, gyümölcsvelő (30 %), és cukor van benne. Ízre kifogástalan volt, és a hozzávalókban sem találtam kivetnivalót. Úgy látszik, hogy így – E számok nélkül – is lehet gyümölcslevet tartósítani. Akkor vajon a bolti gyümölcsleveknek miért olyan hosszú az összetevő-listája, hogy szinte lelóg a dobozról?

gyümölcslé tartósító nélkülGyümölcslé tartósító nélkül

Szörp – Nagyon sok gyümölcsből lehet szörpöt főzni. Én eddig csak bodzából főztem, de az mindig elfogyott 3-4 hét alatt, tehát annyit még soha nem sikerült előállítanom, hogy kihúzzuk vele az egész telet. Idén megpróbálok többet eltenni, és más fajtából is.

Paradicsomlé – Először tavaly nyáron főztem be paradicsomot. Nagyon bevált, a gyerekek egész télen ezzel ették a reszelt sajtos paradicsomos kukactésztát. Elkészítése: feldaraboltam a paradicsomokat (a zöld csumáját kivágtam), és egy nagy bödönben feltettem főni. Mikor jó puha volt, akkor levettem a tűzről, és szűrőn átnyomtam (aki sokat akar befőzni, az inkább vegyen egy paradicsompasszírozót, nagyban megkönnyíti a munkát). A szűrőn – jó esetben – csak a héja és a magja marad fenn.  A levet újra feltettem főni, hogy a víz elpárologjon belőle. Mikor jó sűrű volt, és gondoltam, hogy elfőtte a levét, akkor beleöntöttem a kiforrázott üvegekbe. Nagyon büszke voltam magamra, hogy milyen jól kifőztem, aztán egy-két nap múlva, mikor leülepedett, az üvegek tetején 1-2-3 ujjnyi víz maradt. Tehát mégis tovább kellett volna főznöm. De így, ennyi víztartalommal is élvezhető volt.  Talán meg se kell említenem, hogy ebben sem volt semmi tartósítószer, és mégse romlott meg…

Paradicsompasszírozó: a cső végén jön ki a héja meg a magja, a lé pedig kifolyik alul.

Paradicsompasszírozó: a cső végén jön ki a héj és a mag, a lé pedig kifolyik alul.

Tészta – még emlékszem, mikor gyerekkoromban tésztacsináló napokat tartottunk. Nagyon szerettem. Nagymamám összegyúrta a tésztát, kinyújtotta, aztán felvagdosta nagykockának, esetleg csigát csinált belőle, vagy cérnametéltet (a gépet mindig én tekertem). Mikor kész lett és kiszáradt, vászonzacskóban tartotta a kamrában. Elvileg én is tudnék tésztát csinálni, de eddig ez is valahogy elmaradt. Ha nekikezdek, ígérem, bemutatom az eredményt. Levesbe jó ideje már csipetkét vagy nokedlit teszek, azóta, mióta olvastam a neten, hogy nagy mennyiségű indiai tojáspor érkezett az országba… Mi a csuda lehet ez? De gyanítom, hogy tésztákba is került belőle.

Lekvár – mint írtam, anyukámék mesterei a lekvárfőzésnek. Ők még tesznek bele tartósítószert és cukrot, én a múlt nyáron megpróbáltam anélkül eltenni néhány üveggel. Itt olvastam a receptet, ami csak annyi, hogy a nagyon alaposan csírátlanított üvegekbe bele kell önteni a cukor nélkül megfőzött gyümölcsöt, aztán a beletöltés után erősen rá kell húzni a csavaros üveg száját, és fejére fordítani. Ezzel vákuum képződik, és mivel – elvileg – az üvegen belül nem maradtak mikroorganizmusok, nincs amitől megromoljon a lekvár. Sajnos nekem maradtak bacik az üvegben (magamnak köszönhetem, mert az üvegeket ugyan alaposan kifőztem, de a keverőkanalat és a főzőedényt elfelejtettem), és elég sok lekvár megromlott. Ezt onnan tudtam, hogy erjedt ízük volt. Az idén okosabb leszek. És megint felmerül a kérdés: ha lehet gyümölcsöt befőzni csupán hőkezeléssel, tartósítószerek tucatjai nélkül, akkor miért nem úgy készíti el az élelmiszeripar is?

