2014.03.24. – Olvassatok a gyermekeiteknek!

Hetente egyszer úszni járunk egy kortárs gyerekcsoportba. Mostanában az én szégyenlős természetű gyerekem szinte menekül a fiú öltözőből, és csak hosszas kérdezgetés után meri a fülembe súgni, hogy mit „tanult”. Ez a tanulás mindig egy-egy ocsmány kifejezés, ami a szexuális érintkezés különböző, általában nem hagyományos formáját öleli fel.
Míg a nagy úszik, addig én a kicsivel végignézem az előző, 6-7 éves csoport készülődését. Nem irigylésre méltó a kísérő tanárok helyzete, elég, ha annyit mondok, hogy nemcsak az idegeik, hanem a hangszálaik is cafatokban lógnak!
Az egyik pedagógus a gyerekek extrém viselkedéséért és kezelhetetlenségéért a számítógépes játékokat nevezte meg felelősként, és azt, hogy a szülők nem foglalkoznak a gyerekekkel.
Erről én is meggyőződhettem a tanárral való beszélgetés után, mivel a két legrosszabb gyereket büntetésből otthagyta az öltöző előtt. Míg a kicsinek olvastam, kíváncsian nézegettem a bűnösöket.
Nem voltak ám szomorúak, inkább felszabadultan kezdtek őrült rohangálásba, egyik faltól a másikig szaladgáltak, majd jelképesen felkenődtek a csempére, ahonnan „leesve” hangosan hörögtek és így kúsztak vissza a kiindulópontig (csak jóval később esett le a tantusz, hogy az engribördsz nevű játékot mutatták be). A kisfiam megkövülten nézte őket (és két hét múlva pontosan előadta ugyanezt a koreográfiát), én meg megkérdeztem, hogy nem akarják-e a mesét hallgatni, amit épp olvastam.
Ugyan a mese nem érdekelte őket, de odajöttek hozzánk, és kérdés nélkül elkezdett belőlük ömleni a szó.
A téma természetesen az volt, hogy ki milyen számítógépes játékon szokott játszani (ilyenekre gondoljatok, hogy Monster hunter 5 és Zombi killer 4). Elképedve hallgattam a két szakértőt, ahogy egymást túllicitálva bizonygatták, hogy melyikük a profibb zombiirtó.
Reménykedve kérdeztem:
– Ugye a számítógépen kívül mással is szoktatok játszani?
– Persze – válaszolták – PSP-n és okostelefonon.
– És mást…? – drukkoltam, hátha eszükbe jut egy réges-régi táblás játék vagy egy kisautó.
– Á, mással nem, olyannal például – és az ölemben fekvő könyvre mutatott – nem szoktunk.

A legkisebbek kedvenc játéka már nem a maci, hanem az ájfón

A legkisebbek kedvenc játéka már nem a maci, hanem az ájfón

A másik eset épp a hétvégén történt.
Tudatos embereket összefogó rendezvényen voltunk, ahol találkoztunk azokkal a gyerekekkel, akikről már egyszer írtam egy régebbi bejegyzésben (Emberi kapcsolatokat gépek helyett) – ők voltak azok, akik egy nyári, gyönyörű környezetben tartott életmód-találkozón reggeltől estig megbabonázva pityegtek a telefonjaikon.
Szóval… meglepődve láttam, hogy a gyerekeim ezekkel a kiskamaszokkal fociznak. Hazafele jövet optimistán meg is jegyeztem a lányomnak, hogy „lám, lám, megjött a fiúk esze, és végre elkezdtek játszani”. Mire a gyerek felvilágosított, hogy csak azért nem volt a kezükben a PSP, mert épp előtte merült le az akkumulátora, és sehol nem találtak konnektort, ahová bedugják!

Egyre ritkább látvány

Egyre ritkább látvány

Sorolhatnám még a példákat, amiket itt-ott felszedek. Elismerem, nem reprezentatív a minta, de az általam tapasztalt esetek mégis leképezik valamennyire a társadalmat, hisz láttam-hallottam elképesztő dolgokat alacsony státuszú és kiemelkedően magas társadalmi helyzetű családok gyerekeitől is.

