2013.05.06 – Tévé nélkül az életünk

Nekünk nincs televíziónk. Volt egy ősrégi, japán készülékünk, és elhatároztuk, hogy ha az tönkremegy, és már nem lehet megcsináltatni, akkor nem veszünk másikat. A tévé elromlott, nagy nehezen találtunk a környéken egy tévészerelőt, aki elmondta, hogy nagy megtiszteltetés volt számára japán gyártmányon dolgozni, de sajnos már nem tudta megmenteni. (Egyébként ez a szerelő azóta bezárta a boltját, és elment biztonsági őrnek egy plázába. Ki javíttat már mostanában? Inkább újat vesznek…)

Amíg volt tévénk, addig se volt kábel előfizetésünk, csak egy kis szobaantennával fogtunk három földi adást; az is bőven elég volt. A kábelcsatornák mellőzését már rég eldöntöttük, annyira kevés időnk van, hogy luxus lenne azt a képernyő előtt ülve tölteni; arról ugyanis meg vagyunk győződve, hogy valamelyik csatornán biztos adnának olyan adást, ami valamelyikünket érdekelné. Olyan helyen szoktunk nyaralni, ahol rengeteg csatornát lehet fogni, és külön szabályokat kell bevezetni, hogy az érdekesebbnél érdekesebb műsorok nézése helyett a táj szépségeire koncentráljunk.

Szóval… a tévénk elromlott, és új időszámítás következett: t.u. (tévé után). Biztos voltam benne, hogy kibírom nélküle, de azt is gondoltam, hogy azért a tehetségkutatókat majd megnézem a neten, mert azokat nagyon szerettem nézni. Aztán eljött az egyik verseny egyik elődöntőjének az ideje, nekem meg dolgom volt, és mindig elfelejtettem megnézni a műsort, már a második elődöntőn is túl voltunk, mikor rájöttem, hogy számomra ez egyáltalán nem fontos. Nem érdekelt.  (Van olyan barátunk, akit bizonyos időpontokban nem lehet telefonon hívni, mert akkor vetítik a sorozatát, de olyan családot is ismerek, akik a vacsorát a készülék előtt eszik meg, és le nem veszik a szemüket a képernyőről.)

a tévé hatalma

Esténként a tévénézés helyett olvasok a gyerekeknek. Most Gerald Durrell egyik regényéből olvasok fel, de nemrég fejeztem be Karácsony Molnár Erika Jeles napok, ünnepi szokások című könyvét (a népszokásokról és az ünnepekről szól). Nagy kedvencük még O. Nagy Gábor Mi fán terem? című könyve,  ami szólások és közmondások eredetét mutatja be. Van, amikor kifejezetten a kicsi kedvéért neki való mesét olvasok fel, a nagyok azt is türelmesen hallgatják. Olvasáson kívül nagyon szeretik hallgatni azokat a történeteket, amiket a gyerekkoromról mesélek. Milyen volt akkor az iskolai élet? Miket játszottunk? Ha se nem mesélek, se nem olvasok, akkor furulyázni szoktam nekik. Kaptam Apától egy C hangolású népi furulyát, magamtól (na meg a fogástábla segítségével) kisilabizáltam a skálát, onnan már csak egy lépés volt a népdalok kottából játszása (sok dal már kotta nélkül is megy). Sajnos kevés időm van gyakorolni, de azt észrevettem, hogy minél többet fújok, annál jobban rááll a kezem a hangokra; már az is előfordul, hogy egy ismert dalt elsőre sikerül lejátszanom! Célom, hogy valamikor úgy tudjak játszani, mint az egykori juhászok. (Van nekem egy tilinkóm is, de sajnos abba beletörött a bicskám: még nem sikerült belőle dallamot kicsalogatnom, csak improvizatív futamokat tudok rajta játszani.) Elég szép énekhangom van, szívesen énekelek is a gyerekeknek, de néha vetítek is diafilmeket.