Pirospaprika – gyerekkoromban saját, házi pirospaprikánk volt. Nagyszüleim kertjében nagyobb mennyiségben termett a fűszerpaprika, azt leszedtük, megszárítottuk, és ledaráltuk. Talán mondanom se kell, hogy se téglaport, se más színezőt (pl. ólmot), se állományjavítót, se csomósodás gátlót nem tettünk bele, és így is kiváló minőségű volt.

Mint olvashattátok, nem vagyok profi önellátó, egy csomó dolgot most kéne megtanulnom, de ígérem, hogy ahogy haladok a technikák elsajátításával, be is fogom azokat mutatni.

Egy fontos dolog, amit szeretnék leszögezni az írás végén: ez, és az előző lista természetesen nem kötelező senkire nézve, és senkitől nem várom el, hogy lemondjon az itt felsorolt termékekről. Nem ítélem el azt, aki tusfürdővel mosdik, vagy kólát ad a gyerekének. Egyszerűen csak össze akartam gyűjteni azokat az árukat, amikkel kapcsolatban felmerülhet, hogy nem egészségesek, esetleg kiválthatók valami természetesebbel, ami gyakran még olcsóbb is. Bizony előfordul, hogy mi is veszünk ezekből az árukból, például ha késő este semmi nincs már nyitva, csak egy éjjel-nappali, ott meg csak olyan étel van, amit egyébként soha nem vennék meg.  De kb. kétévente gyorsétteremben is eszünk (ez is megérne egy bejegyzést), ha olyan helyen járunk; szintén olyan esetben, mikor nem főztem, és gyorsan enni kell valamit.

Tehát nem vagyok én olyan szélsőséges, ez csak egy ajánló akart lenni azoknak, akik spórolni szeretnének, igyekeznek minél egészségesebb ételt tenni a család asztalára, a természetességre törekszenek, vagy csak szeretnék csökkenteni fogyasztásaikat és szemét-kibocsátásukat a tudatosság jegyében.

És még valami: biztos lesz olyan, aki a listák olvasásakor azt gondolja: nem normális ez a nő, hogy ilyeneket írogat, hát akkor ne együnk semmit, mert mindenben van valami mesterséges anyag. Bizonyos mértékig igaza is van a kétkedőnek, de én most ott tartok, hogy megpróbálom felvenni a harcot, aztán, ha nem sikerül széllel szemben pisilni, akkor feladom, és esszük a hipermarketek gazdaságos saját csomagolású termékeit leárazva.

U.i.: Megfigyeltétek, hogy a vákuumcsomagolt szalámik, felvágottak eddig 10 dekásak voltak, most meg csak 7-8 dekásak? A fogyasztó nagyon ár érzékeny, ezért az áremelés helyett a mennyiséget csökkentik a gyártók.

Már így is nagyon hosszú lett ez a bejegyzés, ezért a gyűjtögetésről később írok.

Advertisements

60 thoughts on “2013.04.10 – Termékek, amiket még egy ideig megveszek a boltban

    • Olyan jó megtapasztalni, hogy egyre több embernek fontosak ezek a dolgok! Kicsit félve tettem közzé ezeket az írásokat, adtam rá esélyt, hogy támadásoknak teszem ki magam, vagy nevetségessé válok. Nagy ajándék, hogy komolyan veszitek! Köszönöm!

  1. Szintén zenész… 🙂 Én azt vettem észre, hogy az egyik legerősebb kifogás a kényelem, egyszerűbb megvenni, mint elkészíteni. Persze az sem mellékes, hogy anno nem 10-12 órás munkaidő mellett zajlottak az ilyen tevénységek. 🙂

    • Szerintem is részben a lustaság az oka. És az, hogy hiányzik az emberekből az önbizalom, úgy vannak vele, hogy valami olyan misztikus, különleges dolog pl. a tésztakészítés, hogy csak a beavatottaké lehet a tudás, hétköznapi embereknek az nem sikerülhet. A kenyérsütést is körüllengi valami rejtélyes köd, hogy “az aztán nem egyszerű dolog”. Pedig… Megkockáztatom, hogy a valamikori asszonyok még 12 óránál is többet dolgoztak, mégsem a boltban vették a nokedlit, készen. Örülök, hogy szintén zenész vagy! 🙂

