2013.04.18 – Mennyibe kerül egy gyerek?

A minap kezembe került egy cikk arról, hogy a gyerekvállalás milyen sok pénzbe kerül. Nekünk még soha nem jutott eszünkbe ezt összeszámolni, mert akkor nyilván nem lenne ennyi gyerekünk.

Károsnak tartom az ilyen számítgatásokat, mert mindig az a végük, hogy tulajdonképpen csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy szaporodjanak. Ahogy elnézem az árakat, valóban úgy is látszik; a gyártók és a babaiparág működtetői rendkívül találékonyak, mikor arról van szó, hogy mi mindennel csábítsák vásárlásra a családokat. Észnél kell lenni. Én fenntartásokkal néztem olyan tévéműsorokat is, mikor elkíséri egy stáb a várandós celebnőt a babaáruházba, ahol a celebnő mosolyogva nézegeti és dicséri a termékeket. Nem mellesleg látszik az áruház logója, tehát voltaképp reklámot látunk. Feltételezem, hogy a celebnő kap a forgatás végén egy vaskos vásárlási utalványt. A fiatal szerelmespár meg ül a tévé előtt, és elszörnyedve néznek ki a fejükből: Azta! Honnan a fenéből veszünk mi 500.000 forintot, hogy méltóképpen bevásároljunk a gyereknek, hiszen ki se bújik a méhből, ha nem méregdrága, többfunkciós babakocsi várja idekint…?

Legszívesebben világgá ordítanám: ne féljetek, fiatalok, mert amit az újságcikkek és a tévéműsorok közvetítenek, az nem valós kép; a gyerek nem kerül ennyibe! Ne legyen anyagi helyzet függvénye a gyermekvállalás!

Amire (akire) a legnagyobb szüksége van, az egy szerető édesanya (tejelő emlőkkel), édesapa, esetleg testvérek, és ennek köze sincs a havi bevételhez!

Anya és cici - ezek a legfontosabbak

Anya és cici – ezek a legfontosabbak

Mi kell tehát a csecsemőnek?

ruhák: Mi az első gyereknél alaposan bevásároltunk, és így utólag elmondhatom, hogy már akkor se vittük túlzásba, nem követtünk el vészes felhalmozást. Azóta mi alig vettünk gyerekruhát, a többiek mindent örököltek a legnagyobbtól (na és sokat varrok is nekik). Mindenki tudja, hogy az újszülött olyan gyorsan nő, hogy nincs alkalma ronggyá hordani a ruháit, legfeljebb van rajtuk egy-két folt, de ez engem soha nem zavart, tehát jól használhatók az öröklött holmik. Mi sok mindent kaptunk ismerősöktől is, ezért turkálóban soha nem vettem gyerekruhát, de nincs bajom a túrt ruhákkal sem. A gyerekruhák nagyon drágák újan, ezért aki ezen spórolni akar, ne legyenek ellenérzései a más által hordott ruhákkal. Egy alapos mosás után tökéletesen funkcionálnak.

pelenka: Be kell vallanom, hogy a tudatosságunk ellenére eldobható pelenkát használtunk. Nagyon jókat olvastam a mosható pelenkákról, de személyes tapasztalatom nincs ezekkel kapcsolatban.

babahordozó kendő: Írtam már erről a témáról (Gondolatok a babahordozásról); meg vagyok győződve, hogy ha szállításról van szó, az újszülött legjobb helye az anyja mellkasán van egy hordozókendőben. (Mi a legkisebbet az első 4-5 hónapban egyszer sem tettük bele a babakocsiba!)

babakörömolló – jó minőségű acél ollónk van már tizenvalahány éve. Örök darab. (Mivel nagyon kicsi az olló, rákötöttem egy nagy bojtot, hogy jobban észrevegyük, ha épp el van veszve.)

műszerészfogó – lehet, hogy meghökkentő lesz: ha a cica belekakált az orrukba, és bele is száradt, akkor azt Apa a műszerészfogójával szedte ki. 🙂

Ami nem kell a csecsemőnek – mi legalábbis remekül megvoltunk nélkülük (és a gyerekek is túlélték ezt az időszakot)

mérleg – Volt ugyan egy régi mérlegünk, de lusta voltam bíbelődni vele, ezért elajándékoztuk. Aztán rájöttem, hogy ostobaság lett volna méricskélni: szemmel láthatóan jól fejlett baba volt mindegyik. Ezért soha nem is tudtam beszállni a játszótéri versenybe: a tied mennyit szopik egy alkalommal és mennyit hízik egy hét alatt? – merthogy nem is tudtam a súlyukat. Ismertem egy nőt, elvileg nagyon értelmes volt, de tiszta hülyét csinált magából, mikor a gyerekét szopás közben 3 percenként lekapta a melléről, és rátette a mérlegre, majd ezeket a lejegyzett adatokat grafikonon ábrázolta…

cumisüveg – A nagyoknál még használtuk, de a legkisebbnél már nem. Ő újszülött korától kezdve pohárból illetve üvegből ivott (mivel anyatejen élt, hónapokig nem is ivott semmit). Többször bemutattuk közlekedési eszközön a mutatványt: a kicsi nyújtogatta a kezét, én meg odaadtam neki az üveget. Többen kárörvendően néztek, hogy micsoda ruhaleivások lesznek majd itt, de a kicsi boszorkányosan ivott üvegből akár mozgó járművön is. Ezzel nem azt mondom, hogy az én gyerekem milyen őstehetség, csak azt, hogy a gyerekek – ha hagyják őket – könnyen tanulnak.

cumi – Bár vettünk egyszer egy cumit, nem használtuk. A kicsinél már nem is próbálkoztunk vele. Nem kellett nekik, és nem is bántuk. Engem riaszt, mikor azt látom, hogy a játszótéren a viszonylag nagy gyerek – mint matróz a pipáját – a cumit a szája sarkába gyűrve beszél az anyjával.

