2013.12.16. – Szuperanyák

Írtam néhány bejegyzést a várandóssággal kapcsolatban, és azóta nem hagy nyugodni néhány gondolat.

Itt vannak például az extrém sportoló kismamák. Természetesen nem mondom, hogy egy anya ne mozogjon, de azért az mégiscsak túlzás, hogy valaki (versenyszerűen?) súlyt emeljen a várandósság alatt! És vajon mit akart bizonyítani az az anya, aki azzal dicsekedett, hogy nem sokkal a szülés előtt még a Rám-szakadékban kúszott-mászott? Talán szégyen lenne beismerni, hogy az ember „másodmagával” már nem bír annyit fizikailag? És ha még jól is bírja magát… Gyávaság, hogy várandósan nemcsak magáért felelős, hanem a gyerekéért is, ezért kerüli a veszélyes helyzeteket? Vagy csak azért van a felhajtás, mert jól fog majd mutatni a családi fényképalbumban, hogy anyu nagy hassal siklóernyőzik, vagy büszkén lehet mesélni a gyereknek, hogy „látod, arról a szikláról anyád lóg le egy kötélen, és te is benne vagy a hasában”. Megéri az óriási kockázatot a látszólagos jófejség?

ablak szule szule
Biztos, hogy ez nem árt…? Anyu megmászta a hegyet Sziklamászó kismama
Az angol királynő unokája, Zara Philipps várandósan lovasversenyen vesz részt. Rendkívül veszélyes dolog! Anjou Mária, magyar királynő várandósan lovasbaleset áldozata lett, és világrajött magzatával együtt meghalt.

Az angol királynő unokája, Zara Philipps várandósan lovasversenyen vesz részt. Rendkívül veszélyes dolog! Anjou Mária, magyar királynő szintén kismamaként lovasbaleset áldozata lett, és világrajött magzatával együtt meghalt.

A másik dolog, amivel nem tudok mit kezdeni az az, hogy egy kismama legyen szexis. Nem az ellen van kifogásom, hogy valaki nőies és csinos, de az furcsa, hogy egy gyereket váró nő kifejezetten szexuális jeleket sugároz. Az anyaság éppen nem arról szól, hogy a nő az ellenkező nem tagjainak üzenetet küld különböző csatornákon keresztül, és aktusra csábítja őket. Egy várandós nő szemmel láthatóan túl van már az aktuson, és a növekvő pocak épp azt üzeni a férfiaknak: ez a nő már elkelt, más utódját hordja a szíve alatt – így elvileg teljesen közömbös kéne, hogy legyen a többi férfi számára, hiszen ez a nő nem az ő génjeiket adja tovább.

ablak szule
Csinos nő a kifutón Hopp, ez egy kismama!

Az is meghökkentő szerintem, hogy a frissen szült modellek azon versengenek, hogy ki tér vissza hamarabb a kifutóra. Egy ideig Heidi Klum tartotta a rekordot, aki 6 héttel a szülés után már fehérnemű-bemutatón vett részt. Nem szokványos, de annyira nem megbotránkoztató, hiszen a 6 hét épp a gyermekágy ideje, azalatt többnyire visszarendeződik a női test eredeti állapotába.

Heidi Klum azon a híres divatbemutatón

Heidi Klum azon a híres divatbemutatón

Ezt azonban felülmúlta Anna Freemantle brit modell, aki 9 (kilenc) nappal a szülés után már bemutatón vett részt, ráadásul egy szál bugyiban és melltartóban! Biztos nem volt könnyű a gyermekágyi tisztulást (vérzést) felfogó egészségügyi betétet elrejteni az apró fehérneműben! A tény, hogy kicsivel több, mint egy héttel a fellépés előtt még a szülőszobában vajúdott, engem megdöbbentett! Íme, a belevaló modell vallomása:

,, Persze a terhesség egy nagyon személyes dolog, abban azért nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a kilenc hónap alatt sosem éreztem, hogy a testem bármiben is akadályozna engem. Mindig is egy nagyon aktív ember voltam – munka után is állandóan pörögtem. Sosem voltam lusta, fontos volt számomra, hogy lefoglaljam magam. Valószínűleg a jó genetikám miatt nem csökkent a bőröm rugalmassága, nem lettek terhességi csíkjaim sem.”