Rendkívül komoly problémának tartom, hogy a szülők egyre kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel, és az együttes idő sem mindig tartalmas.
Sok családban leszoktak a beszélgetésről, a fáradt vagy lusta szülők inkább leültetik a tévé elé a gyerekeket, vagy számítógépet és azon futtatható játékokat adnak a kezükbe.
Az utódok meg a trash reality műsorokon és valóságsókon nőnek fel, elsajátítják a szereplők retorikáját, első látásra felismerik e műsorok sztárjait, profin telepítenek programokat az okostelefonjaikra, fantázialényeket üldöznek a virtuális világban, közben pedig súlyos, maradandó károkat szenvednek.

– Gyermekkorukat egy olyan „társ” mellett töltik, ami egyfolytában sugározza őket.
– Mivel keveset olvasnak (és tartok tőle, hogy a kezükbe kerülő könyv sem mindig képvisel komoly művészi értéket), erkölcsi értékítéletük megreked a „kinyírlak te g…, ha még egyszer rám lősz!” szinten.
A kevés olvasás miatt szókincsük igen szegényes, sok gyerek nem tudja kifejezni gondolatait, érzéseit.
– Társas kapcsolataik leépülnek, hisz nincsenek egymással interakcióik, csupán az köti össze őket, hogy azonos időben, azonos helyen nyomkodják a telefonjaikat.
– Rendkívül fontos (lenne) a gyerekek számára a szabad levegőn végzett sok nagymozgásos játék, de talán mondani sem kell, hogy a kockuló gyerekeknek csak az ujjaik mozognak (bár kétségtelen, hogy a finommotorikájuk fejlődik).
– Az életről alkotott tudásuk, egyéb ismereteik is csököttek.
Én hímezni szoktam, ha várakoznom kell valahol. Sokszor gyűlnek körém gyerekek, és érdeklődve tapogatják a tárgyaimat, kérdezik, hogy „ezt hogy hívják?”
Hímzőfonal – válaszolom nekik, ők meg szájtátva nézik, hogy a kezem nyomán kialakul egy szép virág a vásznon. (A férjem látványkézimunkázásnak nevezi a tevékenységemet.)
Az is igen emlékezetes eset, mikor egy nyilvános helyen tartott összejövetelen egyik társunk előkapta a citeráját, és elkezdett rajta zenélgetni. A folytatást biztos kitaláljátok: a környék gyerekei odaverődtek, és kíváncsian böködték a tárgyat, hogy mi az, ami ekkora hangot csinál?
– Sok gyereknek rendkívül mocskos szája van; már a legkisebbeknek is. Mindennapos töltelékszavak lettek a legdurvább káromkodásokból. A nagylányomat lekurvázta egy kisfiú a játszótéren, egy focizó gyerek pedig „dögölj meg”-et kiáltott a testvérére, amiért az a játékban elhalászta előle a labdát.
– Rengeteg agresszió és feszültség gyűlik fel a gyerekekben, amit nem tudnak hol leadni (pl. szabad mozgás híján), ezért egymáson töltik ki a haragjukat.

Később nem pótolható pillanatok

Később nem pótolható pillanatok

Ne higgyétek, hogy mi mintacsalád vagyunk, és lemondunk a modern technikáról.
A mi gyerekeink is használnak számítógépet. Nézhetnek például mesét, de persze nem mindegy, hogy milyet. Saját gyermekkorom igényes, művészi gonddal és kellő gyermeklélektani ismeretekkel készített meséi jöhetnek szóba, az értéktelen, agresszív vacakok nézése tilos. (Figyelem: azért, mert egy film rajzolva van, még nem biztos, hogy gyerekeknek való!)
Használhatják a számítógépet ismeretszerzésre; kedvenc elfoglaltságuk például kalandozás a műholddal, amikor a Föld különböző pontjain tesznek virtuális sétát.
Tanulás közben is szükségünk van a gépre, mert rögtön utánanézhetünk bárminek, ami kérdésként felmerül, de sokszor hallgatunk rajta zenét is.
És játszaniuk is szabad. Most például lovagi seregeket mozgatnak és középkori városokat építenek virtuálisan, rajzolnak, logikai fejtörőkön gondolkodnak, kirakóznak és 3 dimenziós rajzok készítésével is próbálkoznak.
Mindig ügyelünk arra, hogy ne töltsenek órákat gépezéssel, főleg nem lefekvés előtt.

