2014.02.17. – A devizahitelezés felelősei

Sajnos megint öngyilkos lett egy családapa a törleszthetetlen devizahitele miatt.
Minden hétre jut egy eset, nem lehet ehhez hozzászokni, főleg úgy, hogy feltételezhető: a nyilvánossághoz eljutott esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik, és azoknak a családoknak a sorsa is tragédia, akik közül senki nem választja a halált, hanem próbál emberfeletti módon helyt állni, és nyomorog.

A társadalom kétféleképpen ítéli meg a devizahitelesek problémáját: az egyik nézet szerint a hitelfelvevők maguknak keresték a bajt, hiszen senki nem kergette őket az asztal körül amiatt, hogy adósodjanak el, főleg nem devizában, a másik vélemény szerint viszont a bankok a hibásak, mivel felelőtlenül csőbe húzták az embereket.

Vegyünk egy spekulációs technikát, a carry trade-et. Senki ne ugorja át ezt a bekezdést, az idegen elnevezéstől – a pénzügyi világ saját tolvajnyelvétől – nem kell megijedni, mert egyszerű dolgot takar. Van két deviza, amelyek átváltási árfolyama általában stabil. Ha e devizákban eltérőek a kamatlábak, akkor lehet ezen nyerészkedni. Hitelt lehet felvenni abban a pénznemben, amelyiknek alacsonyabb a kamatlába és be lehet fektetni a másik devizában kamatozó vagyontárgyakba (pl. betét vagy kötvény). Ha az árfolyam stabil maradt, akkor a lejáratkor visszaváltva realizálódott kamatkülönbözet a nyereség. Ez a spekuláció haszna. Ha viszont az árfolyam kedvezőtlen irányba mozdult, akkor lehet, hogy a befektető a kamatkülönbözetnél jóval magasabb veszteséget szenved el. Ez a spekuláció kockázata.

Nem nehéz belátni, hogy a devizahitelek esetében is valami hasonlóról volt szó: a svájci frankban jegyzett hitelek után az emberek alacsonyabb kamatot fizettek, viszont vállalták a devizaárfolyamok változásából eredő kockázatot.
(Ezt Jelasity Radován, a magyarországi Erste vezére is elismeri ebben az interjúban.)

Ha valaki spekulálni szeretne (és itt nem CHF hitel felvételéről van szó, hanem a klasszikus devizaspekulációról), azt nem teheti meg automatikusan. A bank alaposan felméri, hogy az ügyfél érti-e a kockázatokat. Emellett a kliensnek nyilatkoznia kell, hogy tevékenységének célja a spekuláció, valamint hogy képes viselni az esetleges veszteségeket. És ez nem egy apró betűs lábjegyzet elrejtve valahol a szótenger közepén, hanem önálló nyilatkozat, amelyet kérdőív formájában kell kitölteni.

Ezt a bank nem azért teszi, mert annyira korrekt akar lenni, hanem egy EU irányelv kötelezi erre, amit röviden csak MiFID-nek hívnak (Markets in Financial Instruments Directive).

Mivel a svájci frank alapú hitel is devizaspekulációnak minősül, felmerül a kérdés, hogy miért nem a fent említett alapos módon győződtek meg a bankok az ügyfelek kockázatvállalási képességeiről?

Azért, mert a direktíva 19.9 pontja úgy rendelkezik, hogy ha a spekuláció más termékbe (jelzáloghitelbe) van csomagolva, akkor mentesül az előbb említett mély kockázatfeltárás alól. Hogy ez a brüsszeli bürokrácia bölcsességéből, vagy a banklobbi erejéből alakult-e így, azt nem lehet tudni.

Pedig elég lett volna csak ezt a diagramot megmutatni az ügyfélnek, melyből kiderül, hogy egyszer már megtörtént (1992 és 1996 között), hogy a svájci frank árfolyama a háromszorosára növekedett.