Biztos többen emlékeztek még arra, hogy régen nem volt hétfőn adás a tévében. Mit csináltunk ilyenkor? Átjöttek hozzánk a szomszédok „tanyázni”. Kisgyerekként nagyon szerettem hallgatni az idősek beszélgetését; a képzelőerőmet nagyon megragadta például az egyik bácsi visszaemlékezése, aki elmesélte, hogy az 1920-as évek egyik tele olyan kemény volt, hogy a hegyekből lejöttek a farkasok, és felfaltak egy kislányt. A beszélgetést gyakran munkával kötöttük egybe, például kukoricát morzsoltunk az állatoknak. Néha a kártya is előkerült, vagy a citera, esetleg diafilmet vetítettek nekem a felnőttek, amire áthívtuk a szomszéd gyerekeket is. Azt hiszem, el lehet mondani, hogy az adásszünet kedvezett a közösségi életnek.

tévé nélkül az élet

Mivel mi nagycsaládban élünk, szinte soha nincs csend, soha nem kong a lakás az ürességtől, de azt teljesen megértem, ha valaki azért működteti a tévét, hogy szóljon valami, ami enyhíti a magányát. És természetesen azt se ítélem el, aki szeret tévézni, én csak azt mondom, hogy a mi életünkben nem hagyott maga után űrt a tévé, én nem érzem hiányát annak, hogy a mi lakásunkban nincs.

Még egy kis történet a tévé hatalmáról: mikor első gyerekünket vártuk, az egyik ismerős kisfiú megkérdezte:  „… és jó már a tévétek?” Mi nem értettük, hogy mért kérdezi, hiszen nem romlott el. Aztán kiderült, hogy az apja – mikor megtudta, hogy jön nálunk a baba – megjegyezte: na, ezeknek is biztos elromlott a tévéjük…. 🙂

Reklámok

24 thoughts on “2013.05.06 – Tévé nélkül az életünk

  1. Nálunk van TV, kábellel, de a műsorok is csak az első időben voltak érdekesek. Azóta csak az ismétlések-ismétlése megy. Meg az idióta krimik, amik már inkább a horror kategória 😦 Én is úgy vagyok vele, hogy ha reklámoznak valami érdekesnek tűnőt, mire elindul valahogy annyira nem is érdekel, hogy amiatt ott ücsörögjek. De itt is ez lesz a koncepció, ha elromlik nem lesz másik. Sajnos nálunk apa szeret nagyon bambulni, és csak azért mert minket nem köt le az egész Őt nem büntethetem ( majd ha elromlik 🙂 !!!

  2. Nálunk van TV és időnként megy is, főként természetvédelmes filmek, dokumentum filmek. A sorozataim délelőtt mennek háttérzajnak, reklám nélkül.

    Inkább Youtube, letöltés reklám nélkül esténként. A gyerekek nem nagyon szokták bambulni, csak ha nagyon sokáig nagyon rossz idő van kint.
    Inkább a nagymamákat kell megnevelni ezen a téren, mert ha megy akkor nézik. Pl a nagyobbam már csak azért akar a nagyihoz menni mert ott korlátlanul nézheti, számítógépen játszhat. Még evés idejére sem kell felfüggeszteni. (jössz enni? – nem, akkor tessék nasi).
    A másik nagyi este hét és nyolc között (ha náluk alszik) engedi meg nézni a mesecsatornát, igaz a gyerek bevallottan rosszat álmodik tőle, de sebaj.

    A másik, tegnap beszéltünk, hogy milyen rosszul esznek a gyerekek, “jó akkor te ne adj nekik édességet, én adok”. Reggeltől estig míg ott vannak. Én meg szar anya vagyok.

    Mai panaszdélutánomat hallották. Köszönöm a figyelmet.

