2015.07.05. – A viselet becsülete

Elgondolkodtam azon, hogy napjainkra szinte teljesen eltűnt a hagyományos viselet Magyarországról, jobb esetben hagyományőrző rendezvényeken, falunapokon, egyházi ünnepeken kerül elő.

Pedig nálunk szerencsésebb országokban nemcsak ünnepeken megszokott dolog népviseletébe öltözni, hanem akár hétköznapokon is.

Erre mutatok néhány példát:

k

Bankfiók Koreában, ahol a hölgyek hagyományos öltözetben dolgoznak

Szaudi férfi a tőzsdén

Szaudi férfi a munkahelyén

Tisztviselők Münchenben

Tisztviselők Münchenben

Sid Miller texasi üzletember

Sid Miller texasi üzletember

Edmund Stoiber bajor miniszterelnök

Edmund Stoiber bajor miniszterelnök

A zuluk királya beszédet mond

Zuluföld királya

Sean Connery skót színészt lovaggá üti az angol királynő

Sean Connery skót színészt lovaggá üti az angol királynő

A svéd királyi család hölgyei is népviseletben fényképezkedtek

A svéd királyi család hölgyei népviseletben

Julija Timosenkó  - ha nem is az öltözetével, de a hajával hagyományt képvisel

Julija Timosenkó – ha nem is az öltözetével, de a hajával hagyományt képvisel

A szaudi koronaherceg a japán miniszterelnököt fogadja

A szaudi koronaherceg a japán miniszterelnököt fogadja

A fentiekhez hasonló képet nem tudnánk készíteni Magyarországon.

El tudnátok képzelni, hogy egy magyar színész népviseletben jelenjen meg egy hivatalos ünnepségen vagy díjátadón (mint Sean Connery)?

Láttátok már hazánk első emberét (nemcsak a jelenlegit, hanem bármelyiket 1945 óta) nemzeti viseletben (pl. atillában), mikor külföldi kormányfőt fogadott? Esetleg hivatalos fotó készült-e már róla hagyományos ruházatban (mondjuk bocskaiban)?

Magyar üzletemberek vajon bemennek-e az irodájukba sarkanytús csizmában és pörge kalapban? A texasi olajvállalkozó bezzeg cowboy csizmában és kalapban jár dolgozni!

Mit szólnának mondjuk az önkormányzat ügyfélszolgálatában, vagy egy bankfiókban, ha a  tisztviselők népviseletben jelennének meg reggel 8-kor…? Minden bizonnyal meglepődnének, pedig a világ más részein megszokott látvány a hivatalnok hagyományos viseletben.

Lehet, hogy a fentebb bemutatott országokban sem minden nap hordják a népviseletüket, de valószínűleg a legtöbb osztrák szekrényében azért ott lapul a dirndli vagy a tiroli nadrág, és várja, hogy ünnepnapokon felöltsék. Magyarországon hány ember tudna (és akarna) népviseletbe öltözni…?

A következő képeken a gyerekeim láthatók általam készített ruhadarabokban; többnyire az utcára is kimennek így öltözve:

gyerekek magyar népviseletben

szundi

zsinóros mellény

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy itthon hétköznapokon nem látni hagyományápoló embereket. Fel-feltűnik egy zsinóros mellény, nemezsapka, magyaros ruha az utca emberén. De ritkán (legalábbis nem olyan sűrűn, mint a bézbólsapka), és valamiért a társadalom egy szubkultúra tagjainak, csodabogaraknak tartja azokat, akik viseletet hordanak, pedig a hagyomány az mindenkié kéne, hogy legyen!

S hogy biztató legyen a bejegyzés végkicsengése, gyűjtöttem képeket azokról a már említett ünnepi alkalmakról, mikor az emberek a népviseletet veszik magukra. Falunapokon, szüreti mulatságokon, aratóversenyeken, hagyományőrző rendezvényeken, folklórfesztiválon, főzőversenyen és egyházi ünnepen készültek a képek, gyönyörködjetek bennük (külön ki kell emelnem a nyíregyházi Cantemus kórust, akik a karnaggyal, Szabó Dénessel együtt mindig viseletben lépnek fel)! (De azért ha valaki hagyományos ruhában jár az irodájába dolgozni, küldjön már nekem magáról képet…!).

z0101 z0102 z0103
z0201 z0202 z0203
z0301 z0302 z0303
z0401 z0402 z0403
z0501 z0502 z0503
Reklámok

8 thoughts on “2015.07.05. – A viselet becsülete

  1. Pedig milyen jó lenne!!! Az átlag emberhez képest elég sok viseletem van a kelengyés ládámban, talán sűrűbben kellene hordani, nem csak rendezvényre. Mondjuk a mellényeket pont ezért csináltam, mert azok akár nadrággal is felvehetőek. Egyszer tervben volt, hogy összeházasodunk és az volt az elképzelés, hogy a meghívottak azzal a feltétellel jöhettek volna, ha viseletben vannak. Amikor az én családi körömben ezt felvetettem akkor Édesanyám kivételével elég furcsán nézett rám mindenki, még a nagymamám is.. ez elég szomorú.