Egyébként a gyerekfogorvos is megerősített döntésünk helyességében, mikor gratulált, hogy se cumink, se cumisüvegünk nincs.

babakocsi – A csecsemőnek nem létszükséglet a babakocsi. Persze nem baj, ha van (főleg nagyobb gyereknél), nekünk is volt, és használtuk is, például, ha levegőzni mentünk, vagy ha csak úgy sétálgattunk, de ha nem lett volna kocsink, akkor se lett volna kényelmetlen az életünk. A hordozó maximálisan kielégítette az igényeinket. Hallottam egy anyuka panaszát: a harmadik gyereknek vett 160.000,- forintos babakocsiért a börzéken még 80.000-et sem akartak adni… Ehhez nem is fűzök semmit.

babaágy – Mi hívei vagyunk az együttalvásnak. Van ugyan babaágyunk, és használtuk is, de a gyerekek (és főleg a legkisebb) rendszeresen velünk aludtak egész pici kortól kezdve. Ha mindenáron le akartam tenni a kicsit valahova, és az nem a rácsos ágy volt, akkor a babakádba fektettem bele, és vittük magunkkal a lakás különböző helységeibe- mikor hol volt dolgunk. Utazáskor, vendégségben abban aludtak a gyerekeink, ami épp kínálkozott: mosóteknőben vagy gyümölcsös ládában (természetesen kibéleltük) – ilyen okból utazóágyunk se volt.  Sokan azért szeretik a babaágyat, mert abban használható a légzésfigyelő. Ilyenünk nekünk is volt, de (hála Istennek) csak akkor szólalt meg, ha a nagymamák kilopták az ágyból a gyereket, és elfelejtették kikapcsolnia a műszert. Sokaknak van légzésfigyelőjük, de vajon tudják a szülők, hogy mi a teendő, ha megszólal?

járóka – A legnagyobbnál mi is használtuk, de láttam, hogy nem jó. Egy mozgékony gyereket, aki épp most fedezi fel a körülvevő világot, másfélszer másfél méteres ketrecbe kényszeríteni? Emellett elfogadom, hogy valaki biztonsági okokból mégis beleteszi a gyereket, amikor épp csöngetnek, és ki kell szaladnia ajtót nyitni, vagy ha vécére kell mennie.

bébikomp – Nekünk soha nem volt. Azt hallottam róla, hogy károsan befolyásolhatja a mozgásfejlődés menetét és minőségét. Akit érdekel, nézzen utána, mielőtt ilyet vesz!

különböző színes, zajos műanyag vacakok – Ajándékba kaptuk meg a sütifaló kincsesbödön nevű elemes, zenélő játéknak nevezett tárgyat. A „készségfejlesztő játék” felirattal tévesztik meg a vásárlót; a lényege az, hogy a gyereknek különböző alakú lyukakba kell beletömködni a megfelelő formát (ez magában nem lenne baj). Mikor a gyerek jól elvégzi a feladatot, akkor a bödön különböző nyelveken elrikkantja magát, és zenél is hozzá. Egyrészt nagyon idegesítő volt az állandó pittyegés, másrészt meg a gyerek megtanulta az összes szlovén (vagy nem tudom milyen nyelvű) kurjantást, és azt hajtogatta. Ráadásul nagyon nehéz volt, és mikor dobálta, igen nagyot tudott ütni. Egyáltalán: én nem vagyok híve ezeknek a méregdrága színes, csiripelő, műanyag kínai termékeknek – még akkor sem, ha híres játékgyártó cég neve van ráírva.

pelenkázó és alátét – A kicsinél már nem használtuk, mindig az ágyon tettük tisztába. Úgyse hagytuk ott őrizetlenül soha, úgyhogy mindegy is volt, hogy a pelenkázó vagy az ágy magasságából nem esik le.

babakád – A nagyobbaknál használtuk, de a kicsinél nem. Beültem a zuhany alá, és Apa a karomban megmosdatta. A testi közelség hátulütője volt, hogy a kis zsivány majdnem mindig előrehozta a vacsorát, és meghívta magát egy kis tejre. Soha nem ejtettem el, nem csúszott ki a kezemből, sokkal egyszerűbb volt így mosdatni, mint a kis kádban. Azért a kádat használtuk, alvásra.

Gyönyörű babaszoba - de e nélkül is lehet boldog babát nevelni

Gyönyörű babaszoba – de e nélkül is lehet boldog babát nevelni

tápszer – Olyan szerencsések voltunk, hogy mindegyik gyerekünk több évig szopott, így nem voltunk rászorulva a tápszerre. Természetesen elfogadom, hogy valaki, aki nem tud szoptatni, arra fanyalodik, hogy tápszert adjon a babájának – bár van olyan barátnőm, aki egészségügyi okokból csak nagyon keservesen tudott szoptatni, de olyan ügyes volt, hogy mégis kizárólag anyatejen nőtt föl a kisfia!!!

üveges babaétel – A nagyobbaknak sok ilyet vettem. A kicsinek azonban már mindig a saját főztömet adtam. Inni is hazait kapott.

babakozmetikumok – Környezetünkben nagyon sok az ártalmas anyag. Nem kivételek ez alól a babakozmetikumok sem. Szerintem attól a vegyi anyagtól nem lesz semmi bajunk, amit nem kenünk magunkra, ezért ehhez tartjuk magunkat a baba kenőcsökkel kapcsolatban is. A gyerekek is háziszappannal mosdanak, és soha nem használtunk feleslegesen semmi kencét. Popsikenőcsöt is csak akkor, ha csúnya volt a fenekük. A gyártók fantáziája kiapadhatatlan, ha arról van szó, hogy hogyan szedjék ki a pénzt a szülők zsebéből: nyugtató kamillás sampon és tusfürdő, rizskeményítős fürdősó, mandarinos habfürdő, antibakteriális kézmosó, babatisztító olaj, folyékony lemosó tej, hidratáló masszázsolaj… Csak ámulok, hogy minek ez a sok minden????

szoptatási karkötő – én is csak most tudtam meg, hogy mi ez: egy szilikonpánt 2000 forintért, amire rá van írva, hogy bal illetve jobb. Ezt rá kell tenni arra a csuklóra, amelyik oldali mellből utoljára szopott a baba. Én ezt egy hajgumival elintéztem volna, ha nem tudtam volna megállapítani a mellem teltségéből, hogy melyik következik.

mindenféle mellszívók – Nekem csak egy hagyományos volt (ami autódudára emlékeztet), de utóbb már azt se használtuk (jobban belegondolva: a kicsivel egyszer se fejtem). Ha mentem valahová, mindig vittem magammal a gyereket. Persze színházba vagy moziba nem jutottunk el a szopós baba mellett.