Így alakult a svájci frank árfolyama

Így alakult a svájci frank árfolyama

A banknak pedig meg kellett volna kérdeznie az ügyfelet, hogy ha ez még egyszer előfordul (ami nem volt kizárható), tud-e törleszteni mondjuk havi 70.000 forint helyett 210.000-et?

És az, aki már az induláskor is épp, hogy csak fizetni tudta a havi részletet, talán elgondolkodott volna.

A bankok persze lelkesen bizonygatták a leendő ügyfélnek, hogy „ jaj, a svájci frank az nem olyan családból származik, nem szokott az olyat csinálni, hogy elszalad az árfolyama”!

A hitelintézet azonban, ahelyett, hogy alapos kockázatfeltárást végzett volna, így adott hosszú lejáratú hitelt:

http://www.youtube.com/watch?v=28iUhrX5v0M

Akinek nincs ideje meghallgatni, annak röviden: egy olyan család kér hitelt, ahol a tagok gyes-ből, öregségi- valamint rokkantnyugdíjból élnek. A legalapvetőbb szövegértelmezéssel is komoly problémáik vannak (például nem értik a kérdést, ami arra irányul, hogy kb. hány lakosa van a falujuknak), valamint az ügyintézőnek kell nyomatékosítania, hogy – amennyiben megkapják a hitelt – (és miért ne kapnák meg?), nem csak egyszer, hanem MINDEN egyes hónapban fizetniük kell 30.000 forintot a lejáratig.

A felvételt a feltöltő bizonyára viccesnek gondolta, valójában tragikus, és sírni kéne rajta!

Emlékeztek még a Raiffeisen Bank alábbi reklámjára:

Egyetlen feltételünk, hogy legyen mérhető pulzusod...

Egyetlen feltételünk, hogy legyen mérhető pulzusod…

A bankot nem érdekelte a jövedelem, csak az ingatlan értéke. Ez hibás gondolkodásra utal, hiszen a hitelt a fizetésből kell törleszteni, ha a házat el kell adni, az már régen rossz. Nem csoda, hogy a Raiffeisennél 28% a nem teljesítő hitelek aránya, azaz minden kölcsönadott 100 forintból 28-at sosem lát majd viszont. Ti rábíznátok a pénzeteket egy olyan bankra, amelyik két kézzel szórja azt boldog-boldogtalannak? Aki nem győződik meg arról, hogy a kihelyezett hitelt (ami nem más, mint a betétesek pénze) jó eséllyel visszakapja-e, vagy sem?

A reklám első vetítése után másnap hosszú soroknak kellett volna kígyózniuk a bank fiókjai előtt, és a felháborodott betéteseknek vissza kellett volna követelniük a pénzüket!

Erre nem került sor, a felelőtlen osztogatás zavartalanul folyt tovább.

Az Edda frontemberéről, Pataki Attiláról közismert, hogy súlyos hitelcsapdában vergődik: közel 60 évesen 45 millió forint kölcsönt vett fel, 25 éves futamidőre. A szórakoztatóipar kiszámíthatatlan; hol vannak fellépések, hol nincsenek. Ugyan mit gondolt a bank, mikor neki hitelt adott? Szívből kívánom Pataki Attilának, hogy 85 évesen is aktív énekes legyen, de mennyi az esély arra, hogy ilyen éltes korban is meg tudja majd keresni a színpadon a havi félmillió forintos törlesztőrészletet?

Így járt Ganxsta Zoli is, aki 30 millió forintot vett fel, eddig törlesztett 16 milliót, így már csak 50-nel tartozik… Zoli feje fölött lassan összecsapnak a hullámok, egyre több kifizetetlen csekket görget maga előtt, és nemcsak a 0 forint saját tőkéből megvett háza, hanem a 75 éves édesapja lakása is rámenni látszik erre a kalandra.

De hitelt vett fel Dopeman, Kóbor János és Bíró Ica is. A fitneszlédi a devizahitel-károsultak tüntetéseinek állandó résztvevője, és különösen lesújtotta, hogy három közeli ismerőse lett öngyilkos pár hónap alatt hiteltartozás miatt.
(A most felsorolt adatokat különböző bulvárlapokból vettem, értük felelősséget nem vállalok.)

