2015.04.30. – Otthonoktatós gondolatmorzsák VI.

Státuszvizsgálaton kellett megjelennünk a védőnőnél.

Mindig kedveltük őt; már a legnagyobb gyerekünket is ő védte, de a kapcsolatunk kissé fagyos, mióta elmondtam neki, nem hiszem, hogy a legkisebb gyerekemnek feltétlenül jót tesz majd az óvoda, ezért nem is fogom bevinni. Szenvedélyesen beszélt rá az ovira, és boldogan nyugtázta, hogy járatjuk is a kisfiunkat, mikor egyik látogatásakor ott látta Nyuszikát a Pöttyös párduc csoportban.

gy5

 

Sokáig nem találkoztunk tehát, csak most, ezen a státuszfelmérő alkalmon.

Alaposan megvizsgálta a gyereket; ellenőrizte a látását-hallásást, meggyőződött arról, hogy önállóan öltözik, ismeri az irányokat, megnevezi nemcsak az alapszíneket, hanem az árnyalatokat is, tudja az összes családtag nevét, tud verseket, énekeket, mondókákat, a beszéde is hibátlan, a szókincse pedig messze meghaladja a korában elvárható minőséget.

gy4

Ahogy összecsomagolta a vérnyomásmérőjét, békülékenyen megjegyezte:

– Ugye milyen jó, hogy hallgattál rám? Nyugodj meg, nagyon okos a Nyuszi, meglátszik rajta, hogy óvódás!

gy2

Hm… nem mondtam el neki, hogy egész életében csak 5 napot volt az óvodában, és jó ideje már ismét itthon nevelkedik…

 

Advertisements

4 thoughts on “2015.04.30. – Otthonoktatós gondolatmorzsák VI.

  1. Hát, én a védőnőnél mindig mondom a státuszvizsgálatnál, nyugodtan írja be, hogy a gyerek nem együttműködő és ennyivel letudtuk:) – az az igazság, hogy a fiaim teljesen értetlenül állnak az előtt, hogy egy számukra idegen ember értelmetlen dolgokat kér tőlük, nem is szoktak rá reagálni, én meg látom, hogy hallanak, látnak, ha vmi gyanús, úgyis viszem őket az orvoshoz, akkor mire föl ez a nagy cirkusz?
    Petra

    • A múltkor nem volt hajlandó együttműködni a gyerek, akkor meg is kaptam, hogy öntörvényű és vizsgáltassam ki (mit is…?), most valamiért jó játéknak találta. Én sem tulajdonítok különösebb jelentőséget a vizsgálatnak; de még/már benne vagyunk a rendszerben, egyelőre meg kell felelnünk…

      • Nekem szerencsém volt, költözések miatt most tartunk az 5. védőnőnél, de eddig mindegyikkel sikerült szót értenem. (Mondjuk volt olyan, akit a küszöbnél beljebb nem engedtem.) Szerintem amíg Te látod, hogy ennek az egész vizsgálódásnak mennyi értelme van, és ezt a helyén kezeled, addig a gyerekeknek bajuk nem lesz belőle, a többi meg nem számít (ó persze, boldogabb helyeken ez a probléma nem is létezik, de ebbe most ne menjünk bele).
        P.

      • Gondolom, hogy a helyén kezelem: nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, és megadom az államnak, ami az államé (a gyerekkel való megjelenés a hivatal előtt bizonyos időközönként). Nem túl nagy teher ez nekem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s