2013.04.30 – Természetvédelmi tábor

Természetvédelmi táborban voltam a nagyokkal, ez volt az oka, hogy egy ideig nem jelentkeztem.

Nagy élmény volt, még nekem, felnőttnek is, hát még a gyerekeknek!

Egyik nemzeti parkunkban, egy bájos erdei házikóban voltunk elszállásolva, távol minden településtől, de olyan távol voltunk mindentől, hogy még térerő se volt. Így aztán Apa nem tudta megkérdezni tőlem telefonon, hogy hol tartjuk a kakaót, a tiszta zokniját, és a kicsi fehérneműjét. 🙂

Már a hely megközelítése sem volt egyszerű, többszörös átszállással, 2 órás gyaloglással, a patak felett átívelő kidőlt fákon átkelve értük el a házat (nagy málhákkal a hátunkon.) A táj lélegzetelállítóan gyönyörű volt, épp virágoztak az erdei gyümölcsfák, bódító illatukat szinte még most is érzem az orromban. Nem is beszélve a most nyíló különböző virágokról… Festeni se lehetett volna szebbet! A tábor gyerek résztvevői már az úton elkezdték a szakmai munkát; minden tücsköt-bogarat megnéztek: párzó nünükéket, kis patás lábnyomát a sárban, döglött cserebogarat, napozó varangyot, és ebihalaktól hemzsegő pocsolyát!

Valószínűleg egy őz lábnyoma

Valószínűleg egy őz lábnyoma

Korhadéklakó orchidea

Korhadéklakó orchidea

Egy szép, márványos rajzolatú gyepi béka

Egy szép, márványos rajzolatú gyepi béka

Ott tartózkodásunk alatt megvizsgáltuk a patak állatvilágát (éjjel és nappal is), és ebből következtetéseket vontunk le a víz minőségével kapcsolatban is. Ez a következőképpen zajlott: mindenki kapott egy nagyobbacska műanyag teaszűrőt, aztán a kijelölt patakszakaszon rávetettük magunkat a vízre (akinek volt gumicsizmája, az a közepébe állt, akinek nem, az csak a partról dolgozott), és kihalásztunk mindent, ami csak mozgott. A leleteket egy vízzel töltött lavórba gyűjtöttük, és a megadott idő elteltével a bázison fajonként válogattuk szét külön edényekbe. Az egyik legérdekesebb állat megtalálása az én nevemhez fűződött: egy lószúnyog-lárvát gyűjtöttem be. Elsőre madárkakinak néztem, aztán mikor láttam, hogy mozog, már tettem is a lavórba! A tiszta víz jellemzője, hogy a benne élő állatfajok nagy száma figyelhető meg, tehát minél többféle állat él a vízben, az annál tisztább. A legigényesebb rovarok a kérészek, ezek nem szeretik a szennyezett vizet, és örömmel számoltunk meg az általunk vizsgált vízben több kérészfajt. (Talán emlékeztek még a tiszai ciánszennyezésre, amikor egy erdélyi bányából nagy mennyiségű méreg ömlött a Tiszába. Ott a kérészek, vagyis a tiszavirágok, csak azért élték túl a tragédiát, mert épp az iszapba voltak beásva lárvaállapotban!) Az egyik vezetőnk még ivott is a patakvízből, szemléltetve, hogy jobb minőségű, mint némely nagyváros csapvize – mikor eljöttünk, még jól szolgált az egészsége.

A lavór tartalmának szétválogatása fajok szerint

A lavór tartalmának szétválogatása fajok szerint

Egy gyönyörű, márványos rajzolatú gyepi béka

Tegzeslégy-lárvák: a lárva apró fadarabokból építi meg a tegzet, ami búvóhelyéül szolgál

Szalamandra lárva

Szalamandra lárva

Ásó típusú kérészlárvák

Ásó típusú kérészlárvák

Gondoltátok volna, hogy egy kémiaóra ilyen érdekes tud lenni a gyerekek számára?

Gondoltátok volna, hogy egy kémiaóra ilyen érdekes tud lenni a gyerekek számára?

Az élővilágot éjszaka is megfigyeltük (gumicsizmákban gázolva a hideg patakvízben, zseblámpákkal pásztáztuk az aljzatot) és vezetőnk nagyon nagy örömére egyikünk talált egy kövi rákot. Ez is egy tisztavíz kedvelő állatka, csak legszebb álmainkban szerepelt, hogy rábukkanhatunk, és ez persze azt jelenti, hogy olyan jók az életfeltételek, hogy a rák ezt a patakot is kezdi belakni!

A munkán kívül persze szabadidő is volt, főleg a gyerekeknek. Éjszaka elemlámpák fényénél huhogtak a hegyoldalon, pancsoltak a patakban, bóklásztak a környéken, békáztak, csatornát építettek a ház mellett… Én eléggé féltem a gyerekeimet, de őszintén mondom, hogy ott meg se fordult a fejemben, hogy baj érheti őket, pedig sokszor azt se tudtuk, hogy merre járnak! Olyan békés, csendes, volt fenn minden, és  se a kullancsokra, se az erdei vadakra nem gondoltam, de arra se, hogy eltévednek az erdőben…

Több tanulságot is levontam a tábor kapcsán.

