2014.11.24. – Mégis, kinek az érdeme?

Ugye említettem már, hogy lányunk megszállottja a biológiának? Rendkívül elhivatott, szorgalmas és érdeklődő. Mióta ez kiderült, minden alkalmat megragadunk, hogy tanulhasson. Járunk környezetvédelmi klubba és táborba, ahol a gyerekkel vállvetve térdig állunk a jéghideg patakvízben és teaszűrővel próbálunk bolharákot meg szalamandralárvákat fogni. Tagjai vagyunk ezen kívül a természetbarátok körének, elmegyünk rendezvényekre, kirándulunk, tücsköt-bogarat összeszedünk, amit aztán meghatározunk. Vannak mentorai is, fiatal szakemberek, akik néha foglalkoznak a „leendő kollégával”. És ami a legfontosabb: a gyerek rengeteget olvas! Rovar-, madár-, növény- és kisállat-határozókat, de átrágja magát az etológia és a genetikai könyveken, valamint innen-onnan szerzett egyetemi jegyzeteken is. mikroszkóp Valamelyik nap a buszon hazánk madarainak latin neveit kellett kikérdeznem tőle. (Hagy dicsekedjek el, hogy rám is ragad a tudás, néhány madarat már én is meg tudnék szólítani a latin nevén!) Szóval kérdezgetem a gyereket:

  • – Gólyatöcs?
  • – Himantopus himantopus.
  • – Keresztcsőrű?
  • – Loxia curvirostra.

Ahogy így „beszélgettünk”, hátrafordult egy öreg néni kíváncsian. Olvadozva kérdezte, hogy hova jár iskolába ez az okos kislány? Megmondtam, hogy hová jár. Erre a néni:

  • – Olyan jó iskolák vannak mostanában! Jaj, az én időmben nem tanították ilyen jól a gyerekeket…!

A másik eset egy rendezvényen történt. Geológusok tartottak a gyerekeknek játszót, és az volt a feladat, hogy különböző ásványokra kellett rátenni a nevük táblácskáját. A lányom hibátlanul megoldotta, és a játszóház-vezető elismerően feltette az obligát kérdést, hogy hova jár iskolába. Megmondtuk.

  • – Nem is csodálom, hogy ilyen ügyes a kislány, az egy remek iskola! – volt a reakció.

Itt már nyeltem egy nagyot, nehogy elmondjam a véleményemet a remek iskoláról és a hazai tehetséggondozásról! A lányunk speciális tudásához eddigi iskolái alig tettek hozzá valamit! Sőt, volt olyan hely, ahol kifejezetten hátráltatták! Kisebb korában rendszeresen előfordult, hogy megrovást kapott órai munkáért, hiszen a tanító nem mindig tudott neki újat mondani környezetórán, ezért unatkozott, és „rosszalkodott”! Ebben az iskolában két biológiatanára volt: az egyik kategorikusan visszautasította a kérésemet, hogy nevezze be a gyereket a neves természettudományi versenyre, pedig még a jelentkezési lapot is odaadtam, neki csak pecsétet kellett volna nyomni rá, és elpostázni. Emiatt a versenybizottságtól külön engedélyt kellett kérnem, hogy magánúton indulhasson a gyerek (de így is az iskolájának szerzett dicsőséget, hiszen a neve mellé odabiggyesztették az intézmény nevét, hiába nem akartam nekik megmondani, hogy hova jár). Örültünk, mikor új biológiatanárt kapott, akinek fogadóórájára nagy reményekkel mentem el. Ám ő rögtön kijelentette: még ha akarna (!!!) se tudna foglalkozni a lányunkkal (annyit kértem tőle, hogy indítsa versenyeken, és terhelje le, amennyire csak lehet). Amint tudtuk, átvittük egy „jó nevű” iskolába, épp azért, hátha itt kiemelt figyelmet tudnak rá fordítani. Ám az elitképzésről is árnyaltabb lett a képünk, mióta ide jár a gyerek: sajnos nem attól elit az iskola, hogy különlegesen magas színvonalú az oktatás, hanem attól, hogy a patinás név a jobb képességű gyerekeket vonzza oda, akik eleve jobban teljesítenek. És bizony itt a szülők többnyire iskolán kívül is keresik a gyerek boldogulását: magánórákra, külön tanfolyamokra járnak a gyerekek. csonthatározás A mai magyar iskolában nem létezik tehetséggondozás – legalábbis mi még nem találkoztunk vele. A tanároknak sok esetben sem megfelelő tudásuk, sem kapacitásuk nincs arra, hogy kiemelten foglalkozzanak az átlagon felüli képességű gyerekekkel. És az órákon kívüli foglakozást nem is fizetik meg, és ugyan ki várhatná el a tanártól, hogy a szabadidejét áldozza egy-egy kiemelkedőbb gyerekre…? Azért, hogy a lányunk itt tart, elsősorban az ő szorgalma és tudásvágya a felelős, és egy kicsit az, hogy megteremtettük neki az alkalmat a tanulásra (rengeteg szakkönyvet szereztünk be és keressük az újabb és újabb lehetőségeket). Megfordul a fejemben a kérdés: miért mindig az iskola dicsősége a tehetséges és okos gyermek? Ugyan miért gondolja a társadalom azt, hogy tudást szerezni csak iskolában lehet???? Előző bejegyzésemhez, a hónaljszőrös íráshoz több kiegészítést kaptam , így hamarosan folytatása lesz annak, hogy mi minden fenyegeti a lányainkat.

