2015.06.29. – Bizonyítványosztás

Lezárult a tanév az iskolába járó gyerekek és a magántanulók számára egyaránt; az iskolához kapcsolódó utolsó aktus a bizonyítványok átvétele.

Ez nálunk rendszerint elmarad; a lányunk bizonyítványát tavaly át se vettük, csak bementem az iskolába és megnéztem, hogy hányas lett. A fiunkét hazahoztuk tavaly, de az idén valószínűleg nem kérjük ki (csak megnézzük), úgyis tudjuk, hogy melyik tárgyból milyen jegyet kapott.

Új kép (196)

Ez nem azt jelenti, hogy minket nem érdekel a gyerekek tanulmánya, mert nagyon is érdekel, de nem tulajdonítunk akkora jelentőséget annak, hogy a hivatalos okmány a mi fiókunkban van-e, vagy az iskoláéban. Magáról a bizonyítványról meg azt tartjuk, hogy a gyerek tényleges tudása a lényeg, és nem az, hogy az adott iskola egyik tanára hányasra értékeli a gyerek teljesítményét.

Nem így gondolja a nagymama! Hetek óta nyaggat, hogy ne titkoljuk az eredményt és haladéktalanul adjuk oda a bizonyítványokat. Valamit sejthet, mert sajnos titkolózni is kellett már előtte: a lányunk félévkor kapott egy hármast. Nagyon bántotta a “rossz” jegy. Mi nem szidtuk le miatta, nem is szóltunk rá semmit, de mivel a gyerek maximalista, szívós munkával év végére ötösre tornázta fel a jegyét. Félévkor viszont hetekig bujkált a nagymamája elől, rettegett attól, hogy a mama valahogy megtudja a “szégyenfoltot”, és neki baja lesz belőle. No, akkor azért gondoltuk, hogy hogy valamit tenni kell, nem lehet, hogy a gyerekek gyomorfekélyt kapjanak a mama elvárásai miatt; már csak azért is véget kellett ennek vetni, mert bebizonyosodott, hogy nem a terror ösztönzi a gyereket a tanulásra, hanem a saját belső motivációja.

Új kép (97)

Szóval a mama felelőtlen szülőknek tart minket, amiért “annyira nem érdekel” minket a saját gyerekünk, hogy nem visszük haza az “értesítőt”.

No, tavaly mégiscsak volt nálunk egy bizonyítvány, azt oda is adtuk neki, legyen meg az öröme, mire rituális szemüveg-felvétel után gondterhelten végignézte a jegyeket (pedig nem volt szégyenkeznivalója a gyereknek, hiszen nagyon jó osztályzatokat adtak neki), és epésen megjegyezte, hogy “az a rajz miért csak hármas?” Valóban, hármast kapott a gyerek rajzból, de mi ezzel nem is foglalkoztunk, hiszen egy diszgráfiás gyereket értékeltek közepesre készségtárgyból…

Szóval a nagymama megszakértette a bizonyítványt, legorombította a gyereket a semmiért, aztán megnézte a tavalyi meg a tavalyelőtti jegyeket, sőt, elkérte a félévi értékeléseket is, visszamenőleg is – vajon mit gondolt, hogy utólag módosult benne valami…? Elkérte ugyan a félévit, de nem kapta meg, mert azt az ellenőrzőt úgy eltettük, hogy nem találtuk (azóta meglett) – még egy fekete pont a trehány szülőknek.

Elgondolkodtunk, hogy mennyire fontos az, hogy a gyerek milyen jegyet kap?

Bizonyos értelemben fontos, hiszen a társadalom az osztályzatok alapján ítéli meg (el…) a gyereket. A magántanuló fiunk esetében azért fontos, mert a család, a barátok, az ismerősök ebből mérik le az otthonoktató szülő munkáját – vagyis azt, hogy mennyire tudunk itthon felkészülni a vizsgákra. Sejtjük, hogy a család nem helyesli az otthonoktatást, de nekik a számok beszélnek: a gyerek legutolsó, iskolába járóként kapott bizonyítványához képest minden tárgyból javított több jegyet is; nyelvtanból kettes volt az iskolában, itthon meg ötös. Bármennyire is nem értenek egyet az OO-val, azért ezek ellen az eredmények ellen nehéz lenne bármilyen érvet felhozniuk. Az okoskodó-kötözködő  ismerősöket és ismeretleneket is így szoktam leszerelni (ha nincs kedvem a hosszas magyarázkodáshoz).

