2013.11.04. – Gondolatok a várandósság-iparról 1. rész

Akik olvasták a régebbi bejegyzésemet arról, hogy szerintem mi minden (nem) kell a kisbabának, biztos nem fognak meglepődni, hogy megint arról fogok írni: nemcsak a kisgyerekes családokra, de már a várandós nőkre is komoly iparág épült (és persze a szülésre is…).

Mivel napjainkban egy nő viszonylag kevésszer szül (az átlag egyszer vagy kétszer), teljesen természetes, ha azt az egyszer vagy kétszer 40 hetet emlékezetessé akarja tenni, és mindenből a legjobbat akarja magának és magzatának. Ugyanez mozgatja a lelkes nagyszülőket: unokájukat (unokáikat) minden földi jóval elárasztani. Mindebben a különböző gyártók és szolgáltatók jó partnerek.

Először is a kismamaruhákról

Lehet, hogy valaki zsugorinak fog tartani, de én felesleges pénzkidobásnak tartottam olyan ruhadarabokat megvenni, amiket csak 1-2 hónapig fogok viselni. Persze én könnyen megoldottam, mert varrtam magamnak nadrágokat, jó nagy hasbetéttel, ezen kívül használtam a régi ruháimat, és mivel eleve nem szeretem a szűkre szabott holmikat, a régi ruháim sokáig jók voltam még rám. A kabátom is bő volt, tehát belefért a pocakom, illetve portyáztam még Apa szekrényében is, és egyáltalán nem éreztem magam igénytelennek (ahogy egy kismamaújság nevezte azokat a nőket, akik a férjük pólóiban járnak a várandósság alatt), sőt, nagyon jókat aludtam az Apaszagú felsőkben. Így a várandósságaim alatt kismamaruhára költött összeg 0 (nulla) forint volt. (Egyszer elmentem ugyan egy ruhaboltba, hogy megajándékozzam magam valamivel, de mikor megláttam, hogy egy nadrág 27.000 forintba kerül, le is tettem ruhavásárlási szándékomról).

Nagyon hasznosnak tartom a bandázst, ami melegíti a hasat és a derekat!

Nagyon hasznosnak tartom a bandázst, ami melegíti a hasat és a derekat! Aki sokáig akarja a régi nadrágait hordani, annak szinte kötelező, hogy melegítse a csupasz részeit!

Ahogy közeledett a szüléseim ideje, már nem szívesen mozdultam ki otthonról, dolgozott bennem a fészekrakó ösztön, főztem, és babaruhákat rendezgettem, így persze nagy társasági életet sem éltünk, és elég volt 1-2 kényelmes melegítőnadrág otthonra, és ugyanennyi öltözet civilizált ruha házon kívülre. Persze ha valaki nem olyan visszahúzódó, mint én, és a 40. hétig dolgozik, ahol megszólják, ha nem öltözik változatosan, esetleg edzőterembe is jár, valamint elegáns partikon reprezentál, netán még extrém sportot is űz (láttam már hegymászó kismamát!), szóval akkor mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hogy a változatos helyszíneken alkalomhoz illő kismamaruhában jelenjen meg.

Ez a nőceleb nem a legmegfelelőbb cipőt választotta. Nagyon veszélyes ilyen tákolmányban járni egy várandós nőnek!

Ez a nőceleb nem a legmegfelelőbb cipőt választotta; este valószínűleg sniccerrel kellett levágni a lábáról. Nagyon veszélyes ilyen tákolmányban járni egy várandós nőnek (megkockáztatom, hogy mindenkinek az)!

Kismamacipő. Amilyen ocsmány, olyan hasznos volt (szinte teljesen eltűnt a boltokból).

Kismamacipő. Amilyen ocsmány, olyan hasznos volt (szinte teljesen eltűnt a boltokból).

