2014.02.10. – Jó tanácsok harcos szülőknek

Közületek sokan kísérték figyelemmel a kisfiunk sorsát, amint az oktatási és bürokratikus rendszerben bukdácsoltunk vele. Utunk hosszú volt és igen tanulságos, ez idő alatt szerzett tapasztalatainkat szeretném megosztani veletek, remélve, hogy a mi esetünkből tanulnak mások, és nem sétálnak bele azokba a csapdákba, amikbe mi igen.
Ne feledjétek, a szülő, akinek a gyermekével esetleg baj van, nagyon sebezhető, emiatt könnyen befolyásolható és nem mindig tud hideg fejjel dönteni, főleg, ha nyomást gyakorolnak rá.

(Röviden azért elmesélem az esetet: egy szakértői bizottság súlyos diagnózist állított ki a fiunkról, és ráaggattak 5 BNO kódot; amelyek egyikével sem értettünk egyet; főleg azzal nem, amelyik csökkent értelmi képességekről szólt. A gyereket kivettük az iskolából, és az otthonoktatással nagy javulást értünk el az eredményeiben. A gyalázatos elsőfokú eredményt megfellebbeztük, és felülvizsgálatot kértünk. Másfél év (!) alatt nem jutottunk el oda, hogy ez a vizsgálat meg is történjen!)

jó tanácsok a hivatal elleni harchoz

1., Nagyon fontos, hogy a szülő felkészült legyen.
Tájékozódjatok! Néhány intézménynek komoly honlapja van, azokon elérhető sok szabályzat, ügyviteli leírás (például arról, hogy hogyan is zajlik egy gyerek vizsgálata). Ezeken kívül mindenképpen érdemes tanulmányozni a vonatkozó jogszabályokat (Apa annyiszor elolvasta az EMMI rendeletet, hogy fejből tudott idézni komplett bekezdéseket).
Sajnáljuk, hogy nem előbb voltunk okosak, mert akkor tudtuk volna, hogy a szülőnek joga van a gyerek vizsgálatánál jelen lenni, és nem engedtük volna, hogy a szakértő becsapja az orrunk előtt az ajtót. Azóta se tudjuk, hogy vajon mi folyt le vizsgálat gyanánt, és mi alapján állítottak ki a gyerekről olyan lesújtó szakvéleményt.
Szomorú ügyünk egyik ritka és örömteli jelenete volt, mikor az egyik hivatal vezetőjét megfenyegettem, hogy ha többszöri kérésünk ellenére sem adja ki a gyerekkel kapcsolatos összes dokumentációt, akkor az ilyen és ilyen törvény ilyen bekezdése alapján feljelentem jogosulatlan adatkezelés miatt! (Amint elmúlt az első döbbenete, elkérte a jogszabály szövegét – bizonyára időhúzás céljából – majd szó nélkül ideadott mindent.)

2., Merni kell kételkedni.
A szakvélemény kézhez vétele után napokig sokkosan támolyogtunk, és próbáltuk megemészteni, hogy a fiunk gyenge értelmi képességű. Aztán szerencsére elkezdtünk kételkedni a vizsgálatban és a szakértők szakmai kompetenciájában (és milyen jól tettük).
Ne hagyjátok, hogy az ismerősök rábeszéljenek olyan dolog elfogadására, aminek igazságáról nem vagytok meggyőződve! Egy barátunk fejcsóválva kérdezte tőlünk: miért nem nyugszotok bele a szakvéleménybe? Higgyétek el, hogy a gyerek az, aminek mondják! Mi meg azt szerettük volna hinni, hogy a gyerek az, ami (ti. okos). Éreztük, hogy NEM igaz, amit a fiunkról összehordtak!

3., Ne hajtsatok fejet feltétel nélkül a tekintély előtt!
A szakértőkkel kapcsolatban sokszor megkaptuk, hogy „mégiscsak ők végezték ezt az egyetemen, csak tudják, hogy mit miért írtak le…”
A mi esetünk is azt látszik bizonyítani, hogy súlyos szakmai hibákat követtek el, hiába van sok papír, ami a végzettségüket igazolja. Bizony… bárki tévedhet, még egy szakértő is!

4., Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni!
Soha nem felejtem el az én nagy és erős férjem arcát, amikor felsorolták nekünk a vizsgálat után a gyerek fogyatékosságait… Akkor se vágott volna kétségbeesettebb arcot, ha azt mondták volna neki, hogy „uram, ön gyógyíthatatlan beteg”!
A szakértők közül sokaknak van pszichológiai végzettsége; és a pszichoterror ugyan erős kifejezés arra a módszerre, amit velünk szemben gyakoroltak, de mégis, valami hasonlóra gondoljatok, ahogy alaposan megdolgoztak bennünket!

5., Egy mérés nem mérés.
Az állami intézmények gyakran túlterheltek, emiatt a szakértőknek nem mindig jut idejük a gondos vizsgálatra. Aki megengedheti magának, az vigye el a gyermekét egy másik vizsgálatra is! Ha az eredmények nem mondanak ellent, akkor jó eséllyel úgy van, ahogy állítják.