    • Igen, tudom is rólad, hogy Te azok táborát erősítik, akik fel tudnak és fel is akarnak öltözni viseletbe.
      Örvendetes, ha valaki ünnepi alkalomra hagyományos ruhát ölt magára (én pl. ragaszkodtam hozzá, hogy a gyerekek mind népviseletben legyenek megkeresztelve – mint az egyik képen látszik is), de ezt a bejegyzést épp az a gondolat indította, hogy miért csak ünnepekre tartogatjuk a szép ruhákat? Hétköznap miért nem vesszük fel? Pedig a mindennapjainkban is helye lenne!!

    • Nekunk kozepkori eskuvonk volt es mind a 80 embernek fel kellett oltozniuk kozepkori viseletbe. Csak egy ember mondott nemet a vegen. Viseld batran azt ami jol esik, az elet rovid masoknak megfelelni.

  2. Szerintem a magyar népviseletek nagyon sokfélék. Én most ugyan vidéken élek – mert ott olcsóbb az ingatlan – de Budapestről származom, már a nagyszüleim is ott éltek, sőt legtöbb déd- és ükszülőm is. Szóval, nem érezném magaménak a népviseletet, mert nem érezném azt, hogy őseim hagyományát őrzöm. Az őseim – ameddig tudom – nem jártak ilyenben ott pesten régen sem. A kalocsaihoz meg, ami gyönyörű ugyan, mi közöm van? Megcsodálom. De ez az ő hagyományuk, nem az enyém. Míg egy skót a szoknyában úgy érezheti joggal, hogy tovább viszi a hagyományt, bármely részén született is Skóciának. A bajorok népviselete is sokkal egységesebb.Egyébként a gyerekeidnek nagyon jól áll a viselet.

    • Ahonnan én származom, ott sincs kifejezetten helyi népviselet; de én nem is szűkítem le egy adott helyre a hagyomány szeretetét.
      És nem is azt tartom fontosnak, hogy mindenki a szülőfaluja / városa ruháját öltse magára, hanem azt, hogy magáénak érezze a nemzeti hagyományt, úgy ahogy van, akár sokszínűen is (ettől szerintem még becsesebb). Mert valahol mégiscsak a mienk a kalocsai, a somogyi vagy a moldvai hagyomány is, még akkor is, ha soha nem is jártunk Kalocsán, Somogyban vagy Moldvában.

      Amikor fiatalabb voltam, és nemzetközi kórusversenyekre mentünk, kinevettük a karvezetőnket, aki mindig más népviseleti darabban lépett színpadra. Hatalmas kollekciója volt mindenféle magyaros ruhákból. Aztán lassacskán leesett a tantusz, hogy ez miért is volt olyan fontos, mai eszemmel már megértem!

      Természetesen nem erőszakolom a viseletben járást; aki nem érzi magáénak, vagy nem szereti, annak nem kell hordania.

  3. A férjem erdélyi. Nálunk – bár szegénység volt, hisz 9-en voltak testvérek – de mindenkinek volt székely ruhája, és hordták is. Viszont az előző hozzászólóval is egyetértek, mert amikor én is utánanéztem, milyen hagyományt követhetnék, akkor kiderült, hogy a szülőhelyemnek nem is igen van hagyománya… a jelenlegi lakóhelyemről nem is beszélve. Így aztán két szék között a pad alól lesem irigykedve a szép nagy szoknyákat. 🙂 (Mellesleg én személy szerint az öltözködést huszadrangú dolognak érzem… DE megvettem a lenvásznat… nem merek belefogni. Segítesz pár jó szóval?)

    • Nálam nem okozott gondot, hogy az egész kultúrát, globálisan a sajátomnak tekintsem, így nem sokat töröm a fejem, hogy melyik tájegységet valljam a magaménak, mert az egészet magaménak vallom.
      De el kell gondolkodnom, hogy ketten is másról számoltok be…

      Írok magánban a szoknyavarrással kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s