kakis pelenkát nejlonzacskóba forrasztó készülék – Egy babamagazinban láttam: az ember beleteszi a használt pelenkát, ami légmentesen vákuumcsomagolja és tárolja. Mi soha nem éreztük, hogy nem teljes az életünk egy ilyen nélkül, a tele bugyrot egyszerűen szorosan összezártuk, és kidobtuk. Persze nyáron sűrűbben kellett kivinni a szemetet.

házi szívhang-megfigyelő – Én állandóan rettegtem, hogy élnek-e a magzatok, és mikor megláttam ennek a műszernek a reklámját, könyörögtem a férjemnek, hogy szerezzen be egy ilyet, hogy a nap bármelyik percében ellenőrizhessem a szívhangjukat. Szerencsére Apa akkor is észnél volt, és azt mondta, hogy szó sem lehet róla, hogy állandóan sugározzam a gyereket. Nagyon örülök, hogy józan férjem van (bár akkor szívtelen trógernak gondoltam). Természetesen elhiszem, amit a gyártó állít a honlapján, hogy ennek a sugárzásnak semmiféle egészségkárosító hatása nincs… Kezdő anyukáknak megnyugtatásul mondom: a magzat mindig a kellő időpontban életjelet ad magáról. A legkisebb inverz alvó volt magzatkorban: mikor mi lefeküdtünk, ő akkor ébredt fel, és kezdett esti tornába, amitől néha majd leestem az ágyról.

A kínálat óriási; elcsábulni nagyon könnyű

A kínálat óriási; elcsábulni nagyon könnyű

Sorolhatnám még a különböző termékeket (theragyöngy mellpárna, büfipad, speciális melltörlő kendő, tölcsér kézi fejéshez, különleges kiképzésű szoptatós párna, zselés hőpárna, lábpedál szívókészlethez, formatervezett válltáska a különleges mellszívóhoz, éjszakai ételmelegítő termosztárolóval, szívószálas kulacs…); nagy részükről azt se tudom, hogy mire szolgálnak.

Ezzel az egész listával nem azt állítom, hogy a babaáruházakban kapható termékek mind haszontalanok lennének; például jó ötletnek tartom az egyszer használatos papírbilit, (utazáshoz), vagy az olyan műanyag, belül rekeszes ételesdobozt, aminek a tetejére rápattintható az evőeszköz. Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy józan döntésekkel nagyon le lehet csökkenteni a gyerekkel kapcsolatos kiadásokat. Nem lenne jó, ha egy pár csak azért nem vállalna gyereket, mert félnek attól, hogy nem tudnak neki mindent megadni, amire szüksége lenne (mint írtam, a legfontosabb, az anya és a szerető család, nem pénz függvénye).

És még valami: én megértem, hogy egy gyereket váró fiatal pár mindenből a legjobbat akarja adni a kicsinek, és ezen munkálkodnak a buzgó nagyszülők is – akár erejükön felül is (nehogy már az én unokám ne a legjobbat kapja mindenből!). De gondolkodjanak el: biztos, hogy ezzel teszik a legjobbat a gyermeküknek? Ha engem kérdeznének, én azt tanácsolnám, hogy a felesleges, elköltenivaló pénzüket inkább majd a gyerek tanítására fordítsák (de a világért se járassák ovis korban nyelvtanfolyamra vagy személyiségfejlesztő tréningre!!!!)

Reklámok

30 thoughts on “2013.04.18 – Mennyibe kerül egy gyerek?

  1. Jaj, de tetszett ez az írásod is! Mi meg sem tehettük, de nem is tennénk meg ezeknek a kütyük megvásárlását. Én régen, pontosan 10 éve a fiúknál egyedül amit nagyon szerettem volna az a testvérbabakocsi, Mert akkor autónk sem volt. Könnyebb lett volna mászkálni. DE, Csengénél mindent úgy örököltünk, és mondhatom, semmi hiány nincsen. Én a babakocsikon akadok ki, milyen ára van, és képesek a szülők ennyit adni érte???:-(
    De ez a karkötő, jól megmosolyogtatott!:-)))
    Szép napot!

    • Többedik gyereknél kristályosodik ki ez a szemlélet; de megértem az első gyerekes fiatal anyákat is, amikor nem tudnak ellenállni a csecsebecséknek! Köszönöm a hozzászólást!

  2. Nagyon jó írás megint 🙂
    Nekem annyi jutott még eszembe, hogy ha már tényleg nem tud ellenállni a kísértésnek valaki, a csodaszép dolgok láttán, legalább ne a multikat gazdagítsa.
    Gyönyörű, minőségi, megfizethető termékeket lehet venni,magyar készítőktől amiknek lelkük van és több gyereket is kibírnak.
    A nagy fiaimnál még nem is volt ennyi minden, a kicsiknél csodálkoztam rá én is a sok vacakra…..amikor a barátnőm istenítette a különböző tornyok fejlesztő értékét, én meg néztem döbbenten, hogy a kicsi az edényeimen is meg tudja tanulni az egymásba rakást stb…..nem kell ahhoz ezreket áldozni.

    • Örülök, hogy sokgyerekes anyaként Te is így látod a dolgokat, ahogy én.
      Szerintem kreatív szakemberek garmadája dolgozik azon, hogy az újabb és újabb termékekhez kitalálják az igényt is, és beleültessék a szülők fejébe, hogy nem élet az élet, ha nincs a gyereknek elemes, zenélő, készségfejlesztő fürdővíz forgatója.
      Én is amondó vagyok, hogy inkább magyar kézművesektől vennének a szülők játékot! 🙂

  3. Mi annak idején babaágyat vettünk (nem alszunk a gyerekekkel), de azt mind a három használta, és tovább is adtuk, jó állapotban. Pelenkázónk volt, én nem tudtam volna annyit hajolgatni az ágy mellett, a kiságyra tettük, így helytakarékos is. Na abból új kellett mindig:) de azon kívül már az első gyereknél is rengeteg mindent örököltünk. És túrok is nekik ruhákat, örülnek mindennek. Az anyatejért pedig megdolgoztam a harmadiknál, de mindegyik tejtestvérre név szerint emlékszem. A másik kettő tápszeres volt. Felnőttek így is, elfogadtam, hogy nem az én hibám.
    A mérleggel kicsit vitatkoznék-bár az én példám egyedi, de ha az elsőnél lett volna mérlegem, hamarabb kiderült volna, hogy éhezik a gyerek. Amíg beletanul az anya a szoptatásba az első babánál, normálisan használva helye lehet.
    A bébiőrre gondoltál? Olyan, ami zenél is és az anya helyett nyugtató hangon duruzsol:))) Nekem az a kedvencem:)))
    R.