6., Magánrendelés.
Mi már bánjuk, hogy elsőre nem magánrendelésre vittük a gyereket, mikor gyanús lett, hogy esetleg valami probléma van vele. A magánorvosoknak, pszichológusoknak, terapeutáknak nincs „jelentési kötelezettségük”, tehát az eredmény, ami náluk születik, nem lesz ismert sem az iskola, sem a gyermekjólét, sem a nevelési tanácsadó, sem egyéb intézmények előtt – hacsak a szülő nem közli velük.
Ezzel szemben a hivatalos bizottság eredménye, mint a gombaspóra, rögtön szétrajzik több irányba is, és mire a szülő észbe kap, szinte már mindenki tudja, hogy a gyereke milyen. Ráadásul ebben az esetben már nem lehet visszafordulni, innentől a szülő elveszti a cselekvési szabadságát, a dolgok a feje fölött zajlanak.

7., Kérdezzetek!
Merjetek kérdezni, még akkor is, ha a hivatalnok már feltűnően nézegeti az óráját! Ha valóban lejárt az idő, akkor kérjetek újabb időpontot, és ne hagyjátok magatokat elhajtani!
Mindent kérdezzetek meg!
Mi történik, ha aláírjuk a papírt? Mi történik, ha nem írjuk alá? (Ha a legapróbb kétségetek is van, ott helyben ne írjatok alá semmit!) Milyen következménye van annak, ha fellebbezünk? Milyen, ha nem? Mi a törvény száma, amiben erről rendelkeznek? Milyen lehetőségeink vannak, ha nem értünk egyet a véleménnyel? Mi van akkor, ha nem teszünk eleget a szakvéleményben leírtaknak?
Ki az Önök felettes szerve…?

8., A szó elszáll, az írás megmarad.
Mindent, még a legapróbb észrevételt is írásban, ajánlottan feladva kell közölni, hogy nyoma maradjon (az bekerül a hivatal postakönyvébe)! A vétlen titkárnők ugyan nem fognak örülni, hogy a piszlicsáré leveleinket egyenként iktatniuk kell, és nő az állami bürokrácia amúgy sem csekély papír-pocsékolása, de ha egy vita során elhangzik, hogy „…ezt a szülő eddig nem közölte” akkor lehet lobogtatni a feladóvevényt, és ajánlani, hogy nézzenek csak szét minden fiókban, mert a szülő igenis jelezte, méghozzá írásban!!!

9, Személyes ügyintézés
Az előző pont továbbfejlesztése, hogy személyesen adjátok át a levelet a hivatalnak. Ekkor két példányt kell bevinni a levélből; az egyik a címzetté, a másik az átvételi példány, aminek az aljára az illetékes ráírja, hogy „Átvettem”, majd aláírja a nevét (!), a dátumot és pecsétet is tesz rá.
(A gyanakvó ügyintéző egyébként saját fénymásolatot csinál az eredeti példányból, ki tudja, hátha az általatok vitt példány nem egyezik meg az eredetivel… De ez nem baj, a lényeg, hogy írja alá.)
A kálváriánk során általában sírni volt kedvünk, de mégis, mikor egy nagynevű hivatal nagynevű szakértőit arra kértük, hogy írásban vegyenek át egy levelet, és láttuk a fejvesztett rohangálást és hallottuk a tanácstalan sutyorgást, majd felhívták az intézményvezetőt, hogy „itt van a szülő, és akar valamit”… Na, akkor Apával egymás vállára borulva kacagtunk a folyosón!
Ugye mekkora súlya van a dolognak, ha névvel kell vállalni a felelősséget?

Mi békés természetű emberek vagyunk, de ha a gyerekünkről van szó...

Mi békés természetű emberek vagyunk, de a gyerekért…

10., Aki időt nyer, életet nyer
Mi másfél éve várunk, mostanáig nincs jogerős ítélet a gyerekről, és kihúztuk ezt az időt magántanulóként (pedig ez kifejezetten tiltva volt a szakvéleményben). Előfordult, hogy hónapokig nem történt semmi, csak állt az aktánk valamelyik hivatal íróasztalának a sarkán.
Ha tehát valaki minden alkalmat megragad arra, hogy húzza az időt, még akár szerencséje is lehet, és történik (vagy épp nem történik) addig valami: az ügye magától megoldódik, változik a jogszabály, megszűnik valamelyik hivatal illetékessége, másik ügyintézőt jelölnek ki (a mi egyik referensünket elütötték a zebrán, és egy sokkal potensebb hölgy „kapott meg” minket).
De arra is volt már példa, hogy valakinek elveszett a dossziéja valahol két íróasztal között, így az ügye annyiban maradt (ez egy barátnőmmel esett meg, aki a világért se reklamált volna, örült annak, hogy eltűnt a rendszerből).

11., Kapcsolatteremtés sorstársakkal
Mi nagyon sok erőt merítettünk olyan szülők társaságából, akiknek hasonló ügyük volt, ráadásul sok jó tanáccsal láttuk el egymást.