Reklámok

10 thoughts on “2014.11.24. – Mégis, kinek az érdeme?

  1. Az is bosszantó, amikor a gyerek itthon készül fell egy-egy versenyre és az újságban a felkészítő tanár nevéhez automatikusan a szaktanára nevét teszik, aki azt se tudja, milyen kategóriában indult a gyerek :@

    • Igen, jó, hogy ezt írtad, ez nekem is piszkálja a csőrömet!
      A legutóbbi versenyére (ahol nyert) én készítettem fel (mert a tanár ….t rá), és egy hétig gyűrtük a Kárpát-medence növény és állatvilágát, minden szabadidőnkben!

  2. Micsoda szakertelemmel ul a mikroszkopnal, nagyon helyes az a kep 🙂 lehet egy evtized mulva mar hires kutato lesz 🙂

    Egyebkent nyilvanvalo, hogy a ti erdemetek es az ove a siker, nem pedig az iskolae, mivel tehetseggondozas tenyleg nem folyik erdemben szinte sehol. (Anno engem is csak hatraltattak a tanaraim, nekem az angol volt a kedvenc, senki nem latott benne semmi jot, most gyerek mellett angol nyelveszetet tanulok.)

    Mindenesetre a nagylanyodhoz gratulalok es az elert sikereihez is! 🙂 igazan buszke lehetsz Ra!

    • Köszönjük!
      A mikroszkóphoz annyit, hogy az utolsó pillanatban kellett csinálni róla az előadásához egy tudósos képet, ezért nincs semmi a tárgyasztalon, amit nézne (ha jól látom).

  3. Én már túl vagyok ezeken az “akkor most ki is készítette föl?” kérdéseken.
    Á, ne foglalkozz vele, csak bosszankodás lesz belőle.
    Örüljünk, hogy okos a leány, egyre nagyobb az ismeretanyaga, azt senki nem tudja elvenni tőle. Csak így tovább!!! 20 év múlva senki se fogja a volt tanítója nevét kérdezni…

    • Igazad van, nekem elég öröm az, hogy okos a gyerekem. Hogy a versenyen nem az én nevem szerepelt felkészítőként… nem olyan fontos.

  4. Ha a gyerek rosszul teljesít, akkor annak tutti a szülő az oka, ha jól, akkor tutti az iskola. Remekül mutatja társadalmunk hozzáállásár a családhoz.

  5. Azt is hozzatennem, hogy nektek is jar a dicsoseg mint szulok, mert ti egyreszt hagyjatok, hogy erdeklodjon es nem tartjatok vissza, masreszt ti vagytok akik beinvesztaljatok az idot a felkeszulesre es biztatasra es ertelmes szeretettel teli kornyezetben nevelitek a gyereket. Szuperek vagytok, a Zoli fiam jol meglenne vele, o is olyan kis kutato tipus.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s