Emlékszem, gyerekkoromban a kismamák úgy néztek ki a hatalmas lepelruháikban, mint a bánatos bálnák, aztán divatos lett a kertésznadrág, ami nekem megint csak nem tetszett. Tetszik viszont, hogy most a nők a várandósságuk alatt is csinosak (én is nagy hassal éreztem magam a legnőiesebbnek).

Az én gyerekkoromban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy nő így közszemlére tegye a hasát! Én nem találom visszataszítónak a látványt, de vannak olyanok, akiket zavarhat.

Az én gyerekkoromban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy nő így közszemlére tegye a hasát! Én nem találom visszataszítónak a látványt, de vannak olyanok, akiket zavar. És lám: ha jó látom, ő se költött kismamapólóra és nadrágra…

Kismamadivat a 80-as években, és napjainkban. Bár Diana hercegnő ilyen fiatal korában még kereste a stílusát, ez a ruha nem az ő bűne, akkoriban mindenki ilyet hordott.

Kismamadivat napjainkban és a 80-as években. Bár Diana hercegnő akkor még kereste a stílusát, ez a ruha nem az ő bűne, akkoriban mindenki ilyenben járt.

b

Ezek a királyi hölgyek sokszor jelennek(tek) meg hivatalos eseményeken, de én nem szoktam árvaházakat és kórházakat látogatni, valamint repülőgép-hordozót sem kellett felavatnom, így bőven elég volt az a kevés kismamaruha, amim volt.

Ez az írás egy hosszabb bejegyzés első része.

A könnyed bevezető után komolyabb témákat is fogok feszegetni: írok majd sok kifejezetten haszontalan dologról, valamint az ultrahangról és a kismamavitaminokról; biztos nem fogtok meglepődni azon, hogy milyen végeredményre jutottam, de nem is az az érdekes, hogy nem tartom őket feltétlenül szükségesnek, hanem az, hogy miért nem…

Advertisements

13 thoughts on “2013.11.04. – Gondolatok a várandósság-iparról 1. rész

  1. Én frászt kapok azoktól a kismamáktól, akik nem vesznek vissza és “hegyet másznak”. Vagy az utolsó hónapokban messzi tájakon kapcsolódnak ki…

    Na a cipő a másik. Én amint megtudtam, hogy jön a kisasszony letettem a magassarkú cipőimet. Volt néhány extrém… 🙂 Amúgy nekem tetszik a kismamacipő :O. 😉

    Nekem volt egy csinos kismamaruhám, alig akartam belenőni, mert szerencsésen alakult a súlyom a 9 hónap alatt. Néha elkapott a sóvárgás, főleg ha láttam olyat akiknek jó sok volt. Szerencsére ilyen értelemben én is zsugori vagyok. 🙂

    • Némely kismamák szinte versengenek azon, hogy ki feszegeti jobban a határait! Egy színésznő azzal dicsekedett, hogy ő a színpadról ment szülni, egy ismerősöm meg azt ecsetelte, hogy majdnem mindenórásan megmászta a Rám-szakadékot… Mintha nem vennének tudomást a természet rendjéről: nem véletlen, hogy más emlősök, mikor érzik közeledni az idejüket bevackolják magukat, és kuckót csinálnak, úgy várják a kicsit. Persze az ember más, és most modern időket élünk…