12., Ne higgyetek senkinek!
Elismerem, ez nem túl pozitív kicsengésű tanács, de sajnos többször is csalódnunk kellett nagyon aranyos és rokonszenves emberekben, és nem egyszer tapasztaltuk, hogy a szóban megbeszélt és megígért dolgok írásban már nem valósulnak meg (ez a tanács sokat megjárt blogbarátnőm javaslatára került a listába).
Tehát csak az biztos, aminek a pecsétes papírja a kezetekben van (és tényleg legyen rajta pecsét, mert anélkül nem ér semmit a papír).

13., Adatrögzítés
Nem teljesen törvényes a dolog, de hallottam olyan elszánt szülőről, aki a hivatalba mindig zsebbe rejtett bekapcsolt diktafonnal ment, hogy rögzíteni tudja az ott elhangzottakat, „később még jól jöhet” alapon.
Mi természetesen nem éltünk ilyen eszközökkel.

+1., Szükség esetén hasznos lehet egy jó ügyvéd!

Advertisements

39 thoughts on “2014.02.10. – Jó tanácsok harcos szülőknek

    • Köszönöm.
      Őszintén örülök, ha sok emberhez eljut, és ha csak egy szülőpár is másképp dönt, és nem lesz olyan elveszett és tapasztalatlan a hivatallal szemben, mint mi, már nem volt hiábavaló!!!!

      • Kedves Almameter!
        A segítségét szeretném kérni, egy ismerősöm haasonló problémákkal küzd, ahol az anyula sajnos súlyos beteg. Fel lehet esetleg Önnel venni privátban a kapcsolatot?
        Előre is köszönöm megtisztelő válaszát!

  1. Kedves Almameter!
    Nagyon igazad van mindabban, amit itt leírtál, alátámasztom a saját történetünkkel is:
    A legnagyobb fiam hiperaktív, pattogó figyelmű, részképességproblémás gyerek (hamarosan 18 éves). Mindemellett kétagyféltekés, bizonyos dolgokban zseniálisan okos. Anno suli előtt elmentünk egy “hozzáértő” pszichológushoz, aki megállapította,h annyira alacsony az IQ-ja,h örüljünk, h nem kisegítőbe javasolja. Nagyon összetört ez a szakértő, napokig sírtam. Azután győzött a józan ész, mert én LÁTTAM, hogy a gyerek okos és mivel bent voltam a vizsgálaton, azt is láttam, hogy az ötödik kérdéstől a gyerek már rá sem nézett a feladatra és úgy válaszolt, ezért hát elmentünk egy neuropszichológushoz, aki az első percekben (!) felmérte azt, hogy ez egy pattogó figyelmű gyerek és ugyanazzal a teszttel -épp csak a gyerek figyelmét játékosan mindig visszaterelte- megállapította, hogy kimagasló az IQ-ja…
    A szülő ismeri a gyereket, a szakértő pedig nem. Az, hogy mit mutat egy teszt, nem csak a gyereket, hanem a vizsgáló személyt is minősíti.
    Sok sikert nektek Almameter, mi most kezdjük az otthonoktatást a legnagyobb kicsivel-ma iskolásat játszunk itthon,mert nem volt kedve oviba menni. 🙂

    • Valóban hasonlít a történetünk.
      Nekünk az fájt nagyon, hogy vadidegen emberek szakmai alkalmatlanság vagy gonoszság miatt majdnem tönkretették a gyerek életét (“anyuka, jó, ha el tudja majd végezni a gyerek az általános iskolát”).
      Hála Istennek, hogy tudtunk változtatni a dolgon (hamarosan pont kerül az ügyünk végére, majd arról is beszámolok).

      • Nalunk is hasonlo tortent a szakemberrel es rajottem, hogy a ‘szakember’-nek tobb baja volt, mint a gyereknek. Szerencsere az enyem a kezdettol otthon tudott tanulni es magabiztos , tehetseges, vidam, kiegyensulyozott 15 eves lett belole. A szulo erzi es erti a gyereket legjobban.
        Annyira orulok nektek, hogy sikerrel tanultok otthon. Megeri. Orommel olvasom bejegyzeseid.

      • Keserves volt ez az időszak mindannyiunk számára, de ha jól jövünk ki belőle, akkor elmondhatjuk: sok mindenre megtanított az élet ezáltal.
        Valamelyest dörzsöltebbek lettünk, és nem félünk annyira a Hivataltól (még akkor se, ha a gyerekkel tartanak minket sakkban).

  2. Tetszik! És milyen igazad van… Egyszer már pórul jártam a legnagyobb gyerekemmel a nev.tannal, így most felkészült voltam a legkisebbel a Beszédvizsgálóban.
    Azt nem értem, hogy az is idegen hely, idegen ember, miért gondolták, hogy a 2×1,5 órás vizsgálat alatt mi szülők kint fogunk ücsörögni, s az 5 éves gyereket bent hagyni??? (Miután levélben kérték, hogy mind2 szülő legyen ott feltétlenül…) Természetesen min2en végig bent ültünk. 😀
    Gyerekeket vizsgálnak egész nap, és az 5 évesnek a felnőtt irodai asztalnál kellett ülnie, felnőtt széken, a bakancsos lába meg ott lógott végig…

    • Az is jó, ha az ember a saját kárán tanul, de még jobb, ha a másén… Ezért írtam ezt a bejegyzést, hogy mások okuljanak belőle.
      Hamarosan befejeződik az ügyünk, de még nem merek semmit mondani, amíg nincs a kezünkben a lepecsételt határozat!

