Többször írtam már arról, hogy milyen fontos lenne az önellátás, vagy legalábbis az arra való törekvés – a lehetőségekhez mérten.
Sajnos ma már nem magától értetődő, hogy akinek kertje (földje) van, az meg is műveli! Sokkal egyszerűbb beszórni fűmaggal (persze füves területek is kellenek!), akkor nem kell vele bajlódni. A gyümölcsfák helyett pedig egyre gyakrabban tűnik fel a kertekben az észak-amerikai eredetű, nálunk nem honos tuja, ami nem hasznos növény – bár ez így biztos nem igaz, mondjuk úgy, hogy az én szememben több haszna van bármilyen gyümölcsfának.
 |
 |
| Barátnőmék kertje a megművelés előtt és után. Szandiék nagy munkával tették termővé a kutya által ledöngölt területet. Mindenki örült; az akció kárvallottja azonban Bundás, akinek kevesebb lett a helye. |
Falusi polgármesterek panaszkodnak, hogy soha ennyi parlagon hagyott föld és bevetetlen konyhakert nem volt még az országban; mintha a nép egy része elfelejtette volna, hogy milyen összefüggés van a vetés és az aratás közt. Viszont még soha ennyi falusi ember nem várta a mozgóboltot, és nem jártak ennyit a hipermarketekbe, hogy világjáró zöldségeket vegyenek (kényelmesebb megvenni, mint megtermelni)!
Szerencsére ébredezik a vidék mellett a város is, ennek szép példái a közösségi kertek, amikor a nagyvárosokban a beépítetlen telkeken vagy egyéb szabad felületeken veteményeseket alakítanak ki, melyek nemcsak a városi emberhez hozzák közelebb a gazdálkodást, de elősegítik a közösségek összekovácsolódását is.
A nagyvárosi gazdálkodás nem modern találmány, ínséges időkben (pl. a háborúk után) a megszorult polgárok földművelésbe kezdtek, ha nem akartak éhen halni.
 |
 |
| Kényszer-szülte földművesek a lebombázott Berlinben |
Tyúkjaikat pórázon sétáltató pesti úriasszonyok |
Igen ám, mondhatja valaki, de mit csináljon az, aki lakótelepen lakik? A saját földterület hiánya nem akadály, hiszen az erkélyeken is lehet kerteket kialakítani! Sőt, megkockáztatom, hogy az erkélyen még aprójószágot is lehetne tartani, legalábbis egy ketrec (1-2 tyúknak, galambnak, nyuszinak) bizonyára elférne.
Akinek pedig még erkélye sincs, ablaka bizonyára van, néhány példa arra, hogy lakáson belül is virágozhat a kert:
Rendkívül fontos lenne minél több területet művelés alá vonni: nem megengedhető fényűzés a bevetetlen és megműveletlen föld! Törekedni kéne arra is, hogy árokpartra, kisforgalmú utak mellé, házak elé, városi parkokba gyümölcsfákat ültessenek, mert egyszer még fontos szerepük lehet a lakosság élelmezésében. A fák esetében gondoskodni kell az oltásról, metszésről, és meg kell őket védeni a kártevők ellen. Régen ezt a feladatot hozzáértő emberek végezték, csupán szeretetből, a köz javára, és ezért a nagyon hasznos munkáért sokszor még jogot se formáltak az érett gyümölcsre (Andrásfalvy Bertalan: Az úrbérrendezés hatása a természetre)!
Magyarországon van körülbelül 3 millió háztartás. Ha ezek mindegyike csak 3 kg paradicsomot, vagy ennek megfelelő más zöldséget-gyümölcsöt tudna megtermelni (nyilván lennének olyanok, akik jóval kevesebbet tudnának termelni, és lennének olyanok, akik sokkal többet), az 9.000 tonna élelmiszer lenne; ennyivel lehetne csökkenteni a lakosság kiadásait (és jó eséllyel ez a szám csökkentené a külföldről behozott élelmiszerek mennyiségét is)!
