2015.01.19. – A tévé hatalmáról…

Egy szociális munkás beszélt a rádióban a mélyszegénységben élő családokról. Pontosabban egy 5 gyerekes családról, akik nemrég költöztek egy faluszéli viskó fűtetlen, berendezetlen hátsó szobájába. Nyomoruk leírhatatlan volt. A szociális munkás következő látogatásakor boldogan újságolták segítőjüknek, hogy mit vettek a segélyből. Mit gondoltok, mit volt az? Talán 20 kiló liszt és egyéb tartós élelmiszer? Vagy tűzifa? Naposkacsa vagy egy süldő? Esetleg bicikli, hogy a családfő el tudjon járni dolgozni…?

Nem! Egy tévét vettek.

Rostás Mihály híres nagyecsedi mesemondó 1991-ből

Amikor a szegény emberek még el tudták ütni az időt tévé nélkül is: Rostás Mihály, híres nagyecsedi mesemondó 1991-ből

És a családgondozó megdicsérte őket, és nekünk, hallgatóknak is ecsetelte, hogy a szűk szobában összezsúfolódó 5 gyerek figyelmét másképp nem tudták volna lekötni. Rögtön azt is hozzátette: az iskolázatlan szülők esetében szóba se jöhetett volna a meseolvasás, vagy a társasjátékozás.

Valaha téli estéken még a hangszer is előkerült (széki muzsikus gyerekek 1973-ból)

Valaha téli estéken még a hangszer is előkerült (széki muzsikus gyerekek 1973-ból)

Megdöbbentem. Tényleg ilyen könnyen bele kell törődni abba, hogy az apa és az anya – látszólag – a legegyszerűbb megoldást választották?

A szegény családokban régente még a könyv is előkerült (mezőtúri cigány család 1959-ből)

Ezek a szülők mennyivel lehetnek iskolázottabbak a maiaknál? Mégis könyv van az asztalukon! (mezőtúri cigány család 1959-ből)

Valóban nincs más lehetőség arra, hogy elfoglalják a gyerekeket…?

Advertisements

19 thoughts on “2015.01.19. – A tévé hatalmáról…

  1. Lehetoseg van, csak nem élnek vele az emberek, sajnos. Ki ezert, ki azert. Szerintem az alacsonyabban megfizetett es iskolázott rétegekben az is problema lehet, hogy a szülők gyakorlatilag ki vannak zsakmanyolva, a munkájuk alig fizetett es mindennapi gondokkal (is) küzdenek. Valoszinuleg nincsen mar erejük sem mesélni es ertelmes dolgokat csinálni a gyerekekkel, inkabb bekapcsoljak az elektromos bebicsoszt. 😡

    • Ez biztos, hogy így van, ahogy írod.
      Igaz, a bejegyzésben nem írtam, de emlékeim szerint ebben az esetben munkanélküli szülőkről volt szó.

      • Akkor nyilvan mas a képlet, es inkabb szomoru az eset. Hiszen aki egesz nap otthon van vajon miert nem er ra meset olvasni es tarsasozni? Ja igen, hogy a kozben/utana felvetodott kérdésekre néha nehezebb válaszolni es mindenkeppen farasztobb, mint benyomni a gombot… Az biztos.

      • Én azt nem értem, hogy a szociális munkás eleve felmenti a szülőket, és nem is nézi ki belőlük, hogy el tudnák szórakoztatni a gyerekeiket. Miért nem nézi ki belőlük, hogy ha nagyon akarnának, tudnának mesélni az 5 csemetének?

      • Lehet, hogy a Tv, főleg ha használt volt, olcsóbb mint egy szép mesekönyv?…vagy egy társasjáték ami sokszor 10 e Ft felett van? A Tv választása a lehető legjobb volt: Mindannyiuknak, kicsiknek és nagyoknak kultúrát, mesét, híreket, tájékozódást és szórakozást jelent, persze szemetet is
        közvetítenek ezt nem tagadom.

    • Szerintem itt nem merült fel a gyermekvállalás kérdésköre. Egyszerűen csak jöttek a gyerekek egymás után és kész. Úgy gondolom, ha felelősségre vonnák ezért őket akkor sem tudnának a kérdésre válaszolni.

  2. Szerintem a szoc. munkás részéről komoly felkészültséget és erőfeszítést igényelt volna, hogy másképp kezelje a helyzetet. (Pl.: Az is valami, hogy nem elitták a pénzt, ezt a viselkedést meg kell erősíteni.) Nem vagyok benne biztos, hogy a képzésük erre felkészíti őket illetve azt is tudjuk, hogy az emberi természet olyan, hogy a kisebb ellenállás felé hajlik…
    A szülőkkel kapcsolatban: ha nem kaptak mintát, és ők maguk nem kaptak annak idején semmit, akkor miből tudnának adni a gyerekeiknek? 😦
    Természetesen én is szomorúnak tartom a történteket, csak árnyalni akartam a képet.

