2014.08.18. – Uniformizált egyéniségek

Nagylányunk ezt a tanévet egy új iskolában járta ki. Jó iskola, jól szituált családok, okos osztálytársak. Izgultunk, hogy hogyan fog a gyerek beilleszkedni az új közösségbe, és hogy fogja magát érezni. Nem amiatt izgultunk, hogy a lányunk elfogadja-e az osztálytársait, hanem amiatt, hogy a társak befogadják-e őt.

A gyerekek nem bántották a lányunkat, egyszerűen csak nem tudnak vele mit kezdeni

A gyerekek nem bántották a lányunkat, egyszerűen csak nem tudnak vele mit kezdeni

A gyerek igyekezett, de nem mondhatni, hogy szerves része lenne az osztályközösségnek, és nem szerzett barátokat sem.

Próbáljuk megfejteni, hogy miért nem fogadták be a „belső körbe”. Nem volt nehéz rájönnünk, hogy azért, mert lányunk kilóg a sorból. Pedig nincs a mi gyerekünkkel semmi baj: átlagos, néha szemtelen, okos, csinos kis bakfis.

Az egyik legszembetűnőbb fogyatékossága, hogy nincs fészbuk profilja. Akinek meg a mai világban nincs ilyenje, az ugyebár nem is létezik. Nincs megtiltva a dolog a lányunk számára, ha akarna profilt kreálni magának, lehetne neki, bár az nem titok, hogy mi nem pártoljuk a fészbukozást, veszélyt is látunk benne. Szóval saját döntése, hogy nincs jelen ezen a felületen.

Az osztálybéli lányok úgy ismerik a városban fellelhető ruhaboltok elhelyezkedését, mint a tenyerüket. Tanítás utáni kedvelt időtöltésük a portyázás az ilyen boltokban, amikből inkább levetkőzni lehet, mint felöltözni. Természetesen nincsenek megelégedve a lányunk kinézetével, ezért tiszta jószándékból azt mondták neki, hogy kérjen az apjától 10.000 forintot, és vesznek neki pár cuccot, hogy kinézzen valahogy….

Legyél egyéniség, legyél divatos!

Legyél egyéniség, legyél divatos!

A nagyon divatos öltözködést valóban kerüljük, de azért higgyétek el, a lányom nem állatbőrökben vagy népviseletben jár az iskolába, bár az is van neki, több rend is (nem állatbőre, népviselete), hanem teljesen átlagos, fiatal lány ruhákban. Igaz, eddig még egyetlen erogén zónája sem volt csupasz, és olyan szűk nadrágjai sincsenek, amiket cipőkanállal kéne felvenni; a körmét se festi, és testékszere sincs (remélem, nem is lesz). A haja is természetes színű, fodrászhoz nem jár; nem sminkeli magát, és illatszert sem használ.

Az is baj, hogy a lányunk gyakran nem tud bekapcsolódni a többiek beszélgetésébe. Ő nem ismeri a kereskedelmi tévék szappanoperáit és trash reality sorozatait. A gyerekek nem találtak erre magyarázatot, de lehullt a lepel a titokról, mikor kiderült, hogy nekünk nincs tévénk. (Szerintem a többiek azóta se hiszik el, hogy ilyen létezhet.)

A tévéműsorok mellett a divatos lányregényeket sem olvassa (pl. Szent Johanna gimi) – szintén fekete pont. Nem látta az Alkonyat sorozatot sem. Engem érdekelt, meg is szereztem, kértem a gyereket, hogy nézze meg velem (legalább elő tud majd rukkolni a többi lány előtt másnap), de nem volt rá hajlandó. Én biztos jobban be tudnék illeszkedni az osztályközösségbe, hisz ismerek egy vámpírfilmet. (Sokat őrlődtem is azon, hogy a két férfi főszereplő közül melyik tetsszen, végül a nyers erőt választottam, és a farkas fiúhoz húz a szívem – bár tisztában vagyok vele, hogy a fiam lehetne.)

Sorolhatnám még a lányunk hiányosságait, amik kirekesztik a kortárs közösségből. Nem teszem, talán ennyi is elég.

Sokat gondolkodtunk (természetesen a gyerekkel együtt), hogy tegyünk-e engedményeket a „szocializáció” érdekében. Kitüntetnék-e a gyerekek a barátságukkal, ha kifúratná az orrcimpáját, energiaitalt inna, néha csipszet vinne uzsonnára, ismerné ÉNB Lalit (van egyáltalán ilyen?), szakirodalom helyett ponyvát olvasna, vagy a késő esti előadáson horrorfilmet nézne egy multiplex moziban? Lehet, hogy ha ezeket megtenné, akkor felfigyelnének rá a többiek.