A városi kertészkedést ne tartsuk a faluról a gyerekeihez költözött, föld nélkül élni nem tudó öreg bácsik és nénik hóbortjának!
A jövő nemzedékéről nemcsak autóval és lakással lehet gondoskodni: a most elültetett gyümölcsfáról gyermekink fognak gyümölcsöt szedni!
A bejegyzés címét Somogyi Imre: Kert-Magyarország című könyvéből kölcsönöztem.
A következő írások egyike arról fog szólni, hogy honnan és milyen körülmények közül érkeznek hozzánk a zöldségek és gyümölcsök.
almameter 
Hát én nem vagyok nagy kertész..
De valahogy miniparadicsomban élek.Van 1-1 meggy, cseresznye és szilvafám, ültettem szederbokrot, áfonyát, málnát, ezek még nem teremnek, az előkertem kissé fura 😀 A kisebbik virágágyásban, leander, levendula és bazsarózsa, a nagyobbikban néhány tő paradicsom 😀 (Lesz rajta 3 kiló) bazsalikom, rebarbara, menta, kakukkfű, ami már nem fért a fűszerkertbe, mert az tele van lestyán, rozmaring, kakukkfű (citromillatú) citromfű, és zellertövekkel 😀
És van egy tenyérnyi gyep is.Bevallom, sokkal több lenne a gyümölcsbokor és cserepes-dézsás virág, de sajnos a kutya miatt nem lehet, mindent tönkretesz. Egyedül a fűszerkertet hagyja békén azt utálja..De cserepes virág nálunk nem marad meg, csak az ablakokban a muskátlik..:(
Kedves Patrícia, gratulálok cseppet sem jelentéktelen kertedhez! Bárcsak minden családnak lenne legalább ennyi saját zöldsége és gyümölcse!
Nagyon sokat számít, ha az ember kiszalad a kertbe és lekapkodja a levesnek valót, elrakja télire a lekvárt, befőttel, netán lecsót is befőz. Nálunk a múlt héten fogyott el az utolsó üveg lecsó. Most készült huszonhat üveg baracklekvár. Szedjük a meggyet, az megy a fagyasztóba. Lassan érik a paradicsom, paprika. Sokat lehet vele spórolni, igaz dolgozni kell érte, de legalább tudjuk, mi kerül az asztalra. Talán jobban becsülnék az emberek az élelmet, ha tudnák mennyi munka van mögötte. De ezt nem lehet látni a szupermarket polcán keresztül..
Neked is gratulálok a kerthez és a tartósításhoz.
Nemcsak akkor becsülnék meg jobban az élelmet, ha tudnák, hogy mennyi munka van vele, hanem akkor is, ha kevesebb lenne belőle. Ínséges időben nem fordulhatna elő, hogy a jóléti társadalmakban a megvásárolt élelem negyed (ötöde? – több adatot is olvastam) felbontatlanul megy a kukába!
Igen, így van. Pedig sokan panaszkodnak, közben ott a kert és nem művelik. De van fű, szépen nyírva.. Persze az is kell, nálunk is van füves rész, sütögető-bográcsozó hely. Meg kellene találni az egyensúlyt, mert a magunk termelt élelemnek nincs párja. Nem is beszélve arról. hogy a kert boldoggá teszi az embert, kiváló kikapcsolódás szöszmötölni kint a jó levegőn. Nem beszélve arról, hogy milyen jó saját készítésű lekvárt, befőttet, szörpöt, bort stb. ajándékba adni.
Mindenben egyet értek azokkal, amiket írtál.
Azzal egészíteném ki, hogy nagyon fontos lenne a példamutatás a gyerekeknek. Lássák meg, hogy a föld és a jószág meghálálja a vele való törődést. És lássák, hogy aki vet, az arat is (jó esetben).
Én nagyon szívesen művelném a kertem, hisz a végzettségem is az, kertész vagyok. De öregségemre nem tudok és nem is akarok a szomszédaimnak dolgozni, hogy ellopják, összetiporják a munkám eredményét ! A környezetemben, a faluban, már sajnos, sokan úgy gondolják, mint én, így nincs értelme a munkának… Sajnos….
