2013.08.26 – Gondolatok a dohányzásról

Kevés dologról van olyan egyértelmű véleményem, mint a dohányzásról. Nagyon káros dolognak tartom, és elítélem. A kávézást és az alkoholfogyasztást is a káros szenvedélyek között tartják számon, de én ezeknek látom pozitív oldalát is: elismerem, hogy az alkohol (persze mértékkel) még hasznos is lehet egészségügyi okokból, azt is elhiszem, hogy a szeszes ital lehet finom, tudom, hogy jól esik a vörösbor egy kiadós vacsora után, vagy egy kupica pálinka enyhíti a gyomorfájást, vagy felmelegít (bár én nem iszom semmi alkoholosat). A kávé is lehet finom (ráadásul annak az illatát is szeretem), tehát ezeknél én látok valami pozitív hozzáadott értéket, de ilyenről a dohányzás esetében nincs tudomásom. Én a dohányzásnak csak negatív oldalát ismerem, de ha valaki tud pozitív hatásról, az írja meg!

A dohányzás legnagyobb bűne az, hogy káros az egészségre. Nemcsak annak, aki termeli a füstöt, hanem a passzív dohányosnak is, aki beszívja a másik ember bűzét. (Azt hiszem, az egészségügyi hatások mindenki előtt ismertek.)

Az erősen dohányos ember ujjai elszíneződnek a nikotintól, és a bőre is nikotinszagot áraszt, nem is beszélve a leheletéről… Nem tudom, hogy csak nekem olyan kifinomult-e a szaglásom, de engem zavar a nikotinista ember szaga. A dohányos környezete is átveszi a füstszagot (lakás falai, függönyei).

A dohányzás sokszor együtt jár a szemeteléssel; elég csak megnézni egy buszmegálló kövezetét… Nagyon sok cigarettázó ember nem veszi a fáradtságot, hogy elmenjen a szemetesig, ha beáll a busz, és teljesen természetesen dobja el a csikket. Persze nehéz vigyázni a tisztaságra, ha nincs szemetes, de akkor megoldás lehet a zárható fedelű zsebhamutál. Ebbe lehet elnyomni a csikket, de bele is lehet hamuzni, aztán az ember ott kiüríti, ahol tudja. Én ilyet még csak képen láttam, gyakorlatban soha! De ezzel elkerülhető lett volna a velünk megtörtént eset, hogy az utcán csoportosan cigiző nőtársaság egyik tagja lazán a háta mögé pöccintette a hamut, de nem figyelt arra, hogy én épp ott próbálok elférni a babakocsiban alvó gyerekkel, és a hamu a kisbabán landolt…

A szemetelés megelőzhető.

Nem feltétlenül kell, hogy együtt járjon a cigizés és a szemetelés!

A dohányáru drága is. Elképedek, amikor „szegény” embereket mutatnak az újságban, akik nyomorukról beszélnek, és közben cigarettáznak… (Gyors számolás: ha egy dohányos elszív naponta egy doboz cigit, aminek ára kb. 700 forint, az havonta 20.000 forintot jelent. Szegény ember az, aki ennyi pénzt csak úgy elfüstöl??)

Én üdvözlöm azokat az intézkedéseket, amivel a nemdohányzók érdekeit védik. Felháborított, ha akaratom ellenére el kellett viselnem más cigifüstjét (helytállónak tartom tehát a mondást, hogy amit beszívsz: magánügy, amit kifújsz: közügy…) Egyszer a zuhogó eső elöl bemenekültünk egy fedett buszmegállóba, ahol egy férfi rágyújtott. A szűk helyen hamarosan elkezdtünk fulladozni és mivel a férfi nem volt tekintettel ránk, kénytelen voltam a gyerekekkel kiállni az esőbe. Hála a megszorításoknak, most már törvényileg is fel vagyok vértezve.

Amiért tulajdonképpen írom ezt a bejegyzést, az az, hogy az átlagosnál is jobban felháborít az, ha valaki a saját gyermeke közvetlen közelében gyújt rá!!!!

A kisgyermek SZÜLŐ általi egészségkárosításának

A kisgyermek SZÜLŐ általi egészségkárosításának…

...nincsenek...

…nincsenek…

...kulturális...

…kulturális…

...határai!

…határai!

De sokszor láttam már olyat, hogy egy anya, karján egy csecsemővel cigizik! Nem is beszélve arról, ha egy várandós asszony gyújt rá!!! Ezek szerintem kimerítik a kiskorú veszélyeztetésének fogalmát, hiszen a kiskorú, döntésképtelen ember kénytelen elszenvedni a káros cselekedetet, ráadásul olyan ember teszi ki a kicsit az ártalomnak, aki a testi-lelki egészségéért felel, ami súlyosbítja a dolgot!