    • A bébiőrre gondoltam, de most lelőtted a poént, mert az egy következő bejegyzés témájába vág (a gyerek alvása).
      Azt, hogy éhezik a kicsi, nem vetted észre más jelekből? Mondjuk, hogy állandóan sírt, nyugtalan volt, kapkodott volna a cici után?
      Ágy, pelenkázó – természetesen nem mondom, hogy ne legyen (nekünk is van), csak azért soroltam fel őket, mert nem létszükséglet egyik sem, megoldható az élet nélkülük is.
      Jó dolog, ha ruhászsákok keringenek az ismerős családok között, több anyától hallottam, hogy így oldják meg a gyerekek öltöztetését.

      • Erzsi,
        alább írod valahol,hogy ha huszonvalahány évesen annyi eszed lett volna, mint most…Nem, első gyerekemnél nem vettem észre, hogy éhes. Amint megnyekkent, cicin volt, cuppogott, órákig aludt. Egy friss anyuka egy friss újszülöttel – a tapasztalatlanság Csimborasszója. Életem legfájdalmasabb, legkegyetlenebb hetei voltak, még most is sajog – nem az, hogy ne tudtam szoptatni, hanem az, hogy nem vettem időben észre…

      • Sajnos nekem is vannak sebeim, amiket első gyerekesként szereztem, követtem el hibákat, de az vesse rám (ránk) az első követ, aki fiatal, kezdő anyaként jobban helyt tudott volna állni…
        A tapasztalat és a bölcsesség bizonyos idő múltával jön meg, de legalább megjön!! Képzeld, milyen rossz lenne, ha így, a többedik gyereknél is olyan zöldfülűek lennénk! 🙂

  4. Igen, így végiggondolva tényleg nem is olyan nagy pénz a babakelengye. De azért valljuk be első gyereket várni a családban nem hozza magával a tudást, hogy mi kell és mi lesz felesleges.

    Pl az első fiamnál is kacérkodtam a moshatóval, de anyu lebeszélt, nagy macera, teregetés, ráadásul elég költséges (szobatisztaságra szoktatással is megvártuk majdnem a három éves kort, mert a körül kell elkezdeni)
    másodiknál próbálkoztam a pelenka varrással, de nekem nem ment (nem volt még ennyi háttéranyag) viszont már 2 évesen szobatiszta lett a gyerek, mert akartam foglalkozni a témával
    harmadiknál nem érdekelt semmi, körülnéztem megvettem az egyméretes pelust és akárki akármit mondott (ráadásul eleinte nem is volt tökéletes), azt használtuk, a legkisebb másfél évesen már szobatiszta volt

    Lehet folytatni a sort, együtt alvás, különalvás, hordozás, babakocsi, mert a tudást csak a tapasztalat adja meg. Igen egy-két jótanácsot elfogad az ember rokontól, ismerőstől, de úgyis úgy fogja csinálni ahogy nekik jó. (ráadásul pl engem már négy hónaposan hozzátápláltak, mert úgy kell azt, a legkisebbem majd egy éves volt, míg a szopi nem tette ki az étkezéseinek a 95%-át, sokkal lazább voltam ebben is, mintha az első nem hajlandó enni. Hát anyu meg…)

    Igaz ésszel él az ember, de van akinek a 100 eFt-os babakocsi alap, másnak meg az, hogy használtan veszi, éljen az újrahasznosítás, kevesebb szemét! (tudom hülye dolog egyesek szerint)

    Zárójelben mondom, hogy a gyerekeknek adtam már használt játékot karácsonyra. Töredék áron kaptam meg, mintha újat veszek, a doboz nekik meg minek? (nagynéném is beharangozott használt játékokat, hát nem megemlítettem anyunak, hogy elteszem alkalomra? hű, de gonosz vagyok) Szerencsémre a férjem is így áll hozzá.
    Így vettem 3 eFt-ért meg a 15 eFt-os iskolatáskát. Nem mintha bármi baja is lenne, sőt! Csak egy gyerek megunta miután egy évig használta vagy nem. Mert nem igazán látszik rajta.

    • Eddig még csak olyanok írtatok, és értettetek egyet velem, akiknek sok gyerekük van. Biztos nem véletlen…
      Sokszor azt kívánom, hogy bár huszonvalahány évesen lett volna ennyi eszem!!! 🙂
      Megérne egy bejegyzést a szobatisztaság is, amennyire én tudom, a mi textilpelenkás nemzedékünk már másfél éves korban szobatiszta volt.
      Köszönöm a hosszú hozzászólásaidat!

  5. Bevallom tehát, hogy az újrahasznosítás híve vagyok, ezért volt használt babaágy. Mégis mi menne tönkre rajta? Használt etetőszék. (boltban akkori ára 35 eFt, házhozszállítással volt 12 eFt, (remélem nemsokára túl adok rajta, most hogy a kicsi is kinőtte, nem kell valakinek? – jó kapott új háttámla huzatot, de ezen kívül mi baja lenne?) Használt babakocsi.
    A pelenkázó lapot is megvarrtam mikor szétment az illesztéseknél.
    A szoptatóspárnám mai napig használatban van, nagyon szeretjük.
    A formatervezett babakád meg kb fél év alatt az illesztésnél szétment, akkor vettünk egy olyat ami nekünk volt anno. Jó is az.

    Amire időközben jöttünk rá, hogy kell orrszívós porszívó. Nagynak cumi. – nem volt itthon mikor hazahoztuk, de egyszerűen már sebes voltam nagyon. Hamar leszokott róla. Mellszívó, nekem kellett az elején, nagyon sok tejem volt, muszáj volt egy kicsit leszedni, mert anélkül spriccelt a tej a gyerek szájába. (jó fejhettem volna is, mint megtudtam a kórházban, mikor a másodikat szültem.), turmixgép a gyerek ennivalójához, de mostmár nagyon erőlködöm, mi is kellett.
    Popsitörlő, harmadiknál már jó volt a csapvíz, szintén a harmadiknál varrtam pár darab melltartóbetétet.
    A szoptatós melltartóimat mai napig használom, nagyon jó anyagból vannak, hálóingnek meg vettem pár spagettipántosat, semmi szoptatós mama hálóing.

