Zsarnok tárgyaink

A modern embernek rengeteg holmija van. Ruhák, könyvek, használati eszközök, bútorok, csecsebecsék, játékok, cédék… – hasznos és haszontalan tárgyak tömkelege.

Azt hiszem, az emberiség még soha nem vette magát körül ennyi tárggyal, mint most.

Már-már elmondható, hogy nem is a tárgyak az emberéi, hanem az ember tartozik a tárgyakhoz.

Sokszor elgondolkodom, hogy mit vinnék magammal, ha hirtelen el kéne hagyni a lakásunkat, és csak kevés hely lenne a képzeletbeli bőröndben. Bár tömör vas, és nehéz, valószínűleg vinném a varrógépemet (mert az nagyon hasznos, bárhol is áll), meg a kézimalmomat és a szövőállványt is (ezekkel már nemcsak egy bőrönd, hanem egy kisteherautó platója is teli lenne). Vinnék meleg ruhát (mert fázós vagyok), magammal vinném azt a kis réklit, amit ereklyeként őrzök, mert abban hoztuk haza az összes gyereket a kórházból (persze nem egyszerre). Ott lenne a zsebemben a furulyám is. Ja, és vinném az Egri csillagok-at, a többi kedvencemet meg az emlékezetemben tárolnám. S hogy mi maradna itt…? Rengeteg holmi, amik nagy részéről később bizonyára kiderülne, hogy nem is volt rájuk akkora szükség.

Egy idős brit tudós mesélte, hogy gyerekkorában az apja kiadta nevelésre egy sivatagi nomád törzshöz, azért, hogy “embert faragjanak belőle”. Tőlük tanulta meg, hogy egyetlen fontos tárgy van az életben: egy vízzel teli kulacs; minden más fölösleges teher.

A családunkban mindenki gyűjtögető. Rengeteg holmink van, én például még a régi munkahelyem telefonkönyvét is megtartottam – teli a kedves kollégák neveivel, de megvannak az egyetemi, főiskolai jegyzeteim (biztos jók lesznek még valamire), a különböző kórusokban használt kottáim,  gyerekkori szalvétagyűjteményem, és sok fényképet tárolunk (ezeket digitalizálni kéne, akkor elférnének egy pendrájvon), a gyerekek is gyűjtenek mindenféle kacatot (majd alkotnak belőlük valamit), no és a férjem is nagy felhalmozó.

Én voltam az, aki kimondta: ennek véget kell vetni!

Elhatároztam, hogy meg kell szabadulni az idők során felhalmozott tárgyaktól, amik már-már kiszorítanak minket a lakásból.

Új kép (142)

A tönkrement, nem használt ruhadarabokat szétvágom, és megszövöm rongyszőnyegnek. Elajándékozom azokat a ruhákat, amiket még egyszer sem viseltünk, vagy csak egyszer-kétszer. A kinőtt, de jó minőségű gyerekholmikat egy ismerős családnak adtam (és a gyerekbékatalp meg búvárszemüveg-kollekciónkat). Az olyan könyvek, amiket biztos hogy nem fogunk (még egyszer) elolvasni – mennek a közösségi könyvespolcra. A szelektív gyűjtőben végzik a különböző fecnik, jegyzetlapok, gyerekek firkái (a jól sikerült, kedves rajzokat kitesszük a falra), és a régóta gyűjtögetett újságok (majd egyszer újraolvassuk őket – soha nem fogjuk őket elolvasni).

Külön kihívás a férjemet rávenni arra, hogy ő is kacatirtást végezzen, emiatt nem egyszer volt is már összezördülésünk; és amiatt is, hogy újabb és újabb felesleges tárgyakat vásárol.

De amikor sikerül kitakarítanunk egy sarkot, az olyan nagy öröm tud lenni, még a levegő is szabadabban jár ott!

Új kép (15) Új kép (18)

A régi embernek nem volt ennyi holmija! Valamelyik múzeumban láttam egy rekonstruált csőszkunyhót. A falatnyi viskóban volt egy dikó, rajta derékalj, a polcon egy darab szappan, néhány edény, evőeszközök, tűzszerszám, dohányzacskó, pipa, borotva, a falba vert szögön pár ruha is lógott – ennyi volt a személyes holmija. A valamikori csősznek ennyi tárgy elég volt ahhoz, hogy a létét fenntartsa. Persze a csősz mindig a legszegényebbek közül került ki, nyilván igénytelen volt és nyomorult.

De látható egy másik múzeumban egy tanító lakása is. Nem meglepő, hogy az értelmiségi embernek több holmija volt, mint a csősznek, de közel se annyi, mint egy mai embernek! A tanítói lakás az iskola épületében kapott helyet egy szobában, amiben a bútorokon kívül (ágy, asztal, székek, szekrény, bölcső), a szekrény tetején volt pár bőrönd és egy mosakodóállvány tükörrel (ezek a csősznél hiányoztak). A tanítónak voltak könyvei, írószerszámai, kávéskészlete is, és valószínűleg több és jobb ruhája is volt a szekrényben. De még ezek is elfértek a lovaskocsin, amivel ide költöztették az előző szállásáról.

