2015.03.02. – Tehetséggondozás (?) I. rész

Ebben a bejegyzésben a lányunkról lesz szó, akinek a története még csak most kezdődik, de úgy látszik, ez se lesz könnyű menet (akárcsak a fiunk ügye).

Talán emlékeztek, hogy írtam már arról, a gyerek tehetséges a biológiában. Reménykedtünk, hogy jelenlegi iskolájában a hóna alá nyúlnak, és egyengetik az útját, de sajnos csalódnunk kellett. A tanárok egy része középszerű, vagy leterhelt, demotivált, tehetséggondozásról pedig szó sincs, bár az iskola ezzel (is) hirdeti magát.

Ezért mi magunk keressük a lehetőségeket.

A lányunk megismerkedett egy idős professzorral, akinek belopta a szívébe magát  a tudásával, ezért őt kértük meg, hogy ajánlja be a gyereket egy olyan helyre, ahol szívesen foglalkoznak fiatalokkal. Mit ad Isten, a bácsi jó barátja egy Fontos Intézmény igazgatójának, így hamar került befogadó hely a gyerek számára.

Éljen, már csak el kell intézni, hogy az iskolából engedjék el hetente egy-két napra!

Személyes találkozót kértünk a gimnázium igazgatójától, és elmondtuk, hogy szeretnénk, ha a gyerek számára egyéni tanrendet engedélyezne. Az igazgató csak hímezett-hámozott, és a beleegyezését egy hivatalos kikérő levélhez kötötte. Reménykedve vártuk, hogy az Intézményvezető kérelmére (amiben igazolja, hogy a gyerek a náluk dolgozó szakemberek útmutatásával fog kutatni és tanulni) kedvező választ fog adni. Gondoltuk, hogy az igazgató is örülni fog a lehetőségnek, hiszen a gyerek érdeklődése annyira speciális, hogy a középiskolai biológiatanár már nem mindig tud válaszolni a kérdéseire, valamint azt is feltételeztük, hogy az iskolára is jó fényt vet, ha egy diákja kutatómunkában vesz részt (noha itt írtam, hogy jobbára nem az ő érdemük a gyerek tudása…)

Hetekig vártunk, majd megdöbbenve tudtuk meg, hogy az iskolaigazgató már régen visszautasította az Intézmény főigazgatójának ajánlatát – arra hivatkozva, hogy a „gyermek jelenlegi életkorában a kortárs szocializáció a legfontosabb”! Roppant kellemetlen helyzetbe kerültünk emiatt az idős professzor előtt is.

De nem keseredtünk el, és mi magunk igazoltuk a gyerek heti egy napos hiányzását. Bár a szülő csak 3 napot igazolhat, ezt mi jócskán túlléptük, a segítőkész osztályfőnök szemet hunyt e fölött.

mikroszkóp

A gyerek életébe igen boldog időszak köszöntött be: a tudósok között rengeteget tanult, dolgozott, és jól be is illeszkedett; azt mondta, hogy ez az első csoport az életében, ahol nem érzi magát csodabogárnak. (Meg kell mondanom, hogy a lányunk nagyon jól megvan gyerektársaság nélkül; a testvérei között és a heti edzéseken bőven kielégülne a társaság iránti igénye… amolyan magányos farkas típus, aki jobban elvan egy vaskos könyvvel, mint az osztálytársaival.)

Eljött a félév, és ismét kértük az igazgatótól az egyéni tanrendet, aki ezt megint visszautasította, sőt, célozgatott rá, hogy az iskola több hiányzást nem néz el a gyereknek! Vége szakadt az inspiráló, boldog napoknak az Intézetben, a gyerek elkeseredése leírhatatlan volt!

Rengeteget gondolkodtunk, hogy mihez kezdhetnénk, végül felhívtam az Oktatási Jogok biztosát, és elpanaszoltam, hogy sérül az iskolában a gyerekünk tehetséggondozáshoz való joga. Felvázoltam a helyzetünket, és a szakértő maximálisan igazat adott, a javaslata pedig az volt, hogy írásban kérelmezzük az egyéni tanrendet (amit nyilvánvalóan megint el fognak utasítani), majd az elutasítást mellékelve forduljunk panasszal a fenntartóhoz.

Az újabb kérelem már kész van (férjem szerint igen pimaszra sikeredett), már csak postázásra vár.

Itt tartunk jelenleg…

Nem értjük, hogy mit is jelent pontosan az iskolai tehetséggondozás, hisz a gyerekünk (akinek kiemelkedő képességeit még az igazgató se tudta vitatni) ugyanolyan elbánásban részesül, mint az, aki épp csak kettes biológiából. Nem terhelik le, a tanulmányi versenyekre nem készítik fel (ha egyáltalán benevezik valahova), szakkör, vagy egyéb tudományos műhely nem működik (vagy ha működik, akkor abban nincs köszönet) a kiemelkedő tehetséggondozónak nevezett gimnáziumban.  Ráadásul egyre többször fordul elő, hogy a biológiatanárt tárgyi tévedésen kapja a lányunk (könyörögtünk neki, hogy ezt ne tegye szóvá az egész osztály előtt).