  3. Nagyon hasznos tanácsokat adsz másoknak, hogy okuljanak belőle. Minden elismerésem a tiétek a kitartásotokért és a harcotokért, amit fiatokért megtesztek. Remélem hamarosan vége lesz. Fiatoknak jó egészséget és sok sikert kívánok az életben. Ági mama

  4. Fáj nekem ezt félig-meddig szakmabeliként olvasni, de tudom, hogy így van minden, én is sokszor haragszom a vizsgálókra, hogy másfél-két óra után döntenek életekről. Én biztosan nem tudnám vállalni ezt a hatalmas felelősséget…

    • Ebből is látszik, hogy Te egy lelkiismeretes ember vagy, attól tartok azonban, hogy a mi fiunkat félrediagnosztizáló szakértőknek nem voltak nyugtalan perceik (nem úgy, mint nekünk).

  5. Kedves Almameter! Érdeklődöm, hogy közel egy év elteltével mi történt veletek? Maradt a fiatok otthontanuló, sikerült lezárni a vizsgálatokat? Nagyon érdekelne, mert én is hasonló cipőben járok a 10 éves fiammal.
    Köszönöm, RákAndi

    • Írtam egy bejegyzést:
      https://almameter.wordpress.com/2014/10/27/2014-10-27-ugyunk-veget-ert/

      A gyerek továbbra is itthon van, és egyre jobban belerázódunk az OO-ba. A fiam profi vizsgázó lett; még meg is szerette.
      A jogállásunk tiszta, mert most a legfelsőbb fórumtól van arról, hogy a gyerek otthon oktatandó! Sokan irigyelnek is emiatt az atombiztos szakvélemény miatt; főleg most, hogy megszigorították a magántanulóvá válást.
      Ha tudok valamiben segíteni, nyugodtan írj!

      • Köszönöm a gyors választ!
        Igazából október óta magántanuló a fiam, és 2-3 segítő, fejlesztő tanárral tanulunk. Itthon keveset, mert munka mellett nehéz megoldani, de a külön tanárok csodát művelnek. Ezen kívül hetente 1x bejárhat a suliba, ami nem kötelező, de ha szívesen megy az csak jó neki. Örökmozgó, figyelemzavaros, könnyen elfárad, de nyughatatlan típusú fiúcska. Az elmúlt 3 hónapban sokat fejlődött, és sokat van közösségben is, de valahogy mégsem hagy nyugodni, hogy a suliban miért nem érezte jól magát, miért került állandóan konfliktusba, ugyanúgy a gyerekekkel, mint a felnőttekkel.
        Furcsa, mert a nevtanban sem tudnak vele mit kezdeni. A teszt szerint 160-as IQ-ja van, mindent jól megold, gyorsan hibátlanul számol, csak írni és olvasni ne kelljen. A suliból is azért vettem ki magántanulónak, mert 3. osztály végén is csak alig tudott olvasni és írni, és a 3. osztály második felét úgy csináltuk végig, hogy szinte végig depressziós volt.
        Most folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy hogyan tudok neki segíteni,milyen fejlesztési lehetőségek vannak. Mivel szereti a közösséget, igényli a gyerekek társaságát, a neki megfelelő sulit is keresem, de eddig még nem találtam. A tanév végéig biztos, hogy magántanuló marad.
        Ha tudsz olyanban segíteni, hogy figyelemzavaros gyerekeknek hol tartanak olyan fejlesztést, ahol önismeretet, az indulatok kezelését tanítják meg nekik, hogy jobban be tudjanak illeszkedni egy adott közösségbe az nagyon jó lenne.
        A pszichológus szerint gyógyszerrel lehet javítani a figyelemzavaron, de félek, hogy az személyiségbeli változásokat okoz nála, és én így szeretem, amilyen most. Az után is kutatok, hogy bármi más módszer van-e a figyelemzavar javítására, pl. speciális étkezés, gyógyteák, homeopátia, mozgás, akármi, csak gyógyszert ne!
        Köszönöm segítségedet!
        Andrea