    És ha már íráskényszerem van: mindhárom fiamat ugyanabban a nagyon édes hálóingben szültem, aztán a harmadik után mikor a férj szedte össze a véres cuccokat, nagy lazán mondtam, hogy ezt már dobja ki nagyon elnyűtt már. Máig sajnálom. Tényleg már nem volt jó állapotban, de akkor is. Emlék.

    Nem volt baldahin és zenélő forgó, sőt a nagymamát is majdnem kihajítottam a FP kutyával együtt. Bár ami igaz ami igaz, elnyűhetetlen darab, simán kibírta a mosógépet is.

    Babaruhákat kaptunk egy zsáknyit, a férjem másodunokatestvérétől, akit akkor láttam először. Aztán ide-oda mentek a gyerekruhák, attól függően hol volt épp pici baba.
    Most anyu barátnőjének a munkaadójától kaptunk csodaszép dolgokat és az nagynéném munkatársnőjétől. Igaz nekem nincs bajom a 300 Ft-ért turizott farmerrel sem.
    A bolti leakciózottal sem lenne, ha a gyerek egy hét után ne szaggatná ki a térdét, így kevésbé fáj.

    Nem tudom más, hogy van vele, de így hogy három fiam van két-két év különbséggel, szinte ugyanazzal játszanak. Ma már ott tartok, hogy ami pénzt adnak nekik ajándékra, inkább elteszem és összegyűjtöm. Megőrülök attól, hogy mindenkitől kell valamit kapniuk. Miért? Minek? Hova?
    Tavaly egy vajlingnyi csokinyulat kaptak, idén már csak egy tálnyit, viszont kaptak festett tojást amit tavaly tán egyet kettőt. Azért haladunk a rokonság megnevelésével :-).

    Bocsánat a hosszú monológért. Igen én sem értem ezt a “mindent meg akarok adni a gyereknek” mondatot. Mert kell mindenből a legdrágább és ami igazán fontos lenne, egy testvér. Na arra nincs pénz. Érdekes.

    • Nagyon örülök, hogy ilyen sokat írtál! Megtisztelsz, ha ilyen részletesen írod le a gondolataidat, örülök, hogy más anyákat is foglalkoztat a téma!
      Szerintem is kár volt a hálóingért, eszmei értéke volt, én még most is őrizgetem azt a zoknit, amiben szültem az egyiket. De ne búsulj, maga az emlék, az megmaradt Neked, az nem veszett el!
      Jó dolgokat írtál, egyet értek velük. Talán van olyan, aki azt gondolja, hogy ez, amit mi csinálunk igénytelenség és zsugoriság. Pedig NEM! Szerintem tudatos életszemlélet, puritán életvitel, lehet környezetvédelemnek is nevezni, de azért is fontos, mert a gyerekek ezt a példát látják maguk előtt. Aki minden gyerekének vadonatúj luxuscikkeket vesz (nekem a 160.000 forintos babakocsi annak számít), az valószínűleg az élet más területein is ilyen igényes, mindenből a legjobbat akarja, és ezt a mintát veszi át a gyerek is. Aztán az anya meg csodálkozik, hogy mitől ilyen követelődző a kicsije…
      Nálam is neuralgikus pont az, hogy ha pl. anyósom jön hozzánk, mindig hoz valamit. Aztán meg csodálkozott, és rosszul esett neki, mikor a gyerekek (akkor még kicsik voltak) köszönés nélkül rávetették magukat a táskájára, és kikutatták a cuccait. Ha erre kondicionálta őket?
      Mi az az FP kutya?

      • ilyen a kutyusunk: http://www.youtube.com/watch?v=2J0eKCcaSpc

        a nagyi dolog ismerős: most küldött a nagyi műbőrt a nadrágfoltozáshoz + három csokit és másfél liter gyümölcslét. De magát nem küldte volna el, hogy játszon is a gyerekekkel.
        Mindegy elteszem, jó lesz a kirándulásra, azt úgysem úszom meg nasi nélkül.

      • Most már látom, itt van a mi gyűlölt bödönünk is!
        Szerintem a nagyszülő ne a pénztárcáját nyissa ki, ha az unokáról van szó, hanem a szívét. Süssön neki tortát, találjon ki számára egyedi mesét, fogjanak lepkét (de aztán engedjék el!), énekeljen neki, mindegy, hogy mit csinál, csak felejtse el azt a sok nyalánkságot, és használhatatlan bóvlit!
        Hú, ha anyósom olvassa a blogomat…

  6. Nagyon jót írtál. Én egy idős nagymama vagyok. Az első unokámnak vettünk egy babakocsit, és azt használta mindegyik. Műanyag játékokat nem veszek nekik, mert összeszidna a lányom érte. A nagyobbik unokámnak Erdélyben vettem egy fából faragott kismalacot, és még mindig megvan neki. A babahordozót jónak tartom, bárcsak az én időmbe is lett volna hasonló! További ilyen jó írásokat várok tőled! Ágimama.

    • A hordozás nagyon régi találmány, sok ezer éves, így hát a Te idődben is létezett, csak nem volt ismert Magyarországon. Talán a kenguru volt az egyetlen, de az se volt nagyon elterjedt – ahogy én emlékszem. Még most se teljesen elfogadott a hordozás; elképzelem, hogy néztek volna egy asszonyt a 70-es, 80-as években, ha a csecsemőjét magára köti egy bugyorban, és úgy járkál az utcán… 🙂

  7. Nagyon tetszett az írásod. Mi is minimáldizájnon futunk egy ideje. Azóta sokkal egyszerűbb és élvezhetőbb az élet és nem kell folyamatosan vásárlási lázban égnem. Én is örülök a bölcs férjemnek, mert én nemcsak egyetlen drága babaketyere miatt nyúztam őt annak idején, hanem többért is (és mindig megnehezteltem, amikor visszautasította a nyaggatást). Hála Istennek, sem többletpénzünk nem volt ilyesmire, sem a férjem nem látott bennük elég fantáziát ahhoz, hogy a keretből rááldozzon. Így végül minden, ami igazán fontos volt, meglett a legtöbb szükségtelen holmiról viszont lemaradtunk és rendre le is maradunk – de, azt mondhatom, egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.