Anna Freemantle a fekete bikiniben szülés után (szerintem magához képest sokat szépített rajta a szülés)

Anna Freemantle a fekete bikiniben szülés után (szerintem magához képest sokat szépített rajta a szülés)

(Csak halkan kérdezném meg tőle: 9 nappal a kisfia születése után nem talált senkit, akivel lefoglalhatta volna magát…?)

Kíváncsi vagyok, hogy a következő modell, aki az elsőségre tör ebben a kétes kategóriában, már rögtön a szülőágyról megy-e a kifutóra, vagy azért vár vele egy-két napot.

A

Magára valamit is adó nőceleb meztelenül fényképezkedik, mikor gyereket vár. Szép az anyaság, címlapon a helye, de nem lehetne legalább egy lenge ruhát felvenni? Abban is látszódna a tökéletes pocak…

Számomra ezek a dolgok főként az önzésről szólnak, azt sugallják, hogy az asszonyok ne vegyenek tudomást állapotukról, a várandósság és a szülés nem olyan nagy ügy, hogy ezek miatt változtassanak addig megszokott életükön. Nem számít a gyermekszülés, épp be lehet illeszteni két divatbemutató vagy más színpadi fellépés közé (magyar színésznő kérkedett azzal, hogy ő olyan fitt és elfoglalt volt, hogy a színházból ment szülni)! Az is lehet, hogy a külvilág nyomása a nagyobb, főleg a reflektorfényben élő nők esetében, akik nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy szülés után leböfizett pólóban, kialvatlanul, gátsebtől/császármetszéstől szenvedve támolyogjanak a lakásban a mosatlan edények és szennyes ruhák halmai között. (Lehet, hogy ezek az anyák kénytelenek voltak hamar visszaállni a munkába, mert a megélhetésük függött tőle…?)

Pedig gyereket várni és szülni igenis MÁS állapot, és szerintem meg kell élni mindkettőt testi és lelki szinten egyaránt. Ne degradáljuk már le a szülést egy foghúzás szintjére, amit besuvasztanak két fontos esemény közé, aztán zajlik az élet tovább! A várandósság és a gyerek világrajövetele óriási változásokat okoz egy nőben, nemcsak a testében, hanem a lelkében is (köszönhetően többek között a hormonrendszernek). Soha nem felejtem el az első gyerekem születését (persze a többiét sem): hosszú hetekig kóvályogtam utána bódult állapotban az örömtől, és a büszkeségtől, és az zakatolt a fejemben: ÉN gyereket hoztam a világra (mintha más nem szült volna még előttem).

Az emlősöknek – és így az embernek is – évmilliók alatt kialakult szokásrendszerük van arra vonatkozóan, hogy hogyan viselkedjenek az utód világrajövetele előtt, közben és után. A legtöbb emlős készít valamilyen vackot, ahol megszülheti kicsinyeit, elbújik a szülés idejére, és a világra jövetel után is a legfőbb belekódolt parancs az utódgondozás, amely még az önfenntartást is felülírja. Az ember mintha ezeknek az ösztönöknek mondana tudatosan ellent.

Senki ne gondolja, hogy ezekkel az állításokkal az embert egy pézsmapocok szintjére süllyesztem, mert végtére is vannak hasonlóságok a működésünkben (méhen belüli fejlődés, elevenszülés, szoptatás), és a biológiai és törzsfejlődési törvények ránk is vonatkoznak, akár a többi élőlényre.

Advertisements

18 thoughts on “2013.12.16. – Szuperanyák

  1. Egész felnőtt életemben a várandósság alatt voltam a legenergikusabb, mégse jutott eszembe extrém dolgokat csinálni. Sőt, nem vagyok az átlagnál ügyetlenebb, de a biciklit is letettem, inkább sétáltam és akkor szoktam le a magas sarkú cipőkről is. Én úgy éreztem magunkat biztonságban.

    • A biciklizés is egy kategóriába esik a lovaglással: nem önmagában veszélyes, hanem az elesés/leesés miatt. Végzetes következményei lehetnek egy esetleges balesetnek. Sokan gondolják úgy mint te: nem éri meg a kockázatot.

  2. Nagyon jó cikk, köszönjük azok nevében, akik merünk egy kicsit “bevackolni” a babával, és nem hisszük el, hogy rögtön mennünk kell… valahova.