  2. Csatlakozom.:-) Sajnos csak egy terhesség-élményem van, de az csodálatos. Annak ellenére, hogy -élemedett koromra, és előéletemre való tekintettel- a harmadik hónaptól táppénz és sok pihenés volt. Volt egy bandázsos nadrágom, amiben orvoshoz jártam, itthon pedig kényelmes melegítő, nagy pulcsi. És nem voltam topis, “lelakott”.
    Öt hónapos várandósan bevállaltam egy buszos bécsi adventi-vásár-túrát. Nem bántam meg, csodálatos élmény volt. De aztán vigyáztam magunkra, készülődtem, fészket raktam. Úgy mentem szülni, hogy tele volt a mélyhűtő Apának mindenféle késszel, rendben volt a babasarok, babaruhák. Két hétig vártam Borit a kórházban, éppen elkezdtük a 43. hetet, mikor végre megszületett, és boldog voltam, hogy nem ért felkészületlenül és váratlanul a szülés.:-)
    És mivel sejtem a véleményed a vitaminokról, uh-ról, és nem biztos, hogy lesz időm a következő bejegyzésnél is hozzászólni: az orvosom azt mondta, mikor megfenyegettek, hogy a korom miatt bizony el kell végeztetnem a magzatvíz-vizsgálatot, hogy ő tudja, hogy minden rendben van, mert mindketten várjuk, és szeretjük a kisbabánkat. És csodálatos gyerek lesz akkor is, ha down-kóros. Imádtam ezért, mert éppen azt mondta ki, amit én is gondoltam. Nincsenek dvd-k Boriról a pocakomban, de van emlék, meg napló, amiben leírtam, hogyan mozgott. (Bár sokan megvádoltak, hogy sajnálom csak rá a pénzt.:-))

    • Rám is több oldalról nyomást gyakoroltak, hogy végeztessek genetikai vizsgálatot, meg magzatvíz vizsgálatot, és nem értették meg, hogy nekünk KELL ez a gyerek, bárki is lesz. Alig volt valaki a környezetünkben, aki megértette volna, hogy ez a gyerek feltétel nélküli elfogadása, és nem nemtörődömség. Hála Istennek teljesen egészséges lett – de miért is ne lett volna az?

  3. Visszanézve a régi kertészgatyós képeimet, hát, tényleg elég gáz volt… De a későbbi gyerekeknél már csinosabb voltam. Persze én is nulla forintból. A jó kis hosszú szoknyáimat hordtam, (télen-nyáron), a gumit kellett csak állítani a derekukon.
    Itt is a mérték a fontos: amennyire lehet, megőrizni végig az aktivitást. És azért érzem, hogy ebben is változtam a korral: Virággal az utolsó hónapban is bicikliztem, Kincsővel,az ötödikkel már inkább a kályhapadkán dögledeztem 🙂
    Szerintem se kell semmilyen vizsgálat, semmilyen plusz vitamin, elég az egészséges életmód.

    • Szerintem ahány várandósság, az mind más: egyszer energikusabb voltam, másszor fáradtabb. Mivel minden gyerekem hűvös időben született, a nyálkás hidegben egyébként se lett volna kedvem kimenni, talán ezért is gubóztam be a szülés előtt.

  4. Én a 4D uh-tartom feleslegesnek, a sima uh-t hasznosnak tartom.Mivel 38 évesen szültem a legkisebbet, én magzatvízviz.Ruhám nekem sem nagyon volt, hasam viszont iszonyúan nagy, és mind a 2 kicsi szeptember 10.-ei, így a nyarat leplekben húztam végig:))

    Én a Brendon féle 150,000.-res babakocsikat, 10,000.-res rugdalózókat, 5-8-ezres sípoló játékokat, horror árú kiskádakat, stb tartom feleslegesnek.
    Amit nem tartok feleslegesnek egész kicsi kortól az a könyv..Az bármikor jöhet, és bárkitől, bármennyi, új vagy használt mindegy, csak jó legyen 🙂

    • Már készül a bejegyzés az UH-ról is, most, hogy jobban körüljárom ezt a témát, én másképp látom a dolgokat.
      Szerencséd volt a nyár végi szüléssel, azért az csökkenti az esetleges kiadásokat, hogy nem kell pl. télikabátról gondoskodni; én mindegyik gyereknél rossz időben szültem, de azért így is sikerült nem költekeznem.
      Méregdrága mütyürök, ruhák, kiegészítők és egyebek: szegény gyártók rajtam ugyan nem gazdagodtak meg!