  2. Én is hasonlóan gondolkodok.
    Főképp hogy kislányom eddig 25 féle élelmiszerre volt intoleráns, allergiás, most már több mint 30 félére. Úgy gondolom, ennyifélére egyszerűen lehetetlen allergiásnak lenni, biztos hogy valamelyik adalékanyag ludas az állandó köhögésben, bőrtünetekben.
    Így most felvágottak helyett befűszerezve várja a karaj, hogy megsüssem, 3-4 napra elég lesz reggelire, vacsorára vékonyra szelve. Így színhúst fog enni a lányom.(és fiam) Talán drágábbnak tűnik, de valójában nem az. Ha belegondolunk, a jobb minőségű felvágottak,párizsik is 2000.-ft felett vannak. 1kg karaj 1200-1300.-ft.
    És sül a kenyerem, igaz épp most romlott el a kenyérsütő, oda se neki, bedagasztottam kézzel.
    Újra beüzemeljük a gyümölcscentrifugát, ma már egyszer van, szörp helyett gyümölcslé, víz és gyümölcstea lesz elérhető.Szörpöt meg majd főzök be nyáron, csak még kérdés, hogy milyen gyümölcsből.

    Köszönöm a csemegeuborka receptet, elmentettem. 🙂

    • Biztos, hogy igazad van, és a kislány valamelyik összetevőre érzékeny. De vajon melyikre? Olyan sok van!!!
      Sajnos az a tévhit járja, hogy az egészséges életmód a gazdagok kiváltsága, pedig nem így van. Inkább hozzáállás kérdése. Akinek kertje van, az vesse be, és termeljen otthon, akinek csak erkélye, az tartson fűszernövényeket, vagy néhány tő paradicsomot! Akinek nincs lehetősége gazdálkodni, az keressen őstermelőket, onnan vegye a zöldséget, gyümölcsöt. De az se pénz kérdése, hogy valaki nekiálljon nokedlit szaggatni, vagy kenyeret sütni, hisz a kenyérsütés ma már nem az a 10 órán át tartó fáradságos folyamat, mint 100 évvel ezelőtt!

      • Ezért lesz az, hogy csak olyan élelmiszert veszek, ami csak néhány 2-3 összetevőből áll,és mindent igyekszem natúr alapanyagokból itthon elkészíteni.
        persze,pl virsli így nem lesz, de láttam 87%-os hústartalmút, majd később néha kaphat.
        Igen, én is így gondolkodom, már megvettem a magokat:) Régen is volt fűszerkertem, most az erkélyen lesz néhány cserép fűszernövényem.

      • Le a kalappal előtted, hogy ilyen lelkiismeretesen figyelsz a kislány táplálására! Azt hiszem, hogy annak is hasznára válna az odafigyelés, akit nem a kényszer visz erre az útra (mint Téged); ezek olyan praktikák, amik mindenkinek hasznosak lehetnek!

  3. A lekvárhoz írnék annyit, hogy évek óta úgy teszem el, hogy megfőzöm a gyümölcsöt és vagy megmutatom neki a cukrot vagy nem, épp milyenem van. Forr mikor kiszedem az üvegbe utána azonnal rácsavarom a tetőt, és be a dunsztba. Nem mondom nem fordul elő, hogy egy-kettő megromlik, de az azért van mert a forró üvegre elég nehéz rátekerni pontosan a tetőt és olyan mártír vagyok, hogy bébiételes üvegekbe teszem el a lekvárt (így elfogy mire megromlana).

    Ildikó

    (múltkor jót röhögtünk férjjel anyósnál, hogy az ásványvízbe is raktak tartósítószert – na igen ízesített – sógornő kiakadt, hogy ha én ennyire kerülöm az adalékanyagokat biztosan nem adok lekvárt a gyerekeknek.)Jót nézett mikor mondtam, hogy egyrészt én teszem el, másrészt max egykis cukor megy bele.)

    • A lekvárnál a – nem alapos csírátlanításon kívül – talán nálam is baj volt, hogy nem tudtam elég erősen ráhúzni az üveg tetejét, mert Apa nem volt itthon. De nem szegte a kedvemet, idén megint megpróbálom!
      De sokat lehetne erről írni, hogy mi mindenbe tesznek tartósítószert és egyéb anyagokat…! Hol vannak már a régi, jól megszokott, természetes ízek?

