2013.05.21 – Gyerekek pórázon?

Ahogy szedtem össze a gondolataimat a kisbabás bejegyzésekkel kapcsolatban, eszembe jutott egy jelenség, ami – azt hiszem – megér egy egész írást.

A gyerekpórázról van szó.

A mi gyerekeink közül a legkisebb a legelevenebb, a legravaszabb és a legerősebb. Houdinit megszégyenítő mutatványokkal képes megszökni bármilyen helyszínről.  Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe a gyerekpóráz használata, mert néha jól esne egy-két nyugodt perc, amikor biztos lehetek afelől, hogy nem csókolja pofán a szomszéd kutyáját, nem iszik a szökőkútból, és nem esik be a könyvesbolt kirakatába míg én fizetek a pénztárnál. De rögtön el is vetettem a gondolatot, mert szerintem egy háziállat szintjére alacsonyítja le a gyereket, és durván sérti az emberi méltóságát. Azok a gyerekek, akiket rövid pórázon tartanak a szüleik, hogyan élik ezt meg, szereznek-e lelki sérüléseket, felnőttként szintén így tartják-e saját gyermekeiket…?

A póráz használata további kérdéseket vet fel. Ha a gyerek esetleg harap (az én fiam karját egyszer csúnyán átharapta egy gyerek a játszótéren), vagy köpköd, akkor megengedhető-e, hogy szájkosarat adjanak rá?  Ha a nagymama időskori elbutulásban szenved, és elcsatangol, majd elfelejti a címét, ő kap-e nagymama-pórázt?

A póráz-párti szülők gyakran hivatkoznak arra, hogy csak életveszélyes helyzetekben használják.

A póráz-párti szülők gyakran hivatkoznak arra, hogy csak életveszélyes helyzetekben (pl. 8 sávos út mellett sétálva) használják. Erre a kislányra vajon milyen veszély leselkedik ezen a néptelen tengerparton?

És ez a nagymama talán vegyi labort üzemeltet az otthonában, hogy ennyire félti az unokáját?

És ez a nagymama talán vegyi labort üzemeltet az otthonában, hogy még a falakon belül is így korlátozza a gyerek szabad mozgását?

Ugye látjátok Ti is a fontossági sorrendet?

Karonülő öleb és pórázon vezetett kislány; ez az anya felállította a fontossági sorrendet. (Mellesleg úgy néz ki, mintha a  köldökzsinór funkcionálna pórázként …)

A póráz-pártiak azt állítják, hogy még véletlenül sem az ő kényelmükről van szó, hanem az életveszély elhárításáról

A póráz-pártiak azt állítják, hogy még véletlenül sem az ő kényelmükről van szó, hanem a gyerek biztonságáról

Ez a nagyobbacska gyerek arra már méltó, hogy a csomagot cipelje, de arra még nem, hogy póráz nélkül mehessen végig ezen a néptelen utcán

Ez a nagyobbacska gyerek arra már elég érett, hogy a csomagot cipelje, de arra még nem, hogy póráz nélkül mehessen végig ezen a néptelen utcán

Nem csak Amerikában vannak pórázos szülők; egy durva példa Kelet-Európából

Egy durva példa Kelet-Európából

Egy jó erőben lévő nagymama vigyáz az unokájára

Egy jó erőben lévő nagymama vigyáz az unokájára

kkk

Nálunk a kutyák szoktak így várakozni a gazdáikra a vegyesbolt előtt

Ez az apa életveszélyt hárít el, vagy csak kényelmesen akar olvasni?

Ez az apa életveszélyt hárít el, vagy csak kényelmesen akar olvasni?

Tartani kell attól, hogy ez a nagylány kirohan egy autó elé?

Tartani kell attól, hogy ez a nagylány kirohan egy autó elé?

Ezek a gyerekek elvesznének a póráz nélkül?

A nagyobb gyerekeket vezetőszáron vezetik, mint a rabokat a bíróságon. (Ez a kamasz hogy érezné magát, ha a barátai meglátnák ilyen helyzetben?)

