2013.09.16. – Én, a boldog eltartott

Én nem dolgozom munkahelyen, hanem főállású anya vagyok. Régen ezt úgy hívták: háztartásbeli (htb). Nincs saját jövedelmem; a férjem tart el minket. Van olyan, aki ezt luxusnak értelmezi, és ezt mondja: jó nektek, hogy ti megengedhetitek magatoknak, hogy otthon maradsz. Természetesen nekünk is jól jönne, ha én is pénzt keresnék, de ahogy számoltunk, arra jutottunk, hogy jobban megéri itthon maradnom, legfőképpen a gyerekek miatt. Míg dolgoztam, és volt óvodásunk, szegény kénytelen volt sokszor fél napokat az óvodában tölteni (¾ 7-től este 6-ig). Sötétben vittem be, és sötétben hoztam haza. Munka után rohantam a nagylányért az iskolába, utána piacra, és bármennyire is igyekeztem, legtöbbször a sötét folyosón ülve várt rám a gyerek a macija társaságában, az utolsó dajka pedig szemrehányó pillantásokat lövellt felém felmosás közben. Ez máig elevenen él bennem, és még mindig fáj.

Ha nem lennék itthon, a fiunk nem lehetne magántanuló, és hányódhatna megint az oktatási rendszerben. A nagylányunkat se várná meleg étel, mikor hazajön az iskolából, és most a kicsi lenne 11 (!!) órán át az óvoda vendége. (Normális, hogy egy épp 3 éves gyerek majdnem fél napot tölt egy intézményben, ébren pedig csak napi 2-3 órát van a szüleivel???)

Beszéltünk a dologról a férjemmel, és mivel kettőnk közül csak nekem van méhem, nem is volt kérdéses, hogy én szülök. Ha pedig már gyerekeket szültem, akkor fontos, hogy itthon legyek velük, és neveljem őket legjobb tudásom szerint, később pedig biztos hátországot teremtsek. Meggyőződésem, hogy én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy a gyerekeimet megtanítsam magyarul, az anyanyelvnek azért ANYAnyelv a neve, és nem GONDOZÓNŐnyelv, vagy ÓVÓNŐnyelv (ne adj Isten BÉBISZITTERnyelv).

Nem érzem áldozatnak, szeretek itthon lenni. Ehhez persze nagyban hozzájárul az, hogy a volt munkahelyemet könnyű szívvel hagytam ott; nem dolgoztam nemzetközi projektekben mint kutató, nem fedeztem fel trópusi betegségek ellenszerét, tehát abszolút pótolható voltam;  az állam eligazodik nélkülem is. Ellenben kitanultam itthon a varrást, ami sikerélményt ad, nem úgy, mint a volt munkahelyemen végzett tevékenység. De a legnagyobb sikerélmény persze az, hogy látom, milyen okosak és aranyosak a gyerekeim! Talán az se mondható, hogy leépülök szellemileg itthon; legalábbis mindent elkövetek, hogy ne így legyen (egyetemre és főiskolára is jártam az itthonlét alatt, és megint tanulni készülök). A sok napi tennivalót pedig, ami a gyerekek körül adódik, így is alig győzöm; nem is tudom, mi lenne, ha munkahelyen kéne dolgoznom. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok olyan anya van, akinek a szíve hasad meg, mikor intézménybe adja a gyermekét, de kénytelen megtenni, mert munkába kell állnia. Azt is elfogadom, hogy vannak anyák, akik olyan komoly tudományos munkásságot hagytak ott a gyerekszülés kedvéért, hogy az emberiség látná kárát, ha sokáig babáznának otthon. De azt is elismerem, hogy valaki visszakívánkozik a munkahelyére, mert szerette a hivatását. Szíven üt viszont az olyan eset, amikor a kétgyerekes anya (nagyobb gyerekei bölcsiben, oviban) a harmadik gyerekét még meg sem szülte, de máris lefoglalta a helyét a bölcsődében.

A tanulást nehéz volt megoldani, de több-kevesebb sikerrel azért megoldottam

A tanulást nehéz volt megoldani, de többé-kevésbé sikerült

Régen teljesen megszokott volt, hogy a nők „nem dolgoznak” (sehol nincsenek alkalmazásban). Nemcsak a polgárasszonyok engedhették ezt meg maguknak, hanem sokszor a munkások feleségei is, és nem csak akkor, ha gyerekük volt, hanem akkor is, ha „csak” feleségek voltak. A háború idején kezdtek tömegesen munkába állni a nők, hiszen pótolni kellett a fronton lévő férfiakat. A kommunizmusban nyíltan szorgalmazták a kétkeresős családmodellt, a gyerekeket pedig beszippantották olyan intézmények, amik léteztek ugyan az 50-es évek előtt is, de nem volt rájuk tömeges igény (óvoda, bölcsőde). A kommunista elképzelés szerint a felnőtteket jobban lehetett kontrollálni a munkahelyeken, az oktatási intézményekben pedig nem is titkolt ideológiai nevelés folyt (ez ugyebár napjainkban már nem fordulhat elő).

