2015.04.03. – Otthonoktatós gondolatmorzsák IV.

A lányunk tanulmányi versenyen volt.

Előtte egy hetet tanultam vele, kikérdeztem, segítettem neki, anyagot gyűjtöttem, szóval a keze alá dolgoztam.

Örülök, hogy hozzátehettem én is valamit az elért jó eredményéhez.

Talán mondanom se kell, hogy az iskolából semmi segítséget nem kapott a felkészülésben, de tavaly legalább a szaktanár elkísérte a gyerekeket a versenyre. Az idén már ennyi segítségünk se volt; nekem kellett utaznom 200 km-t, ráadásul az iskolából induló többi gyereket is én kísértem. Az iskola (és a szaktanár) által a helyezéshez hozzáadott érték tehát egyenlő a nullával.

És mit gondoltok, ki kapott elismerő oklevelet és ajándékot, mint felkészítő? Na ki…?*

A megfeszített napok után jól esik a pihenés

A megfeszített napok után jól esik a pihenés

*: Természetesen nem irigylem a jutalomkönyvet a szaktanártól, nekem elég öröm az, hogy a gyerek jól szerepelt.

Advertisements

4 thoughts on “2015.04.03. – Otthonoktatós gondolatmorzsák IV.

  1. Ilyen a mi iskolánkban is előfordult sajnos. Anyuka úgy gondolta, hátha veszi a lapot a tanárnő, bement hozzá fogadó órára gratulálni. Az illető rezzenéstelen arccal fogadta el a gratulációt… 😦

    • Engem nem foglalkoztat annyira, éppen megírtam ide a blogba, de őszintén mondom, nagyobb öröm az, hogy a gyerek jól szerepelt. Csak épp érdekességként említettem meg…

  2. Elkepeszto, de gratula nektek mint csalad. Ezt a hozzaallast fogja a gyerek magaval vinni a jovobe. Igazi kincs amit neki atadtok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s