2015.01.12. – Otthonszülés, otthonoktatás

Sok hasonlóságot vélek felfedezni a két mozgalom között, ezért összeszedtem, hogy mi a közös az otthonszülésben és az otthonoktatásban. (Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok teljesen kompetens a témában, hiszen soha nem szültem itthon.)

Az első közös pont az, hogy az oktat vagy szül otthon, aki valami miatt nem tartja megfelelőnek az állam által nyújtott szolgáltatást:

korábban, iskolában vagy kórházban szerzett trauma keseríti az életét,

egyéni igényei vannak, amiknek kielégítését nem látja biztosítva egy intézményben

nem bízik az állami ellátásban

olyan messzi lakik mindentől, hogy nem tudná (sokszor nem is akarja) megoldani az iskolába vagy kórházba való eljutást

szeretne minél közelebb lenni a természethez és a háborítatlan, ősi állapotokhoz – ez kizárja az intézmény igénybevételét.

(Megfigyeltétek, hogy ezek mind negatív motivációk? Először azt fogalmazzuk meg magunknak, hogy mit NEM szeretnénk, aztán keressük az alternatív megoldásokat.  Ennek nem ez lenne a módja, de reméljük, az utánunk jövő nemzedék már nem ezt az utat járja!)

otthon

Otthon, családi körben, háborítatlanul, egyénre szabott tempóban – az otthonoktatásra is igaz

Közös az otthonszülésben és az otthonoktatásban, hogy sokéves beidegződésen kerekednek felül azok, akik ezeket választják. A szülés intézményesítése jóval később történt meg (a 80-as években zárt be az utolsó magyarországi szülőotthon, ami ugyan már nem volt a szülő nő otthona, de legalább nem volt gigaintézmény sem, a valóságos otthonban meg még az 50-es években is bevett gyakorlat volt szülni). Ezzel szemben az általános tankötelezettséget már 1868-ban bevezették Magyarországon, és – bár biztosan voltak olyanok, akik ennek ellenére sem jártak iskolába, több-kevesebb időt a legtöbb gyerek eltöltött az intézményben.

j

Kórházon kívül, vízben, medencevégű lábtartásos magzatot szülni…

Bőven vannak tehát olyan felnőttek, akik még kórházon kívül születtek (többek között az én anyukám is abban a házikóban látta meg a napvilágot, ahol a nagyapjának a nagyapja is született), mégis, nagyon hamar sikerült az embereket a természetes szüléstől eltéríteni. (Bár nem kételkedek abban, hogy intézményben szülni a maga korában óriási vívmánynak számított.) Nagyon hamar dogmává vált, hogy a gyereknek iskolában, a vajúdónak kórházban a helye.

Letértünk az évszázados útról: életünk intézmények által biztosított keretek közt folyik.  Az emberek már nem az otthonukban születnek, tanulnak, dolgoznak, töltik napjaikat és halnak meg, hanem egészségügyi, oktatási és egyéb létesítményekben, távol a családjuktól, sok esetben bizony magányosan, idegenek között… (Az első gyermekem születésekor a rideg környezet, az egyedüllét és az ágyhoz kötöttség miatti rémületre a mai napig jól emlékszem.) Ráadásul nem ritkán ezeknek az intézményeknek a kezébe helyezzük a felelősséget is, amitől boldogan szabadulunk meg.

A környezete részéről kevés megértésre (vagy egyenesen megrökönyödésre) számíthat az, aki otthon akar oktatni vagy szülni. Az embereknek akkora lett ugyanis az állami ellátásba vetett hite, hogy el se tudják képzelni: lehet iskolán kívül tanulni és kórházon kívül szülni. Márpedig lehet, ezt sok család példája bizonyítja.

Hogy maga az állam mit szól az otthonoktatáshoz és az otthonszüléshez? Mindkettő engedélyezett Magyarországon, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek gyakorlati megvalósítása nem mindig egyszerű. Van olyan szülő (én is megpróbáltam neki segíteni), akinek 0% az esélye arra, hogy otthon taníthassa a gyermekét, pedig elvileg neki is törvény adta joga, hogy így teljesítse a gyerek a tankötelezettséget. Más esetekben is elmondható nem egyszer, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint az OO-t fontolgató szülőnek befogadó iskolát találni. Az otthonszülést jogilag most rendezik (rendezték), de több anya elmondta, hogy régebben hátrányban részesült a hivatalokban, mikor megtudták, hogy otthon hozta világra a gyermekét.