  4. Kedves Almameter!

    Köszönöm, hogy ajánlottad az uborkareceptemet! 🙂
    Én is szeretnék vegyszermentes ételeket enni, de – ahogy a liszt esetében is írod – bonyolultnak tűnik mindent házilag előállítani.

    Kitartást kívánok neked az egészségesre való átálláshoz!
    Mariann

    • Én meg köszönöm, hogy feltetted! Szemezek még a májkrém recepteddel is, lehet, hogy azt is elkészítem. Megkérdezhetem, hogy honnan van az uborka recept?

      • Szájhagyomány 🙂 A barátnőm írta le, ő is kapta valahonnan.
        Ő a gyümölcsöket is úgy teszi el, hogy csak úgy berakja az üvegbe (mosás után), és lezárja. Ennyi. Később levet ereszt (mármint a gyümölcs).

      • A szájhagyomány folytatódik, én is eltanultam, és most talán mások is átveszik. Érdekes ez a gyümölcs eltevés; nem is gondoltam volna, hogy főzés nélkül is elmarad.

  5. Nagyon hasonló sokunk cuipője úgy látom. Tudod a múltkor a boltban szinte semmit nem volt “kedvem megvenni”. Remélem ebből születnek majd jó megoldások. Sajnos sok-sok receptet, ételt szokásainkkal hozunk magunkkal, de nem biztos, hogy jó szokások… Bízom benne, hogy mindannyiunknak sikerülni fog

    • Rajtam nem múlik a siker, én a természetesség oldalán állok. Komolyan elhatároztam magam, hogy még erősebben képviselem ezt a vonalat, tényleg elkezdem a tejfeldolgozást is, és végre megtanulok öregtésztát is készíteni (meg még sok mást). Akkor is megosztom veletek, ha nem sikerül a próbálkozásom, abból is lehet tanulni.
      Szinte már úgy vagyok vele, hogy meg se szeretem nézni az ételek címkéjét; ha elkezdem böngészni az összetevőket, elmegy a kedvem az ételektől.

      • És képzeld el, hogy én csak előre csomagolt ételt vehetek, és mindig böngésznem kell az összetevőket..:)

      • Nagyon sajnálom, nem lehet könnyű az életed. Az enyémek nem allergiások, de így is állandóan fő a fejem, hogy mit adjak nekik enni, ami viszonylag tűrhető minőségű, és még változatos is legyen. Hát akkor Te mit talpalhatsz, mire ételt teszel az asztalra!

  6. Romániában minden sót jódoznak. Egyesek szerint ez nem jó, hisz nem mindenki szenved jódhiányban. Mióta ezt bevezették több a pajzsmirigybeteg.
    E miatt én Magyarországról vásároltam, de nem tetszett amit a zacskón olvastam, mostanában tengeri sót vásároltam, abból itt kapható olyan amihez nem adtak hozzá jódot és persze van – még nem próbáltam- valami Himalája só is.
    Betti

    • Nagyon köszönöm, hogy megírtad; ott se jobb a helyzet, mint nálunk. Az is érdekelne, hogy tényleg vannak-e még működő sóbányák? És ha vannak, akkor onnan vehet-e a lakosság, és az, amit árulnak (ha árulnak), van-e valamivel dúsítva, vagy csak só, a maga valójában ?

      • Igen, vannak még működő sóbányák. De ott is csak jódozott sót lehet venni, tudtommal, mert törvény van rá, hogy csak jódozott sót lehet árulni. Nem tudom, hogy a só lenne dúsítva, nem vettem észre a cimkéken eddig.

      • Kibányásszák a természetes sót, aztán elrontják a jóddal? Akkor a nálunk árusított erdélyi só semmivel sem jobb, mint bármely másik? Jódozott sóért nem kell olyan messze menni!
        Mindenesetre köszönöm, hogy leírtad.

      • Szerintem amit külföldre adnak el, azt nem jódozzák, a törvény szerint Románia területén csak jódozott sót lehet árusítani. Nem tudom, csak gondolom, hogy amit exportálnak csak akkor jódozott, ha úgy kérik. Meg kell nézni a csomagoláson. Nálunk írja. Csak egyes boltokban kapható jódozatlan tengeri só. Ez az alternatíva itt.

