2013.10.14. – Zseni vagy hülye? 3. rész

Sokan kísértétek figyelemmel fiunk sorsát, amiért nagyon hálás vagyok mindnyájatoknak. Most beszámolok az utóbbi időkben történtekről, témák szerint, sajnos megint van min füstölögnöm.

Iskola

A tavalyi év végi vizsga előtt 3 héttel értesített az iskolaigazgató, hogy megszüntette a fiunk magántanulói státuszát, aki másnaptól kezdve bejárós. A megértő doktornéninek köszönhetően lett igazolásunk, hogy mért nem jártunk mégse be, de ez a váratlan határozat ismét felkavarta a kedélyeinket. Már azt hittük, fellélegezhetünk, de nem…

A sokat emlegetett szakértők, akik azt az átkozott papírt kiállították, beleírták ugyanis a szakvéleménybe, hogy „tankötelezettségét csak iskolába járással teljesítheti” (noha szóban elhangzott, hogy szerintük is jobb helye lenne a gyereknek egy ideig otthon).

Mi ezt a szakvéleményt nem fogadtuk el, fellebbezést nyújtottunk be, ami ide-oda kering már hónapok óta a hivatalok között. Laikusként azt gondoltuk, hogy egy jogerőre NEM emelkedett határozat nem érvényes, így nem kötelező ránk nézve az iskolába járás kitétel sem. Az iskolaigazgató azonban nem így gondolta, azért is szüntette meg a magántanulói státuszunkat.

Az iskola eljárásán felindulva jogi állásfoglalást kértünk egy kormányzati hivataltól; be kell-e tartani egy olyan utasítást, amit nem fogadtunk el, és megfellebbeztünk? Hamarosan meg is kaptuk az állásfoglalást; a 3 és fél oldalas, sűrűn teleírt tömény jogi szakszövegből nem volt könnyű kihámozni a minket érintő másfél sort („… nem kötelező érvényű a szakvélemény, ha azt a szülő nem fogadta el…”), de végül sikerült! Be is nyújtottuk volna igazunkat bizonyítandó az iskolaigazgatónak, ám a kormányzati szerv csak ímélben küldte el, külön figyelmeztetnem kellett őket, hogy pecsét és aláírás nélkül nekünk ez nem sokat ér…

A hivatalos állásfoglalás birtokában benyújtottuk a kérelmet az igazgatónak, hogy vegye vissza a gyereket magántanulónak, de ő újabb és újabb papírokat kért tőlünk, végül személyesen is be kellett mennünk egy megbeszélésre, majd megint csatoltunk néhány kérelmet és megígértünk mindent, amit csak kért, végül megkaptuk a határozatot, hogy a gyerek ismét magántanuló!

Drágám, a fellebbezés feellebbezésének a fellebbezését csatoltuk már?

Drágám, a Kormányhivatalnak benyújtott fellebbezés másolatának a mellékleteit küldtük el tegnap, vagy a Járási Hivatal értesítését a hatáskör megszűnéséről?

Ez csak szeptember végére történt meg, mi meg a tanév kezdete óta elmélkedtünk, hogy a gyerek vajon magántanuló, vagy csak simán iskolakerülő? – mivel továbbra sem jártunk be, papírunk meg nem volt a jogállásáról. Nagy örömünkbe annyi üröm vegyült, hogy jött másnap egy ímél az iskolától: a magántanulói státusz bármikor visszavonható (csak hogy ne nyugodhassunk meg annyira).

(Hangsúlyozom, hogy mindezért nem hibáztatom az iskolaigazgatót, az egyre több törvényi szigorítás és ellenőrzés szorongatja őt is.)

Szakjogász

Nagyon kedves ismeretlen emberek segítettek, amikor ajánlottak egy oktatási ügyekben jártas jogászt. Apa elment hozzá, hogy tanácsot kérjen, milyen lehetőségeink vannak. A szakember bájos volt és segítőkész, de ennél többet ért volna, ha jobban ismeri a vonatkozó jogszabályokat. Kiderült ugyanis, hogy Apa többször olvasta már el a Köznevelési törvényt, mint ő.

Lássuk csak, Köznevelési Törvény... Tegnap még itt volt!

Lássuk csak, Köznevelési törvény… Tegnap még itt volt!

Jogsegély-szolgálatok

Mivel megijedtünk a kiszolgáltatottságunk miatt, kínomban elkezdtem különböző civil jogsegély-szolgálatokat hívogatni, hogy tudnak-e tenni értünk valamit? Az elsőnél rögtön rákérdeztek, hogy a fiam homoszexuális-e, mert – bár nevükből nem derült ki – ők a másságukat nyíltan vállalók érdekeit képviselik.

A következő szervezetekkel is csalódnom kellett, mert a gyereket nem érte rendőri intézkedés vagy pszichiátriai kezelés közben sérelem, és azt se mondhatja el magáról, hogy cigány származása miatt nem kapott volna meg egy állást.

(Azért körvonalazódik egy szülői szervezet, akik saját gyerekeik érdekeit szeretnék képviselni.)

Mozgásterapeuta

A gyerek egy speciális módszer szerint oktató terapeutához járt, hetente két alkalommal; nyáron természetesen szünetelt a torna. Augusztus közepén felhívott a tanár, hogy elvégezne a gyereken egy nagyon különleges vizsgálatot, amivel felmérnénk, hogy hol tart a fejlődésben (csodálkoztam, hiszen szeptemberben, a kezdéskor úgyis meglátja, hogy hol tart). Mindez 20.000.- forintba kerülne. Sajnos a borsos ár miatt nem kértük a vizsgálatot, de vártuk a torna szeptemberi kezdetét. Mivel még hó közepén se tudtunk semmit a torna kezdéséről, felhívtam a terapeutát, aki közölte, hogy nem vállalja tovább a fiamat, a csoportjuk feloszlott. Kérdésemre, hogy mi lesz a fiammal, kelletlenül megígérte, hogy ajánl maga helyett valakit, aki tovább foglalkozik a gyerekkel (a beajánlott kolléga egy hét múlva se hívott vissza, pedig megígérte).