Ezt a munkát is el kell végezni valkainek

Mindannyian jobban járunk, ha én főzök, és Apa pocsékolja a papírt (elemzéseket gyárt)

Sok szakértő nem helyesli, ha az anya otthon marad a gyerekekkel, mert a nő ilyen esetben kiszolgáltatott, hiszen nincs saját jövedelme. Nekem sincs saját jövedelmem (a gyerekgondozási támogatáson kívül), de egyáltalán nem érzem magam kiszolgáltatottnak! A férjemnek eszébe nem jutna hangoztatni, hogy „én hozom a házhoz a pénzt”, vagy „…amíg az én kenyeremet eszed, addig…”. Nálunk nincs olyan, hogy az én pénzem, és az ő pénze, a pénz közös, közösen beszéljük meg, hogy mire költjük (legtöbbször persze a gyerekekre). Nem feltételezem a férjemről, hogy bármikor is olyan helyzetbe hozna, hogy én védtelen és kiszolgáltatott legyek!

Ismerek olyan idős asszonyt, aki a 6 hónapos gyerekét bölcsődébe adva visszament dolgozni, és olyat is, aki csecsemőjét csak hétvégén láthatta (munkája miatt a szülei nevelték a kicsit, ők meg a férjével csak szombat-vasárnap tudták hazavinni a becses vendéget)! Ezek az anyák valami olyat mulasztottak el (persze nem jószántukból), amit soha nem tudnak bepótolni!

Reklámok

17 thoughts on “2013.09.16. – Én, a boldog eltartott

  1. Amit írsz abban igazat adok neked, a gyereknek legjobb az anyával, főleg, ha az anyának fontosak a gyerekek, a fejlődésük minden téren. A környezetemben csak egyre láttam sokféle példát, ha lejárt az anyasági időszak hogy tudsz ismét munkába állni? Volt, akinek sikerült, volt akinek nem. Amúgy nekem életem legszebb évei a gyeses évek voltak a gyerekeimmel. Az átkosban.

    • Miután lejárt az anyaság, nem szeretnék ismét alkalmazásban lenni. Nagyban dolgozom az ügyön, a tanulmányok, amiket itthonlétem alatt elvégeztem erre irányultak. Remélem, addigra sikerül megvalósítani, hogy a saját vállalkozásomból éljek.

  2. Ha megteheted, hogy otthon maradj tedd azt! Gyermekeidnek biztosan nagyon jó, mert többet ér, ha nyugalomban vannak és főtt étel várja őket. Én a gyerekemmel három évig voltam otthon, pedig egyedül neveltem, inkább megvoltunk abból a kevés pénzből amit kaptam, de bölcsibe nem adtam voltam. Ági mama

  3. Én nagyon szívesen lennék főállású anya, de sajnos muszáj elhelyezkednem..Pedig…gyakran még így sem végzek a tennivalókkal, így is elfelejtek egy csomó mindent, stb..Szóval még így sem vagyok tökéletes..Mi lesz,ha dolgozni kezdek?? Előre félek..:(

  4. Nagyon tetszett ez az írásod! Valami ilyesmi jutott eszembe róla: (szálegyenesen állva és jobb oklomet az ég felé emelve) “Éljenek az anyák!!” 🙂 🙂 🙂

    • Örülök, hogy ezt érzed Te is. Nekem (és ezek szerint Neked is) nem szégyen, hogy csak anya és feleség vagyok, sőt, büszke vagyok erre.

