2015.03.20. – Otthonoktatós gondolatmorzsák III.

Mikor a nagyfiam iskolaérettségi vizsgálaton volt (jó ideje már), panaszkodott rá a pszichológus, hogy a problémamegoldó képessége nem túl jó.

– Miért nem? – kérdeztük.

– Tudják, van egy olyan kérdés a tesztben, hogy “Mit csinálnál, ha anyukád elküldene a boltba kenyérért, és a bolt zárva lenne?”. Erre a kérdésre a gyerekük azt válaszolta, hogy akkor hazamenne. Ez sajnos nem jó válasz; a helyes az lett volna, hogy “Akkor elmegyek egy másik boltba.”

Csak hápogtunk erre e rendíthetetlen kinyilatkoztatásra; ennyire egyértelmű választ én csak arra a kérdésre tudnék elképzelni, hogy mennyi 2X2.

A gyerek nyilván azért mondta, hogy hazajönne üres kézzel, mert már akkor is sütöttem itthon kenyeret, így azt gondolhatta, hogy ha zárva van a bolt, akkor majd bedagasztok egy adag kenyeret. De felmerült bennünk az ún. jó válasszal kapcsolatban, hogy mennyire életszerű az, hogy egy nagycsoportos óvodás este a nyakába veszi a várost, és addig megy, míg nyitva tartó élelmiszerboltot nem talál…?

Hogy miért jutott ez most eszembe?

Azért, mert egy kedves ismerősöm (szintén otthonoktató édesanya) nemrég vitte el a kislányát iskolaérettségi vizsgálatra, akinek feltették ugyanezt a kérdést! És ő is nagyon nem életrevaló gyereknek találtatott, mert szintén rossz volt a válasza, sőt, ő egyenesen azt mondta, hogy akkor ő maga süt kenyeret (géppel).

Nagy fekete pont volt a jutalma, mint olyan gyereknek, akinek nem praktikus a gondolkodása.

Szerintetek se gyakorlatias az a gyerek, aki azt gondolja, hogy a kenyeret otthon is elő lehet állítani?

Advertisements

23 thoughts on “2015.03.20. – Otthonoktatós gondolatmorzsák III.

  1. Valószínűleg az én gyerekem is hazafordult volna, mert nálunk pl. csak egy bolt van. És megsütjük magunk is, ha úgy alakul. Nem hinném, hogy egy ilyen kérdéssel fel lehet mérni a gyerek problémamegoldó képességét. Sőt!
    Sajnálatos, hogy ilyen vélemények alapján kapnak aztán bélyeget. Persze nyilván mi magunk is hordjuk ezeket, de csak mások látják… Még szerencse, hogy nem érdekel!

    • Háát…. valahogy fel kell mérni a gyerek képességeit, de hogy nem tudnak frissíteni a kérdéseken és a kor kihívásihoz igazítani…
      És igen, rásütik a bélyeget.
      De sokat tudnék a bélyegről mesélni, ami ráég a gyerek homlokára, és alig lemosható!

  2. Bennem az merült fel, hogy ha én elküldöm a gyereket a sarki kisboltba és az zárva van, akkor a gyerek hazajön, mert öt évesen is tudja, hogy csak oda mehet, ahová küldtem, messzebbre tuti nem, mert alapszabály, hogy mindig tudjam, hol van. Ez már az én gyerekkoromban is így volt, pedig akkor még veszélytelenebb volt az utca, a forgalom… A gyerek hazajön és vagy megkérem, hogy menjen el a másik boltba is, vagy bekapcsolom a kenyérsütőt.

  3. Ezzel amúgy nem csak az a baj, hogy lehet otthon kenyeret sütni és egyre többen ezt is teszik. Ennél nagyobb baj, hogy az iskolaérettséggel járó önállósodásnak fontos része, hogy a gyerek azt csinálja, amit megbeszélünk vele. Ha A boltba küldtük, ne kolbászoljon máshová, hanem jöjjön haza és kérdezze meg a szülőt, mit tegyen.

  4. Szerintem az is gond ezzel a kérdéssel, vagyis aggályos, hogy micsoda problémamegoldó képesség felmereserol beszelunk, ha egy kreatívabb, de amugy elfogadható válaszra (pl. Sutnek otthon kenyeret, ha nincs nyitva a bolt), mar azt mondjak, hogy kepessegi szinten van a gond?! Inkabb azzal van a gond, hogy uniformizalnak ebben is a gyerekeket. 😞 Aki maskepp válaszol az mar rogton rossz képességgel rendelkezik, ezzel alapjaiban nyomjak el az önálló gondolkodást, kreativitást es főképpen a szülők fele való engedelmes viselkedést (agyvérzést kapnék, ha az ot eves elkezdene masik boltot keresni, mert nincs nyitva?!).