Új kép (96)

Fontos magának a gyereknek is, mert nagy örömmel szemléli a jól megírt tesztjeit, és úgy tud örülni annak, hogy tavaly 95 %-ot írt matekból, az idén meg 96-ot! Önmagát is ez alapján értelmezi, és biztos van ennél jobb értékelés is (pl. hogy mennyire tudja majd megállni a helyét az életben), egyelőre fontos neki a jó osztályzat.

Tetszik nem tetszik, de az az otthonoktatott gyerek, aki a jelenlegi rendszerben szeretne továbbtanulni, kénytelen e rendszer értékelése szerinti bizonyítványt szerezni magának. Ennek hiányában nem fogják felvenni egyetemre vagy főiskolára – tehát meg kell adni a császárnak, ami a császáré.

Nekünk, szülőknek már nem olyan fontos a jó bizonyítvány. Mi enélkül is tudjuk, hogy milyenek a gyerekeink, és ezt a tudásunkat nem fogja megmásítani mondjuk egy betegen megírt témazáró miatt leromlott év végi jegy.  Mi nem az ötösnek örülünk, hanem annak, hogy motiváltak, szorgalmasak és okosak a gyerekeink.

Reklámok

10 thoughts on “2015.06.29. – Bizonyítványosztás

  1. A nagymamanak semmi koze hozza, hogy hanyast kapott a gyerek. En megmondanam neki, hogy az o dolga, hogy szeresse es biztassa a gyereket, mert a jegy az csak egy ember szuk latokoru felmerese. Hu, de felhuzott ez. Szerintem ti sem tartoztok neki vagy barkinek magyarazattal.
    Egyebkent az en ket tanari diplomas anyam lehuzott engem 12 eve, hogy mit kepzelek, hogy otthon iskolazom a gyerekeket. Most mar egy szot sem tud szolni, mert o meg nem tanitott gimiben, azt meg en jobban tudom es a gyerekek ertelmesek, aranyosak es kepzeld meg irni olvasni is tudnak.

    • Vannak szelídebb nagymamák, és vannak vérmesebbek.
      Azért azt a jogát, hogy tudja, hányast kapott az unoka, azt nem vitatom el, ha ez neki olyan fontos, akkor tudja meg.
      Természetesen a durvább dolgaival (gyerekek terrorizálása) nem értünk egyet mi sem.

  2. Sajnos a továbbtanulásnál a “pontok” számítanak – azaz a jegyek!
    Én sem tartom jónak, amikor pl. kedden 9-10 ig véletlenül rajz óra van, megmondják mit rajzolj, aztán azt leosztályozzák és azt mondják, te ilyen rajzoló vagy… Vagy ha tornaórán nem meri a gyerek átugrani a szekrényt megbélyegzik, hogy ő bizony csak egy “hármas tornász”… Ez elszomorító, destruktív és nem arra nevel, amit a társadalom később elvár: “legyél innovatív és vállalkozó szellemű”.

    • Igen, számítanak a jegyek a továbbtanulás miatt. Aki nem akar felsőoktatási intézménybe menni, annak nem fontos a bizonyítvány; ismerek ilyen gyereket: kiválóan fúr-farag, és valószínűleg diploma nélkül is boldog és sikeres mesterember lesz belőle.

      Biztos van jobb értékelési mód az osztályzatnál, remélem, egyszer kitalálják és bevezetik!

  3. Az a baj, hogy csak azt jelentheti ki a szülő, hogy most! úgy gondolja a gyerek, hogy nem akar a felsőoktatásban tanulni és mesterember lesz. De ha 30 vagy 40 évesen akar? Ha nincs meg az alsó ponthatár sem, (2-es, 3-as érettségi) akkor sehova nem veszik fel jelen állás szerint., még fizetősre sem. Én sem erőltetném, hogy mindenki legyen diplomás, de eleve a lehetőségét is elutasítani, az a másik véglet. Tehát a szakma mellett az érettséginek is valamilyennek kell lennie. Egy gyenge négyesnek egy-két hármassal legalább. Akkor is, ha nem értünk egyet a jelen értékeléssel. Csak akkor nem számít a dolog, ha a gyerek képességei vitán felül nem teszik úgysem lehetővé a felsőokt. tanulmányokat. Ez esetben viszont valószínűleg az érettségit sem tudja letenni.