Érdekes lenne annak a megvizsgálása, hogy nem kéne-e a dohányosoknak több egészségbiztosítást fizetniük, hiszen tudatosan rongálják az egészségüket, az állam pedig igyekszik meggyógyítani őket. Soha nem felejtem el a látványt, amikor egyszer látogatóba mentem egy tüdőszanatóriumba: a betegek (feltételezhetően tüdőbetegek) megszállottan szívták a cigarettájukat, miközben az ott dolgozó orvosok valószínűleg mindent megtettek azért, hogy a cigaretta által okozott betegségeket gyógyítsák. Ez nem más, mint tudatos aknamunka az egészségügy tevékenysége ellen. Ha jól tudom, létezik már olyan gyakorlat, hogy bizonyos embercsoportok más kategóriába esnek : az extrém sportolók, akik tudatosan élnek veszélyes életet, és teszik ki magukat nagyobb kockázatnak, magasabb biztosítást fizetnek. Jobban belegondolva… Mégsem magánügy a dohányzás, hiszen az esetleges egészségkárosodást a közös kasszából gyógyítják, így valamilyen fokon minden adófizetőt érint az egyén dohányzása…

(Egy kis érdekesség a végére: egy lebilincselő cikket olvastam arról, hogy ki által, és miért is szoktak rá a nők az 1920-as években a cigarettára? Hamarosan írom a részleteket! )

Reklámok

18 thoughts on “2013.08.26 – Gondolatok a dohányzásról

  1. A kórházunkban sokáig kijelölt dohányzóhely az egyetlen bejárat volt! Tucatjával állták el (kismamák is) a bejáratot. Más füstjét szívva a gyerek szemét óvva kellett átverekedni magunkat, ha be akartunk jutni.

    Már elvileg mindenütt tilos a dohányzás… Ennek ellenére az orvosok és a nővérek tojnak rá. Tavaly, amikor kórházban voltunk épp kánikula volt, így amikor nem sütött oda nap próbáltunk szellőztetni (az erkélyes oldalon volt a szoba). Nagyon felháborított, hogy amint nem odasütött a nap a gyerekorvos és a nővér kiült tilosba dohányozni, mindezt tulajdonképpen a gyerekekre!

    • Igen, hiába születtek meg a szabályok, ha azokat nem tartják be! Főleg az egészségügyi dolgozóknak kéne példát mutatniuk, de mit várunk az általad is említett esetben, vagy akkor, mikor egyszer a terhesgondozásomat végző (saját orvosomat helyettesítő) háziorvos a rendelőjében dohányzott a beteg – az én esetemben egy várandós nő – jelenlétében!
      Másik kirívó negatív példa, sajnos számtalanszor láttam ilyet, hogy a tanárok gyújtanak rá a diákok mellett!!!!

  2. Éppen tegnap láttam az I. női klinika bejárata előtt nagypocakos kismamákat dohányozni…ha befektetnek egy kismamát valami miatt, biztosan az a legfontosabb, hogy kimenjen rágyújtani??? Az én férjem cigizik, de csak vakáció alatt, amikor lehet szertartásosan dohányozni, mert van rá idő, de akkor sem a lakásban gyújt rá. Ha meg tanít, akkor soha!

    • A dohányzó kismamákról én nem is akarok többet írni, szerintem ezt nem lehet ragozni, sajnos…
      A bejegyzésben is írtam: engem nem érdekel, hogy ki mit csinál magával, csak ne nekem kelljen elszenvedni a kártékony hatásait. Ha a tanár a gyerekem mellett gyújtana rá, azért én szólnék, de azt kell mondanom, hogy a férjed nagyon korrekt módon cigarettázik.

      • Igen, el is felejtettem írni, hogy csikket soha nem dob el a földre, sőt, irtó mérges minden dohányosra, aki csak úgy elpöcköli a buszmegállóban.
        Amikor meg pipázik (borzasztóan ritkán), azt még el is viselem…

  3. Valamikor régen én is dohányoztam, de a lányom és a férjem kérésére leszoktam. Nagyon örülök, hogy sikerült megszabadulnom ettől a káros szenvedélyemtől, most már nagyon zavar a cigaretta füstje. De a terhességem alatt nem gyújtottam rá! Azt mondják, nagyon nagy akaraterő kell ahhoz, hogy leszokjon az ember; örülök, hogy nekem sikerült. Ági mama

    • Íme, a Te példád mutatja, hogy az ember a szerettei kedvéért képes leszokni erről a káros szenvedélyről! Gratulálok hozzá, büszke lehetsz magadra, és büszke lehet Rád a családod is!

    • Örülök, hogy ebben is egyetértünk.
      Egyébként felnőtt életem egyik meghatározó esete volt, mikor először szólítottam fel egy idegent (udvariasan, de határozottan), hogy vagy oltsa el a cigijét, vagy menjen távolabb a kisbabámtól!