    • Arról, hogy egy sokrétű kérdésre mi az egyetlen tuti biztos jó válasz, eszembe jut a Picasso élete című film. Ott a festőiskolában a tanár szögletes mozdulatokkal mutatja a gyerekeknek, hogy “így kell fát rajzolni” – és leszidják a kis Pablót, aki sajátos látásmódban ábrázolja a fát.

  5. Nekem is volt kedvenc kérdésem anno, még ovis korában: Melyik mesecsatornát nézed? Gyermekem erre nem tudott válaszolni. Pedig megkérdezték kétszer is. Az fel sem merült, hogy azért nem tudja, mi a mesecsatorna, mert nem nézett még tévét!

  6. A kreatív problémamegoldás vizsgálata az iskolaérettségi vizsgálaton rendszerint kimerül abban, hogy megnézzék: a gyerek képes-e a felnőttek által meghatározott sablonválaszokat adni. Sem kreativitást, sem valódi problémamegoldó-képességet nem mérnek, sőt, ezek akkor és ott nem-kívánatos dolgok.

    De ötévest a boltba, pénzzel a zsebében?? És ez ma egy életszerű példa?

    Nálunk az előző lakóhelyünkön (kistelepülés) a hosszú utcánk végén volt az egyik bolt, a gyerekek nagypapájának a háza mellett, mégis: eszünkbe nem jutott volna az ötévest magában leküldeni. Nagyobbjaink (akik akkor alsós iskolások voltak) már elmehettek, de szigorúan azok mellett a feltételek mellett, amelyeket fentebb Gabka is leírt. Az ötéves elmehetett néha a nagyokkal, na de egyedül??

    Számomra nagy kérdés, hogy egyáltalán kiszolgálnának-e egy óvodást. A mi régi településünk másik boltja tűlünk egy utcával lejjebb volt, és amikor megszűnt a fent említett közelebbi kisbolt, akkor oda küldtük az alsós iskolást kenyérért. A többedik újta után a boltos néni el akarta tőle kérni a szülei telefonszámát, hogy leinformáljon minket arról: tényleg mi küldözgetjük-e a kiskorút vagy hazudik. Mivel a gyerek nem adta meg (hiszen idegeneknek nem adunk meg személyes adatokat), férjemnek le kellett menni a boltba tisztázni a helyzetet, azzal együtt, hogy a gyerek valóban magántanuló, mivel ez is előkerült a keresztkérdések között. Megértem a boltos reakcióját, de a fiunk eléggé magára vette, hogy nem akartak neki hinni, holott igazat mondott.

    A példa kapcsán még az is kérdés a számomra, hogy vajon nem kerülne-e elő a gyerekjólétis bejelentés kérdése akkor, amikor ovis korú gyereket szülői felügyelet nélküli sétálgatáson kapnak.

    Áh, egy szó, mint száz: nem tudom, ki találta ki ezt a példát, de hogy ezt a feladatírás dolgot nem igazán sikerült neki életszerűre kiviteleznie, az is biztos.

    • Azt hiszem ezt a tesztkérdést alaposan körüljártuk, és megegyezhetünk abban, hogy elavult, életszerűtlen és ostoba. De még mindig ez által mérik a gyerekeinket!

  7. És akkor gondoljátok el, hogy mi van a cigány gyerekekkel? Akiktől aztán végképp olyanokat kérdeznek, ami esetleg nem értelmezhető az ő kultúrájukban vagy helyzetükben. És mindezt magyarul, holott bizonyos családokban nem az az otthon használt nyelv. Nem csoda, hogy az is nagyon “alulteljesít”, aki egyébként ép értelmű. Hát próbálják ki ők magukat egy általuk ugyan ismert – de kevesebbet használt – nyelven más kultúrkört feltételező kérdésekkel….Ezek a vizsgálatok nem sokat érnek. Amikor az én gyerekem volt kicsi azt mondták az iskolaérettségi vizsgálaton, hogy biztos azért esetlenebb a mozgása, mert nem engedem az ágyon ugrálni pl. El kellett ismernem, hogy ez nálunk tényleg nem divat, de a téren, udvaron, stb. ugrálhat, amennyit akar. (Később az ortopédiai probléma is kiderült, ami az esetlenséget okozta…sok évvel később orvosolva is lett.)

