Egy híres magántanuló

Nagy tisztelői vagyunk Gerald Durrell munkásságának; most is épp egyik könyvét olvasom fel esténként a gyerekeknek.

Új kép (116) kl

Kevesen tudják (bár már itt, a blogban is említettem), hogy a kis Gerry nem járt iskolába – legalábbis a korfui évei alatt. 1935-ben költözött a család a festői görög szigetre (Gerald ekkor 10 éves volt), és a következő 4 évet paradicsomi állapotban, gondtalan boldogságban töltötte. Ekkor bontakozott ki egész életét meghatározó állatszeretete is.

Új kép Új kép (1)

A család villát bérelt a tengerparton, ahol háborítatlanul, munka nélkül éltek (elhunyt édesapjuk után kapott életjáradékból). Míg Gerald testvérei sokszor unatkoztak a semmittevésben, ő mindig hasznosan tudta tölteni az idejét. Keresztül kasul bebarangolta a szigetet, számtalan egynapos expedíciót szervezett a különböző élőhelyekre. Hamar a környékbeliek kedvence lett a szőke kisfiú, aki kutyái társaságában járja a vidéket és él-hal az állatokért (helyi barátai gyakran lepték meg egy-egy érdekes, szép példánnyal). Szamara hátára pakolt felszereléssel, (vagy éppen a bátyja által készített bumfordi csónakba szállva), hideg élelemmel megrakodva barangolt árkon-bokron keresztül, közben számtalan megfigyelést és feljegyzést készített. Felfedező útjairól ritkán tért meg üres kézzel, és a begyűjtött állatok előbb-utóbb megtöltötték a villát is.

Új kép (123) Új kép (4)

A család nem mindig örült e rajongásnak (főleg akkor nem, mikor bátyja véletlenül a skorpiókkal teli gyufásdobozból akart rágyújtani…), mégse gördítettek akadályt e furcsa életmód elé, így a kis Gerry megtehette, hogy minden energiáját a helyi állat- és növényvilág felfedezésére és jobb megismerésére fordította. Igaz, történtek erőtlen kísérletek ez egyre elvadultabb külsejű Gerald civilizálására, azaz feltűntek körülötte házitanítók, illetve magántanárhoz is járatták, de a korfui évek alatt mégiscsak a természettől tanulta a legtöbbet.

Különös szerepet töltött be Durrell életében a kiváló természettudós, dr. Theodore Stephanides, akit a jó sors vezérelt az érdeklődő gyermek útjába. Legjobb barátja és mentora lett ő Gerrynek és az egész családnak.

Dr. Theodore Stephanides

Theo, aki barátjává fogadta a 10 éves fiút

Az idill sajnos véget ért a háború kitörésével; haza kellett térniük. (Gerald ezután egy kisállat-kereskedésben és a whipsnade-i állatkertben dolgozott.)

Vizsgáljuk meg a korfui éveket oktatáspolitikai szemmel!

A nagycsaládban élő 10 éves gyermek (testvérei jóval idősebbek nála) kiszakad addig megszokott környezetéből, és idegen nyelvi közegbe kerül. Közösségbe nem jár, kortárs kapcsolata egyenlő a nullával (egyik könyvében se említi, hogy gyerekekkel beszélt, játszott volna… sőt, saját magán kívül nincs is más gyerek szereplője a regényeknek). A családtagokon (és szakácsnőjükön) kívül alig érintkezik más emberekkel, csupán a környéken lakó – jobbára idős – kecskepásztorokkal, parasztokkal, vándorokkal.

Új kép (5) Új kép (3)

Kivételek ez alól az alkalmankénti magánórái, és a mentorával együtt töltött délutánok, illetve a néha náluk vendégeskedő, sokszor deviáns, nemzetközi társaságok tagjai. A szocializáció finoman szólva is nem megoldott, a gyermek elszigetelten él; szakember szemével ezt a kisfiút sürgősen közösségbe kellett volna járatni!

Mégis, milyen jó, hogy a család nem avatkozott bele Gerry különc életvitelébe, és nem próbálta meg őt a “normális” kerékvágásba terelni! A látszat ellenére rengeteget tanult a korfui évek alatt; mely tudásnak későbbi élete során nagy hasznát vette. (Csak érdekesség, hogy ő tanult meg leghamarabb görögül – a parasztoktól és halászoktól.)

Soha nem volt problémája a beilleszkedéssel és a kapcsolatteremtéssel felnőtt évei során! Bejárta a világ számos pontját (főként az őserdőket), és mindig meg tudta kedveltetni magát a helyi törzsekkel. Megtalálta a hangot a legkülönfélébb emberekkel, a viskók lakóitól kezdve az előkelő társaságok tagjaiig.

Új kép (118) Új kép (122)

Gerald Durrell jobbára konvenciók nélkül nőtt fel, tudtommal nem kapott formális oktatást sem (egyetemet se végzett). Saját érdeklődése és mélyről feltörő tudásvágya motiválta, gondolkodásmódját senki és semmi nem szorította keretek közé.  Talán ennek is köszönhető az a forradalmian új elképzelés, amelyet megvalósított az állattartás és természetvédelem terén, ami ugyan nagy megrökönyödést és ellenállást váltott ki a szakmából- de mára bebizonyosodott, hogy neki volt igaza!

Gerald Durrell a belső motivációjának, a szorgalmának, elhivatottságának, és a neki juttatott szabadságnak köszönhetően a modern kor egyik legmeghatározóbb természettudósa lett.

Advertisements

2 thoughts on “Egy híres magántanuló

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s