Hangsúlyozom: értem én, mi vezeti azokat a szülőket, akik veszélyes helyzetekben pórázt tesznek a gyerekükre, de én soha nem tennék (és nem is tettem) ilyet az enyémekre. Mindig megoldottam valahogy: nagy forgalmú helyen mei-tai-ba (háti hordozóba) tettem őket, ha szabadjára voltak engedve, akkor szaladtam utánuk (még akkor is, mikor épp szülés előtt voltam). De az is előfordul, hogy megfogom a kezüket. Meglehet, az élet kényelmesebb pórázzal, de mikor eldöntöttük, hogy legyenek gyerekeink, a kellemetlenségeket is vállaltuk.

És még valami: zsúfolt helyeken(pl. kisboltboltban) az én gyerekem elemében van: megpróbál falatozni  a primőr eperből, tucatszám pakolja a túró rudit a kosaramba és kiemeli a konzervpiramis legalsó darabját. Nekünk tehát nem lenne megoldás csak a gyerekpóráz; ezen felül még kéz- és lábbilincset is be kéne vetnem. Ez vajon megengedhető a póráz-pártiak szerint?

Advertisements

26 thoughts on “2013.05.21 – Gyerekek pórázon?

  1. Amikor először halottam azt hittem meg akar tréfálni az angliai ismerősöm… Nagyon kiverte nálam a biztosítékot. Nálunk elég volt annyi, hogy fogtam a kezét, vagy ha tele volt a kezem azt mondtam fogja meg a ruhámat és el ne engedje, folyamatosan beszéltem hozzá, hogy a hangommal tartsam magam mellett.

    Persze 3. gyerek után 3. kezet kellene növeszteni, szóval ebből a szempontból előny, hogy ketten vagyunk, mert nem tudom, hogy viselném a kiképzést egy gézengúztól :).

    • Nem biztos, hogy annyi kezet kell fogni, ahány gyereke van az embernek; ha nem nagyon sűrűn jöttek egymás után, akkor a legnagyobb már elég önálló ahhoz, hogy kézfogás nélkül közlekedjen. Hacsak nem olyan szerencsés valaki, hogy hármasikrei vannak, mert akkor tényleg három kéz kéne…
      Nálunk is beváltak a hagyományos módszereke (pl. kézfogás). Talán mondanom se kell, hogy néptelen tengerparton meg eszembe se jutna még a kezét se fogni, hagy szaladgáljon az a gyerek!

      • Igen, több képen tök fölöslegesen van a gyereken.

        A plusz kézre azért gondoltam elsősorban, mert hiába 9 éves a lányom gyakran megfogja a kezem csak úgy az összetartozásunk jeleként. A zebrán meg a magam megnyugtatására szeretem fogni neki :).

      • Én is úgy látom, még a nagyobbakon is, hogy néha még a kezem után nyúlnak, ha veszélyesnek értékelik a helyzetet (forgalmas úton átkelve). Ilyenkor engem is megnyugtat, ha fogom őket.
        Viszont homokos, néptelen tengerparton bátran engedném bóklászni az egész kicsi gyereket is, hagy tapicskoljon mezítláb a homokban, bogarásszon, szaladgáljon. Fedezze fel a világot!

  2. Egyszer láttam ilyet használatban: anyuka tolta a dupla ikerkocsit, a két éves meg mellett gyermekövön volt. Ott azt mondtam, igen vannak helyzetek…. (esélye nem lett volna a dupla kocsit egy kézzel tolni, a két éves meg ebből a szempontból még megbízhatatlan.
    Élőben máskor nem láttam ilyet.

    (viszont nekem akkor viszket igazán, mikor kifordítva, kenguruban hordozott gyereket látok)

    • Én is azt mondom, hogy vannak helyzetek, amikor megértem, ha valaki erre fanyalodik, de hangsúlyozom: én nem használnám! Persze nem tudom, milyen ikrekkel és egy kicsivel az élet, de mindenképpen törekednék, hogy NE kelljen ilyen pórázt használnom!
      Kenguruban kifele: én se szeretem látni, ahogy a baba lóg a szülő mellkasán.

