2013.08.07 – A nagycsalád felkerekedik :)

(Elnézést kérek azoktól, akik várták a hétfő reggeli bejegyzést. Nyaralni voltunk, és nem tudtam használni a netet a helyszínen.)

Aki nem él akkora családban (esetleg egyedül él), talán nem is sejti, hogy milyen mozgalmas lehet akár csak egy itthonról való elindulás. Nekünk nincs is olyan sok gyerekünk (sajnos), mint amennyit szerettünk volna, tehát a mi családunk nem is olyan nagyon nagy, mégis rengeteg “muníciót” produkált az életünk, ezért leírom egy átlagos, minden mozzanatában megtörtént (bár nem feltétlenül egy napon lezajlott) eseményeket tartalmazó reggelünket. Sietek kijelenteni, hogy a leírtak ellenére nem cserélnék senkivel, és egy percig sem bántam meg, hogy nagycsaládban élünk!

  1. Felkelek, és költögetem a gyereket. Kikérdezem őket, hogy ki mit óhajt reggelizni; ha legalább kettő egyformát eszik, akkor már jól indul a nap.  A visítás tárgya a vécé előtt: kinek kell jobban pisilnie.
  2. Megkérem őket, hogy készítsék elő az asztalt (vagyis pakolják le róla az építőkockákat, keresztrejtvényeket, és a zsebkéseket). A visítás tárgya: melyikük bicskája az, amelyik össze van zsírkrétázva (persze mindenki a szűz bicskát szeretné magáénak tudni).
  3. Míg a konyhában vagyok, hallom, hogy csörög a telefon, remélem, hogy a nagyok lerendezik. A visítás tárgya: „én isz akajok tejefonon beszéjni”. Mint később kiderül, egy visszautasíthatatlan ajánlatot utasított vissza a legnagyobbam: elmehetett volna egy egészségügyi állapotfelmérésre, aminek a végén hőálló edényeket vásárolhatott volna minimum 100.000 forint értékben.
  4. Elkezdünk reggelizni. A visítás tárgya: ki menjen ki a csaphoz leöblíteni a szőnyegre leesett lekváros kanalat?
  5. A reggeli végeztével megkérem őket, hogy kezdjék el kihordani a szennyes edényeket. Elvonulok a mosdóba. Gyanúsan nagy a csend. Kikiabálok nekik a vécéről, hogy azonnal hagyják abba, amit csinálnak. Fogalmam sincs, hogy mit csinálnak, de biztos nem jót.
  6. Ahogy megint előkerülök, kiderül, hogy mi volt a nyugalom ára: tűzszünetet kötve és erőiket egyesítve összefirkálták filctollal a kicsi fenekét. Mikor a kicsi meglátja döbbent arcomat, megijed, és elkezd ordítani (addig jó viccnek gondolta). A visítás tárgya: „ezek a mockoszok összejajszolták a szeggemet”.
  7. Popsitörlővel megpróbálom leszedni a firkát a gyerekről, büntetésen gondolkodom, és utasítom a nagyokat, hogy kezdjenek öltözködni. A visítás tárgya: „Anya, ez a majom azzal fenyeget, hogy eladja a melltartómat annak a fiú osztálytársamnak, aki többet fizet érte!”
  8. Tisztálkodás közben a kicsi tejet kíván, ezért a hűtő elé vonszol egy kisszéket, arra feláll, és kivesz egy tejesüveget. Egyet kivesz, kettőt meg lesodor, amik összetörnek. Áll a tej és a szilánk a hűtő előtt. Most mi a francból főzök nektek kakaót?? – ezt én visítom habzó szájjal (merthogy épp fogat mosok).
  9. Megpróbálom összeszedni a romokat, feltörölni a követ, és rávenni a gyerekeket, hogy ne hordják szét a tejes szilánkot. Takarítás közben megbotlok a bicikli pótkerekében, és elesek. A visítás tárgya: ……. (ezt inkább nem is írom le).
  10. Felöltöztetem a kicsit. Megkérem, hogy üljön le addig, míg mi is elkészülünk. Megfésülöm a nagylányt, befonom a haját. A visítás tárgya: „ez a bitang azt mondja jám, hogy kukis vagyok!” De hát tényleg van kukid – mondom én. „Akkoj sze mondja jám, hogy kukis vagyok!” Macika, légy szíves ne mondd neki, hogy kukis!
  11. Én is öltözködni kezdek. A visítás tárgya: Anya, hol van a szandálom? Hova tetted a derékszíjamat? Merre lehet az a rövidgatyám, ami tegnap volt rajtam és nem olyan mocskos, mint az, ami tegnapelőtt volt rajtam?
  12. Míg tovább öltözök, megkérem a kicsit, hogy ne ugráljon olyan veszettül az előszobában.  A visítás tárgya: Anya, ez a kis hülye addig ugrált, hogy összehányta magát!
  13. Tényleg kijött belőle a fél liter joghurt és a fél liter tej; épp időben érek oda ahhoz, hogy engem is végighányjon. A visítás tárgya: mit vétettem, Istenem…?
  14. Átöltöztetem a gyereket, én is ledobálom magamról a szennyest, a ruhákat gyorsan kiöblítem, hogy ne legyenek olyan büdösek, mire hazaérünk. A hányást felmosom, a vizet kiöntöm. A visítás tárgya: Anya, véletlenül fika ment a szemembe, vedd ki, mert nagyon csípi!
  15. Megint csörög a telefon. Felkapom, ingerülten belekiáltok: halló. A barátnőm megszeppenve kérdezi: zavarok?
    nagycsaládos anya telefonál
  16. Az aprónép felöltözve, mondjuk úgy, hogy rajtam is van ruha… Gyerekek, a bérlete mindenkinek megvan? A visítás tárgya: Anya, ezt mindig megkérdezed, és már nagyon unjuk, hogy ennyire se veszel emberszámba minket, és nem nézed ki belőlünk, hogy el tudjuk tenni a bérletünket! Bocsánatot kérek a gyanúsítgatásért, és ígéretet teszek, hogy máskor nem fogalmazok meg ilyen gyerekalázó gondolatokat.
  17. Épp a kulccsal bíbelődök, mikor észreveszem, hogy a kicsi benyúlt a szobaajtón, és bekapcsolta a számítógépet. Vissza mindenki, meg kell várni, míg a gép bemelegszik, aztán szabályosan kilépek és kikapcsolom. A visítás tárgya: „Ana, ezek a mockoszok ejtöjték a gégémet!” És hol van a gégéd? „Itt.” És a kis hasára mutat.
  18. Kiérünk a kapun. A gyerekek felkiáltanak: Anya, neked szivárog a vér a lábadból! Valóban vérzik a lábam; biztos akkor sebesültem meg, mikor átbuktam a biciklin és beleestem a szilánkba. Természetesen nem fordulunk vissza átöltözni (a szoknyám is véres); örülök, hogy végre elindultunk! Leöblítem magam a kerti csapnál.
  19. Legyalogolunk a buszhoz. Egyik magzatom feszengve, lesütött szemmel kutat a zsebeiben és a táskájában: kiderül, hogy nincs meg a bérlete. Mégis annak a nadrágnak a zsebében volt, ami egy kicsit sárosabb volt, mint ez.
  20. Elmegyek a boltba, hátha árulnak buszjegyet. Megkérem a gyerekeket, hogy amíg oda vagyok, ne irtsák ki egymást, és vigyázzanak a kicsire. A pénztárnál fizetve látom, hogy a bolt előtt a kezeinél és a lábainál fogva vonszolják a kistestvérüket ide-oda. Idős nénik fejcsóválva állják körül őket. Tajtékozva rohanok ki. Kiderül, hogy a kicsi eldobott cigarettacsikkeket akart összegyűjteni a földről, épp azt akadályozták meg. A visítás tárgya: ezek a mai fiatalasszonyok olyan furcsán nevelik a gyerekeket…
Azért nem cserélnék senkivel, jó ez így, ahogy van!