Aggódva figyelem az irányt, amerre a mai világ megy. Nem akarok olyan lenni, mint a nagymamám, aki már évtizedek óta mondogatja, hogy „mi lesz a mai fiatalságból?” de tényleg, mi lesz azokból a gyerekekből, akik 7 évesen napi 3-4 órában zombikat beleznek ki?

Amennyire tudom, olvasóim közül nagyon sokan tudatos és példamutató életet élnek, így nem is nekik szól az üzenet:
Szülők, olvassatok a gyerekeiteknek, játsszatok velük, meséljetek nekik, szeressétek és tanítsátok őket, és ne adjátok át ezt a – sokszor nehéz, de mindig szép – feladatot hitvány műszereknek!

Higgyétek el, megtérül a gyerekkel való szeretetteljes foglalkozás!

Higgyétek el, megtérül a gyerekkel való szeretetteljes foglalkozás!

Advertisements

28 thoughts on “2014.03.24. – Olvassatok a gyermekeiteknek!

  1. Sajnos egyet kell értenem..
    Robin egyik osztálytársának is olyan csúnya szája van, hogy le vagyok döbbenve.És bizony ott is meg van adva és engedve a kölyöknek.Nálunk számítógépezés nincs..Egy laptop van az az enyém, tv-zés megengedve, hétközben egyáltalán nincs rá idő, hétvégén lehet a tv előtt lógni. 2 mesecsatornát engedek a Minimaxot és az m2-t, ennyi.Robin már néha belenéz a Nickelodeonba, de azért ott nem minden megengedett.
    Esti mese minden nap van, hol hosszabb, hol rövidebb, hol egy, hol több, idő és fáradtságfüggő..
    Könyvünk rengeteg van.. a gyerekeknek és nekem is.Igyekeztem beszerezni gyerekkorom csíkos és pöttyös könyveit, Fekete István könyveket, és gyűjtögetem már nekik az ifjúsági könyveket. A Rukkolán is nagyon jó könyveket cseréltem, főképp a gyerekekre gondolva.Nagy örömömre épp most sikerült megszereznem Bálint Ágnestől az egy egér naplója című könyvet 🙂
    Robin még nem nagyon szeret olvasni, bár most örömmel láttam a kezében Tatay Sándortól a Kinizsi Pál című könyvet. 🙂
    Lassan csak ráébred az olvasás örömére 🙂

  2. Azért az is megérne egy bejegyzést valahol, hogy mer olyan büntetést kiszabni a pedagógus, hogy a gyerek kikerül a felügyelete alól. Mennyi minden történhet az idő alatt, míg nem látja őket? Ráadásul nincs is rájuk hatással…

    Töredelmesen bevallom, utálok hangosan hosszú dolgokat olvasni, így nem is tettem. Maradtak a versek, dalok, meg a mese CD-k. Szoktam is mondani, ezért tanult meg olyan hamar olvasni Zs. 🙂

    Persze a beszélgetés nem marad el, mert minden napra jut valami az élet nagy dolgaiból kibeszélésre. 🙂

    • Bennem is felmerült a gondolat, hogy őrizetlenül hagyta őket (még csak elsősök), de azt hiszem iskolában ez már többször előfordul. Óhatatlan, hogy kisiskolás gyerekek maguk maradjanak az iskola épületén belül.

      Hogy nincs rájuk hatással a büntetés alatt?
      Megnyugtatlak, akkor sincs rájuk hatással, ha vele vannak a gyerekek… 😦

  3. Ijesztő a helyzet, de nem reménytelen! Amíg kisebb a gyerek, még lehet változtatni. Kellene is sok családnál, de sajnos nem jellemző ez. Mert éppen erre az időszakra esik az anyukák vissza-a-munkába helyzete, ami hozza magával a családi stresszt, meg a hétköznapok kényszertúlélési taktikáit (ld. képernyő elé a gyereket, hogy csöndben maradjon és jól kezelhető legyen). És tényleg van, hogy a szülő közönyös, de van, hogy csak nagyon kimerült. Persze ettől még nem jó dolog, ami történik. És amikor erre gondolok, mindig gyűlnek bennem az indulatok: mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez az egész helyzet ilyennek van tervezve. Nem véletlen, hogy az anyákat túlterhelik, nem véletlen, hogy azok nem tudnak a gyerekeikkel foglalkozni – így ugyanis komolyabb ellenállás nélkül meg tudják ezt tenni helyettük mások: média-irányítók, oktatási szakemberek, meg a ‘szocializált’ gyerekközösség.

