2015.05.11. – Otthonoktató hétköznapjaink

A minap megkaptam egy “szakértőtől” (aki eddig csak egy magántanulót látott életében, az a gyerek is élsportoló volt), hogy az otthonoktatott gyerekek elszigetelten élnek. Én természetesen tudom, hogy ez nem igaz, neki is elmondtam, hogy téved, de nem bizonygattam neki az álláspontomat körömszakadtáig.

Itt, a blogban mégis bemutatom, hogy az életünk cseppet sem szürke vagy unalmas – legalábbis azt remélem.

Hozzáteszem, hogy az ősztől mostanáig terjedő időszakot mutatom be; a tél a hideg miatt nem kedvezett nagyon az otthonról való kimozdulásnak. A velünk történt eseményekből csak néhányat fényképeztem le, természetesen sok okosodás és tanulás is van a hátunk mögött, ezenkívül családlátogatás, edzés, játszóterezés, piac, túrák, stb…

Az ősz a gyűjtögetés és a kosarak jegyében telt: szüretelni voltunk egy barátnőmnél Aztán egy szép októberi napon barátokkal gombászni mentünk
Múzeumlátogatás Szentendrén, otthonoktató családokkal Nem hittem volna, hogy még nekem is ilyen érdekes lesz a régi járművek látványa!
Egy társ-egyesületnél rendezett sportversenyen is részt vettünk
Irodalmi felolvasóest – csekély érdeklődés a fiam részéről A kedve akkor jött meg, mikor talált az asztal alatt egy ragasztótekercset, és azt gurigatta a rokonszenvesnek talált hallgatóknak.
A nővére kesztyűjében (meg persze félcipőben) kell hazajönni annak a kisfiúnak, akinek az anyja nem csomagol váltóruhát, mert “a gyerek már úgyis leszokott a zug-pancsolásról”… Feketével van felírva a naptárba az a nap, mikor valaki rájött, hogy kihízta (és persze kinőtte) a bevásárlókocsit
Otthonoktatott gyerekek játéka Egész napos kirándulás a Budai Várban
Nagy vágyunk teljesült: utó karácsonyi ajándékként múzeumlátogatás Bécsben … és persze a nevezetességek megtekintése
A vizsgált időszak kulturális fénypontja: Opera Meg kell ám mondanom, hogy a fiam egy nagyon szép lányt hívott meg magával, akinek csak a feje búbja látszik a képen!
Farsang is volt Kuruc vitéz leffentyűs süvegben és farkasbőr kacagányban
IMG_0937
Szabadtéri edzés és játék After-party egy otthonoktató találkozó után: játszóterezés a gyerekeknek, beszélgetés az anyáknak
IMG_0702
Területi sportverseny, kisfiam életében az első! Mónus József előadása tavasszal. A képen az a vessző, amelyikkel a sportember a világcsúcsot lőtte
Végre megint kirándulunk!  A természet ismét a legszebb arcát mutatja
 Népi gyermekjátékok bemutatása egy hagyományőrző rendezvényen (saját kezűleg varrt viseletekben)
Így fárad el az, aki egész nap játékbemutatást végzett Akár népviseletben, akár civilben, a játék még mindig első számú elfoglaltság

 

Advertisements

4 thoughts on “2015.05.11. – Otthonoktató hétköznapjaink

  1. Szia,
    irigyellek Téged és a gyerkőcöket, hogy ennyi energiád van rájuk. Egy ideig kacérkodtam az otthonoktatás gondolatával, aztán beláttam, hogy az én személyiségemmel -lehet, csúnyán és önzőn hangzik – nem fér össze. Reggel alig várom, hogy a 3 nagy iskolába, óvodába menjen, mi pedig a pici lánnyal kettesben nekifussunk a tennivalóknak. Igaz, 1 órakor már hozom el a legkisebb fiút az oviból, 3-ra megyünk a középső srácért, és közben a legnagyobb is megérkezik, de nekem nagyon kell az a de.-i pár óra, mikor csak a legkisebb van rámkötve. De ettől még ámulattal nézem, hogy ennyi lelkesedéssel és odafigyeléssel vagy a gyermekeiddel:) – én pedig csendben számolom az órákat, hogy újra mehessek vissza a munkámhoz, miközben persze a gyerekeimet sem akarom nonstop intézményi őrzésre bízni – ám ez már az én dilemmám, és az élet attól (is) szép, hogy nem vagyunk egyformák.
    Sok élménydús napot Nektek,
    Petra

    • Kedves Petra, én pártolom az anyák otthon maradását, de természetesen nem minden áron; ha Te kívánkozol a munkádba, akkor vissza is kell menned. De azt a véleményemet azért fenntartom, hogy az otthonoktatás sokkal többeknek válna be, mint ahányan bele mernek vágni. Pár éve még én se gondoltam, hogy itthon fogok oktatni.
      Zavarba hozol a dicséreteddel; nem hiszem, hogy én jobb vagy lelkiismeretesebb anya lennék, mint bármelyik másik asszony. Igaz, megpróbálok mindent (bár biztos többet is tehetnék értük), de ezt mindenki megtenné, aki szereti a gyerekeit.
      (És néha én is ábrándozom néhány óra csendről…)

    • Kedves Petra! 2 éve még én is ezt gondoltam magamról 🙂 Meg voltam győződve, hogy az én introvertált jellememmel egyáltalán nem fér össze, hogy rajtam lógjon egész nap 3-4 gyerek. Hmmm… változnak az idők. Annyit fűznék hozzá, hogy nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz 😉

      • Kedves Gira,
        örülök, hogy Neked ez az út jól sikerült. Lassacskán szivárgok vissza a munkába, először még heti 2*4 órában – szerencsére meg tudjuk oldani- és nekem az a tapasztalatom, hogy a “dolgozós” napjaimon a fennmaradó időt sokkal oldottabban és nyugodtabban tudom a gyerkőcökkel tölteni. De régen tényleg ábrándoztam arról, hogy majd otthon, aztán ez a 3. gyerek után elszállt. Épp ezért minden tiszteletem az otthonoktatóké, persze, tudom én, hogy sok út van, ami járható, és be kellett látnom, nekem így kerek a világ, munkával, képzésekkel és a családdal.
        Petra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s