      • Lehet, hogy meg kéne ismerkednünk egy sóbányásszal, akitől kéz alatt kéne venni 1 mázsa sót; olyan állapotban, ahogy kifejtette! 🙂

    • A sóval nem csak az a gond, hogy jódozzák meg vegyszerezik. Az a só, amit a boltokban lehet kapni, az ipari só, ami finomítva van, minden értékes anyag ki van vonva belőle, vagyis csak NaCl van benne (meg amit plusszban beletesznek), így a természetben nem fordul elő (vagyis úgy rémlik, olvastam, hogy van olyan is valahol, de az nagyon ritka). A Himalája sóban pl. 82 féle (!!!) elem van a nátriumon és a klóron kívül (és nem azért, mert hozzáadják). A tiszta NaCl pedig nem egészséges, nem hiába mondják, hogy nem jó sok sót enni. Persze azért a jó sót sem kell túlzásba vinni… Úgy tudom, azért finomítják a sót, mert így használják mosószerekbe, meg nem tudom még mikbe, és aztán ezt árulják étkezési célra is. Elvileg a tengeri só is jó, de a tengerek szennyezettek lehetnek pl. higannyal, meg mással, ezért nem mindegy, melyik tengerből származik az a só. Én amúgy Himalája sót használok már több éve.

      • Nekem valahogy mégis az erdélyi só a rokonszenvesebb, az égvilágon semmi bajom a Himalájával, de olyan messze van, és nem illik abba az elméletbe, hogy lehetőleg szűkebb hazánk termékeit fogyasszuk. Még ki kéne nyomozni, hogy lehetne-e erdélyi bányából teljesen kezeletlen, frissen kifejtett sóhoz jutni!

  7. A gyümölcsöt magam rakom el, és a lekvárokat is én főzöm, cseresznyéből, meggyből, sárgabarackból, málnából, szamócából és szilvából, de már tettem el bodzát is. A családéba minimális cukrot teszek, de magamnak sztíviával rakom el, mert cukorbeteg vagyok. Eddig a drága bolti diabetikus lekvárt vettem, aztán rájöttem, hogy ezt én is el tudnám készíteni magamnak. Tésztát gyúrni nem szoktam de megpróbálok házi tésztát venni. Nagyon jó gondolataid vannak. Kitartást kívánok a megvalósításukhoz. Ágimama

    • Kedves Ágimama,

      Sztíviával teszed el a lekvárt? Kaphatnánk receptet, vagy adagolásleírást? Mert magam is cukorbeteg vagyok, és a gyerekeknek sem szeretem az agyoncukrozott dolgokat. Nincs mellékíze? Port,vagy tablettát használsz?
      Előre is nagyon köszönöm:
      Patrícia

    • Nagyon jó ötlet ez a házi diabetikus lekvár! A sztíviát én is ismerem, azt hallottam, jól kiváltja a félelmetes hírű édesítőszereket. Na, ezek is megérnének egy bejegyzést… A lekvárfőző-műhelyedhez gratulálok!

    • Cukor helyett a nyírfacukor is használható cukorbetegeknek. Én amúgy mézet használok cukor helyett, mivel a fehér cukor ugyanúgy finomítva van, és egészségtelen, mint a pl. a finomított só, de a barna cukrok is többé-kevésbé finomítva vannak. Épp most rendeltem finomítatlan, nyers nádcukrot, még nem kaptam meg, kíváncsi vagyok, milyen.

      • Én is gondolkodom a mézen, mint édesítőszeren, sőt, néha használom is, de mindenbe jó? A sütibe is mézet teszel?

      • Sütibe is mézet szoktam tenni, de súlyra kevesebb kell bele, mint cukorból. Valahol olvastam, hogy kb. 10-15 dkg cukornak 2 ek méz felel meg. Persze ezen lehet változtatni ízlés szerint. Az is igaz, hogy más állaga van a sütinek, ha mézzel készül, mint cukorral, de meg lehet szokni, bár azért van, amit jobban szeretnék inkább cukorral készíteni, ezért vettem most ezt a nádcukrot. Tudom, ez sem magyar, de én nem veszem ezt annyira szigorúan minden terméknél. Persze, azért amiből lehet, igyekszek hazait venni. Ha lenne itthon nyers, finomítatlan cukor, akkor azt venném. De már a fehércukrot is cukornádból készítik, az pedig ugyebár nem itt terem… Eddig amúgy csak egy dolog volt, aminél egyáltalán nem használható a méz. Ha mézeskalácsot szeretnék díszíteni cukormázzal, azt nem lehet mézzel csinálni, mert folyós lesz. Próbáltam nyírfacukorral, de úgy meg nem tapad meg a mézeskalácson, lepotyog róla. Úgyhogy itt marad a fehércukor, vagy a barna, de akkor meg nem lesz szép fehér.

