Egy kevéssé híres, de zseniális otthonoktatott

A II. világháborút nemcsak katonák vívták, hanem tudósok is: atomfizikusok (atombomba), matematikusok (kódfejtés), akik megbízóik sikeréért dolgoztak.

Egy ilyen, de kevésbé ismert szakembergárda volt az Applied Mathematics Panel nevű bizottság, amelynek tagjai matematikusok voltak, akik a hadvezetés statisztikai jellegű problémáinak megoldásában segédkeztek.

A légierő például sokallotta a német légvédelem által lelőtt és megrongált bombázók számát.  Szerették volna csökkenteni a veszteségeket; a tudósokat a bázisra visszatérő repülőgépeken lévő találatok elemzésére kérték fel. Talán meglepő, hogy matematikust bíztak meg egy ilyen probléma megoldásával, de higgyétek el, volt benne ráció.

A vizsgálat azt mutatta, hogy leggyakrabban a szárnyak, a törzs középső része, és a faroklövész állása sérült meg a gépeken. A hadvezetés azt gondolta, hogy ezeket a részeket páncéllal erősíti meg, mivel itt van a gép a legnagyobb veszélynek kitéve. Ekkor azonban a közreműködő tudós azt javasolta, hogy még véletlenül se ide tegyék a páncélt, hanem oda, ahol egy találat sincs!

Azzal érvelt, hogy ezek a sérülések súlyosak, de nem végzetesek, hiszen ilyen állapotban is vissza tudtak velük repülni a pilóták a bázisra. A kritikus pontok minden bizonnyal ott vannak, ahol ezek a bombázók sértetlenek. Statisztikailag ugyanis feltételezhető, hogy a gép felületét egyenletesen, mindenhol érik találatok. A visszatérő gépeken azonban épp ezeken a részeken nem volt lövésnyom, azt kell tehát gondolni, hogy azok a bombázók, amiket azokon a bizonyos pontokon találtak el, azonnal lezuhantak, így nem tudták részét képezni a vizsgálatnak. (Ezt a jelenséget a tudomány túlélési torzításnak, survivorship bias-nak hívja.)

El se hinné az ember, hogy ilyen súlyos sérüléssel is le tud szállni a repülőgép

El se hinné az ember, hogy ilyen súlyos sérüléssel is le lehet szállni

A tudóst, aki kifogásolta a hadvezetés hibás gondolatmenetét, Abraham Wald-nak hívták, és Wald Ábrahám néven született Kolozsvárott, 1902-ben.

Vallásos zsidó család lévén szülei nem engedték, hogy szombatonként iskolába járjon (akkor hétvégén is volt tanítás), ezért be se íratták az elemibe, édesanyja tanította otthon, és magántanulóként végezte tanulmányait. A kolozsvári egyetem volt az első oktatási intézmény, ahová betette a lábát; ott matematikát hallgatott, melyből Bécsben doktorált. Munkássága során elévülhetetlen érdemeket szerzett a döntéselmélet és az ökonometria fejlődésében, a statisztikában pedig lefektette a szekvenciális analízis alapjait.

Furcsa fintora a sorsnak, hogy Wald Ábrahám, aki ilyen érdemeket szerzett a repülőgépek megmentésében, épp egy repülőgép-szerencsétlenségben halt meg, 48 évesen.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s