Vajon tényleg a szenvedő alanyok a felelősek a kialakult helyzetért? Ez akkor lenne igaz, ha törvény szólna arról, hogy a hitel mindenkinek jár, aki azt fel akarja venni. Csakhogy ez nem így van.

A magyar állam intézményeket tart fenn, hogy a bankok megbízható működését biztosítsa, szabályozza. Ezeknek a szervezeteknek kellett volna megálljt parancsolniuk az esztelen rohanásnak.

A Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, és a Pénzügyminisztérium hármasa nem tudta megakadályozni a tragédiát. A parlamenti vizsgálóbizottság előtt e szervezetek vezetői egymásra mutogatva próbáltak kibújni a felelősség alól.

Vétkesek a hazai kereskedelmi bankok külföldi anyabankjai is, akik óriási nyomást gyakoroltak magyar leányaikra, hogy a piaci részesedés növelése miatt minél több hitelt helyezzenek ki – mindegy, hogy milyen kockázattal.

Felmerül azért a magyar leánybankok magyar vezetőinek a felelőssége is, hiszen az ő engedélyük nélkül nyilván nem lehetett volna elindítani a hitelezést.

Érdekes választ ad a felelősséget firtató kérdésekre Felcsuti Péter, a magyarországi Raiffeisen volt vezére, aki szerint a hiányos fogyasztóvédelem a vétkes, mivel hagyta, hogy a bankok azt csináljanak, amit akarnak.

Mintha a gyújtogató azt mondaná, hogy az erdőtűzről a tűzoltóság tehet.

Felcsuti úr nem most kezdte a bankszakmát; politikailag megbízható család sarjaként Moszkvában szerzett diplomát, aztán itthon elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet is. 1973-ban már az MNB devizagazdálkodási főosztályán dolgozott, és személyesen meg kellett tapasztalnia, hogy a devizaárfolyamok milyen extrém elmozdulásokra képesek, mert erre a 70-es években a svájci frank – USA dollár viszonylatban sok példa volt.

Bankvezérként mégis a nevét adta ehhez az egészhez, és közvetve hozzájárult magyar családok tízezreinek tönkretételéhez.
Annyira szeretném hinni, hogy Felcsuti úr csak naiv volt, de azt hiszem, én lennék naiv, ha ezt gondolnám…

Legutolsó sorban pedig hibásak vagyunk mindannyian, akik pénzt bíztunk ezekre a bankokra.

Mi vagyunk ugyanis azok, akik a náluk tartott betéteink által finanszíroztuk őket, feltétel nélkül megbíztunk bennük, és nem kértük rajtuk számon, hogy hanyagul kezelik a pénzünket.

Reklámok

22 thoughts on “2014.02.17. – A devizahitelezés felelősei

  1. Hát tudod, minden ítélkezés nélkül írom a következőket. A bankoknak erre nincs mentsége, sem az akkori vezetésnek, aki ezt eltűrte. De a “károsultaknak” sem mindig van mentségük. Én csak a saját környezetemről, ismerőseimről tudom, hogy legtöbbjük nem életbevágóan fontos dolog miatt adósodott el. Márpedig hitelből nem létfontosságú dologra költeni felelőtlenség. Nekem sokkal jobban tetszik, ha valaki addig nyújtózkodik, míg a takarója ér. Ezt meg kellett már egyszer tanulnia az országnak. Régen olyan színvonalon élt mindenki, ami jövedelmi viszonyaihoz képest reális volt. Nagyon szépen felneveltek több gyereket is egy komfort nélküli házban, esetleg a nagyszülőkkel együtt lakva.Ma jobb lakása, kocsija, stb. van, de milyen áron? Húsz év törlesztés után a “tulajé” az erkély fele, a többi még a banké. Ez mitől saját lakás?? Az idős szülő sokszor meg azért nyomorog, mert a nyugdíjból nem tudja fizetni a háza rezsijét, ahol a gyerekek és unokák is kényelmesen elférnének. Kétszintes házakban élnek öregek egyedül itt Pest megyében egy faluban. Valami nagyon nincs rendben…

