Hogyan nem lettünk nyulasgazdák…?

A szüleim határozták el, hogy nyúltenyésztésbe fognak, ezért örömmel fogadták el ajándékba a sógor megunt nyulait.

Apukám eszkábált nekik ólakat, betették a jószágokat az új helyre – innentől gazdáknak nevezhették magukat.

Az állomány engedett a természet szavának és elkezdtek szaporodni, apukámnak további ketreceket kellett ácsolnia. A hirtelen felszaporodott tenyészet ellátása új kihívások elé állította aput: el kellett kezdenie kaszálni. Anyukám meg a szomszédokat járta és fás karalábét, elöregedett salátát, kelbimbót kérincsélt tőlük. A nyulak meg csak szaporodtak és ettek – mindkettő jól ment nekik. Az állományt ugyan megtizedelte néha a mixomatózis (mikor a kis orruk bevarasodik), de így is maradtak elegen, úgyhogy vasárnaponként új elfoglaltságba kezdtek szüleim: elkezdték levágdosni a nyulakat. A fagyasztóban idővel már nem volt több hely, ki kellett enni a bent lévő dolgokat. Ekkor hetekig nyúlpörköltet ettek zöldbabfőzelékkel.

Új kép (64)

Mikor legközelebb hazamentünk hozzájuk, a következő ételek vártak minket:

tyúkhúsleves – nekem, mert én szeretem

kakaspörkölt – mert a kakas meghamisodott, és megtámadta anyukámat, erre apukám már fente is a kést és a kakas 5 perc múlva nem élt

nyúlpecsenye – a fentebb említett túltermelés miatt

vörösboros vaddisznópörkölt – mert a szomszédunk hajtónak ment vadászok mellé, és kapott egy kis kóstolót, amiből szüleimnek is juttatott (más vélekedés szerint egyszerűen elütötte a vadat munkából hazafele jövet, csak nem merte bejelenteni)

Na, ekkor kíváncsian kérdeztem meg anyukámat, hogy miféle állat lapul még a hűtőjében, ő meg titokzatosan somolygott, hogy van még egy, amiből a holnapi ebéd lesz (ha esetleg a mai készlet elfogyna). Reméltem, hogy legalább emlősről van szó (másik ismerősünk éticsigákat szokott gyűjteni, hátha szünetelt az átvétel a legutóbbi eső után…). De anya megnyugtatott, hogy sertéskaraj van a hűtőjében, amiből Stefánia szeletet készít, mert az meg a kisfiam kedvence.

Új kép (93)

Visszatérve a nyulakhoz , idővel annyi lett, hogy apukám elhatározta: megálljt parancsol a szaporulatnak és külön szedi a bakokat, akik láthatóan nagy szexuális étvággyal voltak megáldva. Szakértően elkezdte megvizsgálni az állományt, hogy tudja alkalmazni a nemi diszkriminációt. A nyulak nem örültek a fogdosásnak, többüknek sikerült apukám alkarjáról lerúgni a bőrt. Szegény úgy nézett ki, mint aki… mint aki nyulakat vizsgált.

Szüleim azt gondolták, hogy egy időre megállították a szaporulatot. Úgy is lett, a populáció egyedszáma nem nőtt, ők meg végre fellélegezhettek, hogy nem kell hétvégenként annyi nyuszit levágniuk. Akkorra már a fagyasztó is betelt, és elkezdtek osztogatni. Mindenki, aki hozzájárult a nyulak etetéséhez (vagyis a szomszédok, akik adtak salátát, brokkolit vagy málnavesszőt) kapott fagyasztott nyulat. Kapott az orvos is, aki kijár hozzájuk az injekciót beadni, és adtak a postásnak is, meg az állatorvosnak, aki be szokta oltani Bundást – vagyis szinte mindenkinek.

Új kép (62)

Az intézkedések következtében kezdték átlátni, hogy mennyi nyuluk van, és mivel már olyan kevesen voltak, nevet is adtak nekik. Volt például a Foltos, egy szép nagy anya. Apukám addig nézegette, tapogatta, hogy elhatározta, őt is levágja, mivel olyan nagyon kövér. El is készültek az újabb vágáshoz, de épp akkor állított be a sógor a feleségével, és úgy elment a beszélgetéssel az idő, hogy már besötétedett. Sebaj, majd holnap levágjuk Foltost – egyeztek meg.

Új kép (61)

Reggel kimentek a ketrechez az eszközökkel, és látták, hogy a Foltos… lefialt.

Anyukámnak rögtön felment a vérnyomása meg a cukra; nem mondhatni nagyon érzelgős embernek, de a gondolat, hogy majdnem levágták a hasas anyát… még őt is elrémisztette.

A nyúlvágás tehát aznap elmaradt, nem maradhatott el viszont a számonkérés apukámon:

  • Hogy a febébe foganhatott meg Foltos, ha rég elválasztottad a bakoktól? Biztos összetévesztetted a nyulakat és csak később cserélted ki az anyák közé keveredett bakot titokban!

Apukám állította, hogy ő aztán nem, neki olyan röntgenszeme van, hogy a sok szőr közt is meglátja a… a herezacskót!!!!

A nagylányom közbevetette segítőkészen, hogy a botanika ismer néhány fajt (például a csikófark nevű növényt), ahol a megtermékenyítés szélbeporzással történik, esetleg vízinövényeknél maga a víz segít a termős növénynek… de a szüleim ebben egyet értettek; kizárt dolog, hogy Foltos a szél segítségével fogant volna meg, és mivel eső se esett, akkora legalábbis nem, ami felért volna a nyúlketrecig, a víz általi megtermékenyítést is kizárhatjuk.

Anyukám egy törvényszéki orvos lelkiismeretességével folytatta a nyomozást, de nem tudott rájönni a megfejtésre.

Aztán közösen megegyeztek abban, hogy már nem nekik való az állattenyésztés, és nem vallották be ugyan, de én tudom, hogy sajnálták is levagdosni azt a sok nyuszit.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s