      • Eszembe jutott, hogy honnan indul a dolog: Angliából, ahol 6 hetesen a gyereket lepasszolják nagyszülőhöz, ismeretlen babysitter-hez, bölcsödébe, hogy anyu visszamehessen dolgozni.
        Nem ítélem el őket, csak egyszerűen nem tudnám csinálni. Ott ez a kultúra, szokás alakult ki.
        (ha megnézed a Martin Doki azt hiszem 4. évadát valami szörnyű (számomra), hogy a gyerekre vigyáz az orvos asszisztense a betegekkel zsúfolt rendelőben, a nagymama, a gyógyszerésznő és mindenki aki hadra fogható, mert apuka gyógyít, anyuka tanít, a gyerek meg…)
        De ott ez a rendszer és mégis felnőnek valahogy, ez a póráz dolog ehhez képest szerintem semmiség.

        (nemrég beszélgettem egy anyukával, határidős munkája van reggeltől estig kb egy hétig, így a nagyszűlők elviszik a 3-4 hónapos gyereket magukhoz már szombaton, hogy egy hétig velük legyen. Na itt mondtam a férjemnek, hogy én hülye vagyok, de nem tenném. Nagyszerűen elvan a nagyszülőkkel, egész héten körülötte forog minden, ezzel nem is lenne baj. De akkor meg minek a gyerek? )

      • Nekem meghökkentő, hogy a szülők rábízzák a legnagyobb kincsüket vadidegen emberekre (akár olyan külföldire, aki nem is beszéli a gyerek anyanyelvét). Valaki erre azt mondhatja: persze, hogy rábízzák, hiszen meg kell élniük valamiből. Biztos így van, de én nem tudnám elviselni, hogy ne én neveljem a pár hónapos gyerekemet. Nem is olyan régen még Magyarországon is más volt a helyzet, épp most mesélte egy ismerősünk, hogy a felesége ’69-ben szült, és a gyereket az anyósáék nevelték, mivel akkor még nem volt GYES. A felesége szülés után visszament a gyárba, a nagymama meg behordta egyszer egy nap szoptatni a babát, az apa csak hétvégén látta a babát (az anya ugyebár naponta egyszer)…
        A póráztól indultunk ki. Azt hiszem, ennek nincs hagyománya a mi kultúránkban, talán ezért is olyan idegen ez a megoldás.

  3. Hát, Erzsi, nem semmi képeket hoztál. Én talán eddig csak egyszer láttam ilyet városunk sétálóutcáján, de azt gondolom, nincs erre szükség. Nekünk legalábbis nincs. Az meg, ahol a gyerek nyakán!!! van a póráz, hát egyenesen felháborító és megalázó és életveszélyes.
    Fel kell még dolgoznom ezeket a képeket, na.

    • Sajnos nagy volt a kínálat, mikor a képeket válogattam! Ha meg is értem, mi vezet egy szülőt arra, hogy egy totyogóra pórázt adjon (pl. az az eset, amit Ildikó írt), egy kamaszt vagy egy 5-6 évest is madzagon vezetni… Azok a szülők nem is gondolják, hogy mekkora károkat okoznak vele!!!

  4. Én láttam ilyet, egy parkban sétált így az anyuka kb 4 éves kislányával. Hát nem egyszerűbb, hasznosabb,és humánusabb arra nevelni a gyereket, hogy veszélyes helyzetben fogja meg a kezem?

    • A külföldi példákból úgy látom, hogy a póráz az egyszerűbb megoldás, hiszen nem kell a gyerek után szaladgálni. Gyerek mellett lehet olvasni, beszélgetni, ügyet intézni, telefonálgatni; nem kell rá figyelni, elég, ha a szülő csak húzza maga után a madzagon (találtam ilyen felvételt).