      • A hazai termékhez nem csak gazdasági okokból ragaszkodnék, hanem olyan megfontolásból is, hogy ezen az éghajlaton, ahol élünk, ezek és ezek a növények teremnek meg, próbáljunk ezekből gazdálkodni, hiszen így is elég gazdag a kínálat. Mindjárt megcáfolom magam, hiszen mi is eszünk rengeteg olyat, ami nem terem meg itthon, vagy nem honosak a Kárpát-medencében (pl. babérlevél, kakaó). Ezért mondom, hogy csak próbálok ragaszkodni hozzájuk, mert persze nem sikerül. De azért idegenkedem a nagyon egzotikus ételektől, mint pl. tengeri alga, agávé szirup, juharszirup, licsi. Nem mondom, hogy ezek nem finomak, és azt se, hogy soha nem fogom megkóstolni, de azért azon elgondolkodnék, hogy nem helyettesíthetőek-e ezek a termékek hazaival.
        Cukor: keveset használok, mézet csak a teába és a limonádéba szoktam tenni, a sütibe még nem, de itt az ideje, hogy kipróbáljam. A kelt tésztához az élesztőt azért cukorral futtatod meg, ugye?

      • Én is nagyjából így vagyok a hazai, nem hazai termékekkel. Sokat dilemmáztam már ezen, hogy mennyire ragaszkodjak a csak hazaihoz, de van jónéhány dolog, amit szeretek, és nálunk nem terem meg, hasonlóak, mint amiket te írtál, meg pl. szoktam venni sheavajat, kakaóvajat, kókuszvajat, stb., amikből krémet készítek, amivel pl. a kezemet kenem. Mostmár nem dilemmázom ezen, mert erőltetve semmit nem lehet csinálni, majd egyszer kialakul az egyensúly ebben is. Most tartok, ahol éppen tartok.

        Az élesztőhöz is mézet szoktam tenni, azzal is működik.

  8. Erzsi,
    én egész télen gyömbérszörpöt főztem az enyémeknek:) Az mindig van (gyömbér reszelve, cukor, citrom), nagyon egyszerű, Virágnál találtam a receptet.
    A lekvárokba mindig teszek valamennyi cukrot, engem nem zavar. Anyósom nyers szörpjét is megisszuk, pedig rengeteg cukor van benne, és egy pici szalicil is mindig, viszont nem hőkezeli, csak átpasszírozza a nyes gyümölcsöt, mert anélkül is eláll, gondolom, a sok cukor miatt. Én úgy gondolom, hogy inkább egy pici szalicil, meg cukor, mint a bolti szörpök. Kevés szörpöt iszunk, sok vízzel hígítva.
    Ja, és van házicsoki receptem, kicsit másabb, nem olyan krémes, mint a bolti, inkább omlós, de finom (tejpor, cukor, kakaópor) nagymamám mindig ilyet készített a régi, szegény romániai világban. Valami ilyesmi: http://receptekide.fw.hu/index.php?option=com_garyscookbook&func=detail&id=158 Erdélyben most is csinálják, boltban is lehet kapni, az End Ibo híres arrafelé. ha el nem felejtem, egyszer viszek nektek kóstolót belőle:))
    R.

  9. A csokiról annyit, hogy most vettem a 100-ban Fairtrade csokit összetevők:
    organic cocoa butter, organic milk power, organic cane sugar, organic cocoa paste, organic milk fat, kb 150 Ft és még finom is.
    Érdemes néha hozzájuk is benézni.

  10. R csokireceptét anyu sokszor csinálta gyerekkoromban, mikor fillérekért lehetett a csehektől a tejport beszerezni, 2 tálcára tette és be a hűtőbe. Alig tudtuk kivárni míg megdermed 🙂

      • Igen az. Jó emlékezni rá, pedig milyen nagy élmény volt, mikor anyu csokit csinált és mégis ha nem említi meg valaki nem jutott volna eszembe.
        (és nem elfelejtettem tejport venni?)

