2013.10.24. – A forradalom emlékezete

A tavalyi ünnepre készítettük ezt a zászlót és a gitárt, amikor a fiunk még iskolába járt. Nagy örömmel vitte be az osztályba, sikere is volt a gyerekek között velük. Sajnos a tanító nem engedte meg, hogy a közeli koszorúzásra (amire az egész iskola hivatalos volt) elvigye az új kincseit. Ki tudja, miért?

Tudom, hogy sokan nem szívesen adnak a gyerekük kezébe játékfegyvert, de ennek annyira megörült a fiunk, hogy ha voltak is kétségeim, elhessegettem őket – látva a gyerek boldogságát. Apa kinyomtatta a netről a géppisztoly rajzát, 4 réteget vágott ki kartonpapírból, összeragasztotta őket, beillesztette a dobtárat (ami sajnos a sok használattól megmozgósodott), és betekerte szigetelőszalaggal. A rétegek közé még elsütő billentyűt is tett. A szíj, amivel a nyakba akasztható egy régi fényképezőgép zsinórja.

A férjem hajnalig készítette ezt a PPS géppisztolyt (más néven gitárt).

A férjem hajnalig készítette ezt a dobtáras (PPS) géppisztolyt (más néven gitárt)

a lyukas zászló és a gitár

A zászlóba utólag vágtam bele a lyukat, és eldolgoztam a széleit

Egy fiatalember 1956-ból...

Egy fiatalember 1956-ból…

... és napjainkból

… és napjainkból

Advertisements

10 thoughts on “2013.10.24. – A forradalom emlékezete

  1. Nos, hogy a zászlót miért nem vihette magával, én sem értem. Mint meggyözödéses pacifista, a gépfegyvert én sem hagytam volna nála, hanem a tanítás végén a szülönek/Neked adtam volna vissza. A családi napközimben is, ha valamelyik csemete reggel bármilyen fegyverrel (múlkoriban a két és féléves egy dobócsillaggal jelent meg) érkezik, azonnal elveszem töle és a szülövel hazaküldöm. Számomra az a kifogás, hogy valaki csak “visszaüt, visszalö, bosszút áll” nem elfogadható. Egészen komolyan gondolom, ami a blogom címlapján áll: Born to be mild.
    Szeretettel: Zsuzska

    • Mikor cseperedett a fiam voltak kétségeim, hogy adjak-e a kezébe játékfegyvert, de mire észbe kaptam, már volt egy csomó mindenünk. Azt hiszem, mióta világ a világ, a kisfiúk minden kultúrában szívesen játszanak háborúsdit, várostromot, ahogy a kislányok meg babáznak, főznek.
      A dobócsillag igazi volt? Egy két és fél éves gyereknél???
      Azért az én fiam már 10 éves, és ha esetleg nem is tetszene, akkor se tudnék mit csinálni: érdekli a katonaság, a harcászat, a hadtörténelem. Talán azért is, mert másolta a férfimintát az apjáról…

  2. A dobócsillag müanyag volt, de teljesen igazinak nézett ki. De jönnek pisztollyal, puskával, parittyával, karddal, kistankkal… szepen rakják is el mielött igazán elökerülhetne.

    Engem ebben az egész témában föleg az zavar, hogy mindenféle indokok mögé bújtatva támogatják a harcászat, a fegyverkezés tényét. Honvédelem, persze fontos, a személy védelme, a vagyon védelme… Unokanövérem sheriff-pisztolyt vett a fiainak, meg rendörpisztolyt, hogy ök a jó oldalán állva lövöldözhessenek. De az áldozat akkor is áldozat, ha a rossz oldalon harcol. A halott ember édesanyja akkor is vesztes, ha a fia egy gyilkos, vagy betörö, vagy csak egyszerüen egy harctérre küldött katona. Az eröszakra nincs mentség és magyarázat.
    Könnyen beszélek, nincsenek fiaim, de ha volnának, keményen sportoltatnám öket, csavarhúzót, kalapácsot adnék a kezükbe, esetleg fát, vésöt, festéket, ebben éljék ki a kreativitásukat, engedjék ki a gözt.
    még mindig szeretettel: Zsuzska

    • Én azért fontosnak tartom a honvédelem mellett az önvédelmet is, tehát a harcművészetekben nem látok kivetnivalót.
      Amit írsz, abban mind sok igazság van, de én nem látom ezt olyan nagy problémának. Arra gondolok, hogy amikor én kicsi voltam, lány létemre szívesen játszottam kardosat, főleg mikor levetítették a tévében a Három testőrt. Hogy mekkora felbolydulás volt az osztályban másnap! Minden lehetséges dologgal (vonalzóval például) vívtunk, mint a testőrök és a gárdisták. Ugyanez volt a helyzet a Tenkes kapitánya után: akkor még “fokossal” is harcoltunk. Jókat játszottunk, és senkinek nem deformálódott a személyisége ezek miatt a játékok miatt (legalábbis nem tudok róla).
      Te szigorúbb vagy, én megengedőbb – nincs ezzel semmi baj.
      Én is szeretettel üdvözöllek!