Ez sajnos valós probléma. Szeretném hinni, hogy a falusi kertek nem minden esetben a bűnözés miatt vannak parlagon! Mert talán a lustaság egy fokkal jobb, mint a lopás/rablás.
Szeretnék megoldást találni erre a problémára, de ez meghaladja az én lehetőségeimet.
Én egy Pest megyei faluban lakom, a közeli kisvárosban dolgozom. Munka, utazás, háztartás, gyereknevelés (most már nem kell nevelni, megnőtt) mellett is mindig gondoztam egy konyhakertet. Nem lehet belőle meggazdagodni, de az egész évre való krumpli, néha hagyma is megtermett. Zöldség is van, egész évre borsó, fejtőbab. Rengeteg cukkini, ami nagyon igénytelen és sokkal könnyebb reszelni, mint a tököt, ha gyengén szedjük le, akkor a közepe is jó, de ugyan olyan tökfőzelék főzhető belőle, télire is jut a fagyasztóba bőven. Én nem boldogulok a gyümölcsfákkal, azt permetezni, szedni kell. Tériszonyom van. De bőven ültettem bogyós gyümölcsöket. Rengeteg eper, málna, szeder és ribizli van. Azt vígan szedhetem én is. De tényleg nagyon sok munka van a kerttel tavasztól- őszig. Akinek még nálam is többet dolgozik házon kívül – ilyen azért sok van- az pedig ültessen akár csak fákat, amiket nagyon könnyű gondozni, nem igényelnek napi figyelmet. 6-8 fáról már nagyon sok gyümölcs szedhető. Valamit, ami az ő helyzetének megfelelő, mindenki tudna termeszteni. A parlagon hagyás szerintem is óriási pazarlás. Az én kertem le sincs kerítve, a szomszédoké sem, mert kifutnak a határba, akkorát senki nem kerít, ami nem konyhakert, azt gépek művelik.
Szerencsére soha nem loptak el semmit. Egy szál répa nem tűnt el. Átlagos összetételű faluban lakom, nem elit helyen.
Köszönöm a hozzászólást, jó, hogy írtad a gyümölcsfák helyett a cserjéket (málna, ribizli), ezt kifelejtettem a bejegyzésből.
A Te példád is mutatja, hogy egy szépen gondozott konyhakert komoly segítség a család élelmezésében. Ugyan nem tértél ki rá, de olyan szépen írtál a kertészkedésről, hogy feltételezem: sok örömet is tartogatott számodra a kerti munka, vagy az a tudat, hogy gondoskodtál a családról.
Hát a kerthez való viszonyom ellentmondásos. Egyrészt nagyon jól jön, amit terem, sikerélményt is ad bőven. Pesti beköltözött vagyok és tök jó, hogy úgy megtanultam a kertészkedést, hogy már van , aki tanácsot kér tőlem. (Nincs ilyen végzettségem, de minden 2 elemit végzett parasztasszony is tudta ezeket… jogosan lehet önbizalma annak, aki elkezdi) Amellett – tanár vagyok – nagyszerű idegi kikapcsolódás, mozgás és levegő. Másrészt pedig sokszor terhemre van a kertészkedés, amikor munka után még vár ez is, ha van kedvem, ha nincs. Tehát szeretem is, meg nem is. De nem vagyok gazdag, jól jön az a sok minőségi élelmiszer, amiből még a tágabb családomnak is jut. Egyébként megnyugtat a tudat is, hogy bárhogy alakul, az ember elveszítheti a munkáját…de a föld az terem, ha megművelik, én pedig már tudom, hogyan lehet azt megművelni. Ez valódi tudás, használható.
Elhiszem, hogy néha terhes, de talán az egyenleg mégis pozitív!
Bizony, biztonságérzetet ad a tudat, hogy nem függsz a bolttól, és bármi baj esetén nem halsz éhen! És saját tapasztalatomból mondhatom, hogy az otthon termett zöldség-gyümölcs komoly értéket képvisel, én is annak örülök a legjobban, ha ajándékba hazai termést kapok valakitől!