2015.06.15. – Egy kertkultúra vége

Gyermekéveim szép emlékei közé tartozik a június eleje; ilyenkor létrákkal és ládákkal megpakolva felkerekedtünk a család gyümölcsösébe leszedni a cseresznyét és a meggyet. A falucskában mindenkinek van cseresznyés és meggyeskertje; a kiváló talaj és a napsütéses órák magas száma miatt az Isten is gyümölcsösnek teremtette. Nyár elején mindig nyüzsgött a falu, ilyenkor még azok is hazajöttek, akik távoli vidékeken éltek. A páratlanul szép és finom termést a tsz értékesítette, és a családoknak szép jövedelmük keletkezett a gyümölcsből.

Eltelt sok-sok év. Még mindig kijárunk a telkünkre, de valahogy már semmi nem olyan, mint régen.

nk_kicsi nk_nagy nk_1fa
Szedte apraja, nagyja, s délre arról az egy fáról megtöltöttünk öt ládát.

Megfogytak az emberek is. Ha ki is jönnek, sokan csak annyit szednek le a fákról, amennyi a családnak szükséges, megenni és befőttnek, lekvárnak eltenni. Miért szednének le többet, ha nem tudnak mit kezdeni vele?

A központi, szervezett értékesítés megszűnt, a falunkat most külföldi, minden hájjal megkent felvásárlók fedezték fel, akik ládaszámra vásárolják meg a termést. 300 forintot adnak kilójáért, feltéve, hogy az egész láda kifogástalan minőségű. Mennyibe kerül a városi piacon a cseresznye? Ezt a minőséget 1000 forint fölött árulják a fővárosi piacokon.

Ilyen sokba kerülne a benzin, vagy ilyen sokat tesz zsebre az, aki a cseresznyével seftel? Ebben a háromszögben (termelő-felvásárló-fogyasztó) két felet nagyon megkárosítanak: azt, aki keservesen megdolgozik vele, és azt, aki finom, jó minőségű hazai gyümölcsöt szeretne vásárolni.

A román kereskedő jól jár.

A román kereskedő biztos jól jár.

Ezen gondolkodtam hazaúton, de ami kicsapta a biztosítékot, az az ebédhez felszolgált csemegeuborka volt.

Igen, Vietnám!

Igen, Vietnám!

Milyen kifacsarodott világban élünk!? Tényleg odáig jutottunk, hogy már Vietnámból kell hozni az uborkát Magyarországra, Európa valamikori éléskamrájába?????

A magyar termelőnek esélye sincs bejutni egy hipermarketbe, mert neki akkor van terménye, amikor annak eljön az ideje. A multit meg ez nem érdekli, ő egész évben folyamatosan ugyanazt a választékot tartja.

A magyar gazda portékája nem tud versenyezni az olcsó külföldi termékkel (ezek a zöldségnek és gyümölcsnek kinéző tárgyak se zöldségre és gyümölcsre emlékeztető ízzel, se olyan beltartalommal nem rendelkeznek, csak külsőleg néznek ki úgy, mintha…).

Mit lehetne tenni ebben a helyzetben? Össze kéne állniuk a vevőknek vagy a termelőknek és nagy szervező munkával megkeresni egymást, közvetlen kapcsolatot kialakítva egymással, megosztozva a kereskedő hasznán. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy Budapesten marokkói (?) cseresznye kapható, míg 200 km-re onnan megrohad a fán a sok gyümölcs.

A falunkban nyomát se találni a valamikor nyüzsgésnek. Jóformán csak az idősek szorgoskodnak a cseresznye és a meggy körül, ők is nyilván hagyománytiszteletből. A fiatalabb nemzedék már nem mindig veszkődik a gyümölccsel, sok parcella gazos, a fák kiöregszenek, a gyümölcs megrohad a fán, jobb esetben lakmároznak belőle a seregélyek és a rigók.

Csoda, ha nem szedik le a gyümölcsöt...?

Csoda, ha nem szedik le a gyümölcsöt…?

Sajnos nem sokat kell várni az első fejszecsapásra, az elkeseredett idősebb gazdák fenyegetőznek a fák kivágásával. És akkor megszűnik egy nagy hagyományokkal rendelkező kertkultúra…

Advertisements

4 thoughts on “2015.06.15. – Egy kertkultúra vége

  1. Felháborító, és nagyon szomorú is egyben!:-( Nem tudom megszokni a kínai babot, a fokhagymát sorolhatnám…és ez a finom cseresznye is..:-( Miért?????Tudom, sejtem az okát! FELHÁBORÍTÓ!!!

    • Sajnos nem elég odafigyelni arra, hogy honnan származó árut vesz az ember a boltban, a piacon. Sokszor ki se derül az eredet (marokkói paprika, kínai fokhagyma), sokszor meg egyszerűen nincs más kapható termék.
      Bár a tudatos vásárlói magatartás fontos, más intézkedésekre is szükség lenne.

  2. Az igazi Gazda nem éget búzát, nem önti ki a tejecskét az utcára; nem vágja ki a nagypapa által ültetett fát. Maximum felakasztja magát. De igazad van: a libák elrepültek már.
    Mégis azt mondom: Az élet él és élni akar! Az éhség nagy úr, előbb utóbb a fák ültetésének az ideje is eljön!
    Üdv!

    vastoll

    • Úgy legyen, ahogy mondod!
      (A fák kivágásában én a végső elkeseredettséget látom; amikor azt mondja a gazda: “hadd lám Uramisten, mire megyünk ketten!”)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s