    A hordozókendő nekem is nagyon bejön. A negyedik gyerkőcnél szoktam rá. Ötödikünk most 7 hónapos és ő is hordozva közlekedik. Nagyon szeretjük, hogy lehet nagyokat túrázni, meg a városban is sétálgathatunk anélkül, hogy babakocsi-kompatibilis helyek szerint kellene az útvonalat megtervezni.

    A babacuccokra visszatérve: engem a nyomulás az, ami kifejezetten bosszant: az, ahogyan a gyártók próbálják eladni a termékeiket nemegyszer elferdítve a tényeket és szó szerint riogatva a gyermekeinek legjobbat akaró szülőket (azt sugallva, hogy baj lesz, ha nem veszik meg pl. a légzésfigyelőt).

    És, hogy drága-e egy gyermek? Szerintem sem így kell föltenni a kérdést. Vajon egy autó vagy egy ház minden járulékos költségével és minden extra tartozékkal együtt nem drága? Sokaknál ez mégsem szempont, amikor arról van szó, hogy kell-e nekik olyan. És szerintem itt van a kutyus elásva. Mert, ha úgy tekintünk a gyerekekre, hogy jó, ha vannak, sőt, hogy a gyerekek KELLENEK nekünk (jobban, mint egy ház vagy egy autó), akkor megoldanánk azt, hogy legyenek. Akkor nem azon problémáznánk, hogy drágák. Főleg, mert az igazán fontos dolgokat nem is mindig pénzben mérik…

    • Teljesen egyet értek veled. Sok ember értékrendje el van csúszva: a gyerekvállaláskor mérlegelnek, de a drága autó megvételekor eszükbe se jut, hogy mennyibe kerül. A mi életünk nem lenne teljes, ha nem lennének gyerekeink, és soha nem volt kérdés, hogy jöjjenek-e vagy sem.
      Szerintem is komoly nyomás nehezedik a szülőkre: nem kevés munkájukba kerülhet a gyártóknak, hogy a termékhez megteremtsék az igényt is!
      Jó, hogy a férjeink józanok tudnak lenni, jó hogy ilyenkor is mellettünk állnak, és (azzal, hogy kategorikusan NEMet mondanak) támogatnak minket!

  8. Én egy gyerekes vagyok, és nagyrészt egyetértek, főleg, mert ott a végén a taníttatós megjegyzés :D.

    Mondjuk leginkább új ruhába jár a lányom, új játékkal játszik, mert közel s távol ő volt az első gyerek. Viszont a szezon végi kiárusításnál vásárolunk be. Most is vettem 500 Ft-ért új farmert, ami a következő ősszel/télen lesz jó.

    Úgy 1 éve kezdtem el rákapni a használt dolgok vásárlásra, olyan dolgok esetében, amit máshogy nem kapnék meg (könyv, játék). Na meg néha a turiban rám kacsint egy-egy jó darab, de a 140-es cuccok már elég kopottak szoktak lenni.

    • Persze egy gyerekkel is lehet valaki tapasztalt és okos! 🙂
      Örülök, hogy egyet értesz a túl korai fejlesztés haszontalanságával. Szerintem nem lehet elégszer elmondani, hogy a kisgyermek legfontosabb tevékenysége a SZABAD JÁTÉK!!!
      Igen, kiárusításon én is szoktam vásárolni, néha nagyon olcsón jó dolgokat, a férjem mondja is, hogy nekem különleges szimatom van arra, hogy mikor hova kell nyúlni a boltban, hogy kihalásszam a legjobb cuccokat!

  9. Arra azért kíváncsi lennék (ha általában nagycsaládos szülők járnak erre), hogy oldjátok meg az ajándékozást? Konkrétan arra gondolok, hogy karácsonykor pl kapnak ajándékot szülőtől, nagyszülőktől, nagynéniktől…, ha csak egy dolgot kapnak akkor is sok.
    Konkrétan összeszámoltan kb 50 eFt-ért kaptak ajándékot összesen, ami még működöképes, egyben van kb 10 eFt értékű. De ezekkel nem játszanak.
    Igaz az én gyerekeim mindent előbb utóbb tönkretesznek, nem túlzás: pici fiam ma egy kutyussal játszott nyomogatta a kutya sípolós játékát. Egyszer csak nem szól a síp, pici gyerek belenyomta a játékba. Kiszedni onnan? Hogyan?

    Nem egyszer nem kétszer szóltam, hogy minek ennyi minden? Nem pénz kell, nem az érték a fontos, a figyelem, az odafordulás. Inkább vinnék el őket játszótérre, de nem az nem érték.

    (kidobjátok előbb-utóbb a sok bizbaszt, vagy épp pénzt kértek (vagy amit ajándékra kaptok nem költitek el és félreteszitek? Hústvétra 10 eFt-ot kaptak összesen + csokit. Minek?)

    És még egy poszt téma lehetne: hogyan viszonyul a tágabb család a kis nagycsaládhoz. Pl mikor mi elmondtuk a dédinek hogy harmadik gyerekkel vagyok várandós megkérdezte, hogy komolyan végiggondoltuk e? (nem,végigkürtölöm a családon aztán elvetetem.

    November óta nem láttuk a férjem testvérét, mióta neveletlennek nevezte a gyerekeket, mert nem képesek egy helyben ülni, (hülye anyjuk nem engedte őket Tv-t nézni. Azért szeretnek anyósékhoz menni, mert korlátlanul nézhetnek Tv-t, játszhatnak bármit a számítógépen. Á nem mondtuk már jópárszor a férjemmel, hogy nem így kéne az unokákkal “játszani”. Igaz a havi egy alkalom belefér.)