    • Az új rendszerű képzést nem ismerem, jómagam a régi rendszerű 4 éves képzésben vettem részt és szereztem diplomát. Azt gondolom, hogy ennek a szakmának nincs olyan főiskolája/egyeteme, amin ezt megfelelően lehetne oktatni. Én magam részéről a tanáraimmal meg voltam elégedve, mindannyian a “terepről” jöttek oktatni és kommentálták a tankönyvek esetleges hülyeségeit is. De ettől függetlenül az elmélet mindig más, mint a gyakorlat, bár ezt a tanáraim is majd’ minden órán elmondták. Aki ezt a szakmát választja hivatásának az iskola után kezd el igazán tanulni, mert az emberek nyelvét elsajátítani igen nagy feladat. És igen embert próbáló feladatokat ad a szakembernek. Éppen ezért nagyon kevés a jó szakember.

      Kívülről megítélni egy helyzetet nagyon könnyű. Nem az itt hozzászólóknak kellett döntést hozniuk abban a helyzetben. Nagyon nehéz az ilyen családok bizalmát elnyerni és felállítani nekik egy helyes mintát, ami mentén élhetővé válik az életük – ha azt követik.

      Az ötgyerekes szülőknek nem lehetett ez a minta, szerintem, hisz régen nem volt ilyen segélyrendszer, menni kellett dolgozni, ki a földön, ki az állatokkal, ki esetleg hivatalokba. De munka volt, az 5 éves gyereknek is találtak valamit, ha mást nem terelgette a tyúkokat (vagy akármit). Én legalábbis ebbe nőttem föl, és ezt mesélték a szüleim, nagyszüleim.

      A posztban írt eset csak egy példa volt, tényleg szinte már-már pozitív példa.
      Csak mellesleg jegyezném meg, a poszt margóján, hogy én egy kisvárosban lakom. A családsegítős kolléganőmet a helyes döntésért (egyszerű nemet mondott az agyafúrt dolgokra) a rászoruló emberek meg akarták verni, az óvodás gyerekét pedig megfenyegették. Nos, erre tényleg nem lehet felkészülni.

      • Elismerem, hogy ez nem könnyű szakma. Azt is, hogy nagy empátiával kell elnyerni az emberek bizalmát, és értékrendet közvetíteni.
        Azt meg, hogy a felsőoktatás jószerével gyakorlati tudás nélkül bocsátja az utcára a végzett hallgatókat – én is a saját bőrömön tapasztaltam.

    • Nem valószínű, hogy engem meg fogsz győzni, és ez nekem se sikerülne Veled kapcsolatban (én nem is akarlak győzködni). Ha a linket az olvasók kedvéért küldted, akkor el kell mondanom, hogy akik az én blogomat olvassák, általában velem egy értékrenden vannak.

      • En beleolvastam a blogba. Szomoru, hogy valoban ez zajlik a melyszegenysegben élőkkel. Viszont azert ha egy 7 fos csalad kap tegyuk fel 150.000 forintnyi támogatást, abbol az 5 gyereknek 10.000 forintból vehettek volna 1-1 mesekonyvet is. Hasznaltan akar tobbet is, tele van az aukciós oldal par szaz forintért csonagnyi könyvekkel. A maradék pénzből vehettek volna konzerveket, lisztet, cukrot, tartos élelmiszereket is, ami valoban hasznos. Igaz azt csak megeszik, de mennyivel jobb kedvű az ember es foleg a gyermek, ha jóllakott. Ha marad juthatott volna egy használt tv-re is. A fontossági sorrend a hibas ezeknel az embereknel akik csak amiatt vállalják a gyermekeket, hogy tobb segélyt vehessenek fel. Es nem, nem az abortusz mellett kampanyolok, hanem a felelős gondolkodás mellett, amire minden embernek van lehetősége…

      • Abraham Maslow amerikai pszichológus nevéhez fűződik a motivációs piramis megalkotása. E szerint az emberek rangsorolják a szükségleteiket, és mind között elsőbbséget élvez a fiziológiai szükségletek kielégítése, többek között az evés, ivás, a melegedés, az alvás. A szórakozás is fontos, de azt a tudós szerint az emberek csak akkor elégítik ki, mikor már ettek, ittak aludtak.
        Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy az ember a gyerekek valóságsó-nézése helyett előbbre sorolja a gyerekek jóllakását és melegben tartását.
        De nem vagyunk egyformák…

  3. Igen, ez fontos, hogy a tv egy tartós fogyasztási cikk és az egyetlen szórakozása az ilyen mélyszegénységben élő családnak. Elszórakoztatja a gyerekeket és a felnőtteket is, tájékoztat. Egy biztos, aki nem engedheti meg magának, hogy újságot vásároljon, az csak innen tájékozódhat. Ez fontos. Egyébként nagyon sok köztük a funkcionális analfabéta, aki nem tudna mesélni könyvből. Ha akarna sem, de nem véletlen nem tanult meg olvasni, valószínűleg neki sem meséltek. Én soha nem pártolom, ha a gyereket a tv-re bízzák, de pl. ha az M2 csatornán a valóban gyerekeknek való műsort nézik, az jobb, mint az utcán csavarogni. Lehet, hogy értelmes, összefüggő mondatokat is csak itt hall a gyerek. Sajnos.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s