      • Ez érdekes téma..Mi mindhárman taekwondo-zunk, koreai önvédelem.A nagyfiam, (23 éves) ,kung fuzik. Régen karatéztam és judoztam. A harcművészet mozgás, ha magas fokon űzik, művészet, önfegyelemre, kitartásra tanít.
        A fegyverek..nos az más téma. Nálunk nincs, nem is volt,nem is lesz.
        ..Kicsinek Robin kapott idegenektől, hamar a kukába került.A fa kardokat sem szerettem,az is kikerült a játékok közül. Tényleg egyetlen játékfegyver itthon a vizipisztoly,de még azt sem szeretem. 🙂
        De minden gyermek más.Robinnak nem is hiányzott neki a labda és autók a mindene.

        Ez a fegyver nagyon szép munka, szép kidolgozás.Ügyes apukájuk van a gyermekeknek. 🙂

      • A Ti példátok is azt mutatja, hogy ahány ház annyi szokás: magas fokon művelitek a harcművészetet, de nem tartotok otthon játékfegyvert. Lehet, hogy azért, mert a fegyver Ti magatok vagytok! 🙂
        A harcművészethez gratulálok, én mindig is szerettem volna kipróbálni, de sajnos kimaradt az életemből.

  3. Édesapám vadász volt, így otthon több fegyver volt gyerekkoromban. Ki is próbálhattam felügyelet mellett a pisztolyt és a légpuskát különféle célpontokra. A bátyám többfélét is, még verebet is lőtt. A fegyverek azonban egyébként mindig el voltak zárva és nem szabadott egymásra fogni még üresen, viccből sem. A játékpisztollyal ugyanez volt a helyzet, a játékmacira lőhetett a bátyám, rám nem. Készítettek csúzlit is apuval, azzal is dobozokra, verebekre lőhetett. (Megjegyzem, ma már védett a veréb is.) Honvédelmeset bármikor játszhattunk fakardokkal. Persze én nem annyira díjaztam, hisz lány vagyok… Talán azért sem volt nálunk gond, hisz így nem is tudott eldurvulni a dolog. Egyedül a birkózást bírtam tovább, de sokszor lett sírás a vége…
    A fiaimnak egyetlenegy dugós vadászpuskájuk van, de ritkán használhatják, nehogy balesetet okozzanak. Tudják ugyan, hogy egymásra nem lőhetnek. (Viszont remek harkályriasztónak bizonyul, mióta egy kedves kis ács a mi háztetőnkön gyakorol nap mint nap.) A mieinknek így nem is hiányzik a fegyver, bár tévében, képen sem sokat látnak ilyesmit. Viszont, ahogy Zsuzska mondja, rengeteg szerszámot ismernek és használnak, bár még csak óvodás korúak. Apa olyan szerszámot is ad a kezükbe, amit én veszélyesnek tartok, de még sosem volt baleset, és nagyon élvezik. Mindig ott vannak, ha apa dolgozik. Már hegesztést is látott a nagyobb pajzson keresztül. A lényeg tehát, amit én látok: nem csak a fegyver fiús, és irányítható a figyelmük.
    Még az is aranyos, hogy a szomszédból az egyik kislány él-hal a szerszámokért. Mindig jön hozzánk dolgozni. Ennyit a sztereotípiákról.
    A küzdősportok valamelyikén egyébként mi is gondolkodunk. Nekem személy szerint tetszik a harcművészet. Elvileg a jó edző megtanítja a gyerekeknek, hogy kordában tartsák az indulataikat.

    Hosszú voltam, bocsánat: Emi

    • Az éles fegyver más. Ott valóban szabály, hogy töltetlen fegyver nincs, így nem is szabad emberre fogni, és nyilván Nálatok is könnyebb volt minden fegyvert egy kalap alá venni: egyiket se fogjuk rá a másikra!
      Nálunk bizony játszanak a játékfegyverekkel; van, hogy mi is beszállunk a “harcba”: Apa a rettegett kalózvezér, mi meg a kereskedelmi hajó matrózai, esetleg a gyerekek a 3 testőr, vagy én alakítom a csendbiztost, aki körözi a felfegyverzett betyárokat. Ilyenkor bizony eldördülnek képzeletbeli puskalövések.
      A szerszám is előkerül persze, szeretik is a fiaim. Én a kettőt (játékfegyver és szerszámok) nem keverném és nem rangsorolnám. Szerintem fontos mindkettő.

      Ahány ház, annyi szokás.

      • Remélem, nem érezted támadónak vagy vádlónak a bejegyzést. Inkább én is érdekesnek tartom, mennyire különbözőképp kezeljük a témát. Nálunk a szerszámok is azért kerülnek elő gyakran, mert családi házban élünk, erősen hozzátartozik a mindennapjainkhoz. És ugye, amit a gyerek lát az apjától, azt akarja utánozni. Ez pedig így van rendjén.
        Emi

      • Dehogy éreztem támadásnak, mindenkinek szíve joga, hogy olyan szabályokat alakítson ki, amilyeneket jónak lát.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s