És külön probléma a rendszerben szocializálódott és nevelkedett hivatalnokgárda hozzáállása is: próbálnak ugyan eleget tenni az új rendeleteknek, de saját félelmeiket kivetítik a családokra, akiknek a szabályozáson kívül ezekkel az emberi tényezőkkel is meg kell küzdeniük. Ráadásul az ellátásban részt vevők (mármint a hivatalnokok) sokszor nem rejtik véka alá ellenérzéseiket, hogy nem tartják helyesnek “ezeket a hóbortokat” (otthonoktatás, otthonszülés).

ki

Iskolán kívüli tanulás: terepgyakorlat a természetben (békamentő gyerekek)

Közös pontnak látom azt is, hogy az ember kissé bizonytalanul lép erre az útra (legalábbis én így voltam), de aztán hamar rájön, hogy gyereket otthon világra hozni és/vagy tanítani nem is olyan bonyolult dolog, mélyen bennünk vannak ezek a képességek, csak hagyni kell kibontakozni őket. Ha valaki erre felhördülne, akkor figyelmébe ajánlom a napokban történt örömteli esetet: egy anya a szülés extrém gyors lefolyása miatt kénytelen volt az otthonában, családtagjai segítségével világra hozni magzatát, aki ráadásul faros baba volt (ha beért volna a kórházba, bizonnyal megcsászározták volna)! De néhány éve is történt egy hasonló eset: annak az utcán szülő anyának egy járókelő segített, és az egészséges magzat abban az esetben is medencevégű fekvésű volt!

Valamint ajánlom olvasásra Móra Ferenc megható írását arról, hogyan tanította meg őt írni az édesanyja a bepárásodott ablaküvegen (Kincskereső kisködmön).

Szintén közös az otthonszülésben és az otthonoktatásban, hogy a legnehezebben azok a szakemberek tudják e mozgalmakat elképzelni, akik maguk is intézményben dolgoznak: tanítanak, vagy szüléseket „vezetnek le”.

Geréb Ágnes mesélte, hogy egyik otthonszüléséhez kollégája segítségét kérte. Ám a tapasztalt és kiváló orvos nem találta fel magát a kórháztól eltérő, idegen közegben, és nemhogy nem tudott segíteni, de szinte még akadályozta is a vajúdót.

A tanárok is nehezen tudják elképzelni, hogy hogyan is nézhet ki az otthonoktatás. A nálam érdeklődő anyák kérdéseiből hamar kitűnik, hogy melyikük a szakképzett, gyakorló pedagógus: aki azt kérdezi, hogy hogyan készülök az órákra, és írok-e óravázlatot, az nagy valószínűséggel iskolában dolgozik!

o

Ez is egy biológiaóra: gombászat előtti eligazítás

Az otthonszülés híveinek kitartó és áldozatos munkája meghozta a gyümölcsét: anya és újszülöttbarát intézkedések sorát generálta a kórházakban. (Más kérdés, hogy sok intézmény és szakember még mindig nem tudja lenyelni ezt a békát, és foggal-körömmel ragaszkodnak a régi rendszerhez…) Joggal várhatnánk, hogy az oktatási rendszer működtetői és fenntartói végre meghallják a kritikus hangokat, és az otthonoktatást választó családok számának növekedéséből levonják a megfelelő következtetéseket. Remélem, hogy hamarosan eljön az az idő, mikor változtatásokra kényszerül a jelenleg több sebből vérző oktatási rendszer!

Köszönöm Csomóné Lindmayer Katalin AnyaBaba-barát szülészeti tanácsadó segítségét!

Reklámok

11 thoughts on “2015.01.12. – Otthonszülés, otthonoktatás

  1. Közös az is, hogy mindkettőnél azt mondják a szülőnek, hogy veszélyezteti a saját gyerekét.

    Mikor jönnek a “gyerekbarát” intézkedések az iskolákban? 😀

  2. Vegre, vegre, hogy a magyar lakossag is tajekozodhat ezekben a temakban. Remelem minel tobben olvassak a bejegyzeseidet es valtoztatnak a berogzodott mentalitason.

