2013.09.26. – Otthonoktatás a szépirodalomban

Irodalomból most vesszük a Kincskereső kisködmönt (már régebben is olvastuk, de most módszeresen fel kell dolgozni).
Móra Ferenc ebben a klasszikus regényében megható módon számol be az édesanyja otthonoktatási törekvéseiről (bár tudom, hogy ez regény, a sok önéletrajzi elem miatt mégis úgy veszem, hogy az író saját életéről szól).
A szüle kétségbe esik, mikor meghallja, hogy a férje iskolába akarja adni a gyereket. Hallani se akar róla, hogy szeme fénye (a kislánya akkor már nem él) a téli hidegben, nagy fagyban botorkáljon az utcán. Inkább megtanítja írni-olvasni ő, az anyja, hisz annyit ő is tud, mint a botcsinálta tanító.

Az anya a szívére hallgatott

Az anya a szívére hallgatott, és valószínűleg nem kapta meg napjában többször azt, hogy “… na de mi lesz a szocializációval?”

Nem volt a tanulásnak eszközigénye, csak a bepárásodott ablaküveg; azon tanulta meg a kisfiú a betűket. De sokat sírtak-nevettek azon a télen, mire minden betűnek a végére jártak! És hogy az édesanya felkészültsége se volt tökéletes (hiszen az S betűt fordítva tanította meg kisfiának)?

kincs

 

Kit érdekel? Fiából remek, nagy tudású ember lett, akinek még meglett ember korában is teleszaladt a szeme könnyel, mikor S betűt írt, mert az mindig édesanyja kivörösödött, reszelős, az ízületeknél megbütykösödött kezét juttatta eszébe, melynek ujjai drágábbak voltak, mint a gyémántból faragott íróvessző!
Hej, de szeretném, ha az én gyerekem is ilyen szép emlékeket őrizne az otthontanulás időszakáról…

a

Így is meg lehet tanulni írni

Az idézet pedig itt olvasható:

Persze a Küsmödi bácsi kincsei meg nem mentettek volna engem a Kese kalapos iskola-műhelyétől, ha drága jó édesanyám meg nem ment. De ő az ölébe húzott, és megcirógatta a bozontomat.

– De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból! Gyenge virágszálam, dehogy eresztem ki ebbe a vad időbe! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni, hogy engedhetném? Hóban elbukhatna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák. Kese kalapos tudományát nyáron is megtanulhatja. Aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni, hogy püspök korodban se felejted el.

– No, azt megnézzük! – nevette el magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no, azt szeretném látni, mikor énbelőlem szülém tudós embert csinál! Hát pedig azt csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívtől telik.

Akárhogy fűtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám gyűszűs ujja rajta a palavessző. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott íróvessző, amely drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektől reszelősre fújt vézna ujjnál, mely sütés, főzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon szépíró mester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol orra bukó, furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérek szeszélyes lába nyomához hasonlítottak?

Sokat sírtunk és sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs betűk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék, barátságos betűk, amiket az én ujjaim is egyszerre elő tudtak hívni. A g betűnek sohase fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szeméből omlottak miatta. S az o betűre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is; csak rá kellett lehelnem egészen közelről az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal, hogy marad abból elég, ha fele lefagy is.

A világból pedig csak annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betűkön keresztül látni lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rőzseszedő gyerekeit. Néha egy-egy ijedt nyulat. Egyszer messziről az öreg Küsmödit is láttam egy nagy H betűnek a létrájában.

Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe:

KINCS

Édesapám odaállt mögém a méccsel, hogy jobban lássa, mit dolgozom. A betűk árnyéka óriássá nyúlva vetődött ki a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsírás.

– Te, az S-et megfordítva írtad – kacagott édesapám. – így kell azt írni.

Azzal a körmével egy rendes S betűt hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy az az igazi, amire szülém tanított.