      • Andrea, sajnos a figyelemzavarral kapcsolatban nem tudok segíteni, a mieink közül egy se figyelemzavaros, így nincs tapasztalatom.
        De ha megengedsz néhány gondolatot, akkor leírom, hogy a gyógyszerezés a mi fiunkkal kapcsolatban is felmerült, bár ő egyáltalán nem figyelemzavaros – nem is értettük, hogy mire írnák fel neki a Ritalint, mikor “idegesítően nyugodt” (a tanítója jellemzése szerint). Mi mindenképpen el akartuk kerülni a gyógyszerezést, alaposan utánanéztünk, és nem lettünk a szer hívei.
        A gyerek otthon és a magántanárokkal hogy viselkedik? Akkor is pörög?
        Az, hogy 160-as IQ-val nyughatatlan az iskolában, az nem is csoda, gyanítom, nem tudták lekötni az érdeklődését.
        Egy ilyen jó intellektussal megáldott gyerekért kár lenne (és azért is, akinek kisebb az intelligenciahányadosa!), nyilván nem vele volt a baj, mikor rossz eredményeket produkált az iskolában.
        Erre utal az is, hogy most, iskolán kívül szárnyal!
        Kívánom, hogy találd meg a neki (nektek) legmegfelelőbb helyet, ami meglehet, hogy nem iskola lesz; ismerve a jelenlegi magyar oktatási rendszert…

  6. Köszönöm, csak az anyai ösztöneimben bízhatok, hogy jól döntök, igyekszem több oldalról megvizsgálni a dolgokat, tanácsot kérek, olvasok, figyelek.
    Sok sikert és boldogságot kívánok nektek is a jövőben.
    Andrea

  7. Elképesztő!!!!!!!!!!!!! Nekem van egy 7 és fél éves kisfiam (és mellette 2 idősebb gyerekem), akivel “van valami”!!! De komolyan: “van vele valami”! Ezt a szakvéleményt kaptuk Szakértő 1-től és Szakértő 2-től, és hozzá bőséges vállvonogatást! Azt hittem idáig, hogy mi vagyunk speciális esetek, magyarán idióták, hogy nem vagyunk képesek ma magyarországon egyértelmű diagnózist szerezni sehonnan, miközben a gyereket rángatják ide-oda, és a fejüket joválisan ingató szakemberek csak tárogatják a karjaikat. Tellik múlik az idő és nem tudom már mit tegyek, kihez forduljak! Az egyik bizottság hivatkozik a másikra, végülis nyilvánvalóvá teszik, hogy a helyzetet nekem kellene megoldani, mint képzett gyógypedagógusnak -NEM VAGYOK AZ, nem tudom miért várják el tőlem, csak egy ANYA – és folyamatosan kétségbe vonják a szavaimat, mert ők a szakember, én meg csak egy anya… A legrosszabb az egészben az az érzés, hogy nem tudok semmit: 1. mi van a gyerekemmel, 2. hova forduljak, ahol egyértelmű diagnózist adnak, és segítségre vonatkozó tervet, 3. miből gondolják, hogy a gyerek egy selejtes tárgy, amit rángatni, tologatni lehet, miközben arról papolnak, hogy azért van az egész szétágazó patkányvár, hogy mindent megtegyenek 3. hogyan feltételezik, hogy minden értelmes és összefüggő információ nélkül képes vagyok átlátni és megoldani…a mit is? :OOO Hosszasan leírhatnám a mi kanosszánkat de kísértetiesen hasonlít a Ti történetekre.

    • Tényleg hasonló cipőben járunk!
      Az elején nagyon tragikusan fogtuk fel a helyzetet (az is volt), aztán ahogy telt az idő, és itthon robbanásszerűen javult a gyerek teljesítménye és állapota, már derűlátók voltunk, és bizony, volt olyan, hogy már csak nevettünk a dolgon! Merthogy nevetséges volt, pontosabban tragikomikus.
      Szorítok Nektek is, remélem, megoldódik a dolgotok, ha gondolod, írj privátban, hátha tudok valami segíteni.

  8. Üdv! Majdnem szóról szóra végigjártuk a kálváriátokat és ahogy le is írtátok a legjobb amit egy szülő tehet a gyermekéért az az, hogy kiáll mellette a világ ellen és elhiszi, hogy igenis a világ a “nem normális” nem a gyereke. A mi fiunk hiperkinetikus magatartás zavaros átlag feletti IQ-val és hát ezzel sem tudtak mit kezdeni az iskolák és pszichikai nyomással kényszerítették magántanulónak, ami 2 évig volt. Mivel mi utána sem láttuk biztosítottnak a megfelelő iskolai nevelést inkább elköltöztünk. (ez könnyen hangzik de azért annyira nem volt az) Beiratkozáskor jeleztük, hogy SNI-s de ennyi. Senki nem kért papírt semmit, a gyerek elkezdett suliba járni. Második napon már jelentkezett és felelt, november óta jár suliba de már dícsérő levelet kapott az iskolától, hogy matekból ő lett a legjobb, szeret suliba járni, a tanárok szeretik, vannak barátai akik kiállnak mellette. Nem volt gondja a két év magántanulóság után a beilleszkedéssel. Az okok a következőek: 1. az iskola tiszteli a gyerekeket és emberként kezeli őket 2. mindenki fejlődését saját magához mérik, nem másokhoz. 3. a gyerekek választhatnak az alap tantárgyakon kívül mit szeretnének tanulni és ezt évenként két évenként újra megtehetik, mondván azt tanulja amiben tehetséges. 4. mindenhol kamera van ezért nincs újjal mutogatás , ha valakit atrocitás ér látják ki a hibás és az “áldozat”-tól levélben elnézést kérnek. 5. átjárhatóság van az osztályok között attól függően ki milyen tárgyat vett fel ezért mindenki szinte mindenkit ismer. és még sorolhatnám .. összességében csak azt sajnáljuk, hogy miért is nem költöztünk ki már előbb mert “sajnos ” ez az iskola angliában van. Ha másért nem is már a gyermekünk miatt is megérte elköltözni mert az az oktatási rendszer csúnyán kivetette magából és sajnos nagyon sokan vannak még rosszabb helyzetben. Ám mindegy, hogy megy vagy marad valaki, a legfontosabb amit te is írtál, hogy sose bízz senkiben csak a szülő az aki a legjobbat akarja a gyerekének.