    (egyébként úgy veszem észre, ha le van foglalva a gyerek, (anyu, apu, tesó játszik vele), egyáltalán nem ígényli a tv-t, számítógépet, de lehet hogy ez csak az én megfigyelésem)

    • DVD nézés nálunk is van, de igyekszem megválogatni, hogy mit nézzenek (volt már olyan rajzfilm, amitől rettegtek) – csak a TV-ről mondtunk le.
      Nagymamánál megy a mesecsatorna, amiről az a véleményem, hogy ha valami rajzfilm, nem biztos, hogy gyereknek való. Vannak azokon a csatornákon igényes mesék, de szerintem előfordulnak nagyon ócskák is, mindenfajta gyereklélektani ismeret és művészi igényesség nélkül készült művek.
      Szerintem se kéne kisgyereknek lefekvés előtt a képernyőt nézni, nyugtalaníthatja őket a villódzás és a gyorsan váltakozó képek.
      AZ étkezésről nekem is sok mondanivalóm van, már készülök is egy újabb bejegyzéssel ebben a témában. 🙂

  3. Nekünk van tv-nk, sokáig csak pár csatorna volt rajta, amióta gyerekek vannak, nem is nézzük, illetve én nézek nagy ritkán angol csatornát az alvó idejükben. Nem rég előfizettünk olyan csomagra, amiben van mesecsatorna, abból az egyiket nézik csak, azon belül sem minden mesét, már nagyon tudják, melyiket szabad nekik, melyiket nem. Ezen a mesecsatornán kívül viszont nemigen ülünk le elé. Nekem bizony többször nagy segítség, amikor haladnom kell a házimunkával, és Félixszel már játszottam, olvastunk, minden volt. Szóval nekem sokszor jól jön.

    • Talán félreérthető voltam, mi is nézünk filmeket DVD-n, interneten. Pl. most néztük meg többedjére az Abigélt, de nagyon tetszett a gyerekeknek a Fekete város is (ezeket neten néztük). DVD-n pedig Attenborough filmjei a legkedvesebbek, mesék közül a Magyar népmesék, Vízipók, Frakk, ilyesmik. Én csak a TV-ről beszéltem, azt valóban száműztük, és nem is hiányoznak sem a bugyuta valóságsók, sem a szenzációhajhász tényfeltáró műsorok.
      Annak idején ki voltam akadva arra, hogy a kereskedelmi tévékben délután reklámozták az esti vámpíros filmeket, akkor mindig résen kellett lennem, hogy eltakarjam az ijesztő részeket.
      Nálunk is előfordul, hogy mesét nézetek velük, míg fontos dolgom van, tehát a szórakozásnak erről a fajtájáról nincsenek megfosztva a gyerekeim. Viszont este, lefekvés előtt már nincs “tévézés”, vagyis képernyő nézés.

  4. TV-t mi sem nézünk már évek óta. Nem is hiányzik, ha vmi nagyon érdekel, akkor esetleg megnézzük a neten. Ilyen kb évente egyszer fordul elő. A gyerekeknek heti egyszer van filmnéző napjuk és időnként elmegyünk moziba. Megszokták, hogy így van, nem berzenkednek. Szerintem, a TV teljesen felesleges. Nekünk volt egy időszakunk, amikor nagyon rászoktunk a filmnézésre: a gyerekek minden nap néztek vmit. Úgy szoktattam le róla őket (és magamat), hogy minden nap rengeteg izgalmas programunk volt, így aztán el is felejtették, hogy lehetne filmet is nézni.

    • Egyet értek azzal, amit mondasz. Mondom még egyszer: a filmek ellen nincs kifogásom, csak az nem mindegy, hogy mit nézünk, hányszor, és milyen idősávban.

  5. Nálunk ugye nincs tévé, mivel áram sincs… De amúgy igazából kb. hat éve nem nézünk televíziót, és három éve már dvd-meséket sem. A gyerekek évente 2-3-szor kielégíthetik emez igényüket a nagymaminál, és az bőven elég. Azt szoktam neki mondani: jobb, ha nála inkább a természet-filmeket nézik, mint az elborult agyúaknak szóló rajzfilmeket. Néha a laptopon téli estéken megnézünk egy régi magyar filmet vagy mesét. Amíg áramunk volt, nálunk a diavetítő ment, de áram híján már azt sem használjuk. Rendszeresen megkapjuk a kérdést: hát akkor mi a csudát csináltok ki esténként? Mit is? Rajz, mese, olvasás, írás, kézműveskedés…

