Kisfiam egyik kedvenc könyve a Gőgös Gúnár Gedeon, kedves meséje pedig A kesztyű, ami arról szól, hogy 5 állatka beköltözik egy erdőben elhagyott kesztyűbe.
Az állatok nemcsak beköltöznek, hanem otthonról dolgozgatnak is; ahogy a képen is látszik: a pocok cipőt talpal, a cinke ruhát varr, a béka órát javít, a szarvasbogár bútort gyalul, az öreg, rövidlátó hangya pedig zoknit köt.
Ezek a mesterségek napjainkra már eltűntek, vagy legalábbis nagyon visszaszorultak. Lámpással kell keresni a susztert (esetleg a kulcsmásolóban megtalpalják a cipőt, de sokan inkább kidobják, hiszen úgyis tönkrement addigra a többi része is – amilyen hitvány lábbeliket lehet néha kapni). Női szabó is alig van már, és egyre kevesebb nő varr otthon (kedves, öreg varrógépszerelő-mesterem elmondása szerint). Órások még csak vannak, de egyikük sanyarúan mesélte nekem, hogy ritkán lát mostanában óraszerkezetet; a mestersége jórészt arra korlátozódik, hogy elemet cserél a digitális órákban. Asztalosmester se sok szaladgál az utcán; és kevesen készítenek otthon bútort. Talán a kötögetés a leggyakoribb elfoglaltság, amivel a mai gyerekek még találkozhatnak.
Ugyanígy ritkán láthatóak ma már a képen szereplő tárgyak, de jó, hogy benne vannak a könyvben, legalább meg lehet mutatni a gyerekeknek ezeket a ritkaságokat: petróleumlámpa, próbababa, ébresztőóra, gyalupad és gyalu, valamint kötőtű.
No, ezért átalakítottam és modernizáltam a mesét a gyerekek nagy derültségére, ami nálam a következőképpen hangzik:
a pocok műkörmöt épített,
a cinke food designer stúdiót rendezett be, valamint egy lakáséttermet üzemeltetett,
a béka informatikus lett,
a szarvasbogár megmaradt a lakberendezésnél, és 3D enteriőrtervező lett,
az öreg hangya pedig a kézműves tevékenységéről egy videoblogot indított.
A mese befejezésén is alakítottam:
- az egyik hatóság megbüntette őket a természetvédelmi területen való illegális életvitelszerű tartózkodásért és engedély nélküli tűzgyújtásért (mert hogy tüzeltek a sparhelten).
- A másik szerv azért bírságolt, mert a különböző kereskedelmi tevékenységek után nem fizettek adót és egyéb járulékokat.
- A közegészségügyi szolgálat illetéket rótt ki, mert a konyhában rágcsálót és rovart találtak.
- Az öreg hangya nyugdíj mellett folytatott kereső tevékenységet, ezért a társadalombiztosítás vette elő,
- de megsértették az egyenlő bánásmódhoz való jogot is, mert a fogyatékkal élő (látássérült) hangyának csak a legkisebb helység jutott.
Azóta mindig két változatban kell mondanom a mesét, a kicsinek az eredeti módon, a nagyoknak meg alternatívan.
almameter 
Hát ez nagyon szellemes bejegyzés lett, jót nevettem! Pláne a büntető szerveken.
Örülök, ha örömöd telt benne.
Nekem is nagyon tetszett, jót nevettem rajta! Kösz 🙂
Alakítottam már át mesét máskor is (a Kati öltözködik), de még fogok is. Megtisztelsz, ha nevettél rajta.
Nagyon ötletesnek tartom, amit kitaláltál! Biztosan értő humorral fogadták a gyerekek! Azért a régi mesét is szívesen fogadják a gyerekek, még ha kihalóban lévő mesterségek nevei szerepelnek benne! A mai kicsik közül sem minden kisgyermek érti pl. a műkörmöst, csak az akinek anyukája készíttet ilyent! A régi mesék arra is hivatottak, hogy őrizzék a szókincsünket, hagyományainak. Úgyhogy nem baj, ha az eredeti verziót hallják a gyerekek! Az újat én is szívesen kipróbálnám, kíváncsi lennék a fogadtatásra! További jó meseírást! Szép vasárnapot : Éva
Kedves Éva!
Köszönöm a hozzászólást.
Természetesen nálunk is az eredeti mese mesélődött el először, csak aztán jött a modernizált változat. Értették a gyerekek a sajátos humort, főleg a nagyobbak. Megnyugtatlak, a gyerekeim szókincse miatt nem kell aggódnod.
Nem, nekem sincs műkörmöm, mégis tudják a gyerekeim, hogy mi az, ahogy azt is tudják, hogy mi az óceánjáró, pedig még nem, utaztak ilyenen (de nem is láttak még élőben).