2014.07.14. – Versenyben a multinacionális nagyvállalattal

Többen tudjátok rólam, hogy szoktam készíteni ezt-azt. Nemrégiben egy általam varrt nyuszin akadt meg valaki szeme, aki megkérdezte az árát. Én meg azt kérdeztem tőle, hogy ő mennyit adna érte.

A nyuszi egy répát is kapott, hogy ne éhezzen

A nyuszi egy répát is kapott, hogy ne éhezzen

4-500 forintot – mondta. 500-ra emelte gyorsan az ajánlatot, mikor meglátta elkerekedő szememet. Persze, hogy elcsodálkoztam, hiszen ezen a nyuszin én 3-4 órát dolgozom, és ha 500 forintot kapok érte, akkor az órabérem kb. 170 forint volt (és akkor még nem számoltam az anyagköltséget)! Ez havi fizetésre átszámítva (170Ftx8órax20nap) 27 ezer forint! Ez nagyon-nagyon kevés, bár biztos van olyan, aki ennyiből is megél.

Nem sokkal később megláttuk az IKEA termékét, egy nyuszit. Nagyon aranyos, pihe-puha játékállatka, az én termékemnél bonyolultabb szabásmintával. 795 forintba kerül Magyarországon, tehát a fentebb említett érdeklődő 500 forintja nem is volt annyira rossz ajánlat.

De hogyan lehet ilyen olcsó az IKEA terméke??????

Sokaknak bizonyára nem mondok majd újdonságot a következő okfejtéssel.

Az IKEA már idejekorán megkezdte a globalizációt, Lengyelországban már 1961-ben gyártattak bútorokat.

A cég nem volt különösebben kényes, Romániában például a Securitate-nek nyújtottak anyagi segítséget, az NDK-ban pedig politikai foglyokat dolgoztattak a cég beszállítói.

A román eset még elég friss (2014 áprilisában derült rá fény) és bár még folyik a belső vizsgálat, de az IKEA tagadja, hogy tudatosan működött volna együtt Ceausescu titkosrendőrségével. A német ügy viszont régebbi. Az ügy vizsgálatával megbízott Ernst & Young arra a következtetésre jutott, hogy az IKEA képviselői tudhattak arról, hogy politikai foglyok vesznek részt a gyártási folyamatban. A cég mélységes sajnálatát fejezte ki, amiért ez megtörténhetett, és kiemelték hogy ez ma már aligha lenne lehetséges, a beszállítókra vonatkozó szigorú szabályok miatt.

Érdekes módon az IKEA neve időről időre felbukkan azon vállalatok között, amelyek termékeinek előállítása során megsértik az emberi jogokat, például gyermekmunkát, kényszermunkát használnak.

A cég saját hitvallása szerint ugyan nem tűri a gyermekmunkát, de a vezérigazgató szerint sem tudják garantálni, hogy az Ázsiában beszerzett termékeiket nem szorgos kis kezek állították elő (Also I cannot guarantee that child labor does not occur at any time at any supplier we have). Sőt, a főnök azt sem tartja ésszerűnek, hogy az ellenőrzéseket teljes körűvé tegyék (It is not reasonable I think to have auditors that monitor every single supplier at every single time throughout the whole world. It is not reasonable).

Anders Dahlvig szerint sokkal fontosabb, hogy az általuk finanszírozott programok segítségével az okokat szüntessék meg.

Igen, az IKEA Foundation büszkén hirdeti, hogy 2000 óta a gyermekmunka eltörlése érdekében 80 millió eurót adományoztak az UNICEF és a Save the Children projektjeire, amelyek 12 millió indiai és pakisztáni gyermek életébe hoztak pozitív változást.

14 év alatt 80 millió! 12 millió gyermek! Ez fejenként nincs 7 euró. Ez nem tűnik egy nagyvonalú programnak, amely érezhetően enyhíti majd az ázsiai gyermekek nyomorát. Sokkal inkább nevezném PR fogásnak, különösen, ha számításba vesszük, hogy az IKEA profitja 2009-ben, a gazdasági világválság évében 2,5 milliárd euró volt. 2500 millió egy évben!

De térjünk vissza a nyuszihoz! A bevarrt címke szerint Indonéziában készült. Indonézia 1949-ben megtiltotta, hogy 15 évesnél fiatalabb gyerekeket munkára fogjanak. Ezt a korlátozást 1987-ben feloldották. Négy évvel később már csaknem 3 millió gyermek dolgozott gyárakban, akiket a családjuk adósság fejében zálogosított el.