  11. Kedves Patrícia! A sztíviát por formában használom a befőzésekhez. De csak keveset, mert nagyon édes. Én egy üveghez egy csapott kávéskanállal teszek. Használom még gombócra és nudlira is, vagy bármire amire cukrot szórnék. Próbáld ki, nem olcsó, de megéri, mert nagyon sokáig elég egy dobozzal. Ágimama.

    • Kedves Ágimama,
      nagyon szépen köszönöm, mindenképp veszek egy dobozzal. Mivel nagyon édes, így kiadós,behozza az árát, és még egészséges is. 🙂

      Akartam gyömbérszörpöt főzni, nézegettem a recepteket, mindegyikhez 1-2 kg cukor kell..Így fájó szívvel hamar lemondtam róla..

      • Virág (Gyereketető) gyömbérszörpjéhez két liter vízhez kell fél kiló cukor, az is sok? Nekem nem tűnik soknak, meg amúgy is hígítod. Szörpön kívül nem nagyon eszünk cukrot, inkább mézet, a lekvárokat a gyerekek kevésbé szeretik, az a férjem kedvence.

  12. Kedves Erzsi! Akármennyire is jól haladunk az úton, bizony mi is járunk boltba, havonta egyszer nagybevásárlásra, és néha a közeli faluba. Néhány ötlet, hogy mi mit hogyan oldottunk meg, mit mivel váltunk ki. Só: Erdélyből hozták, igaz, hogy szürke, de legalább természetes. Sampon: Tulasi, ha hozzájutok. Mosogatószer: Ahimsa vagy Frosch, mosószer: mosószóda (öblítő nincs, csak egy csepp illóolaj). Liszt: van nagy kőmalmunk, meg pelyhesítőnk, zsákos búzát, tönkölyt veszünk, tavaly Krisnavölgyből, idén Drávafokról, de azért a szigetvári malomból is veszünk zsáknyi fehér lisztet még, a kenyér kemencében sül. Tejet közeli tehenektől veszünk, de lesz rackánk nemsokára. Eddig sajtot és túrót csináltunk már, jók szoktak lenni. Jogit, kefírt, vajat inkább még boltból veszünk. Én bevallom, nem szoktam eltenni gyümölcslevet meg szörpöt (friss bodzaszörp szokott lenni, tegnap ittam akácszörpöt és nyírfavizet is). A lekvárt, befőttet tartósító és édesítőszer nélkül teszem el, 1-2 kivételtől eltekintve megmaradtak. Ha nagyon savanykás, evéskor mézet keverünk hozzá. Méz helyi termelőtől Csoki a boltból, bizony (igaz, hogy nem eszünk húst, nem iszunk alkoholt, kávét, nem cigizünk és kábítózunk, de ez még megmaradt…) Pirospaprika boltból, paradicsomot, lecsót, zakuszkát tettem el, és rengeteget aszaltunk. (ehhez persze kell néhány saját gyümölcsfa is, de akinek nincs, vegye meg termelőtől a gyümölcsöt, ez a legjobb tartósító-eljárás szerintem) Száraz tészta a szomszéd faluból, barátoktól. (egyszer majd csak megpróbálkozom vele magam is,m de ha az embernek van ideje, főzés előtt összegyúrhatja frissiben). És nem érdekeljen, hogy esetleg mások azt gondolják, hogy nem vagy normális. Persze, nem is. Nem akarsz a ma megszokott normák szerint élni. Viszont egyre inkább a természetes felé haladsz. Hajrá Erzsi!
    Szeretettel, Réka BoldogSzerről

    • Egyet értek azzal, amit írtál, körülbelül én is ezeket tervezem megvalósítani, illetve részben már meg is valósítottam. Az idei nyár azt hiszem, nagyon munkás lesz, megint teszek majd el paradicsomot, uborkát, a lekvárt alaposabban készítem el, hogy ne romoljon, a zakuszkát anyukámék csinálják (nagyon finom). Azon gondolkodom még, hogy a fagyasztás helyett a zöldségeket (gyalult tököt, zöldbabot, borsót) is főzve, befőttes üvegben kéne eltenni, mert úgy minden körülmények között elmarad. Illetve tervezem, hogy zöldséget és sárgarépát egy földdel töltött ládában teszek el, hátha kihúzza őszig. Aszalás: jó lenne, de tartok attól, hogy az aszalványok bepenészednek.
      És nagyon köszönöm, hogy olvastál.