    • Igazat adok abban, amit írtál.
      Én is túlzásnak tartom (sőt felelőtlenségnek), hogy valaki úgy vesz 30-40 milliós házat, hogy nincs egy fillér saját tőkéje sem, vagy elmegy nyaralni, aztán évekig nyögi a nyaralás költségeit. (Nekem nem lenne egy nyugodt éjszakám se, ha tudnám, hogy olyan adósságot vállaltam, amit még a gyerekeim is nyögni fognak…)
      Azért nem akartam ezeket beleírni a bejegyzésbe, hogy ne úgy tűnjön: én megszólom a szerencsétlen hitelkárosultakat, mert biztos jönne valaki, aki megmagyarázná, hogy miért költött nem létszükségletű dologra, ráadásul úgy, hogy a végén a dupláját fizette vissza.
      Egyszóval: én is több példát láttam már arra, hogy nem tartotta magát a régi bölcsességhez (amit Te is említettél), és jóval tovább nyújtózkodott, mint ameddig ért a takarója.

  2. Sajnos azt kell, h mondjam, valóban jobb lenne csak annyiból költekezni, amíg a takarónk ér. De….sokan nem a luxuskiadásokra, vagy nagy értékű dolgokra vették fel a hitelt. Pl. aki lebetegedett, orvosokra, ki nem számítható kiadásokra vette fel a hitelt, mert másképpen nem tudta megoldani, azt ne vegyük egy kalap alá azokkal, akik szükségtelen pazarlásra költöttek milliókat. Vagy volt, aki ebből finanszírozta a vállalkozását. Az önkormányzatok meg külön megérnek egy misét.:-(….ott azért dolgoznak közgazdászok, mégis hatalmas, többszáz milliós csapdába jutottak, amiről ugye a kormány gondoskodik, h be ne dőljenek. A kisember meg beledől abba, amibe szépen belecsalogatták. Hiszen a bank olyan feltételekkel adott forinthitelt, h persze, h a deviza alapon elszámolt lehetőséget választotta, akinek szüksége volt rá. Amúgy meg azzal sem értek egyet, h együtt kell nyomorogni inkább több generációnak évtizedeken át, h ne kelljen hitelből külön lakást venni. Így is sok a válás, miért kellene együtt nyomorogni egy életen keresztül?

    • Valóban, nem csak luxuscikkekre, és haszontalanságokra vettek fel hitelt, hanem olyan esetben is ehhez folyamodtak, amikor például fiatal párok szerettek volna önálló életet kezdeni. Ezért próbáltam nem ítélkezni azok felett, akik devizahitelt vettek fel, hiszen a felelőtlenek mellet olyanok is voltak, akiknek a mindennapi léthez kellett a vagyontárgy (lakás).
      Köszönöm, hogy írtál.

      • Valójában nem is az a fő gond, h ki mire vette fel a hitelt. Aki luxuscikkre költötte, az ugyanúgy szenved a terhek alatt, mint aki orvosra, lakásra költötte. A lényegen ez nem változtat….behúzták a csőbe a népet, aztán most hagyják vergődni a sok bajbajutottat… Az irigyebbje meg kárörvendően lehuhogja őket.:-( Jó magyar szokás szerint.