Szegény gyerek el se tudott búcsúzni a társaitól...

Szegény gyerek el se tudott búcsúzni a társaitól…

Rosszul esett a terapeuta eljárása, mert

nyilván már nyár elején tudta, hogy feloszlik a csoport (hisz az egyik szülő már mondogatta, hogy ők nem tudják megoldani a gyerekük tornáztatását), mégis legombolt volna rólunk egy kisebb vagyont a felmérésre.

ha én nem keresem szeptember közepén, ki tudja mikor értesített volna, hogy vége a tornának (illetve hogy el se kezdődik)?

a fiamnak – otthonoktatott gyerek lévén – különösen fontosak a kortárs kapcsolatok, és talán megoldható lett volna, hogy a barátaival maradhasson; a többi fiút ugyanis már elhelyezte más kollégáihoz, mire én érdeklődtem

még mindig nem adta vissza a gyerek nála tárolt holmiját (a tornához szükséges segédeszközeit), ami nem az értéke miatt fontos, hanem azért, mert a gyerek olyan nagyon ragaszkodik minden tárgyához!

Külön ki kell hangsúlyoznom:

több mint egy éve (!!!) írtuk alá azt a papírt, miszerint a szakértői határozattal nem értünk egyet, és felülvizsgálatot kérünk. A gyerek a mai napig nem került a felülvizsgáló bizottság elé!

Advertisements

12 thoughts on “2013.10.14. – Zseni vagy hülye? 3. rész

  1. Nagyon sajnállak benneteket ezért a sok hercehurcáért amit átéltek, és sajnálom nagyon a fiatokat is. Nem tudom elképzelni,hogy nem lehet egy év alatt döntést hozni, és felülvizsgálni a gyereket! A gyógytornászt sem értem (illetve nagyon is értem…) miért nem szólt nektek időben, hogy tudjatok más tanárt keresni. Mindenhez sok erőt és kitartást kívánok nektek, és külön üdvözletem a kisfiúnak. Ági mama

    • Az igazgató eljárását még meg is értem, hiszen igyekszik saját magát védeni a sok papírral; az új törvények szigorúbbak, és állítólag egymást érik az iskolákban az ellenőrzések.
      A tornatanárt talán magunkra haragítottuk a vizsgálat visszautasításával…
      A hivatalokat viszont nem értem; ide-oda tologatják az ügyet, egyik a másiknak adja át illetékesség hiányában, aztán aki megkapta ül rajta egy sort, majd továbbítja a következőnek. Még jó, hogy nem létfontosságú dologról van szó, ahol mondjuk szervátültetésről kell dönteni!

  2. Erzsim, csak most olvastam…. Ez elképesztő. Nem is tudok semmi okosat mondani, csak ölellek benneteket és nagy erőt kívánok nektek!

  3. Áááááááááááááááááááááááááááá! Én is csak most olvastam, és olyan dühös lettem, hogy meg kellett ennem egy darab csokit. (Két hete nem eszem édességet, úgyhogy ez komoly!!!)
    Könyörgöm, miért nem meri vállalni valaki a “szakértők”, “szakemberek”, neadjisten a hivatalok közül, hogy tessék már mondani, jó a gyereknek, ha otthon tanul? Igen? Akkor magántanuló, oszt pont.
    Megőrülök ettől az embertelen, papírimádó világtól. LEGYEN MÁR FONTOSABB A GYEREK JÓLÉTE A TÖRVÉNYEKNÉL, JOGSZABÁLYOKNÁL!!!

    (Anyukám pedagógus, igazgató-helyettes egy nagy gimnáziumban. Rengeteg egyéb dolog miatt egészen jól eligazodik a hasonló dolgokban, kérdésekben. Ha gondolod, megkérdezem… Bár remélem mostanra megoldódott minden.)

    • A hivatalok védik a gyerekeket – még a szülőktől is! Sajnos az állam mindig a legrosszabbat kell, hogy feltételezze a családról.
      Bár mi szenvedő alanyai vagyunk ennek a hercehurcának, megértem az iskolaigazgatót, mert őt is molesztálják több oldalról, le kell magát védeni. De meg kell mondanom, hogy sugárzott belőle a félelem; nem is értem, hogy miért foglalkozik velünk, neki egyszerűbb lett volna, ha rögtön kiteszi a fiunkat.
      A felajánlott segítséget köszönöm, remélem, nem lesz rá szükségünk, de ha mégis, akkor igénybe venném a felajánlást…

  4. Kérdésem lenne:
    Hol és hogyan vehető fel a kapcsolat az ön által említett körvonalazódó “szülői szervezet”-tel?
    Azért kérdezem mert hasonló cipőben fogunk mi is járni nemsokára, illetve vannak már olyan szülők, akiknek ellehetetlenült már gyermekük magántanulói státusza, hivatali packázás miatt.
    Keressük tehát azt a fórumot, ahol bátorítást és segítséget kapnak azok a szülők akik nem tudják elérni gyermekük szabad tanuláshoz való jogát.

    • Az a szülői szervezet, amit a bejegyzésben említettem, hamvába holt, nem lett belőle komoly érdekvédelem. De vannak azért csoportok, több is a fb-on. Ha megkeres ott, akkor ajánlok ilyen csoportokat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s