  3. Mindkét gyerekem én magam tanitom. Nem könnyű szembe menni a széllel, de lehetséges, ha szilárd a meggyőződés, miért szeretnénk magunk bevezetni a kicsinyeinket a tudás világába. Vannak jó iskolák, mi személy szerint keresztény alapelvek alapján döntöttünk emellett – szerettük volna, ha a gyermek-palántánk gyökerei először a melegházban jó erős gyökeret vernek, és csak azután kiültetni őket a nagybetűs életbe. Krisztusi környezetben, szeretetben és elvek szerint. Mivel a magyar oktatási törvény ezt lehetővé teszi, senkinek semmi köze ahhoz, hogy milyen döntést hozunk. Az viszont tény, hogy egy életre szóló komoly felelősség és kötelezettség hárul igy ránk, amit komolyan át kell gondolni, mielőtt döntenénk. Hiszen a saját gyerekünk élete a tét. Át kell rágnunk magunkat azon, mi lesz a szocializáció kérdésével, képes lesz e a fiúnk, lányunk a beilleszkedésre a “normális” életbe. Biztositanunk kell az osztálytársadalom “kinálata” helyett más perspektivákat, közösséget, ahol a gyerek jól érzi magát, barátokat találhat. Gondolni kell a testi-lelki neveléséről, nem könnyű ugyanis falun megoldani a mindennapos testnevelés kérdését, ami nagyon-nagyon fontos. Mi is ebben a helyzetben vagyunk, úszni hordjuk a fiúnkat, viszonylagos rendszerességgel, amit imád, és hát itt a bicikli, a roller, az öccse, akivel kiváló odakint “szaladgálni”, nem kis sebességgel, labda, ugrókötél itt is van. Zeneórára is vihetjük, nem fosztjuk meg olyan sok mindentől, mint amit a legtöbb “szakember” gondol. Azért mert valami ismeretlen, még nem biztos, hogy rossz. Nyugaton ennek ezer éves gyakorlata van, semmi különös nincs ebben. Ha valakit érdekel egy ilyen iskola, szivesen megirom neki a miénk elérhetőségét, ahol lehet Skype-osan is tanulni – főleg felső tagozattól. Alsóban – egy átlagos képességű, érettségizett anyuka simán képes tanitani a gyerekét, ne aggódjon. Ezt annak idején a nagyfiam tanitó bácsija mondta bátoritásképp. Mellesleg én pedagógus vagyok, de ez nem változtat semmin. Én magam is féltem az elején, hiszen ez számomra is egy teljesen “szűz” terep volt. És az eredménye? A fiam nem zseni, teljesen átlagos képességű. Negyedikes, eddig mind a hét félévet kitűnő eredménnyel zárta, és matematikusnak készül. (Na, ezt sem tőlem örökölte. :D))))) ) Olyan tempóban haladunk, ami neki megfelel, sokszor elbibelődünk egy-egy tananyagon, sokszor repülünk tovább, mert a kisujjából kirázza. Ez egy osztálytársadalomban elképzelhetetlen, hiszen nagyon ritka, hogy egy átlagos osztályban minden gyerek ugyanolyan képességekkel van megáldva. És ha valaki még azt is felhozná, hogy könnyű annak, akinek annyi ideje van, hogy egész nap a fiával foglalkozhat, bizonyára munkanélküli, vagy htb. … erre a magam példája: tanitok, főzök, mosok, takaritok, teljesidejű szolgáló vagyok a férjem mellett egy baptista gyülekezetben, (gyerekgyüliben tanitok, kórust vezetek, ének szolgálatom van, nőket tanitok, lelkigondozok), és emellett azért még nő is vagyok,,, néha… 😀 😀 😀 Szóval dióhéjban ennyi. Tuti, kihagytam ezer dolgot, de bárki kérdésére szivesen válaszolok.

  4. Nagyon érdekes, alapos ez a bejegyzés. Talán érdemes hozzátenni, amellett, hogy az otthonszülés szabályozása is indokolatlanul szűkre sikeredett, január 1-től a magántanulóságot választó családok életét is megnehezítették. Mostantól ugyanis nem elég a bejegyzésben említett befogadó iskolát megtalálni, az igazgatónak a magántanulóvá nyilvánítás előtt be kell vonnia a gyámhivatalt és a gyermekjóléti szolgálatot is minden gyermek esetében (korábban akkor volt ilyen kötelezettsége, ha úgy látta, a szülő által kért magántanulóság veszélyezteti a gyereket).

    Véleményem szerint klasszikus értelemben az otthonoktatás egyébként nem engedélyezett Magyarországon, ez ugyanis azt jelenti, hogy a család választása szerint lehet, de nem kötelező iskolához kötődni, beiratkozni, és végképp nem kell az iskolával lényegében azonos tempóban ugyanazt a tananyagot elsajátítani. A magántanulósághoz kapcsolódó félévenkénti kötelező vizsga szerintem ezt jelenti, tehát nem otthonoktatás. Ráadásul a kötelező tananyag tartalma jelentősen megnehezíti az otthoni tanulást választó szülők dolgát, hiszen középiskolában már számos tantárgyból egyetemi tananyagot kell megtanulni, amivel még többdiplomás szülők is nehezen birkóznak meg esetenként.

    • Igen, én is hallottam, hogy január elsejétől új törvény lépett életbe, és már hallottam panaszkodni olyan szülőt, aki emiatt a gyermekjóléti szolgálatnál kérelmez.
      Valóban, az, hogy az állami iskolában félévente le kell vizsgázni, bizonyos szempontból megköti a kezünket, de még emellett is nagy szabadságot tartogat az otthonoktatás. Aki még félévente se akarja betenni a lábát egy iskolába, az meg választhat külföldi intézményt (amiben nem feltétlenül kell személyesen megjelenni, lehet “levelezőn” is végezni).

    • En Uj Zelandon tanitok otthon es nalunk egyaltalan nem kell iskolahoz kotodni vagy vizsgazni. Igazan mi tanitjuk a gyerekeket. Akkor tanuljuk a kozepkort amikor akarjuk. A harom nagyobb fiam 8 evesen tanult meg olvasni, mert ekkor alltak keszen es nem akartuk gyotorni oket. Ugy tunik, hogy az allam megengedi, hogy szulok maradjunk 6 eve utan is.Remelem ez nalatok is meg fog tortenni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s