  3. Nem értem, hogy pl. egy két szintes házban, ami minimum 4 szoba, miért kellene nyomorogni a nagyszülővel? Hol itt a nyomorgás? Sokszor még így is mindenkinek jutna külön szoba, pedig az nem létszükséglet, csak kényelmes. És még ha szűkebben is lennének: nyomorogni – a hitel miatt – rosszabb és idegőrlőbb, mint nyomorogni a szűkebb hely miatt. Ami a válásokat illeti: azóta sokkal több a válás, mióta mikrocsaládok élnek külön. Ez tény, utána lehet nézni. Ezért azt gondolom, hogy a különköltözés nem garancia a harmonikus házasságra. Az viszont biztosan árt egy kapcsolatnak, ha egy bedőlt hitel miatt minden borul… Egyébként az, ha valakinek rossz véleménye van a felelőtlenül felvett hitelről, az nem huhogás. Nem minősítettem senkit, érveket hoztam fel a saját vélt igazam mellett. Azzal egyébként egyetértek, hogy akinek telik rá, az jól teszi, ha külön lakást vásárol. De minden áron nem kell külön lakni. Minden áron nem kell autót vásárolni. Van élet ezek nélkül is. Az irigyebbjéhez – mint írták – szintén nem tartozom, nincs hitelem, van saját egyszerű házam. Mit irigyelnék? És attól, hogy valaki bajban van, még lehet felelős a bajáért. Azt nem állítottam, hogy minden hitelkárosul könnyelmű lenne.

    • Úgy érzem, ez a hozzászólás nem is nekem szól, a véleményemet már elmondtam könnyelmű-megfontolt témában, de még egyszer annyit, hogy az a család, aki végre saját életet akart kezdeni és életében először saját otthonban szeretett volna lakni- az szerintem teljesen érthető igyekezet.
      Még annyit: mi nem élünk nagyon előkelő helyen, de lomtalanításkor jól le tudom mérni a szomszédság fogyasztási szokásait, mikor falnyi méretű tévék dobozait dobják ki… Nekem ez luxuskategória (nemhogy ilyen modern, de semmilyen tévénk sincs), aki emiatt vett fel hitelt, attól azért megkérdezném, hogy tényleg létszükséglet volt a nem tudom ilyen monitorú tévékészülék?

      • Valóban nem létszükséglet a fal méretű tv…főleg, a gagyi műsorokat oly’ mindegy, min nézzük. Viszont olcsóbb otthon dvd-n megnézni egy filmet, mintha moziba mennénk pl. És már bocsánat, de miért kellene szégyellnem, ha nekem erre van igényem. Ezért is az a véleményem, h a devizahitelbe bedőlt embereket nem kellene egy kalap alá venni. Keményen dolgozunk, semmi nem potyog az ölünkbe, méltánytalanság bárkitől, h irigyellje tőlem, amim van. Nem isszuk el a pénzt, amit megkeresünk, hanem magunkra és a gyerekünkre fordítjuk. Én nem állok oda segélyért senkihez, igaz, nem szültem “megélhetési” purdét sem, mint sokan teszik ezt kishazánkban. Így viszont fizetős a gyerekem főiskolája, mint ahogy sok másoké is… Évekig hallgattam az egyik rokontól, h egy gyerek nem gyerek….most meg azt hallgatom, h könnyű nekem, mert csak egy van, így könnyű fizetni a főiskolát. Merthogy neki a 3 gyerek mellett ez sem, meg az sem jutott. Mondjuk talán ha dolgozott volna és nem az erkélyen lesi a szomszédait, akkor neki is más lett volna az élete talán.

      • A mi filozófiánk: egyre egyszerűbb élet, a fogyasztásunk racionális szinten tartása, leépítése olyan dolgoknak, amik ártalmasak és/vagy nem szükségesek (tévé). Hitelünk sem volt, és most sincs.

    • Tapasztalatból mondom, nem csakúgy…. Ahol a szülők, nagyszülők és fiatalok együtt élnek hosszú évekig, nem egészséges tűrni. Nagyon sokat kell alkalmazkodni, még a legtürelmesebb embernek is. Több évtizedet laktunk együtt a férjem szüleivel és nagyszüleivel. Nem volt könnyű. Pedig külön lakásokra lett osztva a ház és így sem volt egyszerű. Majdnem tönkrement a házasságunk is. Az egészségi problémáim is sok esetben a családi ellentétekből eredtek. Nem állítom, h hibátlan természetem van, de több barátunk is mondta, h ők ezt biztosan nem tudták volna így végigcsinálni.
      Autó….ha munkaeszköz, szükség van rá.
      Utazás…. Egészségesen, fiatalon élmény az olcsó kempingezés, később már nehezebb, az igények is mások. Nem ismerjük egymást, ezért nem magyarázom meg mit miért és hogyan tettünk és éltünk át 25 év alatt. De csak annyit mondanék még….igaz az a mondás…ahol papucsban, köntösben meg lehet közelíteni egymást a külön generációknak, az a családi modell “egészségtelen.”