    Én szeretném hinni, hogy a szülők csupán végtelenül elfoglaltak ahhoz, hogy könyvet vegyenek a kezükbe a gyerekeikkel. Szeretném hinni, hogy csupán alulinformáltak azzal kapcsolatban, hogy miket is néz a gyerekük. Hinni szeretném, hogy ha valójában tudnák, hogy pontosan milyen műsorok és videójátékok előtt tölt el órákat az ifjúság, és hogy milyen módon beszél, akkor elhűlnének és változtatnának. A másik verzió (az, hogy a szülők tudnak mindent és mégis engednek mindent, és hogy a gyerekek igénytelen és trágár beszédével semmi problémájuk, mert esetleg ők is úgy beszélnek) – ez a lehetőség nagyon elborzaszt…

    A napi többórás valóságshow-bámulás, meg zombigyilkolászás nehezen visszafordítható változást hoz, de ezzel csak akkor szembesül a szülő – ha szembesül egyáltalán – amikor a kisgyerekből fiatalember lesz. Akkor jön a pánik, hogy mitől ilyen ‘vad és érzéketlen’ ez a gyerek.

    Almameter, köszönöm a bátorítást, hogy olvassunk és olvassunk még többet a gyerekeinknek – nekem erre időről időre szükségem van! Még kiegészíteném azzal, hogy énekeljünk, mondókázzunk, vegyük őket ölbe, dögönyözzük a gyerekeinket (ne csak a legkisebbeket). Taktilis, érzelmi és intellektuális módon is töltsünk mindegyikükkel időt, többet, mint napi pár perc. Ez nekem napi szintű kihívás, így elsősorban magamat bátorítom, de talán másnak is elkél egy kis noszogatás.:)

    Még egyszer köszi a posztot, jól esett olvasni!

    • Eszti, igazad van, ne csak olvassanak, hanem mondókázzanak, énekeljenek, nézegessenek képeskönyvet, beszélgessenek, bolondozzanak, csiklandozzák egymást, nézzenek százszorszépet a fűben, és hallgassák a feketerigó énekét, bámulják a bárányfelhőket, és biciklizzenek, építsenek homokvárat és gyúrjanak együtt tésztát… stb, gondoltam is, hogy ezt mind beleírom, de olyan hosszú lett volna a bejegyzés, hogy ki se fért volna. 🙂
      Hála Istennek, nagyon sok anyának nem kell ezt elmagyarázni, Nektek biztos nem, akinek meg szüksége lenne erre a tanácsra, azok nem hiszem, hogy az én blogomat olvassák.

      Hogy a szülő tisztában van-e azzal, hogy mit néz a gyereke…
      Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem a szülők tudják nagyon jól, hogy mi előtt bambul a gyerekük. Ha máshonnan nem, hát onnan, hogy hallják a mosdatlan beszédét.
      Az a kisfiú, aki azt mondta a testvérének, hogy “dögölj meg”, biztos otthon is elereszt ilyen beszédet, a szülő meg nyilván szenvtelenül hallgatja, hogy egyik gyereke a másik halálát kívánja.
      Sőt, szerintem a gyerek mindennapi viselkedésén is látszik az agresszió, a falra felkenődő gyerekek otthon is zsizsegnek és pezsegnek, kizárt, hogy az anyja ne vegye észre!
      Azt is biztos hallják-látják, hogy gyilkolják a zombikat. Talán még örül is a szülő, hogy nincs láb alatt a gyerek, és büszke, hogy milyen ügyesen kezeli a számítógépet/okos műszert!

      Az említett hétvégi eseményen a gyerekek megkérdezték a lányomat, hogy neki ki a kedvence az ÉNB-ből. A lányom azt se tudta, hogy mi az (egy reality műsor), kedvence meg pláne nem volt belőle.
      Mikor mondtuk, hogy nincs tévénk, nem is nagyon tudták értelmezni a válaszunkat: hogy lehet az, hogy valakinek nincs tévéje??????

      És még valami: a tévén felnövő gyerekeknek ezek a celebek lesznek a példaképeik! És milyen “modellek” már ezek a szerencsétlenek, akik nem is szégyellik magukról elmondani, hogy pornóztak, prostituáltak voltak (voltak?), hogy még soha nem dolgoztak egy napot sem, hogy felnőtt férfi létükre a nagymamájuk nyugdíjából élnek, ráadásul nem sül ki a szemük, és kamerák előtt lengetik a csupasz nemi szervüket?????