    • Nálam nyitott kapukat döngetsz: mi szeretnénk, ha a gyerekeink jól érettségiznének le, és a jelenlegi állás szerint egyetemre is szeretnének menni (amellett, hogy szakmát is tanulni akarnak).
      Nem tudom, hogy ilyen végletes-e a dolog az érettségivel kapcsolatban…
      Ha valaki most le se teszi az érettségit ám később rádöbben, hogy jó lenne, ha lenne ilyenje, akkor megteheti, hogy vizsgázzon (akár felnőtt fejjel)? Minden bizonnyal.
      Talán még az is lehetséges, hogy valaki újra érettségizzen, ha esetleg nagyon ramatyul sikerült a fiatalkori vizsgája.
      Persze ez függ majd a valamikor szabályoktól, de nem hinném, hogy ha valaki nagyon be akarna jutni a felsőoktatásba, és elszánt is (tanul), akkor ne sikerülne neki…

  4. Persze újra érettségizni, a középiskolát elvégezni mindig lehet, de 30-40 évesen azért nehezen kezd talán bele valaki 4+ 3-5 év tanulásba. Míg ha 3-4-5 évről van szó, az sokkal beláthatóbb. Arról nem is beszélve, hogy könnyebb felnőtt fejjel egy szakirányt választani, ami érdekel, és azt tanulni, mint “mindent”. Érettségizni a reál, a humán és a nyelvi tárgyból is kell. De egy viszonylag jó érettségi – a jobb érettségikhez már szinte mindenki megszerez egy nyelvvizsgát is a gyerekek közül – birtokában már csak belátható időt tanulni, azt, amihez kedvet érez az ember, sokkal könnyebb munka mellett. Nem rátok értettem, amit az előbb írtam, tudom, hogy okos és tanulni szerető gyerekeid vannak. Csak az általad említett példát gondoltam tovább. (Egyébként én előbb vállalkoznék arra, hogy szerezzek egy második diplomát, mint arra, hogy újra érettségizzem…)

    • Mi tavaly, én 37 évesen, a férjem 48 évesen érettségiztünk ismét, mert kellett egy emelt szintű a főiskolához. Ha már van érettségid, nem kell mindenből újra vizsgáznod, csak abból, amiből javítani, vagy szintet emelni szeretnél. (Mellékesen kb. 1 hét tanulással az egyikünk 75, másikunk 99%-ra vizsgázott, szóval abszolút nem lehetetlen kategória.)
      Én azon leszek, hogy az én gyerekem érettségizzen le. Ahogy sikerül, úgy (ADHD-s, diszgráfiás, ez van). Ha jó lesz, menjen egyetemre, ha meg nem, hát legfeljebb később 1-1 tárgyból javít, ha akar. Ha most vért izzad, és mindannyian gyomorgörcsben töltünk éveket a jegyei miatt, biztos hogy nem lesz sikeresebb, meg boldogabb, mint így, hogy úgymond “nem foglalkozunk” a jegyeivel.
      A kicsiknél (3 és 4 évesek) még nem tudom, mire lesznek képesek, de fontos, hogy az elvárásaink hozzájuk és ne a szomszédhoz, meg az iskolához igazodjanak. 🙂

  5. Erzsikem, ugy szeretlek, mikor a szivembol szolsz, ahogyan most is!
    Szerencsesek a gyerekeitek, hogy a ti csaladotokban jottek a vilagra…terjeszteni kellene ezt a “vilagnezetet” az ISKOLABAN :):):):) stilszeruen…
    Most jutok hozza, hogy piheneskeppen olvasgassam irasaidat, le vagyok rendesen maradva…a nyaralni-vagyok nem kegyelmeznek, hala az Egnek…de mindig feldob, ha olvashatok toled barmit!
    Szooval, cucc minden amit es amirol irsz, nekem is kedvem szottyan olykor velemenyezni eletunk “dolgait”, de ehhez is, mint sok mashoz, keves a kitartasom es a “spiritus” sem elegendo….bar lehet, hogy csak batorsag kellene hozza.
    Mindenesetre joparszor megnevettettel-megrikattal mar , KOSZONET erte!!!
    KEllemes vakaciot mindotoknek! Puszik es olelesek : Nelli (Margittarol 🙂 )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s