  4. Írtam már egy hosszút, de inkább kitöröltem, a lényege kb az volt, hogy át kellene gondolni mindenkinek a pénzügyeit, mielőtt még egy forintot is elkölt a családi költségvetésből.
    Sajnos a szűk környezetemben is ezt veszem észre, semmi előre gondolkodás, nemhogy 20 év távlatában, de akár napi szinten sem. (pl novemberben megvásárolt (így vizes) tűzelő.

    Nem bántásból senki felé, de a bank egy szolgáltató, aminek az az érdeke, hogy kihelyezze a pénzt, annak kamatából működjön és fizesse a bankbetétesei felé a kamatokat. Ugyanúgy a cipőboltban sem kérdezik meg az anyukától, hogy a 20 eFt-os cipőre biztosan szüksége van e a fiának, miből vesz a hónap hátralévő részében kenyeret?

    Mi is “menekültünk” otthonról, apóssal így sem beszéltünk vagy három évig, albérlet után, átgondoltan vettünk lakást, aminek a részleteit ki tudtuk fizetni. De, ha körülnézek sajnos azt látom, hogy pont az átgondolás hiányzik, de mindent ide azonnal, aztán ha baj van, mindenki más a hibás, csak ő nem.

    Ildikó

    (sajnálom azokat a családokat, ahol a válság miatt elvesztették a munkahelyüket és a megélhetésük mellett még a hitel nagysága is problémát okoz)

    • A banknak úgy kell kihelyeznie a pénzt, hogy azt nagy valószínűséggel kapja is vissza. A bejegyzésben említett bank nagyon rosszul válogatta meg az ügyfeleit, hiszen az ügyfelek 28%-a soha nem fogja a hitelt visszafizetni.
      Sajnos a magyar lakosság tetemes része funkcionális analfabéta, kizárt, hogy ezek az emberek tudták értelmezni a hosszú és bonyolult nyelvezetű szerződésüket; megint csak a bank sara, hogy ezeknek pénzt adott a kezükbe.
      Mindemellett azt hiszem, hogy ha 60 éves lennék és óriási összeggel lennék eladósodva, ráadásul nem lenne fix jövedelmem – hát, nem lenne egy nyugodt éjszakám se…

      • Amikor felvettük a devizaalapon elszámolt! Forinthitelt, a bank azzal ámított bennünket, h nem fog az árfolyam túlzottan elmozdulni. Mutattak mindenféle grafikonokat ennek bizonyítására. Nemcsak mi, hanem önkormányzatok is felvettek ilyen hitelt… Ahol vannak képzett közgazdászok, akik nem funkcionális analfabéták. Több százezer ember problémájáról van szó. A bank a jóhiszeműségünkkel élt vissza! Most is törekszünk rá, h fizessünk, de 2005- ben a jövedelmi viszonyaink között a legrosszabb álmainkban sem jutott eszünkbe, h ilyen módon megvezetnek minket. Úgyhogy aki ítélkezik, az gondolja végig az eddigi életét és az után mondjon bármiféle véleményt, ha úgy érzi, ő mindig tökéletes döntést hozott és tudta 20 év távlatában előre, h milyen lesz az egészsége, milyen munkája lesz majd, hogy fog élni, ha élni fog még. Az “EZEK” és a “funkcionális analfabéták” egyike vagyok a sok százezerből…. Nem vagyok hülye, h ha tudom, h gödör van előttem, szándékosan lépjek bele. A bankok és a pénzvilág spekulánsai vezettek minket oda, ahol most vagyunk. Ezért ez nem hasonlítható össze a cipővásárlással. A rövidtávù kiadásoknál meggondolom, mit veszek, mennyiért. Első a csekk, a rezsi, az ételeknél beosztással gazdálkodok és nem arra törekszem, h a legdrágább luxuscikkeket vegyem meg. Van néhány szép holmim turkálóból is. Amúgy meg kár is bármit mondanom, mert tapasztalatom, h aki nincs ebben a cipőben, az ítélkezik ezerrel. Már volt olyan is, aki elítélt azért, mert súlyos beteg lettem…. Én meg azt mondom, h tehet minden nagyokos egy szívességet. Mindenki söprögessen otthon és ne a másik szemetében turkáljon.