Nehéz ellenállni a tárgyfelhalmozásnak. Hihetetlen nagy árubőség van napjainkban.

Reklámmal nem csak azt érik el, hogy olyan tárgyakat vegyünk meg, amikre nincs szükségünk, hanem olyan tárgyak iránti szükségünket is képesek felkelteni a marketingszakemberek, amiknek létezéséről eddig nem is tudtunk(tehát igényünk sem lehetett rájuk).

carlinholmi

Advertisements

11 thoughts on “Zsarnok tárgyaink

  1. Teljesen egyetértek..
    Én nemrég csináltam “szelektáló nagytakarítást”. egy csomó dolgot eladtam, sok gyerekruhát elajándékoztam, vagy elcseréltem háziszappanra, egy kupac még eladásra vár és volt lomtalanítás is.
    És lám.. a garázsba eddig nem lehetett belépni..most szép rend van, és hatalmas, tágas hely… Gyerekjátékok is kerültek, ill. vagy 200 db “sosemfogomelolvasni” vagy “egyszerolvastam-deelégisvolt” könyv..És igen a gyerekszoba polcáról is kikerült vagy 30 db könyv, ami nekem még kedves volt, de a gyerekeimnek már unalmas..Sok-sok felhalmozott keresztszemes, gobelin és egyéb hobbikellék, amiről azt gondoltam majd egyszer… Aztán rájöttem, hiába és feleslegesen tartogatom..nem fogom kivarrni, felhasználni őket..De más örül nekik, nekem meg jól jön a pénz.. És a könyvespolc szellősebb, a szobák rendezettebbek, a garázs tiszta, rendes, levegős…

    • Patrícia, de örülök, hogy jelentkeztél! Jól vagytok?

      Mint írtam, én is elajándékozok, kidobok, felkínálok, vagy cserélek. Jó tudni, ha a számomra már felesleges holmi másnál jó helyre talált.

      • Köszönöm, jól vagyunk. 🙂
        Olvastalak, csak nem nagyon írtam.

        Igen, jó érzés, hogy ami nekünk lom, vagy felesleges, annak más hasznát veszi. 🙂

  2. Hehe, a férj nálunk is akadály 🙂 Miközben sose használt mosogatógéptől, hordozóágytól, konyhai mixerektől, nyomtatóktól szabadulok meg és üdvrivalgásba török ki minden nagyobb tárgy búcsújakor, addig a férjem egyik nap véletlen autóval ment dolgozni, majd hazaállított egy rácsosággyal (nekünk van kettő, ennek ellenére az adott korú gyerek a ágyunkban alszik), etetőszékkel (szintén van kettő) és egy biciliküléssel (abból csak egy van, de egy gyerekhez szerintem nem is kell több), mert hogy felajánlották neki. Nem vagyok egy veszekedős típus, de ölni tudtam volna 😀 Dühömben az etetőszéket szépen szétcsavaroztam, és a fa részeit azonnal betüzeltem. Mire ezzel megvoltam, valamelyest lehiggadtam.

    • Ezeket a csatákat én is meg szoktam vívni. De akkora öröm, mikor a férj aknamunkája ellenére, mégis sikerül kitakarítani egy sarkot!!

  3. En ma evek ota sirok emiatt. Megfulladok a sok cucctol. Akkora az erdeklodesi korunk es ennyi ember egy kis hazban! Most mar tenyleg nem veszek tobb fonalat vagy anyagot, igyekszem ellenallni a konyveknek. A ferjem mar alig meri megemliteni, hogy kene megegy fafarago szerszam vagy egy masik fajta furesz.

    • Éva, én is így vagyok! A hobbimmal nagyban hozzájárulok a káoszhoz: szőni való fonalak, rövidáruval teli dobozok és varrásra váró anyagok mindenütt. 🙂

  4. Edes Draga Erzsokam! MEgkesve bar, de annal nagyobb Szeretettel kivanok minden szepet es jot, egeszseget, boldogsagot neked nevednapja alkalmaval!!! Aldjon meg a Joatya teged es egesz csaladod! Millio olelessel es puszival : regi baratned – Nelli 🍀☀🌺🍀

  5. Nnna, nálunk is pontosan ez zajlik, egyszerűen besokalltam attól, hogy azért fáradok ki a takarításnál, mert ki kell pakolnom egy szobát, ha rendesen felszeretném porszívózni és/vagy mosni, semminek nincs helye, nem tudom, hogy mihez kapjak. Már a sok megkezdett kézimunka is nyomasztott, így elkezdtem lomtalanítani, ajándékozni, eladni, a kézimunkákat meg befejezni. És máris jobban érzem magam! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s