  5. Sziasztok!

    Nagyon tetszik az oldal, rendszeresen olvasom az írásokat és a válaszokat is! A szívemből szóltok, sokmindent gondolok én is így!
    Négy gyerekem van, azóta itthon vagyok gyesen és főállású anyaként “felváltogatva”. Megjegyzem: nem megélhetési céllal vállaltam a gyerekeket, ahogyan azt többen gondolnák. Mert sajnos igen, én nagyrészt ezt tapasztalom, hogy ki -és lenéznek, amiért csak itthon lógatod a lábad évek óta és a négy terhesség után pár kiló+ fel is szaladt. A sok munkát, éjjel-nappali bevetéseket, folyamatos “stand-by modust” senki nem ismeri el. Olyan sok a napi teendő, hogy nem is tudom, hogyan mennék el -e mellett dolgozni, illetve ha elmennék akkor is nekem kéne mindent megcsinálni! Eljutottam arra a véleményre, hogy sokkal egyszerűbb reggelente elmenni otthonról “dolgozni”, mint maradni és elviselni a monoton házimunkát.
    A “közös” pénzből magamra nemigen költök, mert megszólal a lelkiismeretem és itthonra minekis – így az évek során igencsak aláásódott az önbizalmam.
    Az iskolában egy gyesről visszatért tanárnő büszkén újságolta, hogy ” ő bizony nem töltötte tétlenül a gyest, hanem elvégezte ez idő alatt a mesterszakot!!!” Tessék????? De az anyukák megtapsolták……
    A negyedik gyermekem megszületése után úgy gondoltam újrastartolok. Eredmény: a kislányom elbújt a nagymamája mögé, ha este hazaértem. Ez nagyon fájt, így hamar abba is hagytam a dolgot. Mára elektív mutizmust állapítottak meg nála, ami azt jelenti, hogy a lakásajtón kívül nem hajlandó megszólalni. Terápia: pszichológus.
    A legrosszabb, hogy a párom szerint “minden más nő is meg tudja oldani a gyerek+munka kettősét”.

    Hát így vagyunk….
    Sziasztok!

    • Köszönöm a hozzászólásodat.
      Hol is kezdjem…
      – Szerintem nem lehet négy kisgyerek mellett főállásban dolgozni. Annyi teendő akad ennyi apróság körül, amit lehetetlen munkaidő után elvégezni.
      – Bizonyos esetekben valóban könnyebb elmenni otthonról, mert így a gyereknevelés “nyűgét” az intézményekre bízzuk.
      – A tanulás nálam a így ment: a főiskolát még a legkisebb születése előtt kezdtem el, de mikor meglett a kicsi a maradék néhány vizsgát keservesen, kb. másfél év alatt tettem le. Egyetemre akkor kezdtem járni, mikor a kicsi 1 éves volt (addig halasztottam), de ebbe sajnos beletörött a bicskám, nem bírtam a gyerekeket nevelni, a háztartást vezetni és még készülni is a számos nehéz vizsgára. Ezt felfüggesztettem de szeretném egyszer befejezni.
      Megint tanulni készülök, de most már a legkisebb is elég nagy ahhoz, hogy engem nélkülözzön, és a nagyok is elég nagyok, így néha rájuk tudom bízni a kicsit.
      – Persze, meg lehet oldani a gyereknevelést és a munkát, de nem mindegy, hogy hogy…! Néha óriási ára van annak, hogy az anya pénzt keres az otthoni “semmittevés” helyett (mint azt a kislányod példája is mutatja)!
      Egy ismerős anya egyszer kórházba került, a férje vett ki szabit és maradt otthon a gyerekekkel, na az apuka akkor megtanulta, hogy hol lakik az Atyaúristen! Soha többet nem kritizált, hogy miért mocskos a konyhakő!
      – Nem tudom, hogy mennyit jársz el otthonról, mennyi időt fordítasz magadra, mennyire tudsz kikapcsolódni, (a leveledből úgy veszem ki, hogy TE magad eléggé háttérbe vagy szorulva), de fontos lenne, hogy fel tudj töltődni! Ezt nem lehet elégszer elmondani, hogy az anya pszichés állapota (jólléte) mennyire fontos a családban!!

      (Ha gondolod, írj egy ímélt, kint van a címem oldalt…)

  6. Sziasztok

    Én egy 30 éves két gyermekét nevelő édesanya vagyok. Nagyon jó volt olvasni az írásodat, mert már nagyon le vagyok törve. Szlovákiában születtem sokáig Magyarországon éltem, tanultam és dolgoztam. 20 évesen költöztem vissza Szlovákiába. 23 évesen elkezdtem a fősulit távúton ( Magyarországon, mert a szlovákom nagyon nem volt jó). Közben kiderült, hogy terhes vagyok aminek nagyon örültünk, megszületett a fiam és rá két évére a lányom (vele vártam volna, de a férjem nagyon nem akart várni). Nem halasztottam, de a suliban csúsztam éveket (nem volt mindig segítség), és szégyenlem, de 30 évesen 7 év alatt fejeztem be a sulit. Most ott tartok, hogy őrlődöm.
    A férjem nem nyom, hogy menjek dolgozni sőt örül neki, hogy mire hazajön rend a lelke mindennek és megszervezek helyette mindent. Ráadásul ha nem este nyolckor jön haza átveszi a gyerekeket én meg el mehetek edzeni vagy egy kávéra, vagy tanulhatok. Szóval ő nagyon jó fej. Szerinte jobb a családnak ha az anya otthon van.