      • Valóban én említettem a funkcionális analfabéta szót.
        Akinek nem inge, ne vegye magára.
        Kering a neten nem egy olyan felvétel, ahol a hitelkérelmező esetében még az írástudás is megkérdőjelezhető – bár a nevét azért biztos oda tudta írni a szerződés aljára…
        Olvasd el még egyszer a hozzászólást: én azt írom, hogy a bank a hibás, és senki nem írt le olyat, hogy Te (Székiné) meggondolatlan voltál, és eldorbézoltad a fizetésedet, pláne nem illetett Téged senki durva jelzőkkel!
        Ellenben azt írtam, hogy aki 60 évesen óriási hitelt vesz fel úgy, hogy nincs állandó jövedelme, és 25 évig kell még fizetnie a törlesztőrészletet… hát, én nem lennék nyugodt az ő helyében – de úgy hiszem, ez se Te vagy.
        És most szakmai oldalról megközelítve: a banknak el kellett volna mondani a következőket:
        – volt már arra példa, hogy háromszorosára emelkedett az árfolyam, és senki nem garantálja, hogy az elkövetkezendő 20-25 évben ez nem fog megtörténni
        – az ügyfél akar-e háromszoros törlesztőrészletet fizetni?
        – az ügyfél tud-e háromszoros törlesztőrészletet vállalni?
        Mint írod, a bank azzal ámította az ügyfeleit, hogy nem fog elmozdulni az árfolyam. Erre írásban vállalt Neked garanciát????

      • Sajnos túl érzékeny vagyok, talán azért is, mert érintettként át tudom érezni, min mehetnek keresztül sokan, akik beleléptek a devizacsapdába. Nem adott írásos garanciát a bank arra vonatkozóan, h nem fog felmenni többszörösére, de olyan meggyőzően tálalták a hitelt, h fel sem merült bennem, h kételkedjek, hiszen nem egy sarki uzsorással tárgyaltam, hanem egy pénzintézettel! A bankokba vetett hitem viszont ezáltal megrendült, ezáltal a felettük álló politikusokban is.Hiszen nekik kellett volna megakadályozni, h a polgárok nagy része belelépjen ebbe a csapdába. Máscsak azért is, h a valóban felelőtlenebb rétegnek se jusson eszébe ezt a lehetőséget választani. Alapvetően vannak felelőtlen emberek, vannak pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezők, de feltételezi az ember, h a bank biztosan okos pü. szakemberekből áll, ezért fordultak sokan hozzájuk. Nem győzöm hangsúlyozni, h önkormányzatok is ugyanígy adósodtak el, ahol vannak hozzáértő szakemberek. Most kártalanította a kormány a többszázmillióban eladósodott önkormányzatok egy részét.