    • Gratulálok, és örülök, hogy a gyermeked sikerrel veszi az akadályokat az iskolában. Nem örülök, hogy ezért olyan messzire kellett mennetek. A biztatást pedig köszönöm szépen!

  9. Sziasztok!

    Eltelt két hónap legutóbbi hozzászólásom óta, gondoltam megírom, hogy azóta milyen kálváriát jártunk be, és közel sincs vége.
    A fiam továbbra is magántanárok segítségével tanul itthon, és nagyon szépen halad. A jelleme, ami eddig hiperkinetikus tüneteket mutatott, szinte teljesen megváltozott, kezd letisztulni, szép lassan kidolgozza magából az iskola okozta traumát. Azt azért hozzá teszem, hogy waldorf iskolába járt 3 évig, és hát nem mind arany ami fénylik…
    A durcás, depressziós, állandóan pufogó, kiabáló, agresszív 10 éves fiam mára egy mosolygós, nyílt szívű, mindenki felé nyitott, barátságos, szeretettel forduló fiú lett. A minap pl. egész nap énekelgetett, tisztán, angyali hangon. Örömmel tanul, olyan mint a szivacs és már olvasni, írni is egész szépen tud. Szerencsére másból nem hogy lemaradása nincs, hanem inkább kimagaslóan nagy a tudásanyaga.

    Még januárban voltunk gyermekpszichiáternél. Magánorvoshoz mentünk, mert ajánlották, hogy nagyon jó. Nekem nem igazán tetszett, mert mindenáron gyógyszeres kezelést akart beállítani, arra alapozva, hogy a fiammal töltött 2×1 óra alatt 3 db papíralapú teszt kitöltése hiperaktívnak mutatta fiamat. Szóval bebuktunk 40.000,- forintot és otthagytuk a magánorvost. Persze a nevelési tanácsadó által kért szakvéleményt nem állította ki. Azóta voltunk a Pest megyei nevelési tanácsadóban is. Időpontra mentünk, mégis több mint egy órát várakoztattak. Már én is alig tudtam ülni a fenekemen, és a tétlenségtől egyfolytában ásítoztam. Ezt követően csináltak egy 10 perces pszichológiai tesztet, hogy mennyire tud figyelni a fiam, majd tanulásképesség vizsgálat következett. Az utóbbira nem engedték, hogy bemenjek, hiába kértem. Ott is csak azt állapították meg, amit már régóta tudunk, vagyis, hogy semmi mással nincs gond, csak nagyon lassan olvas, de az írását megdicsérték, mert 3 hónap alatt nagyon sokat fejlődött.

    A lényeg, hogy hiába kértem, segítsenek megfelelő iskolát keresni számára. Állítólag ők csak a körzeti iskolát jelölhetik ki befogadó iskolának, de annak meg a közoktatási törvény szerint is fel kell vennie a körzetileg hozzá tartozó tanulókat. Hiába téptem a számat, csak a vállát vonogatta, és azt mondta, hogy keressek én a gyereknek befogadó iskolát, akkor ő majd azt az iskolát fogja ráírni a papírra, ahonnan én befogadó nyilatkozatot viszek. Mondhatom szép kis zsákutca.
    Persze azóta megnéztünk még 1-2 kisebb alapítványi iskolát. Ott meg azt mondták, hogy vigyük el a Nevelési Tanácsadó szakvéleményét, és az alapján döntik el, hogy felveszik-e a gyereket. Na de most se orvosi szakvélemény, se iskolai befogadó nyilatkozat nincs, így a nevelési tanácsadó addig nem állítja ki a hivatalos szakvéleményt. Na még egy zsákutca. Most kezdhetem elölről, de minek is?

    Az is nagyon érdekes, hogy az elmúlt 6 hónapban akárhány tanár tanította, kivétel nélkül azt állította, hogy nem figyelemzavaros, sőt nagyon okos, értelmes, és kimondottan élvezet vele együtt dolgozni. A kérdés csak az, hogy meddig bírjuk még fizetni a magántanárokat, és ezek a remek tanárok, akiket találtam, meddig tudják még vállalni a tanítását.

