2013.09.30. – Miért nem szeretem a hipermarketeket?

Biztos sejtitek, hogy milyen véleménnyel vagyok a hipermarketekről, de most azt is megindokolom, hogy miért nem szeretem őket.

A legnagyobb baj talán az velük, hogy megfojtották a magyar kiskereskedelmet. Ahogy egy ilyen külföldi tulajdonú gigahodály felüti a fejét egy város határában, ott biztos, hogy jó pár kisbolt bezár!

Járulékos kár, hogy a hipermarketek megváltoztatták a magyar vidék képét: míg az én gyerekkoromban a kisvárosok határában tanyák és gémeskutak voltak, most külföldi tulajdonú lerakatok színesítik a tájképet, ezzel a táj elvesztette számomra olyan kedves arculatát, és nem sokban különbözik egy cseh vagy lengyel város határától.

További nagy bűnük, hogy kizsákmányolják a beszállítókat. A termék árát csak 90 nap múlva egyenlítik ki; a vásárló már rég elfogyasztotta (meg is emésztette), mikor a hipermarket még mindig nem fizetett érte a termelőnek, ellenben használja a más pénzét. Van köztük olyan üzletlánc, amelyik valóságos banki treasury tevékenységgel (derivatív ügyletek, bankközi tranzakciók, kockázatkezelés), sőt hitelezéssel (és nemcsak áruhitelezéssel), bankkártya-kibocsátással is foglalkozik – szinte pénzintézetnek is lehetne nevezni. Sajnos az is előfordul, hogy a termelő nem kap a portékájáért tisztességes árat; egy konkrét eset: a gazdától 25 (!) forintért vették meg az első osztályú zöldpaprikát, a vásárlóknak viszont 250-ért adták! 1000 %-os haszon!

Többször is hallani olyan híreket, amikor a nagy kereskedelmi láncok megfigyelik, megalázzák esetleg személyi szabadságában korlátozzák a dolgozóikat. Hazánk legnagyobb munkáltatója is egy hipermarket (régen a MÁV volt…), ezért biztos, hogy az állam sokat köszönhet ezeknek a láncoknak, elnéz nekik ezt-azt, de hogy a menstruáló nőket arra kényszerítik, hogy karszalagot hordjanak, és csak ennek birtokában engedik ki őket a mosdóba….!!!!!!

Támogassuk az őstermelőket!

Támogassuk az őstermelőket!

Nem szeretem a hipermarketekben, hogy ott hiányzik egy nagyon fontos dolog: a vásárló és az eladó (jó esetben a termelő) közötti személyes kapcsolat, és a bizalom. Én szeretem, ha a péknél már csak azt kell mondanom, hogy a szokásost kérem, és az eladók tudják, hogy melyik gyerekem mit szeret. A zöldséges néni is kívülről tudja, hogy miket szoktam főzni, és milyenek a vásárlási szokásaim; van úgy, hogy kérés nélkül félretesz nekünk a kedvenc gyümölcsünkből. Jól esik, mikor megkérdezik, hogy hogy vannak a gyerekeim; én is figyelemmel kísérem az ő sorsukat; tudom, hogy kinek súlyos beteg a férje (mindig megérdeklődjük az állapotát), ki vár gyereket, és mikor valamelyiküket sokáig nem látjuk, mindig megkérdezzük, hogy beteg-e, vagy felmondott. Ez a meghitt viszony arra is jó, hogy az esetleges minőségi problémát pironkodás nélkül megemlítem. Panaszt teszek én a hipermarketben is, ha kifogásom van, de azt hiszem, annak nem sok foganatja van, míg a termelőnek a szemébe mondhatom, hogy „sajnos ennek a joghurtnak volt valami mellékíze”, és biztos vagyok benne, hogy utána fog nézni, mi baja volt.

Személyes kapcsolat, bizalom

Személyes kapcsolat, bizalom

Gazdaságilag is hasznos, ha a vásárló és a termelő találkozik, hiszen nem kell eltartanunk a kis és nagykereskedőket! Elmondok erre egy példát. A szüleimnek van egy kis kertje, ahol páratlan finom gyümölcsük terem. A felvásárló (nem hipermarket) megvette tőlük 230 forintért, eljutott a nagybanira, onnan egy városi zöldségeshez, aztán egyszer láttuk, hogy 1.200 forintért árulnak kb. ugyanolyan minőségű meggyet, mint a mienk! Ha valaki megvette volna tőlük 600 forintért, mindenki jól járt volna, hisz anyukámék a dupláját kapták volna a gyümölcsért, a vásárló meg feleannyit fizetett volna.

Hogy hogy nem, a hipermarketek megjelenésével egy időben átalakultak a fogyasztási szokásaink is. Meg kellett teremteni az igényt arra a sok termékre, amikkel megtöltötték a polcokat.

Hipermarketben vásárolni kedvelt hétvégi (vasárnapi!) programmá nőtte ki magát. Fűtenek odabenn, sokszor van ételkóstolás, el lehet bámészkodni, zene szól a hangszórókból, és persze sok reklám. Általában kizárom az ingereket, de egyszer mégis megütötte a fülemet az, hogy a bemondó kellemes időtöltést kívánt. Elgondolkodtam: már mért lenne kellemes időtöltés egy karton vécépapír és 5 liter ecet megvásárlása??? Hogy lett a bevásárlásból kellemes időtöltés? Nekem inkább nyűg, mert annyi minden hasznos dolgot csinálhatnék ahelyett, hogy tolom a behemót bevásárlókocsit.

