Otthonoktató hétköznapjaink (nyár)

Mivel még mindig meg szoktam kapni ismerős vagy ismeretlen szakértőktől, hogy az otthonoktatott gyerekek elszigetelődnek a társadalomtól, és nincsenek barátaik, folytatom hétköznapjaink bemutatását, nyár elejétől mostanáig, vagyis október végéig. Ugyan ez az az időszak, mikor az iskolások is jórészt otthon vannak, de mégiscsak ide kívánkozik, hogy hogyan végezzük mi a “gyerekelszigetelést”. 

Külön bejegyzéseket szenteltem a cseresznye, a dió, a csipkebogyó és a homoktövis leszedésének. Aztán októberben meglátogattuk barátnőm idős édesanyját, aki meghívott minket magához szüretre; a néni nagy izgalommal várt minket, és nagy esemény volt neki a látogatásunk. Isten éltesse még sokáig!

IMG_1722
IMG_0970

Több olyan rendezvényen is voltunk, ahol jurtát építhettünk. A leglelkesebb legkisebbünk volt.

IMG_1288

A lányom körül már fiatalemberek is feltünedeznek. Egyikük egész nap körülötte sompolygott.

IMG_1936 075
121 IMG_1601
Edzések egész évben vannak. Láthatjátok, hogy kisfiam nagy fába vágta a fejszéjét

A nyár folyamán meglátogatott minket két erdélyi fiatalember (barátaink gyerekei), akik biciklivel jöttek idáig a Székelyföldről. Épp akkor értek ide, mikor voltak azok a borzasztó nagy melegek, és pihegve panaszkodtak, hogy nem székelynek való ez a hőség. A Királyhágón simán átbicikliztek, de a kánikula majdnem kifogott rajtuk. Sok érdekeset meséltek a kalandjaikról, például azt, hogy miután egy helybéli bácsi megmutatta nekik a gázlót, a Tiszán a saját lábukon keltek át, a bicikliket a vállukra véve, olyan alacsony volt a vízállás. (A fénykép csak illusztráció, nem tudtam közös képet csinálni)

fff

Edzőtáborban is voltak a nagyok egy szép birtokon. Pár napot én is töltöttem itt, mert a résztvevő gyerekek kétségbeesve felhívták a ráérő anyáikat, és könyörögtek, hogy aki tud, menjen ki főzni, mivel az edzők jobban értenek az edzéshez, mint a főzéshez. Én egy nagy tepsi fonott kaláccsal és meggyes piskótával felrakodva érkeztem hozzájuk, és kezdtem meg a rám kirótt főzős napokat. A tábor lezárásaként (és mivel a nyári napforduló is épp akkor volt), hatalmas máglyát gyújtottunk, ami fölött – bizonyára – öngyilkos denevérek köröztek egész éjszaka. Nagyon hangulatos volt a tűz körül énekelni, táncolni, beszélgetni.

IMG_17593 IMG_17642
IMG_1948 IMG_1897

Aztán felejthetetlen napokat töltöttünk a Balatonon szeptember első hetében. Különleges volt ez az őszi nyaralás, már csak azért is, mert nagylányunk is magántanuló lett:

IMG_0327 Új kép (366)
IMG_0302 okos 090

A nagyok több táborban is voltak: közösen a Kiskunságban környezetet védtek (fényképet nem csináltak, hiába kötöttem a lelkükre), a fiam a barátaival volt a Börzsönyben tíz napot, a lányom pedig biológiai kurzuson volt a nemzeti parkban:

Új kép (697) IMG_0173

A kicsinek játszás bárhol, ahol csak megfordulunk. Családi nap, majális, juniális, augusztus 20-i rendezvények, fesztiválok, egyéb összejövetelek (szegény gyerek, hamarosan kinövi a körhinta kosarát):

IMG_0111

Legkedvesebb tevékenységünk a kirándulás és természetjárás maradt. Barátokkal, szűk családi körben, vagy nagyobb közösségben.

IMG_089 IMG_1499
okos 170 IMG_1500

…és én is szocializálódtam. A férjemmel egy szabadtéri program utáni örömtáncon vettünk részt:

Advertisements

5 thoughts on “Otthonoktató hétköznapjaink (nyár)

  1. Erzsikem, sajnalom szegeny gyermekeid, elmenyektol mentes, szomoru, maganyos nyaruk volt, mert a szuleik elszigetelik oket 😊

    Bar Minden gyerneknek ez jutna, mert jarna!!! 😊

  2. Megmondom őszintén, én még akkor is ezt képzeltem a az otthontanulók sorsáról, amikor belevágtam. (Főleg mellettem, mert én egy otthonülő típus vagyok… alapvetően. Ezért húztam az időt még vagy egy évig). Szentül hittem, hogy egy kicsit ezzel elszeparálom őket, de akkor az előny-hátrányt mérlegelve ez tűnt a jobbik verziónak. Aztán elkezdtük, mindenki itthon volt, és azt látom, se vége se hossza a jövés-menésnek. Valahogy mintha az egész helyzet (még az én alaptulajdonságom is!!!) idomult volna a szükségletekhez. Mintha valami láthatatlan kéz segítené, hogy a döntésemből a legjobbat hozza ki. Mintha hirtelen nekem is igényem lenne a kalandra (eddig sose volt, mert a nyugis mindennapokat szerettem). Talán azért, mert szeretem nézni, ahogy örülnek… nem tudom 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s