    Szóval itt tartunk, de egy dologban végre megnyugodtam: a legjobb döntés volt, hogy kivettem őt a waldorf iskolából, most már maximum egyszer megy be egy hónapban, de már neki sem hiányzik a suli. Megtanulta, megszokta, hogy ő magántanárokhoz jár, és így szabad, mint a madár. Sokat kirándul a természetben az egyik tanárjával, a képzelete szárnyra kelt, gyönyörű történeteket mesél. Igyekszem fenntartani neki ezt a körülményt, mert szerintem neki most erre van szüksége.

    Ha látjátok, hogy gyermeketek nem érzi jól magát a jelenlegi környezetében, ne féljetek őt kiszakítani belőle. Idő kell a sebek begyógyulásához, de a változás, a gyermek számára megfelelő közeg meghozza a várt eredményt. Szerintem minden gyermek egy csoda, csak a mai társadalom nem tud velük mit kezdeni. Bízzatok az anyai ösztönötökben. Én hónapokig gyötrődtem, hogy vajon jól döntök-e, de most már tudom, hogy így volt helyes.

    Befejezésül egy utolsó életkép fiamról:
    Kb 1 hónapja egyedül volt itthon és miután este megbeszéltük, hogy másnap töltött paprikát főz, ő reggel elment a henteshez húsért, majd felhívott telefonon, és úgy mondtam neki, hogy mit hogyan csináljon. Mondanom sem kell, hogy nagyon finomat főzött egyedül. Kicsi kora óta szerel, fát vág, begyújt a kazánba, segít főzni, vásárolni, tud kötni, varrni és ezernyi olyan dolgot, ami kell a mindennapi élethez.

    Sok szeretettet és megnyugvást kívánok minden harcos szülőnek!

    • Kedves Andi, köszönöm, hogy jelentkeztél megint, megtisztelsz, hogy elmeséled a sorsotok további alakulását. Gratulálok a döntésetekhez és a kisfiatokhoz is!

      • Kedves Alma!

        Köszönöm kedves szavaidat!
        Nekem mindig erőt ad, ha hasonló sorsú családok történeteit olvasom, így a tied is. Sok ötletet meríthetünk egymástól. Ezért is gondoltam, hogy megírom a sajátunkat.

  10. Kedves Almameter!Meg tudnád mondani,hol találom,vagy mi a száma annak a jogszabálynak,ami alapján, ha az orruk alá dugom,kötelesek kiadni a gyerekem vizsgálati anyagait?Nagyon megköszönném,ha segítenél.

    • Azt hiszem ezek voltak azok:

      2011. évi CXII. törvény
      az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról
      15. §

      ha egészségügyi adatnak minősül:
      1997. évi XLVII. törvény
      az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről
      3.§
      7.§

      Keress rájuk az online jogtárban!
      Remélem, tudtam segíteni!

      • Nagyon szépen köszönöm a gyors választ,és a kedvességed! 🙂

  11. Kedves Almamater!

    Tudnál nekem abbasegíteni,hogy van e bármilyen lehetőségem,hogy visszautasítsam a Szakértői Bizottság vizsgálatát? Jegyzővel és szankciókkal fenyegetőznek. A gyerek nem akar részt venni benne. Azt mondta egyszerűen nem fog megszólalni. Értelmi fogyatékosnak minősítette a Nevtan. Holott tudjuk nem az. Nem akarjuk,hogy a rendszer megbilogozza mint egy marhát.

    • Kedves Sarolta, ennyi információból nehéz bármit is mondani; nem tudnánk Fb-on beszélgetni? Vagy nem tudnál valahogy többet írni (pl. Hány éves a gyerek, van-e bármilyen más szakértői eredményetek)?

      • Kedves Almameter!

