2014.08.04. – Kerítés-kereskedelem

Nehogy valaki félreértse! Itt nem lánykereskedelemről lesz szó, hanem arról a jelenségről, amikor a szomszédok, közelben lakó ismerősök viszonossági alapon segítik vagy megajándékozzák egymást, tulajdonképpen a kerítés két oldalán beszélgetve, a kerítésen keresztül cserél gazdát valami holmi. Sok esetben az ember nem is attól kapja vissza az ajándékot/szívességet, akinek ő is adott, de az törvényszerű, hogy ebben a rendszerben senki nem jár rosszul.
Gyermekkoromban gyakran voltam ilyen jelenetnek tanúja:

jó szomszédság

–  Nekünk voltak állataink, ezért volt kukoricánk is. A csutkára nem volt szükségünk, ellenben a második szomszédunknak bojlerje volt, és a sok csutkát neki gyűjtögettük.

– Volt néhány gyümölcsfánk is, ezért a szembe szomszédunk áthozott hozzánk egy hordót, hogy a lehullott gyümölcsöt abba gyűjtsük, amiből ő később pálinkát főzött (nem teljesen törvényesen). A szorgos gyűjtögetésünk jutalma 3-4 liter ajándék vegyespálinka volt.

– Másik szomszédunk fia igen rossz tanuló volt, főleg a nyelvek mentek neki rosszul, én meg szívesen tanultam vele angolt és németet. A hálás apa cserébe felásta a kertünket.

– Kertszomszédunknak sok szőlője termett, nekünk meg sok meggyünk, és mindig megajándékoztuk egymást, ki-ki a saját gyümölcséből.

jó szomszédság

– Utcánk egy másik lakója szenvedélyes horgász volt, de a halat nem szerette, azt nagylelkűen mindig nekünk adta; cserébe meghívtuk néha egy ebédre.

– Szüleim utcájában szinte anyukámék az egyetlenek, akik jelenleg jószágot tartanak, ezért a szomszédság gyakran ellátja az állatokat mindenféle finomsággal, ami emberi fogyasztásra nem alkalmas (fás karalábé vagy kelkáposzta, zsenge málnavessző, kukoricaszár), de a nyusziknak, bárányoknak, baromfiknak csemege. Cserébe szemes takarmányon nevelt rántani való csirke vándorolt a szomszédhoz, mikor végre hazajött külföldről a rég nem látott tékozló fia.

– Másik utcánkbélinek rengeteg szamócája termett, de már unta enni, így több ládányi eperrel örvendeztette meg anyukámat, aki nekünk mennyei lekvárt főzött belőle. Viszonzásul a szamócásgazda (özvegy férfi) egy-egy tepsi kalácsot szokott kapni anyukámtól.

– De olyan is van, aki egy melléképület lebontásakor a még használható faanyagot szüleimnek ajándékozta, azt apukám lassacskán felvagdosta, és legalább egy hónapig tüzelt belőle – ugyanennek az embernek a sokszor üresen álló portájára anyukámék sűrűn rá szoktak nézni, nehogy valami baj legyen.

– Az is jellemző (volt), hogy ha valahol idénymunka volt (van), abban a szomszédok szívesen segédkeznek. Így nem romlott ránk több mázsa hagyma, amit rövid időn belül meg kellett pucolnunk (még a harmadik szomszéd is nekünk pucolt), de így zajlik a disznóvágás, egy fatuskó kiásása a földből, vagy a lakodalmas sátor felállítása.

kaláka

– Sőt, így eshetett meg, hogy az utca legalacsonyabban fekvő házát még időben sikerült körül raknunk az árvíz idején homokzsákokkal!
Látható, hogy ezekben az esetekben nemcsak termék, hanem szolgáltatás is gazdát cserél. Régóta létező jelenség ez. Ugyanezen az elven alapul a külföldön „szívességbank”-nak nevezett mozgalom, ami hasonló, mint a mi jó-szomszédi viszonyunk, csak az mesterséges, kitalált (de azért nagyon dicséretes dolog), ez meg magától alakult ki.

A jó és összetartó szomszédságnak nem csak gazdasági haszna van, hanem rendkívül erőssé és összetartóvá tesz egy közösséget! És azt se felejtsük el, hogy a szomszédok közelebb vannak, mint nem velünk élő családtagjaink, jó, ha számíthatunk rájuk!

jó szomszédság

Advertisements

8 thoughts on “2014.08.04. – Kerítés-kereskedelem

  1. Ez annyira jó dolog. 🙂
    Nekem is a kedves szomszédainktól van friss fügém, fügefám, rebarbara, szeder és málnatövem, az ő hársfájáról szedtem a teának valót télire..Tőle fut át hozzánk az Othelló szőlő. 🙂
    A másiktól kakukkfüvet és majorannatövet kaptam. 🙂 Szerencsém van, hogy ilyen rendes szomszédaim vannak. 🙂
    Természetesen,ha tudok én is szívesen segítek bármiben. 🙂

    • Jókat írtál, ezeket sajnos kifelejtettem, de lehetett volna még folytatni a sort: vetőmag csere-bere, kóstoló lekvárból, disznótorosból, ajánlott küldemény átvétele a szomszéd helyett, kölcsönadott tojás, stb.
      Örülök, hogy Te is jó szomszédokkal vagy megáldva!