Természetesen én nem állítom, hogy a nyuszit gyerekmunkás varrta, de Dahlvig úr nyilatkozata alapján ez nem zárható ki.

És ezért még csak el sem ítélhetjük az IKEÁ-t. Egy kapitalista nagyvállalat úgy működik, hogy a lehető legolcsóbban előállított termékéből szeretne jó áron a lehető legtöbbet eladni. A rendszerváltáskor arra szavaztunk, hogy ez az a gazdasági modell, ami nekünk is kell. A globalizáció pedig megteremtette a kereteket ahhoz, hogy a multinacionális cégek oda vigyék a termelést, ahol „olcsó a munkaerő”. Magyarország is ezzel csábítgatta a külföldi tőkét, csak mi nem mentünk olyan messzire, hogy a gyermekeink munkaerejét is áruba bocsássuk. Még.

Indonéziában a minimálbér értéke 18 ezer és 48 ezer forint között mozog, tartománytól függően. Ezek az összegek már elfogadhatatlanul magasnak számítanak a profit utáni hajszában.

És mert Indonézia egyre kevésbé versenyképes a növekvő munkabér miatt, a multik továbbállnak. Például Vietnámba, ahol a minimálbér 20-28 ezer forint, vagy Bangladesbe, ahol még kevesebb.

A versenyképességnek viszont ára van. Egy holland szervezet 2006-os, reprezentatívnak nem tekinthető vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy az IKEA termékeinek egy részét olyan beszállítóktól szerzi be, akik megsértik dolgozóik alapvető emberi jogait, és az IKEA saját szigorú szabályait (a share of IKEA’s products are still supplied by companies which violate basic human and worker rights, outlined in IKEA’s code of conduct).

De megnyugtathatjuk-e magunkat azzal, hogy ez a dolog szörnyű ugyan, de messze van tőlünk és az ottani kultúrától nem idegen?

Ideig-óráig talán. De vajon milyen választ fog adni Európa a fiatalok egyre nagyobb tömegeit érintő munkanélküliségére?

Vajon milyen érzés lesz az, amikor majd azt mondják ennek a tömegnek, hogy sajnos a jelenlegi szabályozás mellett nem versenyképesek, így kénytelenek a szociális vívmányokból és az életszínvonalból jócskán alábbadni?

Apával azt szoktuk mondani a gyermekeinknek, hogy örüljenek annak, hogy a világnak erre a fertályára születtek. Lehet, hogy ezt elhamarkodva jelentettük ki…?

Mindenesetre megnyugtató, hogy én a kézműves nyuszimmal a piac értékítélete szerint versenyképes vagyok egy vietnámi munkással. Megkereshetnék a munkámmal akár 27.000 forintot is havonta!

Reklámok

4 thoughts on “2014.07.14. – Versenyben a multinacionális nagyvállalattal

  1. Szia!

    Megmondom őszintén, hogy én eddig nagyon szerettem az Ikeába járni vásárolni.

    Ez egy ördögi kör. Általánosítás következik, ne vedd magadra. Nem szeretnél ilyen helyen vásárolni, mégis itt kötsz ki, mert ez a legolcsóbb és az euhoz képest alacsonynak sem mondható inkább békaseggealattszint fizetésből itt tudsz magadnak bútort/szőnyeget venni néha napján.
    Ilyen fizetésekből amikből mi is élünk (én gyedet kapok) még álmodni sem lehet fából asztalos által készített bútorról.
    A szándékos alulbérezéssel tökéletesen ellehetetlenítenek minket. Hogyha az embereknek normális fizetése lenne és nem csak a felülárazott rezsire keresnénk akkor jutna minőségi termékekre is már akinek igénye van még rá, mert az agymosás rendesen megy. Komolyan nem értem, hogy mi van a magyarokkal. Ez a struccpolitika nem vezet sehova.
    Sajnos kevesen vannak hozzánk hasonlók akik szeretnének visszatérni a hagyományokhoz, önellátók lenni, ha kell akkor vért izzadni érte és nem adni fel, ha az a sok magyar aki eddig csak szájkaratézott -elméletben már megváltotta az egész világot- tenne is valamit az ügy érdekében már sokkal előrébb lennénk.
    Elegem van, hogy mindenki csak mondja, hogy de jó lenne termelni de nincs rá időm. De van időd, csak nem akarod úgy isten igazából!!!!! Önuralom hiányában fogj egy pohár vizet, menj vele végig a lakáson önts egy kicsit a tévébe egy kicsit az okostelefonodra egy kicsit a számítógépedre és már fel is szabadítottál magadnak egy csomó időt.
    Tudom, én is itt ülök most előtte, de én két ágyás gazolása között teszem. Meg kell teremteni az egyensúlyt és minden a helyére áll.