  8. Tökéletes fogyasztótól csak az elvárt válasz a megfelelő. Addig megyek, míg nem veszek. 2 dimenziós teszt belefutott egy 3 dimenziós gyerekbe. Ez a szokásos: “magyarázd el egy vonalnak, hogy mi az a gömb”. Tényleg iskolaéretlen az, aki kreatív válaszokat ad, ha belegondolunk, hogy milyen a jó iskolás?: háttérbe tudja szorítani a természetes igényeit, szorgalmas, kitartó, jó a monotonitástűrő képessége, engedelmes, szelíd, szerény. Az ipari-fogyasztói társadalom gyöngyszeme. Innen nézve elég ijesztő, ha valaki azt mondja, hogy nem vagyok rád szorulva, megcsinálom magam. 🙂

    Bár megkérdezném, hogy és ha mindez vasárnap történik, akkor reggelig bóklásszon? (Bocs.)

  9. Én kifejezetten összevesztem a gyerekemmel, mert nem jött haza, és nem tudtam merre járt. 😦 Ráadásul nagyon meg is ijedtek. Megbeszéltük merre menjen, hova megy, és miért, és ha nincs amiért küldtem, akkor hazajön. Erre Ő teljesíteni akart és elment egy másik üzletbe. Városban lakunk… Sajnos nem olyan a biztonság már sehol, hogy nyugodt szívvel elengedd, hogy majd hazajön. Ha bizonyos időn belül nem ér haza TUDJAM merre keressem! Bízhassak benne annyira, hogy nem tér el a megbeszéltektől. Ő is inkább jöjjön haza, és magasról letojom, ha ez nem elég érett felfogás.

    • Más is írta, hogy ha a gyerek önállósítja magát és elindul a saját feje után, az nagyobb probléma, mintha nem visz haza kenyeret. Én is így gondolom.

  10. Kedves előttem szólók! Jó lenne néha a “mérgelődjünk közösen, milyen a butaság az, hogy…” alkalmával, egyszer egy olyan embert is megkérdezni, aki közelről látott már olyat. Tudni kell ehhez, hogy ez nem teszt. (Ahhoz, hogy valami standard teszt legyen, nagyon komoly feltételeknek kell megfelelni.) Az iskolaérettségi vizsgálat több tesztből -tényleg nem tegnap – összerakott feladatsor, és vannak ugyan pontszámok, de az összegzés nem elsősorban egy-egy válasz helyességén alapul, hanem sok tényezőt, megfigyelési szempontot kell figyelembe venni hozzá. Ezen az egy válaszon még “nem bukott el” senki, ha mégis ez történt volna, a vizsgálatvezető(k) járt(ak) el helytelenül. Az iskolaérettségi vizsgálat útmutatója szerint a válasz értékeléséhez ismerni kell a körülményeket pl. azt is, ha a faluban egy bolt van. Helyes válasz lehet az is, ha más kenyérféleséget vesz, és igen, ma elfogadjuk, ha otthon sütni szoktak. A megfigyelés egyik szempontja, hogy mennyire van ötlete, ha egy megoldás valamiért nem működik, mennyire tájékozódik a világban – életkorához, korábbi tapasztalataihoz viszonyítva. Amúgy ezek a kérdések kifejezetten testhez állók a hátrányos helyzetű gyerekeknek, mert sokszor sok okosságot mondanak, néha még árakat, árbeli viszonyításokat is tudnak, és nehezebb az “élettől megkímélt” “csak autóból kinéző” kicsiknek. Ők másban lehetnek tapasztaltabbak. Egyébként nem feltételezi ma senki, hogy minden hatévest boltba küldenek, mert a kérdés úgy kezdődik, hogy “mit tennél, ha …” A gyerekek egyébként szívesen képzelnek el helyzeteket, és ebben a korban már gyakran vágynak is rá, hogy valamit önállóan megtegyenek. A vizsgálatnak ez a része amúgy több kérdést is tartalmaz, tehát kiderül, ha valaki más dologban tájékozottabb, önállóbb. Ahol tényleg nagy gond van, ott a gyerekek gyakran a kérdéseket sem értik, elhangzás után nem emlékeznek rá, vagy egy-egy részlet kiragadása alapján teljesen mást kezdenek mesélni.
    Üdvözlettel,
    Krisztina

  11. Kedves Otthonoktató Anyukák!

    Sajnálom, hogy csak a most találtam rátok, Kincsekre, akik ilyen igazi anyák és szülők is vagytok. Örömmel és szinte libabőrrel olvasom gondolataitokat. Jó lenne közétek tartozni, hasonló gondolataimat veletek megosztani…annak ellenére, hogy én sajnos sosem lehetnék otthonoktató… mi a módja a veletek való kapcsolatba lépésnek? tisztelettel: Gyermekét egyedül nevelő szülő

    • Kedves Ildikó!
      Örülök, hogy ide találtál, velem (Erzsi) máris felveheted a kapcsolatot, ha írsz akár a fb-ra, akár a blog oldalában látható ímélcímre.
      Szívesen beszélgetek veled!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s