Az Intézményben eltöltött napokban a gyerek be tudott kapcsolódni a szakmai munkába, rengeteget tanult a tudósoktól, és ennek jó bizonyítéka, hogy a legújabb felfedezést feldolgozó, most elkészült angol nyelvű publikációban lányunk neve a közreműködő munkatársak között szerepel. Nyilván gesztusértékű dolog ez a szakemberektől, mégis óriási öröm és büszkeség ez nekünk, és nagyon hálásak vagyunk a mentoroknak, akik komolyan vették a gyerekünket!

Ha azt gondoljátok, hogy a publikáció hírére meglágyult az iskolaigazgató szíve, akkor tévedtek; egyáltalán nem hatotta meg, és megint elutasította el az egyéni tanrendes kérelmünket!

Az már csak hab a tortán, hogy a gyerek keserűen mesélte a minap: osztálytársa hónapok óta rendszertelenül jár iskolába, mert fellépései vannak! Ez a gyerek meg művészi vénával van megáldva, és nagyon örülünk, hogy az iskola lehetőséget biztosít a tehetsége kibontakoztatásához, azt viszont nem értjük, hogy a mi gyerekünktől miért tagadja meg a lehetőséget?

Nem működik az iskolai tehetséggondozás. A tanárok mind elismerik, hogy a lányunk kiemelkedő, de senki nem tesz érte semmit (sőt, egyikük határozottan visszautasított minket, mikor azt kértük tőle, hogy adjon a gyereknek magánórákat). Az iskola tehát nem tud (nem akar) mit kezdeni vele, de érthetetlen, hogy miért akadályozzák, hogy mi egyengessük az útját…?

(Ha bárkinek van ötlete azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnánk a gyereket tovább terelgetni, kérem, írjon nekem!)

Advertisements

14 thoughts on “2015.03.02. – Tehetséggondozás (?) I. rész

  1. Szomoru helyzet ez. 😦 szegyellheti magat az a “padagogus”, aki letörni próbálja egy ifju elme szárnyait.
    Ötletem nincs, csak annyi: Es ha o is otthonoktatotta valna? A magantanuloi státuszt tudtommal mindenki kervenyezheti… Ugyis mindig irtad, hogy az osztalykozosseg peremére kerül, es kielegul a szocializacioja maskepp. Akkor jarhatna kutatni, a tobbi idejét meg gondolom el tudna maga is osztani a tobbi tárgya között. 🙂 ha Ennyire akadalyozzak a fejlődését, az út vege ide vezet szerintem…

    • Szandi, lelőtted a poént, a folytatásban azt fogom írni, hogy hogyan jutottunk el a magántanulóság gondolatáig, és hogy képzeljük el ezt a státuszt ekkora gyerek esetében a gyakorlatban. 🙂

  2. Én is a magántanulóságra gondoltam. Esetleg egyéni tanrend másik gimiben? Épp a napokban agyalgattam a saját lehetőségeinkről középsuli ügyben. Ezért is nagyon érdekel, hogy mire jutottál. Érdeklődve várom a folytatást!

    • Eszti, még megpróbálunk egy másik iskolát is, de ha nem sikerül, illetve ha jobbnak látjuk, az OO lesz a megoldás. Össze fogom szedni a gondolataimat, és készül a bejegyzés.

      • Az még eszembe jutott, hogy megkérdezzem: a Digitális Középiskoláról hallottál már? (google-be így beírva kiadja, hogy miről is van szó). Nálam nem rég kerültek a látótérbe, érdekes kezdeményezésnek gondolom. Vannak városok, ahol már működik ilyen. 16 éves kortól lehet bekapcsolódni.

  3. Egy alkalommal rövid, két napos betegséggel voltunk az orvosnál, amikoris az asszisztens nem adott igazolást a lányomnak, mondván, hogy 3 napot a szülő is igazolhat. Ellene vetettem, hogy azt az évi 3 napot másra szeretném használni, (disznóvágás stb), most, hogy beteg, orvosi igazolást szeretnénk. Ekkor elmagyarázta, hogy a 3 napig terjedő, az nem összesen 3 nap egy évben, hanem alkalmanként max. 3 nap, tehát, ha ennél hosszabb ideig beteg a gyerek, akkor orvoshoz kell vinni. Így logikus is a törvény, csak a lógások megfékezése érdekében általában -tévesen- évi 3 napnak értelmezik. Tehát heti 1 napot indoklás nélkül igazolhatsz. Szerintem. Jozefin

    • Ennek mi is utána néztünk, és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy összesen három nap. De lehet, hogy épp az általad említett okból félrevezettek. Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet erre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s