  3. Milyen igaz, de képzeld, az sem tetszik az embereknek, ha valaki vigyáz magára. Én veszélyeztetett terhes voltam a 6. héttől végig. Nem dolgozhattam, feküdnöm kellett, többször kiszáradtam a sok hányástól, a 6. hónap végéig csak a terhesrendelésre mozdultam ki, ott is volt, hogy rosszul lettem. Szóval volt bajom elég. De volt ám, aki szerint én túlzottan vigyázok magamra, ő is volt terhes, hajaj, ott voltak a nagyobb gyerekek, dehogy ért ő rá feküdni….Hiába mondtam, hogy hát én vérzek is és az orvos utasítása a szigorú fekvés, nem nagyon hitte el. Pedig ez az alap volt ahhoz, hogy ne vetéljek el! Elismerem ez a másik véglet volt, de nem volt más választásom. Megérte: makkegészséges, gyönyörű lányom született időre. De nagyon sok rosszallást kaptam, meg kioktatást, hogy a terhesség nem betegség, nem kell ügyet csinálni belőle. Van nyomás azon, aki vigyáz magára. Nem díjazza mindenki.

    • Ettől nekem is felmegy a vérnyomásom, ha valaki megmondja, hogy MÁS hogy érzi magát (“…én is voltam terhes, de én nem hagytam így el magam, és nem nyavalyogtam ennyit!”). Minden várandósság más és más, valaki fitt, másba meg csak hálni jár a lélek, van olyan, aki meg se érzi az állapotát, más meg végighányja a 9 hónapot. Nem is beszélve arról, hogy esetedben valami komoly egészségügyi probléma is lehetett (talán fenyegető lepényleválás?), ami indokolta a kíméletet.
      Remélem, nem közeli hozzátartozód volt veled ilyen “megértő”.

      • Nem, szerencsére a közeli hozzátartozók egyrészt jobban látták az állapotomat, – 47 kg voltam félidős terhesen a 169 cm-hez!- másrészt okosabbak voltak. De távolabbi családtagoktól is rossz volt hallani. Különben nem fenyegetett lepényleválás, rejtély volt az orvosoknak is, hogy mitől vérzek…Ma sem tudom, miért volt ennyi “bajom” várandósan. Amúgy nagyon fitt voltam és vagyok azóta is.

      • Azt hiszem az a lényeg, hogy egészséges a gyerek, és te is jól vagy (remélem, így van).
        Nekem is kellett feküdnöm egyszer vagy két-három hónapig, az izgalom mellett (hogy minden rendben legyen a kicsivel) azért megpróbáltam megtalálni a kellemes oldalát is a dolognak: büntetlenül feküdhettem és rengeteg könyvet kiolvastam.

    • Na igen… Az okosak gyakran rúgnak bele abba, aki már a földön fekszik. Nem elég az aggódás a babáért, a kényszerű korlátok (szerintem nagyon kevés embernek esik jól a sok fekvés, pláne muszájból), még sót szórnak a sebre.

  4. Örülök, hogy ilyen jó témát vetettél fel. Nagyon nem tetszenek azok a nők akik nem vigyáznak magukra terhességük alatt, és nem gondolnak a babájukra, hegyet másznak, súlyt emelnek. Én láttam olyan nőt a strandon, aki bikiniben feküdt a napon és sütötte a hatalmas pocakját a nap, gondolom nem volt jó a babának. Ági mama.

    • Gondolom, a te idődben nem volt divat mutogatni a hatalmas csupasz pocakokat. Nem mintha szégyellni kéne, de én is emlékszem, hogy bizony megszólták azt a nőt, aki többet engedett látni magából.

  5. Azt gondolom, hogy az egyik része a dolognak, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni: ha teszem azt nagyon jól érzem magam a terhességem alatt és gond nélkül dolgozok a – mert a munkám olyan, hogy megengedi – még a 38. héten is, én onnan megyek a szülőszobára, akkor azért “szólnak” meg, mert nem vigyázok magamra és a babára. Ha meg kutyául érzem magam fizikailag és lelkileg ugyan ott a nagy tobzódás, hogy babát várok, anya leszek, de a sok hányás, gyomorégés, viszér, és egyéb kellemes dolog miatt padlón vagyok, akkor meg azért néznek rosszallón, mert elhagyom magam. Már itt, a terhesség alatt el kell kezdenünk figyelni azt a belső hangot, amit a gyereknevelés évei alatt végig hallgatnunk kellene! Merthogy az én testem, az én érzéseim és az én gyerekem. Lehet, hogy másnak más volt a jó – de nekünk nem.
    Persze vannak extrém esetek, ahol azért nincs helye a “terhes részvételnek”. Súlyemelés???? Falmászás???? Ilyenkor extra-extra biztosítást köttetnek velük, mert ha valami gond van, nem csak az anyukát kell speciális mentőknek lehozni a hegyről – de még neonatológust is vinniük kell?
    A magam részéről: én sajnálom azokat a gyerekeket, akiket nem talált elég fontosnak az édesanyjuk ahhoz, hogy némi áldozatot hozzon értük és lemondjon saját – veszélyes – kedvteléseiről legalább egy időre.