    Én örülök neki, hogy a nevelésemnek, nevelésünknek már látszik a hatása, mert mind két gyerek okos, felelősségteljes és tehetséges. Egyenlő fél ként bánunk a gyerekeinkkel nem nézzük le őket, sokat beszélgetünk velük, játszunk és dicsérünk. Ez rendben is volna, de egyre másra kapom a megjegyzéseket, hogy 30 évesen már a kutyának sem kellek, és pályakezdőként, meg amúgy sem. Pedig dolgoztam én a fősuli előtt csak nem csilli – villi irodában, hanem operátorként két műszakban 24-et, mert kellett a pénz.
    A legrosszabb dolog ma reggel történt velem, a fiam számon kérte, hogy miért nem dolgozom úgy ahogy az osztálytársai anyukái. (most ez a téma, múlt hónapban meg az, hogy kinek mennyi pénze van) Megkérdeztem tőle miért bántja őt az, hogy én nem dolgozom. Erre ő nem igazán mondott semmit, de láttam rajta, hogy bántja.
    Nem tudtam mit mondani neki, mert az nem kifogás, hogy nekem a háztartás, gyereknevelés a dolgom, pedig nagyon szeretem csinálni.
    A tanulást illetőleg én most nyelv suliba járok szlovákba meg angolba. Gondolkodom én is a tovább tanuláson, de nem tudom lenne e értelme ha már 30 évesen labdába sem rúghatom . 😦 Pedig muszáj lesz dolgoznom, hogy ne csalódjanak a gyerekeim.

    • Kedves Barbara,
      köszönöm, hogy ezt leírtad.
      Nagyon jó, hogy a férjed nem zavar el otthonról egy munkahelyre (egy barátnőmnek hamar bölcsibe kellett adnia a gyerekét, mert a férjének elvi kérdés volt, hogy az üzleti partnereinek azt mondhassa: feleségének önálló karrierje van)!
      Az is jó, hogy – ha jól veszem ki a szavaidból – Te magad se vagy elégedetlen a helyzeteddel, és nem kívánkozol egy munkahelyre.
      A kisfiad megjegyzése a kortárs befolyásolásról és a tietektől eltérő értékrendről tanúskodik, bizonyára szokatlan az osztálytársak számára, hogy valakit meleg ebéddel várnak haza.
      “Pedig muszáj lesz dolgoznom” – írod. Miért is? Mert egy ismeretlen gyerek ismeretlen szülőjének az elképzelésébe nem fér bele a háztartásbeli anya fogalma…?
      Talán egyszer vissza fogsz térni a munkaerőpiacra, nem baj, ha ezen gondolkodsz, de nem kell megijedni, nemcsak a hírhedt multinacionális munkáltatók léteznek, akik elvárják, hogy fiatal munkavállalójuk 20 éves tapasztalattal rendelkezzen, és mindig csinos, tettrekész és terhelhető legyen, és betegeskedő gyerek se térítse el a munkától.
      Ezeken kívül is van élet!
      Kezdhetsz vállalkozásba is; nem egy ismerősöm, aki sokáig nevelgette otthon a gyerekeit, a kicsik felnövése után önálló vállalkozást indított, mert úgy érezte, hogy nem tud/nem akar ennyi idő otthonlét után hagyományos munkahelyen helyt állni. Épp ilyen helyzetben érdemes továbbképzésen gondolkodni, hogy megnöveld az esélyeidet arra az időre, ha a gyerekek már nagyobbak lesznek – tehát igenis érdemes tovább tanulni.
      Egyébként elképzelhetőnek tartom, hogy fiad véleménye idővel megváltozik a Te helyzetedet illetően, és igenis fogja értékelni (talán most is értékeli) a nyugodt hátteret, amit Te teremtesz nekik!

  7. Teljesen egyet érték. Három gyerekes anyaként akkor mentem vissza dolgozni amikor a kicsi 9 éves lett. Úgy gondoltam hogy jó lesz ha több pénz jönn be. A következménye az lett hogy a gyerekek tanulmánya romlott. A házimunka gyűlt hiszen 12 óra után kinek van kedve takarítani. Ezek miatt ingerülten lettem. Na és ez a férjemen csattant le.
    A több pénz persze nem maradt hiszen amíg itthon voltam megtermeltem a zöldségeket, befőztem tévére, apró jószágot neveltem, főztem- sütöttek, ruhát vartam. Egy szóval elég sok mindennel spóroltam. Amikor munkába álltak ezeket megvettem. Így amit kerestem óta is lett ezekre.
    Igen azóta újra itthon vagyok. A minden visszaálltvisszaallt a normális kerékvágásba.
    Nem kapok fizetést, de megspórolni egy egész havi fizut.

    • Sokak szemében nincs becsülete az otthoni munkának, a nagycsaládos anya, aki nincs állásban, az “nem dolgozik”. Örülök, hogy jól érzed magad otthon, és megtaláltad a számításodat!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s