2015.05.25. – Legkisebb otthontanulónk…

Amikor elkezdtük az otthonoktatást, nem hittük volna, hogy az egész család életére ekkora hatással lesz.

Először is itt vagyok én, az otthonoktató anya: az, hogy felnőttként megint átrágom magam az általános iskolai tananyagon új távlatokat nyitott meg előttem. Újra tanuláson gondolkodom, és az csak az első lépés, hogy a gyerekekkel együtt én is nyelvvizsgázni megyek. Egyéb terveim is vannak!

Az öccsének (reményeink szerinti) sikeres otthonoktatása a nagylányunk sorsát is befolyásolja. Nála más jellegű “gondok” merültek fel (talán emlékeztek, hogy a tehetséggondozás hiánya miatt vannak problémáink az iskolával). Ha nem lett volna előzetes pozitív tapasztalatunk, valószínűleg eszünkbe se jutott volna, hogy a nagylány is lehetne magántanuló. Őt persze másképp kell majd tanítani, mint a testvérét, de alaposan készítjük neki elő a terepet, és kutatjuk számára a fejlődését szolgáló lehetőségeket.

És persze itt van legkisebbünk, aki már belenő az otthonoktatásba. Természetesen vele kapcsolatban is az a terv, hogy magántanuló lesz.

IMG_3185 IMG_3183
A mester végre ráérzett az alkotásra. Olyannyira, hogy még a testvére szemkenőcsét is felvitte a kartonra (annyira hasonlított a tempera tubusára, hogy azt is festéknek nézte)

Mivel ő nem ismeri az iskolát, egész más fogalmai vannak a tanulásról, mint azoknak a gyerekeknek, akik megtapasztalták az oktatási rendszert. Nagyon sajnálom, hogy sok gyereknek a tanuláshoz negatív képek társulnak. Tanulni nyűgös, ciki, rossz. Magam se tudom, hogy miért alakult ez így (sejtéseim azért vannak),  mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy a kisfiunk, aki látja itthon a testvéreit okosodni, már egészen más képet alakított ki magában a tanulásról. Azt látja, hogy a tanulás nagyon vicces, érdekes és intim dolog, hisz a szőnyegen hemperegve vagy a kertben a fa alatt üldögélve olvasgatunk és beszélgetünk – akár a törtekkel való műveletekről, akár a csillagászatról, vagy Arany János lírájáról. És élvezetes is, hiszen gyakran fel is olvasok a témához kapcsolódó művekből (a gyerekek elmondása szerint nagyon életszerűen tudok előadni), vagy zenét hallgatunk, esetleg filmrészleteket nézünk.

f

Szerepjátékunkban én vagyok a csillagközi parancsnok, így utasítom a lázadók vezérét (Nyuszikát), hogy a járművekkel melyik állásba álljon be (számjegyek gyakoroltatása)

Nem csoda, hogy a kicsi elkezdett irigykedni a testvéreire, és mostanában követeli, hogy ő is tanulhasson! Az apjával angoloznak, velem pedig írni, verselni és számolni szeret. A nővérével biológiáról beszélgetnek, a bátyja pedig történelemből szokott neki felolvasni.

x

A römi lapjait kell elrendeznie – ez is jó játék

Neki – remélhetőleg – soha nem társulnak a tanuláshoz a fentebb említett negatív asszociációk.

w

A kezdetek: a “füge” szó kezdőbetűjét töröld le a tábláról! Azóta már olvasgat is!

Reklámok

8 thoughts on “2015.05.25. – Legkisebb otthontanulónk…

  1. Annyira jó azt olvasni, hogy van még gyerek ma az országban, aki úgy találkozik a tanulással, hogy az öröm. Az én kisfiam már ovi nagycsoportban diszlexia prevencióra járt (teljesen feleslegesen vagyis eredmény nélkül) így már akkor megtapasztalta, hogy a tanulás kötöttség, unalom és nyűg. Most harmadik osztályra kezdi érezni, hogy a tanulás öröm is lehet, bár független a sulitól. Ötödiktől tervezem, hogy magántanulósítom, mert diszesként reménytelen lesz a helyzete. A blogod erőt ad nekem! És ötleteket az itthon oktatáshoz. Szívesen olvasnék még többet arról, hogy hogyan csináljátok, mert a legtöbb témával foglalkozó fórumon órarendszerűen foglalkoznak otthon is a gyerekekkel, de az elmélyülésnek az nem kedvez… a tiétek jobbnak tűnik! Szép napot!

    • Szia!
      Köszönöm, hogy olvasod a blogomat, olyan jó tudni, hogy nem hiába írom a bejegyzéseket!
      Mire is vagy pontosan kíváncsi? Hogy milyen módszerrel tanulunk? Van már néhány régebbi bejegyzés ebben a témában, de szívesen válaszolok konkrét kérdésekre is!

      • Olvastam a kálváriátokat és a tippeket is. Én is felhasználom a betegséges időszakokat, hogy próbálgassam, mennyire is vagyunk hatékonyak itthon-kettesben. Hát nagyon. Viszont nem tudom, hogy mennyi idő kell egy-egy ötödikes tankönyv megtanulásához. Hány órát kell foglalkozni mondjuk a történelemmel stb. Ezt nem látom még át. Ez azért fontos, mert szinte minden anyagot nekem kell felolvasni, mert a kisfiam diszlexiás. Jó fejű gyerek, de olvasni nem tud. Vagy például lehet olyat, hogy félévkor vizsgázik 3 tárgy teljes tananyagából, és év végén a többiből? Sok-sok megválaszolatlan kérdés 😀

      • Azt hiszem a legjobb, ha írsz nekem privátban, és ott MINDENt szívesen megválaszolok. Nekem is olyan sok kérdésem volt annak idején… Írj nyugodtan!

  2. Köszönöm, aranyos vagy! Összeszedem majd a gondolataimat, ha lement az év végi témazárós hajrá, és írok neked!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s