    • Átolvastam még egyszer a bejegyzést, hogy nagyon megszóltam-e azt, aki szülésig dolgozik.
      Nem is a dolgozáson voltam kibukva, hanem azon, hogy valaki szántszándékkal nem vesz tudomást az állapotáról, és meghökkentő vagy életveszélyes helyzetekbe hozza magát. Illetve azon, ha elnyomja magában a fészekrakó vagy ivadékgondozó ösztönt.

      • Jajjj, nem! Semmi bajom nem volt a véleményeddel! 🙂
        Csak azt szerettem volna hangsúlyozni, bárhogy viselkedünk is, úgysem lesz jó mindenkinek. És hogy persze vannak helyzetek, amelyek egyszerűen nem is lehetnek jók bárkinek is.

        Sajnálom én is, hogy ma az anyaság érzése abban kell megjelenjen, hogy bombajónő vagyok kismamaként is, anyaként is – természetesen akárhány gyerek mellett is ugyanolyan munkaerő vagyok, mint egyedülállóként voltam, nyilván a férjemmel való kapcsolatomat sem hanyagolom el, edzésre és három másik tanfolyamra járok.

      • Mintha tényleg azt követelné meg a korszellem, hogy szupernők legyünk.
        Egyszer egy képösszeállítást láttam egy színes női újságban (mikor még olvastam ilyeneket), hogy egykor ünnepelt szép modellek és szép színésznők mennyire lepukkantak 50 éves korukra. És mutattak egy csomó olyan nőt, akik tényleg úgy néztek ki, mintha 50 évesek lennének!!!!! A képek alatt ott voltak a rosszmájú aláírások, hogy X.Y.-nak megereszkedett a melle, a másiknak meg ráncos az arca…
        Ezen teljesen kibuktam, hogy mért várják el tőlük, hogy örökké fiatalok maradjanak?
        Valahogy így lehet a kismamákkal is: legyen csábító és szexi (mint a magazinokban mutogatott nők), a lakása ragyogjon (mint az újságban bemutatott sztárnő lakása), a munkájában az utolsó pillanatokig álljon helyt, és dolgozza le a férfiakat.
        De miért van ez, mikor az élet nem ilyen?

  6. Nem jo magazinokat, weboldalakat olvasol 😉
    Ostobasagot sokfele lehet talalni, de nem feltetlenul kell elolvasni. Engem nem zavar a szules utani azonnali modellkedes, semmilyen modellkedessel, modellekkel nem foglalkozom. A NatGeo meg Private Eye ujsagokban viszonylag keves a terhes vagy nem terhes modell. Kotosujsagokban sem gyakoriak 😉

    • Igen, igazad van abban, hogy ha nem tetszik minek olvasom őket (megjegyzem: női magazinokat már nagyon régóta nem veszek, épp azért, hogy ne éltessem a bulváripart). De úgy vagyok vele, hogy nem dugom homokba a fejem; én is ebben élek, és nevelek gyerekeket, igenis érdekel, hogy merre tart a világ! Érdekel, hogy mik történnek körülöttem, figyelem az eseményeket, híreket, mert így tudok valamennyire reális képet kialakítani magamban.
      Tájékozódom, és aztán tájékoztatok: nőnek a gyerekeim, és igenis mesélek nekik a partidrogok veszélyeiről (bár remélem, hogy soha nem kerülnek olyan helyre, ahol ezek használatban vannak), elmondom, hogy mennyire veszélyes dolog a téli hidegben csupasz derékkal mászkálni, tudják, hogy a mobiltelefonoknak és egyéb ketyeréknek egészségkárosító sugárzásuk van, és ha a lányom gyereket vállal, remélem emlékezni fog arra, hogy elmeséltem neki: a magzat és az anya biztonságánál nincs fontosabb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s