2014.06.02. – A szabadság fáklyái

A XX. század elején a nők meghatározott társadalmi konvenciók és korlátozások közé voltak szorítva. Nem viselhettek rövid hajat, nem hordhattak nadrágot, nem dohányozhattak nyilvános helyen és – talán a legfontosabb – nem volt szavazati joguk sem.

Új kép (1) Új kép
A filmipar sokat tett a dohányzás népszerűsítéséért

Biztos sokan hallottatok a szüfrazsettek harcairól: ezek a mindenre elszánt nők keményen kiálltak az egyenlőtlenségek megszüntetéséért. Sokszor a testi épségüket sem kímélve hallatták hangjukat – gyakran a társadalom megvetése és gúnyolódása közepette.

1929. március 31-én egy tabu ledöntésére került sor. A New York-i húsvéti felvonuláson néhány ifjú hölgy rágyújtott a tömegben! Egyikük, Bertha Hunt az újságírók kérdésére elmesélte, hogy azért tette ezt, mert nem sokkal azelőtt egy férfi felszólította, hogy oltsa el a cigarettáját, mivel kellemetlen neki egy dohányzó nő társasága. (A század elején épp New York-ban fogadtak el egy rendeletet, amely megtiltotta a nők számára a dohányzást. Volt is olyan nő, akit börtönbüntetéssel fenyegettek cigarettázás miatt. Pár napon belül hatálytalanították ugyan a jogszabályt, de nyilvános helyen rágyújtani továbbra is tiltott volt.) Hunt kisasszony a jelenlévő újságíróknak elmondta még, hogy társaival a szabadság fáklyáit gyújtották meg, hogy a hátrányos nemi megkülönböztetés minden formája ellen tüntessenek.

Másnap reggel az újságok címlapjáról üvöltött az üzenet: a nők New York-ban meggyújtották a szabadság fáklyáit (Torches of Freedom). Bertha Hunt pár napon belül számos követőre talált; a nők Amerika-szerte elkezdtek nyilvános helyeken cigarettázni. Hat hét múlva a színházakban (ahol addig a szivartermekbe csak férfiak léphettek be) eltörölték a nők dohányzási tilalmát.
Megindult a lavina és a nők szabadságának jelképe egy káros szenvedély lett.

dohányzó nők

Ugorjunk vissza az időben egy évet!
George Washington Hill, az American Tobacco Company elnöke nagy gondban volt: a dohányipar potenciális fogyasztóinak fele – a nők – nem dohányozhattak nyilvánosan, így a társaság nyeresége nem érte el a lehetséges maximumot. Hill úr felkért egy feltörekvő reklámszakembert (bár akkor még ez a fogalom meg sem született). Edward Bernays a háború alatt sajátította el a propaganda fogásait, utána pedig a tanultakat a polgári életben igyekezett kamatoztatni. A dohánymágnástól kapott megbízatás végrehajtása során útja egy híres pszichológushoz vezetett, akit arról kérdezett, hogy mit jelent a nők számára a cigaretta.
A pszichológus ezt válaszolta: a nők szemében a cigaretta a férfiasság jelképe, és úgy tekintenek rá, mint a szabadság fáklyáira. Bernays elgondolkodott, és két olyan alkalmat talált, amikor szerinte az emberek a szabadságot ünneplik Amerikában: a Húsvétot és július 4-ét. Mivel Húsvét közelebb volt, kiküldte hát titkárnőjét, Bertha Hunt-ot és más hölgyismerőseit az ünnepi felvonulásra, és pontos eligazítást adott nekik, hogy ott mit tegyenek.
Bizony, rá kellett gyújtaniuk a tömegben!
Az előre odacsődített újságíróknak Bernays tálcán szolgáltatta az óriási szenzációt: nők, akik nyilvánosan dohányoznak!

Edward Bernays

Edward Bernays

A reklámszakember számára az egész kampány mindössze 125 dollárba került (ez volt a pszichológus tiszteletdíja). Ő 25.000 dollárt keresett, a dohányipar pedig rengeteget.

Amikor propagandisztikus módszerekkel akarnak minket meggyőzni valamiről, el kéne gondolkodnunk azon, hogy nem állnak-e a háttérben mögöttes érdekek…

Advertisements

7 thoughts on “2014.06.02. – A szabadság fáklyái

  1. Én bevallom azt vallom, ezzel a hatalmas emancipációval hátrány is érte a nőket..Pl. most már ezáltal természetes módon elvárják, hogy a háztartás-gyereknevelés mellett a munkahelyén is helyt álljon.

    A dohányzás kérdése..hát szerintem nem sokat veszítettek a nők azzal, hogy tiltott volt a dohányzás, sőt.. a hosszú haj kérdése már érdekesebb…Tény hogy ez azért már komolyabb beleszólás a magánügyekbe..Igaz, hogy nőiesebb a hosszú haj, de jó, hogy ebbe a kérdésben a nő maga dönthet. 🙂

      • Igen, én is így gondolom..
        Épp a nagy szabadságjog veszi el a tényleges szabadságunkat és köt gúzsba..

  2. Nekem mindkettőben van tapasztalatom 🙂
    15 évig dohányoztam. Tényleg nehéz rászokni, de leszokni még nehezebb.
    Nekem sikerült 6 évvel ezelőtt, és nagyon örülök, hogy elég erős voltam és le tudtam szokni. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s