  5. Huhh, tolerancia zero, gratulalok. Autista gyereket meg inkabb hadd usson el barmi, azokert ugysem kar, ugye? Ismerek gyereket, akinek NEM LEHET megfogni a kezet, mert sikitorohamot kap tole, kirantja es rohan. Vagy az olyan szulo, akinek mondjuk faj a dereka a keteveshez hajolgatashoz, az jobb, ha elkotteti magat? Az a megagiga anyuka is inkabb fogyokurazna, minek vallal gyereket az ilyen kover. A kisgyereket kezen fogva csak akkor szabad vezetni, ha a felnott alaposan lehajol, h ne a gyerek karja/valla csavarodjon ki, ugyanis az meg a gyerek gerincere es mozgasfejlodesere karos.
    Az a nagylany valoszinuleg serult es a valos koranal joval fiatalabb szellemi szinten all, valoszinuleg megbizhatatlan es ezert onveszelyes.

    Persze sokkal egyszerubb sommasan velemenyt nyilvanitani, mint legalabb megprobalni beleelni magat a masik helyzetebe.
    Kikotni nyilvan tilos, a porazon huzni a gyereket is, de vannak helyzetek, amikor eletet menthet, szo szerint.

    Nekunk nem volt porazunk, bar en probaltam (lusta pfuj, a folyvast a kezet az enyembol kirangato es villamkent elszalado gyerek utan rohangaszas tenyleg kivette minden energiamat), de hamar rajott, h a porazon logni lehet es akkor mennie sem kell, mert az elrohanas egyetlen alternativaja szamara a vegtelen lustasag volt (mint kiderult ennek is megvan a fiziologiai oka), ezert mi csuklohamot hasznaltunk, ha ki is rantotta magat, nem tudott az auto ala szaladni. Lehet vetni a koveket. Viszont felnott a gyerek, nem lett belolunk cimlapsztori. Ma sem csinalnam maskepp, ha valamit meg tudok elozni egy szerkezettel, akkor megelozom. Inkabb, mint utana sirjak, meg a Joistent, Sorsot hibaztassam.

    Konnektordugot sem hasznaltok? Gepkocsiban sem teszitek autosulesbe? A magas etetoszekben sem kotitek be? Az is korlatozza…
    Mi kikotottuk a tevet, egy ismeros gyerekere meg radolt es az belehalt. Nekunk volt a tuzhelyen hozzaferesgatlo, masik ismerosnek a gyereke egy eletre deformalt es eveken at mutogettek folyamatosan, mert magara huzta a forrasban levo vizet. Nalunk volt racs az ablakon es nyitasgatlo a kilincsen, unokateso a harmadikrol esett fejre, mikozben nagymama ott allt a szoba masik vegeben. Nem lehet mindig ott a felnott szeme, keptelenseg allandoan figyelni. Ha valami megelozheto, azt meg kell elozni. Ha porazzal, hat azzal.

    • Kedves Olvasóm!
      Kérlek olvasd el az írásomat alaposabban, mielőtt ilyen feldúltan minősítesz! Én nem vetettem követ senkire, sőt, azt írtam, hogy bizonyos esetben megértem azt a szülőt, aki pórázt tesz a gyerekére (nekem is elég nehéz eset a legkisebbem), de én nem tennék rá (remélem megengeded, hogy saját véleményem legyen).
      “Autista gyerekért nem kár” és a “fájós derekú szülő köttesse el magát” – ezek nem az én gondolataim, hanem a Tieid; én ilyeneket nem mondtam, de még csak nem is utaltam ilyenre.
      Az egyik fényképen szerepel egy nagylány, akiről azt írod, lehet, hogy sérült. Valóban, lehet, hogy az, de azért az embernek nem ez a legelső gondolata, mert a nagylányoknak (és nagyfiúknak) szerencsére csak kis hányada szellemileg visszamaradott.
      Olyan eseteket említesz (leforrázott kisgyerek, leesett tévé készülék), amik a bejegyzésemben szereplő képekkel köszönőviszonyban sincsenek. Persze, hogy a tévé ne üsse agyon a gyereket, de azért az nem túlzás, hogy valaki a lakásban is pórázon tartsa a gyereket (mint az a nagymama az egyik képen)?
      Ugye Te se gondolod komolyan, hogy egészségkárosító lenne a kisgyereket kézen fogva vezetni?