1., A víz is ugyanolyan élőhely, mint az erdő; rengeteg ritka fajnak nyújt menedéket, ezért nem tanácsos öncélúan feldúlni, például a partról köveket dobálni a patakba. Eddig az én gyerekeim is szívesen dobálóztak, de mikor meglátták, hogy a talált rákocskának hiányzik az egyik ollója (valószínűleg valami baleset érhette), megfogadták, hogy nagyobb tisztelettel bánnak a patakokkal is.

A sérült rák

A sérült rák

2., Eddig csak az őzikét és a nyulat tartottam aranyos erdei állatnak. Most, hogy a saját szememmel láttam a patak aprócska lakóit, megbizonyosodtam arról, amit azért eddig is gondoltam, hogy egy szalamandra-lárva vagy egy tegzeslégy is csodás kis teremtmény.

3., Sokan sajátosan értelmezik a természetjárást. Hazafelé másik útvonalon jöttünk, az erdei kisvasúttal. Beérkezett az állomásra a vonat, elég sokan voltak rajta, mi meg vártuk, hogy leszálljanak, és beüljünk a helyükre. De nem szállt le senki! A sok ember megváltotta a jegyet, felvonatozott a hegytetőre, aztán vissza a vonattal a faluba, onnan gyalogoltak vagy 100 métert a parkolóig, és a hatalmas autókkal hazamentek. Tulajdonképpen ez is valami, hiszen ezt az időt tölthették volna egy bevásárlóközpontban is, annál azért jobb, hogy legalább erdei levegőt szívtak. De kár, hogy nem túráztak egy kicsit, nem szagolták meg a virágokat, nem gyönyörködtek a mókusokban, nem engedték a gyerekeiknek, hogy rohangáljanak az erdőben, nem heveredtek le a fűbe, és nem hallgatták az erdő hangjait…

4., Áprilisi éjszakákon bitang hideg van a hegyekben (főleg bokáig a 13 fokos patakban gázolva).  Az ember egy adaggal több meleg ruhát vigyen annál, mint amennyiről azt gondolja, hogy épp elég lesz!

5., Remekül tudok teaszűrővel bolharákot fogni.

Reklámok

8 thoughts on “2013.04.30 – Természetvédelmi tábor

  1. Nagyon jó volt olvasni a beszámolót! Lehet rajtam is segítene, mert csak az emlősöket és a katicát találom aranyosnak. 🙂

  2. Őszintén remélem, hogy egyre több gyerek kerül el ilyen táborokba, hogy a következő nemzedék egy kicsit környezettudatosabb legyen – és így kevesebb szemét, rongálás legyen az erdőkben (is).

    A vonatról: végülis értékelendő az igyekezet, legalább elindultak. Így nézelődni a tv előtt is lehetett volna. 🙂

    • A vonatozó kirándulóknál én is értékelem a jó szándékot, gyönyörködhettek az erdőben, jó levegőn voltak. De nekem nem lenne elég a vonaton való üldögélés.
      Én is ajánlanám sokaknak az ilyen táborokat, és nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is, sőt, inkább nekik, hogy a szülők eleve ezt a szemléletet adják tovább a gyerekeiknek!!
      Kaptam egy dicséretet az egyik vezetőtől: mikor a lányom megfogott egy békát, és odahozta nekem megmutatni, kiugrottam ijedtemben a patakmederből, mert tartok a békáktól. Tisztelem őket, mint bármely élőlényt, de csak távolról. A vezető azonban megjegyezte, hogy nagy elismerést érdemlek, amiért a gyerekeknek nem adtam át ezt a félelmet, sőt, a természet szeretetére tanítottam őket.
      Az elkövetkezendő idők nagy vállalása, hogy kezembe veszek egy békát. Megígértem a gyerekeknek!

  3. Nagyon tetszik, hogy ilyen helyekre is elviszed a gyerekeidet. Biztosan jól érezték magukat, a lányod nagyon bátor, hogy meg fogta a békát. A férfiakról csak annyit, ha egyedül maradnak otthon nem találnak meg semmit. Amikor én voltam gyerek ami természetesen nem most volt, mi is elcsavarogtunk a közeli csatornához, békát, piócát és vízi csibort fogni. Ne hagyd abba a gyermekeid környezet szeretetére nevelését! Ágimama.

    • A hozzászólásodból úgy sejtem, hogy Te is félsz a kétéltűektől: “nagyon bátor a lányod, hogy megfogta a békát”. Jelenleg még én se merem megfogni (bár már dolgozom az ügyön), de gondoljunk bele, nem bátorság kérdése, hogy valaki megérinti-e a békát, hanem inkább a neveltetésé. Ha egy gyerek azt hallja: “jaj, vigyázz ott egy béka, meg ne fogd, olyan gusztustalan” – akkor félelemre vagy undorra kondicionálják. Ezért vagyok büszke magamra, hogy mindig dicsértem a gyerekek előtt az állatokat, még a békát is gyönyörűnek jellemeztem, talán ezért is van, hogy úgy tekintenek a békára, akár a kismacskára vagy a nyuszira. Az is érdekes kérdés, hogy miért tartjuk aranyosnak a nyuszit, és miért nem a kétéltűeket? Ki döntötte el, hogy ami puha és szőrös, a cuki, ami meg nyálkás, az undorító? Akkor a patkány mért nem aranyos?
      Érdekes kérdések ezek…
      Egyébként köszönöm a biztatást!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s