S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. S amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könnyel, s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kígyóbetűt először mutatta meg nekem.

 

Advertisements

6 thoughts on “2013.09.26. – Otthonoktatás a szépirodalomban

  1. Jól emlékszem még, amikor nekem is olvasni kellett ezt a regényt. Akkor még nem igazán ment az olvasás, de tetszett a történet. Az én szüleim nem gondoltak arra, hogy otthon is oktathatnának, bár megtehették volna, mert mindketten otthon dolgoztak. Szerintem fel sem merült bennük. hogy ilyet is lehet. Ennek ellenére nem hiszem, hogy ma szeretnék olvasni, ha ők nem segítenek. Szó se róla, szerettem azt a módot, ahogy a tanító bácsi tanította a betűket. (Nem úgy, mint a mai tankönyvek. Ez egy falusi iskola volt egyébként.) Azonban az olvasás rutinná válása kemény dió volt. Anyukám sokat gyakorolt velem otthon. Apu pedig felolvasta nekem a kötelezők nagy részét. Lehet mondani, hogy így aztán könnyen el lehet lustulni, azonban adott a kezembe más könyvet, amit én könnyebben megértettem egyedül, és a felolvasás miatt a kötelezők is megtetszettek. 12 éves koromban értem meg arra, hogy rutinná váljon az olvasás. azóta könyvfaló vagyok. Ha a szüleim nem tanítanak, az iskola kevés lett volna. Ennyi. Ja, persze nem voltam napközik. Hazajártam ebédre.

    Emi

    • Én is izgulok egy kicsit, hogy a fiam nem falja a könyveket. Főleg akkor, ha arra gondolok, hogy nekem akkora volt a betűéhségem, hogy minden fecnit, könyvet, újságot kiolvastam; anyám már valósággal könyörgött, hogy az olvasáson kívül csináljak mást is.
      Most én is felolvasok esténként, többek között a Kincskeresőt is, mert úgy vagyok vele, hogy így legalább eljut hozzá a szépirodalom. De remélem, hogy előbb-utóbb olyan jó barátságba kerül a könyvekkel, mint én!

      • Biztos vagyok benne, hogy úgy lesz. Nekem apukám Fekete István állatos regényeit adta. A nyelvezete nem könnyebb, mint a többi kötelezőnek, de a téma érdekesebb. Ez akkor volt, amikor az Egri csillagokat kellett volna olvasnom. Fárasztott különben, de kitartottam. Ja, először talán a Bambival kezdtem. Akkoriban az még nem volt kötelező vagy választható, mert külföldi szerzőről van szó.
        Még az is tetszik a Kincskereső kisködmönben, hogy anya és tanító nem vált szét. Nekem úgy tűnik, sokan azt hiszik, el kell különíteni a kettőt, de én ebben nem hiszek. Végülis beszélni is megtanítottam, járni is, pedig anyaként tekintett rám.

        Emi

  2. Gondoltam, pótolok egy kicsit a lemaradásomból… Ezt a bejegyzést olvastam el elsőként. Nagyon meghatott most ez a részlet, annyira szép. Többször is olvastam a könyvet, de talán itt az ideje, hogy újra olvassam, lehet, hogy most még jobban fog tetszeni, mint régebben. És tudod mi a döbbenetes? Éppen ma este altatáskor mondta Laura, hogy ő nem akar majd iskolába járni, csak ovis akar lenni. Inkább tanítsam meg én írni meg olvasni. 🙂 Amúgy simán lehet, hogy megtanulja, mire iskolás lesz (két év múlva), mert már most írogat betűket, és kérdezgeti is, hogy melyik mi. Tegnap az o-t meg is nevezte, miközben leírta.

    • Örülök, hogy megint itt vagy!
      Úgy látszik Laura az otthonoktatás pártján van, és ha Te sem idegenkedsz tőle, akkor vágj bele bátran, ha mindkettőtöknek tetszik, csináljátok!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s