  6. Ezt a kepet is be kellene tenned, biztosan minden resztvevonek nagyon kenyelmes es pihenteto. 😛
    http://www.visualphotos.com/image/2×4428255/mother_and_father_walking_baby_girl_down_steps
    Engem ettol ova intett a gyerekorvos, dehat mit ert o ehhez.

    Lehet az angol anyakat szidni, de teljes fizetes csak par honapra jar, utana meg par honapig fel fizetes, aztan a gyerek egy eves koraig tartjak a munkahelyet, ha olyan a munkahely, aztan automatikusan az utcara kerul.
    Valamibol azoknak is meg kell elni, akiknek nem jar a 3 ev gyes… Nekem sem jart, ment a gyerek masfel evesen bolcsibe, ahova a nagyapja vitte minden reggel, mert en hajnalban kellett elinduljak. Szivesen maradtam volna otthon meg par evet, csak akkor enni nem tudok neki adni. Johetnek a kovek megint…

    Erdekes amugy, nekem arrol a nagylanyos keprol nem az ugrott be, h a tizenevest is porazon tartjak, mert meg egy angol tizeneves sem engedne ezt meg, azert ez meg a poraz mely utalataval is belathato.
    Engem az utott meg, h neked fogalmad sincs, mit abrazolnak a kepek, mik a tortenetek mogottuk, miert van szukseg a porazra, azonnal levontad a konzekvenciat, h aki porazt ad a gyerekere, az szajkosarat is ad ra meg kez- es labbilincset…
    Dehogynem vetettel kovet, minden kep ala odairtad a velemenyed es egy sem volt joindulatu.

    • Látom, érzékeny pontot érintett nálad az írásom, hiszen indulatosan (már-már támadóan) reagálsz, immár nem is először. Arra kérlek, tisztelj meg azzal, hogy elolvasod figyelmesebben a bejegyzést, és a hozzászólásokat, és értelmezed őket!
      Ez az én blogom, talán te se vitatod, hogy leírhatom benne a saját véleményemet – amit sajnos neked nem sikerült megértened.

  7. Úgy látom ” darázsfészek” 🙂
    Pedig én is ezen a véleményen vagyok, hogy oldjuk meg úgy a helyzeteket, hogy ne kelljen ilyet kötözni a gyermekre.
    Engem speciel biztosan nem nyugtatna meg egy ilyen eszköz…..az a biztos ha látom, saját kezemmel fogom 🙂 Ha beteg gyerekem lenne, akkor ez hatványozottan állna…..
    a képek pedig tényleg rettenetesek….sajnos hogy ilyen is van….

    • Nekünk eddig mindig sikerült megoldanunk a helyzetet (igaz, hármasikreink nincsenek :)), remélem, ezután se szorulunk ilyen megoldásra!

  8. Hát ezektől a képektől összeszorult a szívem. Én egyszer láttam itt nálunk ilyet, cicababa anyuka ikreit vezette be a “Legkisebb is számít” üzletlánc nálunk található épületébe. Én hangot adtam döbbenetemnek, mire közölte nem tudhatom milyen ikrekkel vásárolni. Én már akkor is 4 gyerekes voltam, szóval közölhettem, hogy de! Tudom! De soha az életben ilyet nem tennék a gyerekemmel…. Én személy szerint mélységesen megalázónak tartom…..

    • Én elismerem, hogy nehéz ikrekkel vásárolni. Bár ikreim sajnos nincsenek, halvány fogalmam van, mert azt tudom, hogy milyen egy nagyon eleven és mozgékony gyerekkel vásárolni. Nehéz. (Ikrekkel nyilván még ennél is keményebb.) És, mint írtam is, erre szerintem nem megoldás a póráz, mert a keze és a lába úgyis szabadon van, tehát a póráztól még nyugodtan tudna pakolni, rugdosódni.
      Különleges esetben megértem, ha valaki pórázt ad a gyerekére, de én akkor is megpróbálnám máshogy megoldani a helyzetet, póráz nélkül. A bejegyzésbe betett képek viszont szinte csak olyan életképeket ábrázolnak, amik simán megoldhatóak lettek volna póráz nélkül is, igaz, kívánt volna a szülőktől egy kis odafigyelést, például az olvasó apukának beszélgetnie kellett volna a gyerekével séta közben, vagy a társaságban beszélgető anyának hamarabb abba kellett volna hagynia a trécselést, és foglalkozni a kicsivel. Sok képet megnéztem ebben a témában, de mondhatom, hogy nem találtam olyat, ahol épp életveszélyt hárítottak volna el a szülők (mondjuk forgalmas autópálya mellett sétáltattak volna hármasikreket). Ez nem azt jelenti, hogy nincs ilyen, de én nem találtam.