  5. Itt is – mint világunkban mindenhol – az ego lép elő. Most inkább az a fontos, hogy ÉN, mint kismama, jól érezzem magam, jól nézzek ki, ne maradjak ki semmi jóból, és nem az, hogy egy fejlődő kis szervezetnek a lehető legtöbbet adjuk. Nyugalomból, csöndből, odafigyelésből. Nyilván van, aki úgy érzi jó magát, ha 8 hónapos várandósan is a Margit szigeten futkos – de azért a legnagyobb igazság egy fenti hozzászólásban rejlik: a nő az egyetlen olyan utódváró az élővilágban, aki nem feltétlenül, nyugalomban akar várakozni…

    Én is megoldottam, két kimenős nadrággal és felsővel a hónapokat, ha orvoshoz, emberek közé kellett menni. Itthon meg teljesen jól kiszolgáltak a kényelmes melegítőim. Slamposnak nem éreztem magam, de azért kicsit irigylem azokat, akiknek olyan felhőtlen várakozásuk volt, hogy élvezték, hogy csinos ruhákban mutogathatják a pocakjukat. Személy szerint örültem, ha nyelni tudtam a nyálamat, olyan gyomorsavam volt. S így nemigen érdekelt a legújabb divat. 🙂

    Amúgy…. nekem nem tetszik ez a pucér pocak divat. Nem azért, mert nem szép, de úgy gondolom, hogy ez egy szűk család öröme, várakozása. Kettőnk teste – és nem tartozik a nagyközönségre. Őszinte (nyilván sokak által hülye) meggyőződésem, hogy azért is van manapság annyi “problémás”-nak titulált gyermek, mert már magzat korukban sokkal több ingernek tesszük ki őket, mint – szerintem – normális lenne.

    • Azzal kapcsolatban, hogy a pocak a család belügye: ezt én is így gondolom, ennek ellenére nem zavar más csupasz, kitett hasának a látványa. Viszont kismamaként nagyon utáltam, mikor hozzáértek a hasamhoz, és vadidegenek megsimogatták! Hiába jóindulatból csinálták, úgy éreztem, hogy ez a mozdulat csak a férjemé lehet és az enyém (később a nagyobb gyerekeimé).

  6. En egyik gyereknel sem akartam tudni, hogy lany vagy fiu-e. Azt sem,hogy valami baja van-e, mert mi is ugy voltunk,hogy a gyerek aldas, ugy ahogy van. En egeszseges eletmodot elek es eltem meg mielott gyermekeim szulettek, igy nem izgultam emiatt. Csak az otodiknel volt egy kb 2 masodperces ultrahangom, mert heteken at nem tudtuk kideriteni, hogy ikreim vannak vagy sem. Mivel otthon szultem midegyiket (vizben), igy jo az ilyesmit tudni es sokat gondolkoztunk ezen. Ahogy athuzta a pocakomon a masinat, rogton abbahagytuk, mert csak annyit akartunk tudni, hogy egy baba vagy ketto. Meg is lepodtek, de mi csak annyit mondtunk, hogy koszonjuk szepen, ennyi nekunk eleg es merickelni, bajt keresni nem akarunk.
    Mint nok es szulok, szerintem kell biznunk onmagunkban es a termeszetben. A nagymamam csak ennyit mondott nekem, hogy evezredeken at minden no ugy szult mint en.
    A kismama ruhakrol annyit, hogy en is hulyen neztem ki nehanyszor a kertesznadragban stb, de annyira nem erdekel, a ferjem igy is szepnek talalt, a gyerkocok meg rettenetesen orultek a pici babanak. Rengeteget kerteszkedtem terhesseg alatt, igy a kenyelem volt az elso es a legtobb terhessegem vege a hidegebb idoszakra esett.

    • Örülök, hogy a bizalmat említed, a mostani bejegyzésben én is írom, hogy több hite kéne, hogy legyen a nőknek, és jobban bízzanak önmagukban!
      Azt hiszem a Te vélekedésed és hozzáállásod a várandóssághoz nagyon ritka manapság! Biztos megkönnyíti a helyzetedet, hogy a család melletted áll, és támogat ebben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s