Új kép (25)

De azzal miért nem tud a brancsba bekerülni, hogy kiemelkedő a tudása (alkalmanként még a tanár tévedéseit is kijavítja), amivel – elvileg – tiszteletet vívhatna ki magának? Miért kevés az el/befogadáshoz a tudás, a visszafogottság vagy a kedvesség, miért kéne ezt még megspékelni valami csibészséggel (például azzal, hogy óra alatt az okostelefonján erotikus oldalakat nézeget – mert az osztályban ez most a sikk)?

A kisebb gyerekeink itthon tanulnak, csak a nagylány része az oktatási rendszernek, és az iskolai szocializációnak. Ebbe pillanthattatok most bele.

Reklámok

11 thoughts on “2014.08.18. – Uniformizált egyéniségek

  1. Ismerem a problémát. Nekünk volt tévénk, de alig néztük, leginkább a híradót, meg néha, ha jó volt a műsor. (havi 1-2 alkalom). Szegények voltunk mindig, a lányom egy felekezeti elit-gimnáziumba járt 8 évig. Talán nem kell mondanom, a többiek nem voltak szegények. Csúcstelefonra és hiábavalóságra nem költöttünk soha. Nem volt a lány az osztály sztárja az biztos, bár a tudását elismerték a társai. Azért nem közösítették ki, mindig volt 1-2 haverja, barátja nem nagyon. De a valódi kamaszkorral megszűnt a probléma, megtalálta azt az pár hasonszőrűt, akiket akkorra már ugyanaz érdekelt szenvedélyesen, mint őt. És itt már nem számítottak a különbségek többé, egy igazi téma maradt: a színház-dráma-irodalom. Ja, a lényeg: megérte ottmaradni azért az utolsó 3 igazán fényes évért. Az igazi értékekre nevelt gyerekek mindenhonnan kilógnak! A jó iskolában legalább tanulnak is, külön tanár nélkül is nyelvvizsgával zárják a középiskolát.
    A tapadós nadrágot megvédem. Szerintem nagyon csinos, ha hosszított felsővel, tunikával, hosszú, fodros akármivel viselik.

    • Bár annyira nem örvendetes, hogy a Te lányod is kilógott a sorból, azt jó tudni, hogy más is járt hasonló cipőben, és megérte ragaszkodni az elvekhez. Komolyan egy percig nem merült fel, hogy csak azért legyen tévénk, hogy a gyerek be tudjon szállni a Szulejmán szerelmi ügyeit tárgyaló beszélgetésekbe…
      Jobban belegondolva némi csodálat övezi a gyereket az osztályban, tehát elismerik a kiemelkedő tudását, szívesen beszélgetnek is vele, tehát kirekesztve nincs, csak éppen érez a lányunk egy kis távolságtartást.

      Tapadós nadrágként a cicanadrágra gondolsz? Azzal nekem sincs semmi bajom, én is hordok olyat, és a lányom is.
      Ami ellen kikeltem a bejegyzésben az az extrém szűk farmernadrág, amit télen-nyáron hordanak a fiatal lányok, és nagy melegben bizony könnyen bepállik a csúnyájuk, ráadásul bevág nekik elöl-hátul.

  2. Én a tapadós farmert is szeretem és szépnek tartom, csak akkorát kell venni belőle, hogy ne legyen káros az egészségre és kényelmes legyen, de a szára nem baj, ha szűk. A baj az, hogy sokan kisebbet vesznek belőle a kelleténél és majdnem kettévágja őket. Télen egyébként a tapadós farmer nagyon jó meleg is! Sokkal melegebb, mint a nem tapadós, ez saját tapasztalat. Nyáron persze butaság hordani a melegben.
    Hogy a lányod tudását elismerik, azt mutatja, hogy tulajdonképpen jó gyerekek vannak ott is. Nem tehetnek róla, hogy így nevelték őket. Nem reménytelen a helyzet és ez nagyobb korban csak javulni fog.

  3. én is kilógtam a sorból, de voltak még mások is így. velük barátkoztam,(néha jobb hiján). de megfigyeltem utólag, hogy felsőben nem számított már a smink, meg a pofátlanság. sőt: kialakult egy csoport, akit igenis érdekelt, ami az órán történik és valahogy a “rosszakat” értsd jól, sajnáltuk. ez a feltünősködés csak egy ideig megy.
    abigél

    • Nem rossz gyerekek ám az osztálytárasak!
      Reményeink szerint hamarosan sikerül végre hasonló érdeklődésű közeget biztosítani a gyereknek, reméljük, ott végre elemében lesz!

  4. Mond meg a lanyodnak, hogy tok jo fej, ezert log ki a sorbol. Szepen buszken kihuzva magat menjen a suliba es koszonje meg a jo Istent, hogy ilyen bomba jo szulei vannak mint ti.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s