Azért nem cserélnék senkivel, jó ez így, ahogy van!

Reklámok

12 thoughts on “2013.08.07 – A nagycsalád felkerekedik :)

  1. Ez jó volt, s eszembe jutott Süveges Gergő, mikor sétálni vitte a gyerekeit a 3. emeletről.

    • Biztos, hogy mindenki, akinek gyereke van (még nem is kell, hogy sok gyereke legyen) írhatna ugyanilyen kalandokat. Akkor egyáltalán nem volt vicces, de így utólag én is csak nevetek a dolgokon.

  2. Annyira jól leírtad, én is fetrengek 😀
    Sokszor hiába is magyarázom másoknak , hogy sokgyerekesnek lenni igenis szórakoztató, persze nálunk is sokszor csak utólag 🙂

  3. Minden elismerésem a tied! Rakoncátlan gyerekekre vigyázni nem kis dolog. Irigylem a türelmedet. De mindezek ellenére szép a nagy család, bár a gond és a munka is sok velük. Megnevettettek a gyerekek, hogy kipingálták a kicsi a fenekét. Nagyon sok örömet, boldogságot és kitartást kívánok neked. Ági mama

  4. Annyira nagy megkönnyebbülés számomra, amikor másoktól hallom, olvasom a habzó szájjal ordítást. 🙂 Egy ideig nagyon nyomasztott a dolog, hogy én, a szerető anya, micsoda sárkánnyá bírok válni egy-egy idegőrlés után. Nagy segítség tudni, hogy másoknál is el tudnak szakadni a kötélidegek.

    Én csak két gyerekkel indulok neki reggelente, de többször megkérdezték már, hogy nem fázom-e, merthogy az évszakhoz illően kicsit vékonyan voltam öltözve. De mire elindulok velük, olyan melegem van, hogy az simán kitart az oviig. 🙂

    • Először én is azt gondoltam, hogy nem összeegyeztethető az ordítás és az anyaság. Aztán, mikor sorban jöttek a “trénerek”, akik napról napra próbára teszik a türelmemet…
      Szerintem nincs az a szent életű személy, akit ne lehetne kihozni a sodrából, aki legalább az ordítást ne vetné be saját érdekében.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s