    • Nagyon fontos témát vetettél fel!
      Engem is régóta foglalkoztat, és valóban megér egy következő bejegyzést az ajándékozás (neki is kezdek mindjárt az írásnak). Addig is elmondom, hogy nagy türelemre van szükségem, mert a család (főleg az egyik nagymama) nem képes tudomásul venni az elveinket. Az eddigi írásokból is bizonyára kiderült, hogy igyekszünk egyszerűen élni, és kerülni a felesleges felhalmozást. Ehhez képest ünnepeken hatalmas szatyor ajándékok érkeznek hozzánk (jobbára haszontalan holmikkal tele), vagy nyelek egy nagyot és belül esz a méreg, vagy megmondom a véleményem, és akkor meg áll a bál! Szóval: mi azt kérjük a családtól, hogy ha mindenképpen ajándékozni akarnak, akkor szolgáltatást adjanak. Cirkuszjegyet, kalandpálya-jegyet, vadasparkba belépőt, fizessék ki a tábor költségeit, stb. Annyira elegem van ebből a rengeteg, menetrend szerint érkező kínai szir-szarból, és bizony a legókból is. A legtöbb játék ráadásul pillanatok alatt tönkremegy, én bizony kidobálom a roncsokat. Kár az áráért, ezek drága holmik, ha az ajándékozó inkább jótékony célra fordította volna az erre szánt pénzt, nagyobb haszon lett volna. Így csak gazdagította a távol-keleti ipart.
      És azt se értem, hogy minek kell minden ünnepet ajándékkal emlékezetessé tenni: névnap, szülinap, gyereknap, mikulás, karácsony, húsvét, bizonyítvány-osztás… Könyörgök, mi a francnak erre kondicionálni a gyereket, hogy nekik mindenért ajándék JÁR????
      A másik téma is nagyon fontos, és nálunk is nagyon csúszós terep…
      Köszönöm a téma ötleteket!

      • Most csak annyit fűznék hozzá (a többit a konkrét bejegyzésnél), hogy mi még orvos után is szoktunk ajándékot venni. Mondjuk többnyire olyat, amit egyébként is megvennénk, könyvet, szép ceruzát, extra pecsételőt… Mondjuk egy gyereket könnyebb finanszírozni :).

      • Azért nem vagyok én olyan szőrös szívű, néha nálunk is becsúsznak ajándékok fájdalomdíj gyanánt. És nem is azt akarom mondani, hogy mostanában soha nem kapnak ajándéktárgyat, mert kapnak, csak igyekszünk afelé haladni, minél kevesebbet, és hogy ne vegyük körül magunkat újabb és újabb tárgyakkal.
        Na és a lényeg: annyi, de annyi játékuk van már így is, hogy ha kétszer ennyien lennének, azokat a gyerekeket is kiszolgálnák. De azt továbbra is vallom, hogy szerintem nem tanácsos a gyereket rászoktatni, hogy neki minden alkalommal jár valami meglepetés.
        Ja, most jut eszembe: karácsonyra a kicsinek a háztartási boltból vásároltam be: szemeteslapátot és kis seprűt kapott, meg szivacsokat, és kefét – nagyon szeret takarítani. Olyan boldog volt, hogy el se tudom mondani. Azóta is buzgón takarítja a szobát, és én is nyugodt lehetek, hogy nem az igazi szemeteslapáttal dolgozik. És az egész ajándék került vagy 1.500 forintba.

      • Tőlünk meg szokták kérdezni a nagyszülők, hogy mit szeretnének a gyerekek, én meg igyekszem jókat kitalálni. És az enyémek örülnek a új ágyneműnek is, az is ajándék, mert kinőtték a gyerekméretet, vagy könyv, társas, új kesztyű, korcsolya, gyűrűhinta. Viszonylag kevés játékunk van.
        R.

      • Hát igen, mi is megmondjuk, hogy mit vegyenek a nagyszülők, aztán vagy megfogadják, vagy nem. Egyik karácsonyra az anyukáméknak azt mondtam, hogy az ismerős szűcstől vegyenek irhabekecset a gyerekeknek. A férjem anyukája meg egy óriási legósdobozzal állított be, pedig neki is adtunk valami tippet. Gondolhatod, anyukámék hogy érezték magukat, mikor a gyerekek letaposták egymást a legóért, a bekecsek meg hevertek a sarokban. Ezután szót fogad nekem az anyám az ajándékot illetően?

      • Begamott: nálunk is kapott játékot a gyerek mikor kórházban volt, most, hogy a nagynak fájt a füle, neki kell mert a tesó kapott mikor beteg volt. És cirkusz volt hatalmas.
        Igaz nálunk még megy a legó gyűjtése, bár minek, mert inkább nézegeti a katalógust mint játszana vele.

        (pár napja felmentünk Bp-re a Nyugatinál kapott egy nagy halom fejlesztő füzetet. Meddig volt érdekes? Míg össze nem vesztek rajta. Miután rendeződött melyik kié már nem kellett.)

        Kapnak játékot, de nyilván, bármelyik játékkal játszhat bármelyik nagyjából egyforma az érdeklődési körük. Így tényleg csak az van, hogy áll nagy halomba, van amivel játszanak, van ami meg előtt-utóbb elkerül tőlünk. De ezeket, pontosabban az árát sajnálom, lehetne jobbra is költeni. Mondjuk olyan dologra (társasra, fejlesztőre) amit később is használnának. (pl komolyabb sakktábla vagy épp a 8 eFt-os Hotel társasra, vagy épp a minőségi biciglire ehelyett kapnak 10 db 500 Ft-os műanyag autót, kell az is, de nem ilyen tételben)

      • Nekünk is annyi legónk van! A csillagok háborúja témakörből talán csak az nincs meg, amit még ki se adtak – persze nagyszülői segédlettel van ilyen gyűjteményünk. És az a vicc, hogy csak addig játszanak vele, amíg összerakják, aztán már csak nagyon ritkán kerül elő a fiókból. És a legó sem a régi: most, hogy vannak ezek a tematikus kiadások, ezeket csak egyféleképpen lehet összerakni, szó sincs arról, hogy a gyerek fantáziája meglódul és a holdjárótól a talicskáig minden tud csinálni belőle.