        Lányom 14 éves. Tavaly az előző iskolája küldött minket a nevtanba. diszkalkulia gyanújával Ott megállapították,hogy szellemi fogyatékos. Köpni nyelni nem tudtam. Jó a kommunikációs készsége,kimagaslóan jó a helyesírása, jó szövegértése. De téveszti a jobb bal oldalt és nem ismerte fel a számszerűséget. Hogy mi alapján állapították meg a fogyatékosságot azt nem voltak hajlandóak megmondani. Be sem mehettem a vizsgálatra,így fogalmam sincs mi volt ott bent. Közölték,hogy van náluk nagyon jó kisegítő iskola. Kikértem magamnak. Ez kizárt egy jó képességű 5 osztályig 4-5 tanuló gyerek aki nyitott és érdeklődő imád olvasni rejtvényeket,hirtelen meghülyül? Elvittem abból az iskolából,mert egy iskola arra hivatott,hogy építse a gyerek önbecsülését és nem rombolja.ott módszeresen leépítették és földbe döngölték. Amíg alsós volt nagyon jó pedagógus volt a tanára. De mikor felsőbb osztályba került egyszerűen nem volt hajlandó tanulni. A 4,4 átlagból lement 6 félévre 3,2 év végére meg már 2,8-s lett. Az új iskolába imád járni,a tanulmányi eredményei emelkedő tendenciát mutat. Az előző iskolában még alsós tanító hordta angol versenyre,részt vet olvasni jó pályázatba 2 osztálytól 4 osztályig. Az ottani tanárai szerint nem tudott rajzolni és alig volt belőle 2-s nem tudott énekelni abból is 2 volt. Itt a rajztanár kérte járjon hozzá képzőre mert nagyon kreatív. Félévkor 5 lett belőle. Az ének tanár szerint is 5 érdemelt énekből. Imádja az irodalmat elolvas egy verset bármilyen hosszú legyen rögtön megjegyzi.De pontosan tudom ha bizottság elé megyünk és bólintanak a nevtan gyanújára az életben nem fogom tudni leszedetni a gyerekről ezt a biilogott. Nincs az a bíróság amelyik rehabilitálja. Azt is tudom,hogy a nevtan az javasolja ezt a diagnózist mert az előző iskola csak abból tudja még magát a felszínen tartani ha minél több halmozottan hátrányos helyzetű gyereket oktatnak. Ez kistérségi halmozottan hátrányos helyzetű iskola. Anno mikor a lányom 7 éves lett 25 km körzetben ez volt az egyetlen iskola Gondoltuk nem okozunk kárt a gyereknek ha ide adjuk be De tévedtünk. belestünk abba a csapdába,hogy szegényes környezetbe bekerült kezdett leépülni az intellektusa. Hiába az otthoni környezet az édes kevés. Óvodából 5 évesen már kivettük mert már unatkozott ott . Az óvoda vezető szerint nem akart részt venni a közös foglalkozásokon. Közölem vele,hogy ugyan miért lett volna a gyereknek az érdekes ha ott 5 évesen éneklik a csip csip csókát az én gyerekem azt már 1 évesen túl volt rajta. H nincs mivel fen tartaniuk az érdeklődését akkor ne csodálkozzanak azon,hogy nem érdeklődik semmi iránt.A diszkalkuliával kapcsolatban csak annyi,hogy nincs. Jár matematika korrepetálásra. A tanár szerencsénkre gyógypedagógus is. Ő közölte csak pontatlan,na meg 6 év nem tanítás azt nem lehet itt pár hónap alatt behozni. Ugyan ezen a véleményen van a matematika tanára is a mostani iskolában.
        Üdv:
        Sarolta

      • Kedves Sarolta!
        Mi a következőket tennénk a helyedben:
        1., kérnénk a jelenlegi tanáraitól (rajz, ének, matek, stb.) egy-egy írásos jellemzést a gyerekről
        2., elmennénk a Nevelési Tanácsadóba, és a törvényre hivatkozva minden, a gyerekkel kapcsolatos dokumentációt kikérnénk (a jogszabály száma itt van valahol a blogomban, a hozzászólások között, nem olyan régen más szülő is kérte)
        3., felkérnénk szakértő(ke)t, hogy magánúton vizsgálják meg a gyereket – nem árthat, ha van a szülő kezében egy, a nevtanos eredménynek minden bizonnyal ellentmondó szakvélemény is.
        Egyelőre ennyi lenne a javaslat, örülnék, ha visszajeleznél, hogy hol tart az ügyetek!
        Sok sikert kívánok!

      • Kedves Almameter!
        Túléltük a napot a bizottságnál! Teljesen másképp viselkedtek mint a nevtanban. Tényleg nagyon segítőkészek voltak. Bár ha én az adategyeztetésnél nem “rohanom” le a gyógypedagógust meg a pszichológust a mondókámmal akkor nem biztos,hogy jól kerültünk volna ki a helyzetből. A pszichológus elmondta,hogy akkor elfogadta volna a nevtan pszichológiai tesztjét. De így,hogy én megkérdőjeleztem az eredményt így újból megcsinálta a gyerekkel. Persze,hogy teljesen más eredmény jött ki. A gyerek normális!! A diszkalkuliát megállapítani egyértelműen nem tudták. Minden feladott jól megoldott. Csak a fejbe kivonásnál kapta elő a kezeit. Valamint kicsit lassú. Végül is kaptunk egy üres pappírt. De a korrepetálós tanára.(jár matekból) felvetette,hogy térlátási problémája van a gyereknek. Nem látja a geometriai ábrákat ha mégis lerajzolja akkor is ponttattalan. Elvittem szemészhez közölte van.Prizmás szemüveg kell. Na most aztán elvesztettem a fonalat. Lehet minden okozója ez? Ezért nem produkálta a diszkalkulia tipikus tüneteit? Erre egyelőre nem találtam szakembert aki megmondaná nekem. Egy biztos eddig a megérzéseimre hagyatkoztam ebben az ügyben és igazam volt. Most is azt mondom emiatt a térlátási probléma miatt produkált diszkalkulia tüneteket. Remélem jól döntöttem,hogy nem fogadtam el az SNI státuszt,mert hát azért felajánlották. Törvényileg kötelesek.
        Üdv:
        Sarolta.

      • Kedves Sarolta, nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult a vizsgálat!
        Ha eddig a megérzéseidben nem kellett csalatkoznod, javaslom, ezután is hallgass rájuk!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s