Egyébként jellemző a magyar vásárlóra az, amit a tejes bácsi mesélt: bizonyos napokon hipermarket előtt szokott állni a hűtőkocsival. Nála 190 forint egy liter tej, ami nagyon jó minőségű: 4 % fölötti a zsírtartalma, le lehet fölözni, és az íze is mindig kifogástalan. Nem jól megy ott az üzlet, mert az emberek inkább megveszik a ultrakilúgozott, hűtést nem igénylő, ki tudja honnan származó “malakó’-t a multinál, ami annyira emlékeztet a tejre, mint az a híg fehér lé, ami nálam a tejeskanna kimosása után keletkezik. De boldogan itatják a gyerekeikkel, mert az csak 180 forint – minőségileg persze nem is lehet egy napon említeni a kettőt!

Hatalmas bosszúság, mikor csak egy 5 dekás élesztő miatt kell bemennem a hipermarketbe

Hatalmas bosszúság, mikor csak egy 5 dekás élesztő miatt kell bemennem a hipermarketbe. Amúgy is csak akkor megyek be, ha nagyon muszáj.

Nagy érdeklődéssel figyelem az utcánkban lakó időseket, ahogy összejönnek esténként a kapuk előtt és csillogó szemekkel cserélgetik az akciós újságokat, és nézegetik, hogy melyik helyen mit adnak olcsóbban. Aztán boldogan hozzák haza a másfél kilós ételízesítőt (életük végéig kitart), vagy a fél tucat fenyőerdő illatú légfrissítőt – 6-ot adnak 5 darab áráért! Arcukon azzal a cinkos mosollyal, hogy „jól becsaptuk a tekszót, mert milyen olcsón vásároltunk”; de közel sincs így, hiszen a sok akciós áru mellett vettek egy csomó mindent nem akciós áron, és a lényeg úgyis az volt, hogy bemenjenek oda, és költsenek. Akkor csapták volna be a hipermarketet, ha be se teszik hozzá a lábukat, és az 5 kiflit és fél liter tejet a sarki péknél és a hűtőkocsiból saját jószágainak tejét árusító termelőtől vették volna meg.

Ilyenkor eszembe jut gyermekkorom kis ÁFÉSZ boltja, ami az egész település-részt ellátta: alig lehetett benne kapni valamit, mégis megvolt ott minden, amire szükségünk volt. A bevásárlás mindössze annyi volt, hogy elballagtunk oda egy hálószatyorral, és hazahoztuk a szükséges holmikat (leggyakrabban cukrot, sót, gyufát, lisztet, ultra mosóport, ecetet és élesztőt).

Már rég nincs meg a kis bolt,  és ki nem találjátok, hogy most hol vásárol be az utca lakossága…

A mi régi ÁFÉSZ boltunk beférne egy sor polcra

A mi régi ÁFÉSZ boltunk összes áruja ráférne egy polcra

Advertisements

6 thoughts on “2013.09.30. – Miért nem szeretem a hipermarketeket?

  1. Annyira megható meghatározást írtál az oltárterítőről,hogy teljesen le vagyok nyűgözve,jobban mondva meghatva! Mai napom egyik legszebb ajándéka a hozzászólásod!!!!És az,hogy újra rádtaláltam!

  2. Most elolvastam a bejegyzésedet és teljesen egyetértek! Már évek óta szabály szerüen rosszul voltam,ha el kellett mennem bevásárolni.Volt egy kisebb raktáráruház, egyre többen jártunk oda,akiknek visszajött az eszük.de az bezárt.Most a kisebb boltokba járok, van a közelünkben egy kis Spar, ott még türhető,mert nem nagy.de keresem azt a helyet,ahol tudok nagyjából normális húst venni,zöldségesem van,az jó.
    Fiatal koromban,amikor kijutottunk plAusztriába,mennyire boldog voltam egy ilyen bevásárló központtól.Hát,ez már régen volt.:)És azért azt látom,hogy sok ember,bár gondolom még mindig kevesebben, inkább a kis helyeket,piacokat keresik.

    • Jó, hogy írod; mikor először betettem a lábam egy hipermarketbe, én is csak kapkodtam a fejem, teljesen le voltam nyűgözve, megcsapott a jólét és a gazdagság érzése (pedig az a sok minden nem is az enyém volt).
      Eltelt jó pár év, és megint előnyben részesítem a kisebb boltokat, piacokat.
      Érdekes, hogy azok a dolgok, amik elvarázsoltak a rendszerváltáskor (pl. a hipermarket is), egyre kevésbé fontosak.

  3. Én is így érzek ezzel kapcsolatban.
    Azt hittem én vagyok hiperérzékeny erre a világra……pár évvel ezelőtt, a fiúk nagyon szerettek volna bemenni az akkor újonnan épült plázába. Ráálltam……hát én alig vártam, hogy kimehessek. Minden vibrált, csillogott, nagyon rossz érzés kerített hatalmába.
    De amúgy pl. Karácsony előtt, rengeteg negatív energiával van tele az egész, Nekem a fejem is megfájdul tőle.
    Szerencsére nekünk messze is vannak ezek a monstrumok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s