  10. Azért nem feltétlenül haszontalan a pénztárcánkat is szemügyre venni, mielőtt gyermeket vállalnánk – de nyilván nem kellenek csillagászati összegek ahhoz, hogy felelős szülővé válhassunk. És azt gondolom, hogy nem is az elején jönnek a nagy költségek, sokkal inkább később, ahogy nőnek a gyerekek. Mert lehet több százezer forintért is babakocsit venni és babaszobát kialakítani – de szerintem még egyik újszülött sem sírt azért, mert nem a legtrendibb kiságyba tették bele…
    Szerintem azzal sincs nagy baj, hogy akinek futja, az (is) igyekszik a lehető legjobbat adni a gyerekének: ha ki tudja fizetni, hát tegye. Csak ne higgye azt, hogy jobb lesz a gyerekének, ha extrákkal felszerelt kocsiban tologatja! A szülőnek lesz jobb, mert úgy érzi, hogy sokat tett (fizetett) a gyerekéért.
    Egyik ismerősöm mindkét gyerekét magán oviba íratta. 100e fölött fizetnek utánuk havonta. És minden találkozásunkkor erősen hangoztatja, hogy mi minden pluszt kapnak ezért a gyerekek – és ők is. Mintha magát akarná győzködni, hogy igen, megéri. Hát, nem tudom…

    Az biztos, hogy nagyon észnél kell lenni, mert igen sok hülyeséget akarnak ránk, szülőkre sózni. Ilyen a sok játék: állnak a polcon, vagy rumliban a szobában, mert a gyerek alig játszik velük – csak akkor, ha bennünket is be tud vonni. De ekkor meg elég egy rajzlapból hajtogatott repülő is, amit dobálhatunk oda-vissza.
    Szeretem nagyon a babakocsiba köthető játékokat: Amíg olyan kicsi a gyerek, hogy az orráig sem lát, minek? Amikor meg már lát is valamit, hát sokkal jobban fogja érdekelni a külvilág, mint az a műanyag, zörgő csecsebecse, amit a lakásban is nézegethet.

    Legutóbb azon akadtam ki nagyon, amikor mondták, hogy van popsitörlő-kendő melegítő készülék… mert lehet, hogy néhány baba azért nem szereti a pelenkázást, mert hideg a kendő! Nekik elő lehet melegíteni. Nem tudom, ez mennyibe kerülhet, de ilyenkor nem sajnálom, hogy korlátozottak az anyagi kereteink, mert különben lehet, hogy vennék egy ilyet. 🙂

    Amikor az első gyermekünket vártuk, elég nagy felháborodást okoztunk a család, ismerősök körében, amiért nem kérdeztük meg a nemét az ultrahangos vizsgálatoknál. (A másodiknál már nem lepődtek meg, tudták, hogy “ezek ilyen hülyék”). És amikor visszakérdeztem, hogy miért lenne fontos előre tudni, mindig az volt a válasz: hogy fogsz így ruhát venni neki? És tényleg nem értették, amikor mondtam, hogy fehér, sárga, zöld, szerintem simán adható bármilyen nemű gyerekre. De ha netán egy örökül kapott kék bodyt adnék egy kislányra, szerintem nem sírna miatta.

    5 és 2 éveseink vannak. A legtöbb holmit turiban veszem. Engem nem zavar, hogy más gyereken is voltak már – úgyis kimosom. Ráadásul, ha néhány mosás után még mindig olyan jó állapotban van egy póló, akkor nem fenyeget az a veszély, hogy összemegy, vagy csavarodik, ami egy új ruhadarabnál sokszor előfordul.
    Sokkal jobb minőségű ruhákat tudok kevés pénzért venni turiban, mint üzletben. Mert ott megfizethetetlen.

    A játékoknál sincs gond az örökléssel, kölcsönzéssel. A könyvek terén nagy segítség a könyvtár – bár erre nem költünk keveset. Ezt még az elején megbeszéltük, hogy ünnepre mindig lesz egy könyv. Ha lesz más is, hát lesz, de könyvet mindenképpen. Sok könyvük is van, és mindkettő nagyon szereti is “olvasgatni” őket. Úgyhogy ez nekünk megéri.

    Az öt éves amióta oviba került, rendszeresen vágyik valami “marketing játékra”. Ezt a többiektől látja, mert mi itthon nem nézünk tv-t, tehát itt nem szedi magára az ilyeneket. De szeretne belőlük… Pl. Barbie-t. Szerencsére a barátnőm lányának volt néhány kiselejtezett. Kölcsönkértem, kapott belőle a Leányzóm. Havonta egyszer elő is veszi…. Nnna, ezért viszont nem éri meg nekem kifizetni több ezer forintot.

    Amit majdnem fölösleges volt megvennünk, az a rácsos ágy, mert nekünk is az együttalvásos életmód jött be. 🙂 Viszont a pelenkázó nélkül már biztos szétszakadt volna a derekam. De tény, hogy itt is egy megfelelő magasságú asztal, ágyneműtartó, komód a dolog nyitja, amit a rendelkezésre álló bútoraink között is találhatunk.

    • Nagyon köszönöm az alapos, hosszú hozzászólásodat!
      Kedvenc témám a gyerekruhák színe, ki is felejtettem a bejegyzésből, jó, hogy megemlítetted. Nálunk is megrökönyödést keltett, mikor a kisfiunkra a lánytestvérétől örökölt kötött kabátkát akartuk adni a kórházból való hazahozatalkor. Nagy kedvencünk volt az a kabát, és az volt a bűne, hogy volt benne egy rózsaszín csík. “Mit fognak szólni a csecsemősök, hogy egy fiút lányruhában hoztok haza???” – hangzott a felháborodott kérdés. “Lesz…juk, hogy mit szólnak a csecsemősök” – mondtuk, és a család csak csóválta a fejét. Könyörgök, hol van az megírva, hogy egy fiúra nem lehet piros felsőt adni, vagy egy lány nem viselhet kék nadrágot????
      Popsitörlő-melegítő: ha ezt előbb tudom, hogy van ilyen, feltétlenül felveszem a listára! 🙂
      Sokan maguknak keresnek igazolást, hogy milyen jó szülők/nagyszülők, ha nem sajnálják a gyerektől a legdrágább játékokat, ajándékokat.
      Közeli családtagunk (egy idősebb hölgy) találkozott egy olyan ismerősével, akinek akkoriban született az első unokája. A családtagunk megjegyezte: “na, készítheted a pénztárcádat, mert nem kevésbe kerül ám az unoka, nekem elhiheted…!”. Szerintem nagyon jellemző, hogy ez volt az első gondolata a nagymamai létről (a költekezés), és nem az például, hogy jaj de jó, kisbaba lesz a háznál, vagy: éljen, lesz, aki tovább viszi a család nevét, vagy: mennyi finom sütit fogok majd neki sütni, esetleg: végre megint altatódalt énekelhetek valakinek!
      Ajándékokról, Barbi babákról szeretnék írni egy külön bejegyzést, mert ez is megér jó néhány gondolatmenetet!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s