    • Igen, valaki el se tudja képzelni, hogy tévé nélkül is lehet teljes az élet…
      Igazából én a (kereskedelmi) tévétársaságokra orroltam meg, haragszom rájuk azért a szennyért, amit ránk zúdítottak. Továbbra is hangsúlyozom, hogy a filmnézést hasznosnak tartom, jó, hogy írtad a régi magyar filmeket: nemrég néztük meg a Kárpáthy Zoltánt, meg az Egy magyar nábobot… Ritka jó filmek, kiváló művészekkel, igényes kiállítású díszletek, jelmezek, a történet is remek! Olyan sok tanulságot lehet levonni ezekből a filmekből! (Kedves Névtelen T.R. voltál?)

  6. Mi már idősek vagyunk a férjemmel, így egyéb szórakozásunk nincs mint a tévé. Színházba, moziba nem járunk, de már nekünk se tetszenek a műsorok. Valamikor csak egy csatorna volt, és színvonalas műsorokat készítettek, tévéfilmeket és színházi közvetítéseket adtak. De valamikor a gyermekemnek én is inkább diafilmeket vetítettem, most az unokáim nézik azokat a filmeket.
    Emlékszem rá, az 50-es években történt; az utcánkban még nem sok helyen volt tévé, nekünk volt, ezért a meccseket nálunk nézték meg, ilyenkor megtelt a szoba a szomszédokkal. Ágimama.

    • Igen, a kezdetekben valóban összekovácsolta a közösségeket a televízió, aztán mikor minden háztartásban lett készülék, akkor meg épp elszakította egymástól az embereket, mert minden család behúzódott az otthonába, és nézték a bűvös dobozt.
      Sokan mesélik, az idősebb generáció tagjai, hogy régen sokkal élvezetesebb volt a műsor, kifejezetten igényes, kulturált szórakozás volt tévét nézni. A mi otthonunkban már jó ideje nincs tévé, de legutóbbi emlékeim szerint a kereskedelmi tévék műsorai teli voltak önjelölt sztárokkal, magamutogató ex-pornószínésznőkkel, ingyenélő szerencsétlenekkel, mindez megtűzdelve azzal, hogy a komoly, tényfeltáró műsor riportere lebukott, hogy statisztákkal játszatta el a történeteit…
      Ennél tényleg jobb az olvasás, vagy a beszélgetés!

  7. Mi nézünk tévét, de esti mese, kétféle a két gyereknek mindenképpen van. Tegnap este diafilmet vetítettünk, szeretik a gyerekek nagyon.Hétközben nem nagyon nézünk tévét, nincs is idő rá. Hétvégén meg már jó idő van, inkább játszóterezünk, mostantól majd biciklizünk, hogy már van nekem is, és gyerekülés is van Rheus részére..Kereskedelmi tévéket nem nézünk, a gyerekek Minimaxot és M2-öt, én a köztévéket nézem.

      • Bevallom, tényleg ritkán nézem, csak ha van valami, ami kifejezetten érdekel. De akkor is kötés, horgolás, hímzés van a kezemben, ne teljen addig se üresen az idő :)))

      • Ezt én is szoktam csinálni, hogy filmnézés (interneten) közben jár a kezem: vagy pólót bontok a leendő rongyszőnyeghez, vagy varrok valamit. Én is elvesztegetett időnek érzem, ha csak úgy ülök, én remekül tudok figyelni úgy is, ha közben munkát is végzek (esetleg vasalok).

  8. Ráadásul este 8-kor esti mese után alvás van, így esti filmek ki is esnek..meg szerintem azok végképp nem gyerekeknek valók.Még a mesecsatornákat is limitáljuk, csak fent említett kettő van és ott is limitáljuk, hogy mi az amit nézhetnek és mi az amit nem.

    • Az esti filmek szerintem se kisgyereknek valók, még akkor se, ha nem tudom, hányas besorolást kaptak. A gyerekek lelkivilága olyan érzékeny és bonyolult, az ember nem is gondolná, hogy sokszor ártatlannak tűnő dolgok is felkavarják a nyugalmukat!