      Bocsánat, dühbe gurultam, és köszönöm a hozzászólásodat!

      • Teljesen egyetértek veled! De mi az az ÉNB? 🙂 23 éves anyuka létemre nem tudom, hát biztos nagyon ciki lennék én is a saját korosztályom számára.

        Nálunk a TV megengedett, napi 1-1,5 óra maximum, de csak felügyelettel, illetve én mondom meg mit nézünk (3 éves lesz a gyerkőc). Teljesen le van korlátozva a mese az m2-re, illetve DVD-ből Thomas, Micimackó, Kisvakond, Bogyó és Babóca, Gyerekdalok és mondókák. Van, amikor egy percet se igényli, de van, hogy elnézi a mesét egy órán át, és én nem bánom, nem szeretném, ha kimaradna a mesenézés élményéből, hiszen mértékkel szerintem nem káros(abb), mint akármi más, ami egy 3 évesnek szól(hat). Általában ekkor a kanapé mellé telepszem a vasalódeszkával és így is együtt vagyunk, én végzem a munkám, ő nézi, és közben még át is beszéljük, amit látunk, illetve amit nem ért (miért épít a vakond gátat? miért hullanak le ősszel a levelek? stb).

        Sajnos a felnőtt műsorok (nem a pornófilmekre gondolok, hanem a felnőtteknek szánt normál TV műsorokra) is pocsékok, csak butítják a népet és legyen mindenki megelégedve azzal, hogy megtudhatja, hogy XY celeb kivel volt hűtlen stb. Pont ugyanígy butítják el a gyerekeket is, csak éppen az ő szintükön.

        Mi rengeteget olvasunk, napi 1-2 órát biztosan és nagyon jó hatással is van a gyerekre. Sosem erőltettük, ő igényli, inkább tőlem, de az apjától is szívesen veszi, ha mesél neki.

      • Az ÉNB az Éjjel-nappal Budapest. Egy trash reality, ennyit tudok róla. A többit meg hozzáképzelem.
        Azért mert nincs tévénk, igyekszem tájékozott lenni. 🙂

        Nem véletlen, hogy a korhatáros filmekhez fűzött tanács úgy szól, hogy “csak nagykorúak felügyeletében ajánlott”. Nagyon sokat segít, ha a gyerek a felnőttel együtt nézi a műsort, filmet, így a felnőtt rögtön tud reagálni (“a valóságban ez ám nem így van”!).

  4. Ezek a játékok a nevük alapján mndenképp 12+-os nak tünnek. Elég durva, hogy a szülök az elsös gyerekeiknek megengedik, hogy ilyesmikkel játszanak. 😦

  5. El vagyok maradva…már nem is tudom mikor néztem utoljára tévét….:) nem hiszem, hogy sokat veszítettem..

      • Teszem is, megint készült néhány dolog, majd igyekszem fotózni és a blogra tölteni.
        Ha lesz kedved, írnál a kiskamaszoknak való könyvekről is? Borzalmasakkal találkozom a könyvesboltokban ,és nagyon nem tartom jónak a fantasy, manga és egyéb hasonló témájú “könyveket”. Lehet hogy csak én vagyok elfogult ezen a téren, hogy többre tartom az indiánregényeket,történelmű hátterű könyveket,mint a Sci-fiket, fantasykat?
        Most kezd kamaszodni a fiam, és félek..

      • A kisgyerekeknek szóló irodalomról már írtam, de érdekes a kamaszirodalom is, nálunk is épp aktuális.
        Már gondolkodtam a dolgon.

    • A lanyom es a fiam (17 es 15 evesek) olvasnak Manga-t, de angolul, szoval nem tudom milyen magyarul. En is feltem eloszor, de nem annyira veszesek. Ha van jo hatter es ertelmes beszelgetes otthon, akkor nem kell aggodni. A Manga nagyon nagy divat most es betiltani nem lehet igazan, mert akkor dugiban olvassak. En azt szeretnem, ha nalunk nyiltan menne ez es a gyerek nyugodtan megmutatna es beszlgetne ezekrol. A lanyom peldaul rajzolni is szeret es most eppen jelmezeket varr egy Managa lany mintajarol.