    Elnézést, hogy kifakadt belőlem!

    Egyébként örülök, hogy rád találtam! 🙂

    • Nem bűn az, ha valaki az ikeában vásárol.
      Szokás szidni a magyar lakosság ízléstelen öltözködését is, de én megértem, hogy ha valakinek NINCS pénze igényes holmit vásárolni (akár bútort, akár ruhát vagy gyerekjátékot) akkor kénytelen olcsót (és sokszor rossz minőséget) venni.
      (Bár el lehet gondolkodni azon, hogy ha valaki nagyon ügyes és nagyon kreatív, akkor fillérekből tud jólöltözött lenni.)

      Önellátás: én is olyan sokszor hallom a kifogásokat: én szeretnék változtatni, de nem tudok, mert…
      Pedig mindenkinek megvan a lehetősége, csak cselekedni kell! Van, aki egész életében vágyakozik valamire, de ahhoz túl gyenge, hogy tegyen is érte valamit, aztán élete végén keserű, hogy nem úgy sikerültek az évei, ahogy szerette volna…! Pedig neki is megvolt a lehetősége!
      Szívből remélem, hogy mi azok táborát gyarapítjuk, akik akarták, és meg is csinálták!!!!

  2. En is sokat olvastam ezekrol a nagy vallalatokrol es mi ugy dontottunk, hogy nem akarunk resze lenni ennek az ordogi kornek. Igen, lehet, hogy sokan, mint mi is nem tudjuk kifizetni a nem-kenyszermunkas termeket, de arra is ra kell jonnunk, hogy tulajdonkeppen sokmindenre nincs is szuksegunk. Miert kell a gyereknek jatekot venni minden karacsonykor peldaul? Kit erdekel, ha a gyerek nem jar divatos ruhaban? Engem peldaul nem. Barki meg tud tanulni egyszeru gyerekruhakat varrni, aranyos kis babakat, konyharuhat es barmi mast. Faragni is lehet, csak egy bicska kell hozza. A gyereknek is lehet bicskat adni a kezebe es keszithet maganak kardot, nyilat stb. Annyi minden van amihez nincs szukseg penzre. Hasznalt butort is lehet venni. Nem kell mindennek uj lenni. Ha a gyerekek igy nonek fel, ertekelik ami van es sokkal inkabb megprobalnak maguk alkotni. Ez termeszetes lesz nekik es nem vagynak majd a sok olcso szolga termekre.
    Most eppen egy kis penztarcan dolgozom a tini fiamnak, hu es mennyire orul.
    Ugyesek vagytok! Szepitsetek a vilagot a kis szeretettel es becsulettel keszitett munkatokkal.

    • Nagyon egyet értek Veled!
      Sokan azzal védekeznek, hogy nincs pénzük a jobb minőségű termékekre, kénytelenek az olcsó (ami mostanában már nem olyan nagyon olcsó…), és hitvány holmikat megvenni. Ezt el is kell fogadni; ha nincs, akkor nincs, de azt gondolom, hogy az igények csökkentésével és ügyességgel, kreativitással nagyon sok mindent meg lehet oldani.
      Az igények csökkentése sok esetben azt jelenti, hogy ÉSSZERŰ szintre kell vinni az elvárásokat; a mai ember sokszor nincs tisztában azzal, hogy mi kell a létminimumhoz. Például valaki a szegénységre panaszkodik, miközben okostelefonja, tévéje, márkás ruhája van, vagy cigarettázik, szoláriumba jár.
      Ezek szerintem nem tartoznak az alapvetően szükséges dolgokhoz, remekül meg lehet élni nélkülük, és még sok más nélkül is, amikről nagy tömegek hiszik azt, hogy nincs nélkülük élet…

      Én is sokszor felteszem a kérdést: miért KELL a gyerekeknek lépten-nyomon (születésnap, névnap, karácsony, húsvét, gyereknap, bizonyítványosztás, testvérek születés- és névnapja) valami tárgyat kapniuk? Egyszerűen nem tudnak ennyi kacatot befogadni, minket például felvet a sok, használatlan játék!

      Köszönöm a hozzászólást!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s