  2. Nálunk is, amíg gyerek voltam, nagyon hasonló viszony volt a szomszédokkal, mint amit most leírtál… pedig városban laktam. Sajnos azt kell mondjam, hogy itt tanyán ez sokkal kivitelezhetetlenebb és nem a szomszédok távolsága miatt. A helyzet az, hogy jelen állás szerint vidéken többségében olyan költözik tanyára, aki anyagilag és/vagy erkölcsileg le van csúszva (erről meg én akarok egyszer egy posztot írni). És mivel le van csúszva – ami nyilván nem véletlen következett be – se dolgozni nem szeretnek, se ingyen adni bármit is. Nagyon lelkesen indultunk neki a jószomszédi viszonynak, de az évekig tartó egyoldalú kizsákmányolás az, ami a dologról eszembe jut 😦 Úgyhogy mára bezártam a kapukat ebből a szempontból, mert fogalmam sincs hogyan lendíthetném más irányba az ügyek alakulását. Pedig van egy mondás: “Jó szomszédság, fél gazdagság.”

    • Érdekeset írtál.
      Mivel saját tapasztalatodat írtad meg, elhiszek mindent, de sajnálom is, hogy így van. Ti is tudatosságból döntöttetek a tanya mellet, és nem azért, mert lecsúszott lumpen elemek lennétek. Nem lehet, hogy csak szerencsétlenül alakultak a viszonyok a vidéketeken? Ahogy Ti is ott vagytok, úgy lehetne a szomszédotokban hozzátok hasonló szorgalmas, tudatos, gondolkodó nagycsalád?…

      • Lehet, hogy a főváros környékén más arányok vannak, de itt a faluban 2000 ember él tanyán… ebből csak két családot ismerek, aki hasonlóan gondolkodik (ismeretségi köröm azokra szűkül, akinek gyereke van ) A környékünkön 50%-ban nem is saját tulajdonú a tanya, hanem a dolgosabb parasztok beköltöztek a faluba és kiadják albérletbe a tanyáikat. Olcsóbb albérlet, mint egy városi panel és a kerítésléc is megteszi a gázszámlafizetés helyett, vonzó tehát a munkanélküli csóróknak :S Ezek aztán hozzá se nyúlnak a kerthez, még a gyümölcsöt se szedik le a fáról. Sajnos mi kifogtuk… a környékünkön jelenleg csak ilyenek élnek. Nem állítom, hogy mindenhol így van, de errefelé biza ez a jellemző.:( És amíg ezek a tanyatulajdonos parasztok nem adják el a házaikat olyannak, aki be is költözik a saját tulajdonába, addig nem is reménykedek. Az elmúlt hét évben lakott itt közvetlen mellettünk autótolvaj (itt szedte szét a szajrét), lakott itt leszbi pár, feketekereskedő (itt adták át a számla nélküli zöldségeket ), lakott még itt egy 45 éves fazon, aki az anyukája elől menekült ide, mert az mindenbe beleszólt (megjegyzem a távolság nem változtatott a dolgon 🙂 ),, most épp egy alkesz párocska (fél éves gyerekkel) rámol kifelé, mert betüzelték a kerítésléceket a főzéshez és a tulaj pipa lett. Nem is sorolom tovább. Én magam is belátom, értelmes ember nem jön ide albérletbe lakni 😦

      • Ez bizony szomorú.
        Elismerem, hogy sokak számára a tanyára költözés nem az annyira vágyott természetközeli és tudatos élet megvalósulása, hanem menekülés a kilakoltatás és a sárga csekkek elől. Őszintén sajnálom, hogy Nektek ezekből a szerencsétlenekből jutott, biztos nagy segítség lenne, ha magatokhoz hasonló családokkal lennétek körülvéve (na jó, legalább egy ilyen család lenne a szomszédságotokban)!
        Reménykedjünk, hátha a környező házikók egyik jövendőbeli lakója nem lesz alkoholista, el lehet vele beszélgetni értelmes dolgokról, és még a földet is szereti! 🙂

  3. Nagyon tetszik amiket írsz! Ezt a bejegyzést akár rólunk is írhattad volna. Mi idős házaspár vagyunk, a szomszédaink meg fiatalok, és nálunk a kerítés között kiskapu van. Ha egy nap nem látnak bennünket, már szaladnak, hogy nincs-e valami bajunk. Nagyon nagy szerencsék van velük mert a gyerekeink vagy messze laknak, vagy nem érnek rá. MI is úgy vagyunk ahogy írtad, a szomszédok hordják a salátát, káposztát, mi meg adunk helyette tojást, tyúkot és rántani való csirkét.Nagyon sok erőt a további írásaidhoz. Ági mama.

    • Köszönöm, hogy alátámasztod az általam írtakat. ÉS a Ti példátok is bizonyítja, hogy a jó szomszédra inkább lehet számítani, mint egy távol élő családtagra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s