      • Én is szoktam gondolkodni azon, hogy mi lenne, ha valamelyik gyerek orrkarikát szeretne, vagy lila hajat, esetleg érdekelnék a manga könyvek…
        Szerencsére nem volt még ilyen, de nem gondolom, hogy attól, hogy az orrán ott is lyuk van, ahol nem kéne, vagy attól, hogy ilyet olvas, szóval nem hiszem, hogy attól elzüllik…
        Mindenesetre hálát adok, hogy egyik igény se merült még fel a gyerekeimben, így döntenem se kell, hogy mit engedjek meg nekik.

  6. A mostani TV műsorok csapnivalóak. Mi idősek vagyunk, de egy jó műsort nem találunk egyik csatornán sem, kivéve a Duna tévét. Itt nagyon sok régi film van, és most megy a Felszállott a páva. Nagyon szeretjük nézni azt a sok ügyes fiatalt akik szerepelnek benne. Ezek a fiatalok lekötik magukat a gyönyörű néptánccal és énekkel, ritka manapság az ilyen! Ági mama

    • Köszönöm, hogy ezt említetted, nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy a mai gyerekek mind egy szálig romlottak és neveletlenek. De ahány tanárral beszéltem, mind azt mondta, hogy sokkal rosszabb a gyerekanyag, mint 20 éve.

  7. Üdv! Nálunk sincs tv (csak készülék meg dvd lejátszó, így én mondom meg, mit nézhet), elég infó erről, amit hazahoz a lányom a suliból… nincs számítógépezés, telefonon max. fél óra wifi engedélyezett. Pedig már kamasz, de úgy be tudja szippantani, hogy többet nem merek engedni. Viszont felolvastam neki egész regényeket, mire sikerült elérni, hogy maga is kinyisson egy könyvet, de azt nagyon bírta. Mikor kinőtte a mesekönyveket (amiket azért még elő-elő vesz), nyomtam neki a Bogáncsot, Csít, Szabó Magdát, Békésit, stb. Ráérzett, már magának olvas, pedig dislexiás, mégis kiolvasta a fél Jacqueline Wilson életművet pl., de nyilván nem kerülhető el az Alkonyat sem :(. Kamaszfiúknak ajánlom, bár a lányom olvasta nemrég (ezzel én is, mert mindig elolvasom amit éppen forgat, hogy tudjunk róla beszélgetni) a Vadonjáró tanítványa sorozatot, egész jó kis fantasy, és abszolút 11-14 éves korosztálynak való.

    • Köszönöm a hozzászólást, és a megerősítést, hogy lehet tévé nélkül boldogan élni.
      Néhány ember olyan nehezen tudja ezt elképzelni!
      Az olvasás eleinte nekünk is csak úgy ment, hogy én felolvastam a könyvet, de nincs ezzel baj, szerettem olvasni nekik. Most már maguktól is a kezükbe veszik a könyveket; én ugyan jobban örülnék, ha több szépirodalmat látnák náluk, dehát nem lehet minden tökéletes…
      Azt hiszem, nem panaszkodhatok, az én gyerekeim még soha nem gyilkoltak zombit.

    • Megirnad nekem legyszives a Vadonjaro tanitvanya sorozat irojat es ha esetleg tudod a konyvek cimet angolul? Angolnyelvu kamaszfiunak illo konyvekre mindig vadaszok.Koszi.

  8. Teljesen egyetertek! Nalunk ugyanez van. Mi arra torekszunk, hogy jo peldat mutassunk. Peldaul en is viszek mindig kezimunkat (altalaban kotest) barhova megyek es a gyerekek lesnek, hogy mit keszitek en meg beszelgetek veluk. Szerencsere az otthoniskolazo korokben a tarsasjatek es szabadteri jatekok inkabb az elterjedt jatekok es a szulok rendesen beszelnek. Elofordult mar, hogy egy kicsi karomkodott valahol es az enyem felvilagositotta a gyereket, hogy az bizony csunya szo es inkabb ne hasznalja.
    Szuperek vagytok! Falom a bejegyzeseid.

    • Hát igen, nagyon nem mindegy, hogy milyen körökben forog a család, biztos vannak olyan közegek, ahol a kulturált beszéd alapkövetelmény!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s