  9. Otthon van tv, de kizárólag szinte a spektum home csatornát nézem, ez érdekel. Viszont a fiam állandóan előtte ül. A házban nincs tv, olvasok, néha viszek magammal dvs-t, s ott a jutub. Ittt mindig kincsekre lelek, filmekre, vannak kedvenc feltöltők, őket keresem, tudom náluk engem is érdeklő filmekre lelek. Gyereket én sem szoktatnám rá, ha nézni akar vannak dvd-k, lehet válogatni.

    • Azt hiszem a bejegyzésben sem tagadtam, hogy én is szerettem nézni a tévét, a róla való lemondás a tudatosodási folyamat része. Lemondani a tárgyakhoz való ragaszkodásról, és az olyan dolgokról, amik nem is annyira fontosak. És mint az én példám is mutatja: tényleg kibírom tévé nélkül!

  10. Akkor iktattuk ki a szolgáltatót, amikor a Kislányommal voltam várandós. Hó végén lesz öt éves.
    Néhányan azt mondták, hogy úgysem fogom bírni tv nélkül itthon. Érdekes módon, kicsit sem hiányzott. Valahogy mindig tudtam mit csinálni – ahogy addig is, amíg volt adás.

    Amióta a gyerekek körülöttünk vannak, pláne nem hiányzik. Mesét persze nézünk. Van egy csomó dvd-nk, és egyenlőre azt nézik, amit én jónak tartok. 🙂 Jó, mondjuk ovis befolyásra olykor lehet barbit nézni – abban talán csak bugyutaság van és nem gonoszság meg durvaság, és mindent azért nem szeretnék eltiltani, mert mint tudjuk, a tiltott dolog mindig édes…
    Meg diát is szoktunk nézni, nagyon szeretik. De legjobban a könyveket.

    Mamáéknál szoktak tv-t nézni, a Leányzó sokszor meg is ijed, mert nagyon érzékeny lelkű. Azok a mesék meg… borzasztó. Örülök, hogy az M2-n most elfogadható meséket adnak.
    Viszont itthon még sosem mondta, hogy miért nincs mesecsatorna.

    Az egyszervolt.hu-n is szoktunk böngészni.

    Nem rossz dolog a tv, ha az ember korlátok között tudja tartani. De pl. anyukámat ha a barátok közt idején hívnám, két mondattal leráz – egyébként egy órát is tud beszélni légvétel nélkül. Mamám szintén. Ha maricsu megy, nem érdekli semmi más.
    Volt olyan ismerősöm, amelyik a pár hetes gyereket tette hordozóban a tenisz mérkőzés elé és lelkesen mesélte, hogy mennyire szereti nézni a gyerkőc. Fel sem fogta, hogy akkor a kicsinye még a fejét sem tudta fordítani, úgyhogy a wc csészét is pont ilyen elmélyülten nézte volna.

    • Egyet értek veled azokban, amiket írtál. Tudni kell korlátok közt tartani, de nekem nem mindig ment, sokszor azon kaptam magam, hogy csak bámulok ki a fejemből, és közben meg megy valami olyan, amit egyébként nem néznék. A kortárs csoport befolyása is számottevő; van olyan nem tévéző gyerek, aki rosszul érzi magát, ha a többiek megbeszélik az esti műsort, ő meg nem tud hozzászólni. A nagylányunk viszont inkább már büszke rá, hogy nincs tévénk. Ha a rokon néni jön hozzánk, mindig meg kell neki nézni neten a brazil és mexikói filmművészek életrajzát, és minden fontos tudnivalót ezekről a filmeposzokról… Felőlem bizony bezárhatnák ezeket a szappanopera-műveket, de tudom, hogy van olyan, akinek a napjait bearanyozza, ha megpillanthatja a képernyőn José Armandót és szerelmét. Inkább az a szomorú, hogy ezek a lelkes nézők nem találnak más célt maguknak, és ekkora örömforrás nézni ezt a szemetet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s