  9. Huh, kiakadtam.
    5gyerekes anyaként van tapasztalatom kicsikkel, nagyokkal, szerintem nevelés és türelem kérdése, lehet vásárolni, közlekedni, bármit, póráz nélkül.
    Egy hasonlat jutott eszembe a túlzott es értelmetlen korlatozasrol:
    Ha egy rugót osszeszoritasz es elengeded, messzire elpattan… De ha szépen lassan engeded ki, a kezedben marad.
    Valahogy az az érzésem, hogy ha a pórázon tartott gyerek végre egyszer elszabadul, nehéz lesz elkapni…:)

    • Jó ez a hasonlat a rugóval…
      Nekem meg az a mese jutott eszembe, mikor az apa arra utasítja a fiát, hogy a nagyapa hátára tegyen két pokrócot, és kergesse el a háztól. A két pokróc azért kell, hogy ha az egyik leesik, akkor a másik még melegítse szegény öreget. Aztán mikor hazamegy a férfi, látja, hogy az egyik pokróc otthon van. Kérdi a gyereket, miért nem terítette rá a tatára? Mire a gyerek: azért, mert jó lesz ez a pokróc akkorra, mikor édesapámat kell elzavarni itthonról…

  10. Még mindíg foglalkoztat a téma (egyébként gratulálok a vizsgához, ne vegyétek túl gyakran elő a könyveket ), hol, hányszor láttál gyerekhámon vezetett gyereket?

    Pont hétvégén láttam ilyet másodszorra: jó húsban lévő 60-as nagymama: két kb két éves forma gyerek motoron, a fűútvonalba csatlakozó, jó kis meredek lejtőről lejövet. (mondjuk azért megkérdeztem volna a nagymamát, hogy mi a búsban, nem máshol motoroznak a gyerekek? Ha meg muszáj erre menni, miért motoron?)

    Ha meg magyar vonatkozásról beszélünk, lehetne egy poszt a járókáról. Pl anyut nem lehetett lebeszélni róla, vett magának egyet, hogy a gyerekem, ha ott lesz, majd abban levegőzik. Hát mit mondjak nem igen használta.
    Mikor kiselejteztük a nagy kanapét, akkor is az volt a válasz, ja így már lesz a járókának hely. Nem lett.

    • Én nem sokszor láttam az életben gyerekhámon vezetett gyereket (képen annál többet), jobbára angolul beszélő külföldiek voltak, akik éltek ezzel a lehetőséggel. El kell ismernem, náluk biztos nem okoz ez olyan megrökönyödést, mint Magyarországon.
      Egy kiegészítéssel kell élnem: anyukám azt mondta, ő biztos használna pórázt, ha a kicsi rá lenne bízva, hiszen a fájós lábaival nem tudna a gyerek után szaladni. Ezt el is fogadom, de hozzáteszem, volt már rá bízva, de mégse használt pórázt (persze, mert nincs is ilyenünk). Mindig megoldotta valahogy máshogy.
      Járóka: az egyik bejegyzésben érintettem, nekünk is volt, de csak a legnagyobbal használtuk, nem szerettük, a gyereknek se volt jó, és nekem se tetszett. Pedig a mi nemzedékünk szinte járókában nőtt fel.
      A gratulációt nagyon köszönjük!

  11. Nekem hiányérzetem van. A gyerekekről hiányzik az éjszakában világító nyakörv és a szájkosár.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s