  4. Én kiegészíteném a fentieket egy pozitívummal. Mert igenis van jó oldala is a dohányzásnak. Ha pl. munka közben rágyújt egy dohányos, akkor ő nem “lóg” vagy “semmittesz”, hanem dohányzik, hiszen ahhoz joga van. És ezért a legtöbb helyen meg sem orrol a főnök, hiszen hát egy bagósnak nem lehet kibírni napi nyolc órán át cigi nélkül. Ámde ha nem vagy dohányzó, de kicsit félbehagyod a munkádat és mondjuk váltasz néhány – nem munkáról szóló – szót a kollégáddal, akkor lusta munkakerülő vagy, aki máris begyűjtött egy fekete pontot a főnöknél.
    Szóval azért van jó oldala is. 🙂
    Az ő oldalukról.

    Egy kolléganőm, aki évekig dohányzott, és minden órában legalább 10-15 percet ült a bagózóban, hosszú idő után leszokott. Majd amikor már “füstmentes” életet élt, szigorúan kivonult a többi cigissel együtt minden órában, mert “nehogy már én dolgozzak, amíg ők cigiznek!”. Fel sem merült benne (sem), hogy mi, akik nem dohányoztunk eddig sem, folyamatosan dolgozunk és nem hagyjuk félbe, pedig nyilván sokszor jó lett volna egy kis szünet.

    Úgyhogy engem még ez is nagyon zavar a cigizésben. Az egészségügyi részét, a kismamákat nem írom, mert azt tényleg nem lehet tovább ragozni.

    Viszont ezt a nemzeti dohánybolt dolgot nevetségesnek tartom! Nem lehet belátni, gyerekkel nem lehet bemenni, nehogy már a kiskorú meglássa azt a dobozt, amiből otthon az anyja kiveszi a cigit és az szeme láttára fogja elszívni – a gyerek is a füstöt. Nevetséges. Bízom benne, hogy majd csalódni fogok és ettől a lépéstől tényleg kevesebb dohányos lesz kis hazánkban…
    De a nevetséges mivoltát mutatja az is, hogy a 18-as karika és a beláthatatlan ablakok (már amelyiken van) miatt, sok külföldi azt gondolja ezekről a trafikokról, hogy szexshopok.

    • Mi is azon vihogtunk, hogy milyen pajzán ország hírünket viszik, mert mi mások lehetünk, ha ennyi “szexshopot” eltartunk. 😀

      • Nekem ez eszembe se jutott, hogy milyen félreérthető a 18-as karika. Biztos volt néhány felajzott külföldi, aki csalódottan oldalgott ki a dohányboltból.

    • Amíg munkahelyen dolgoztam, én is ezt tapasztaltam: senki össze nem számolta, hogy a dohányzó kollégák hányszor mentek ki egy nap a cigizőszobába (micsoda bűz lehetett ott!). És tényleg: a dohányosnak jár a cigiszünet – legalábbis ott, ahol én voltam. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki cigarettázik, az munkakerülő, csak azt, hogy tapasztalatom szerint a mi munkáltatónk rugalmasan állt hozzá ehhez a témához, a kollégák meg éltek a lehetőséggel. Mondják, hogy bizonyos cégeknél ez nem így van; még pisilni se akkor mehet ki az ember, mikor szeretne, nemhogy rágyújtani.

      Azt hiszem, az állam – ha valóban akarná – hamar vissza tudná szorítani a dohányzást.

      • Idejekorán eldöntöttem: ha valaha munkaadó sorsába terel a Jóisten, nem fogok dohányost felvenni.

        Igen: a magasabb biztosítási díj pl. elég riasztó lehetne. Vagy bizonyos eü. ellátások megtagadása. Merthogy miként gyógyítsalak, ha te magad nem hagyod?

        Tegnap séta közben a klinikáról láttam kioldalogni két fiatal, nagy pocakos kismamát. Visszafelé már füstcsíkkal, két doboz cigivel jöttek. Újra rájöttem, hogy még mindig nagyon sok dolgot nem értek én. 😦

      • Én nem lennék ilyen kirekesztő, ha munkaadó lennék, de azt kikötném, hogy nem cigizhet munkaidőben (és ne árasszon olyan dohányszagot, hogy a munkatársakat zavarja).
        Egy orvos elképedve nyilatkozta egyszer a tévében (mikor még volt tévénk): a dohányzó kismama azt mondta neki, hogy nem baj, ha kisebb súlyú lesz az újszülött, legalább könnyebben megszüli…..
        Szerintem ez bőven kimeríti a bűncselekmény fogalmát (adott esetben maradandó károsodást okoz a gyermekének)!

  5. Oh, láttam én már pulmonológus főorvost dohányozni – nem ám a kijelölt dohányzóhelyen, de nem ám, hanem bent, az irodájában. Egy kórházban… Az egészségügyben is rengetegen dohányoznak. Nekem ez a furcsa.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s