      • Mi nem vettünk fel devizahitelt, ezért csak sejtem, hogy min mehetnek át azok a családok, akik eladósodtak.
        Utólag, kívülállóként persze könnyen vagyok okos, de sajnos azt kell mondanom, hogy azért, mert az elegáns bank meggyőző alkalmazottja azt mondta, hogy nem fog felmenni a kamat, azért azt nem kellett volna elhinni, vagy legalábbis írásos garanciát kellett volna kérni; ha annyira biztos és kiszámítható a CHF árfolyama, akkor ezt írják le, és garantálják a fix árfolyamot.
        Mondom még egyszer: én is utólag vagyok ilyen okos, valószínűleg én is belesétáltam volna a hitelcsapdába 😦 .
        Teljesen megértem, hogy megrendült a hited.
        Nekünk épp mostanában folyik egy hivatalos ügyünk a kisfiunk miatt: jól kitoltak velünk a hivatalokban és megvezettek bennünket; ugyanezt érezzük, hogy megrendült a hitünk az egész rendszerben!
        Nálunk a gyerekkel kapcsolatos kálvária, Nektek a devizahitel volt a jó lecke (mi sokat tanultunk a mi esetünkből).
        Kár, hogy olyan nagy árat fizettünk ezért a tapasztalásért!

  5. En is latom korulottunk,hogy akiknek komoly penzugyi problemaik vannak, azok altalaban tul es rosszul koltekeznek, nem szeretnek dolgozni es nincs egy hosszutavu penzugyi tervuk. Sok esetben egy alacsony keresetu ember is meg tudna elni, ha felmerne pontosan, hogy mire is van szuksege.
    Mi 6 gyereket tartunk el es mi nem engedhetjuk meg magunknak,hogy etteremben egyunk, uj ruhakat vasaroljunk, egy halom jatekot vegyunk. En mindent megfoltozok, en vagom mindenki hajat es sokmindent megtermelunk a kertben. Gyalogolunk es biciklizunk ahogy lehet.
    Amikor mas ujsagot olvas es tv-t nez, mi a kertben dolgozunk. A gyerekek elmennek zenelni, ha zsebpenzt ohajtanak, megtanuljak,hogy dolgozni kell a penzert es nem kolcsonkerni.
    Mi is kolcsonkertunk amikor hazat (de nem nagy hazat) vettunk, de azt minnel hamarabb vissza akarjuk fizetni, igy meghuzzuk magunkat addig.
    Persze a bank nem artatlan, mert nyugodtan kihasznaljak az embereket, akik nem ertik az apro betuvel nyomtatott iromanyokat. A hirdetesek meg elottunk lebegnek csalogatoan ahova csak nezunk.

    • Én is úgy látom, hogy sok ember nem tud beosztani és racionálisan költekezni – és ezt nem is a devizahitelesekre értem, hanem általánosságban.
      A fogyasztói társadalomban minden a vásárlásról szól, ennek a bűvköréből nagyon nehéz kiszabadulni.
      Mi is tudatosan törekszünk arra, hogy kisebb lábon éljünk, próbálom kordában tartani a költekezéseinket, törekszem az egyszerűbb élet megvalósítására.
      Itt a blogban is szoktam újrahasznosítási ötleteket bemutatni, és ez nem azért van, mert én annyira zsugori vagyok, hanem ebben is próbálok ez egyszerűbb életre berendezkedni.
      Ez nálunk már egy fontos életcél lett!

      • A hivatalokkal kapcsolatban meg tudom érteni, h csalódott vagy:-(. Sajnos én tavaly intéztem a rehab. felülvizsgálatomat…. 6 hónapos procedúra volt. Nem is magam miatt, hanem a sorstársaim miatt vagyok igazán felháborodva, akik rosszabb állapotban is vannak pl. Ext is köszönhetjük az általánosító, lejárató kampánynak, amivel Minden rokkantra ráolvasták, h csaló.:-( Ezért sokan csak tengetik napjaikat súlyos betegen. Kiteszik az emberek Nagy részét olyan tortúrának, h nem tudnak sokan ebben a bürokráciában eligazodni.:-(

      • Az élet ad egy-két leckét az embernek, jelen esetben azt, hogy ne higgyen semminek és senkinek.
        Ja, és még egy tapasztalat: az egyén érdekei nem fontosak senkinek (főleg nem a hivatalnak, a rendszernek), csak magának az egyénnek. Sajnos a mi harcunkat senki más nem fogja megvívni helyettünk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s