      • A zöldbabot viszonylag egyszerű eltenni, én szoktam anyósomtól kapni. A borsó viszont nagyon kényes…tököt nem próbáltuk.
        R.

      • Be kéne aranyozni az anyósodat 🙂
        Ezek csak ötletek voltak, utána kell néznem, mint sok minden másnak.

      • A fagyasztás nagyon nem jót tesz a növényeknek. Mondjuk a befőzés sem annyira, a legjobb az aszalás. Ja, zöldségeket is szárítottunk, saját “vegetánk” van

      • Én a fagyasztásnak már csak azért sem vagyok híve, mert nagyon áramfüggő. Elég csak arra gondolni, mikor az árvíz-sújtotta falvakban kikapcsolták az áramot, és a fél disznók kiolvadtak a hűtőkből, tönkrement minden. Ezért gondolkodom inkább befőzésben. Sajnos nálunk nem annyira tiszta a levegő, mint nálatok, hogy aszaljak; annyi forgalom azért van, ami veszélyeztetné az aszalvány tisztaságát.

      • Mivel a fagyasztóm nagyon kicsi, én is úgy tervezem,hogy idén lecsót is, és zöldbabot is üvegben fogok eltenni, úgy elférnek a konyhaszekrény tetején is. Megy befőttet is szeretnék és lekvárt elrakni. Tavaly paradicsompürét és zakuszkát raktam el, egy sem romlott meg..

      • Én is sokkal több befőzést tervezek az idén nyárra, mint tavaly. Olyan jó dolgokat írtatok, hogy egész sok ötletem van. Az előbb Rékának is leírtam, hogy most úgy látom, a fagyasztásnál hasznosabb a befőzés (bár tudom, hogy a vitaminok és enzimek nagy részét megsemmisíti). Sokkal kisebb forgalmú helyen kéne élnünk ahhoz, hogy aszaljak.

  13. Olvasva az írásodat, elcsodálkoztam azon, hogy ha csak teljes kiőrlésű lisztből élesztővel készítesz tésztát, az nem kel meg. Én már régóta csak abból készítek, ha készítek, és meg szokott kelni, igaz, kevésbé, mint a fehérlisztes, de az nem baj. Én sosem szoktam szitálni a lisztet. Mi a baj a korpával, hogy azt ki kell szitálni belőle? És aztán mit csinálsz vele? Ugye nem dobod ki? Mert tele van ám értékes anyagokkal.

    • Lehet, hogy akkor még tudatlanabb voltam, mert olyan gyönyörű megkelt tésztát vártam a barna liszttől is, mint a fehértől.
      A korpát természetesen nem dobtam ki, hanem ment a müzlibe. Én nagyon szerettem akkoriban a jó sűrű müzlit, de mikor a gyerekek pelyhesítettek, a munkájuk eredményét jóízűen fogyasztották el.
      Egy ideje nem vettem elő a malmot, de újra beüzemelem.

  14. Egy darabig olvastam a hozzászólásokat, próbáltad, hogy betöltés után fejreállítod a lekváros üveget? Én úgy dunsztolom, s ha kihűlt fordítom vissza.

    • Igen, próbáltam, rögtön az üvegbe töltés után szorosan rázártam a tetőt, és rögtön a fejére állítottam. Anyukám szerint is még száraz dunsztba bele kellett volna tennem. Hát, idén körültekintőbb leszek.

  15. A lekvár készítéskor használsz celofánt? Vagy fóliát? Mondjuk én valamennyi cukorral készítem a lekvárt, de előtte forralt, még forró vízben áztatom a celofánt és még vizesen teszem rá, aztán kupak, hogy tuti legyen a vákum. Ugyanúgy fejre állítom rácsavarás után, és ahogy megszárad az áztatott celofánt teljesen lezárja az üveg száját. Dunszt közben meg hallgatom ahogy pukkan a kupak, amikor beszívja a vákum. Amúgy ellenőrizheted is, mert ha van vákum, akkor egy kicsit homorú a kupak közepe.

    • Újabban csak tökéletesen záródó csavaros kupakot használok. A férjemet szoktam megkérni, hogy erősen tekerve rá az üvegre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s