Otthonoktató “tanóra”

Többen kérdezték, hogy hogyan is néz ki nálunk egy tanóra. Ugyan most is a tanóra szót használom, de természetesen a tevékenységünknek nincs köze az iskolai értelemben vett órához; az okosodás laza, kötetlen; heverészünk a szőnyegen és beszélgetünk, nevetgélünk, miközben vaskos információkat fogadunk be.

Elkezdem hát bemutatni a tanulásunkat, elsőként egy olyan alkalmat, mikor a tudnivaló nem kapcsolódik szorosan a tankönyvhöz, tehát ebből nem kell levizsgázni egyhamar, de az információk hasznosak, fontosak, műveltséghez szorosan hozzátartózók.

A lányom egy versenyre készülődve a tömöttcsontúságról (pyknodysostosis) olvasott; a könyv megemlítette, hogy a francia festőművész, Henri de Toulouse-Lautrec is ebben szenvedett.

Hopp, jó alkalom egy újabb rendhagyó tanóra megtartására!

Utánanéztünk a betegségnek, amely genetikai eredetű, és szót ejtettünk a recesszív és a domináns öröklődésről (meg kell mondanom, hogy itt inkább a gyerek tanított engem… hiába hallgattam valaha genetikát… már sokat felejtettem). Megbeszéltük, hogy miért káros a közeli rokonok közti gyermekvállalás (T.L. szülei első unokatestvérek voltak!)

Új kép (137) Új kép (20)
A művész törpenövésű volt és közeli képén az arcának deformitása is jól látható (álla is csökevényes volt, amit szakállviseléssel palástolt

Elolvastuk a művész élettörténetét, szó esett a korabeli társadalmi viszonyokról: arisztokrata szülei nem nézték jó szemmel a Párizs művésznegyedében és mulatóiban, bordélyaiban, bohémek, aranyifjak és örömlányok társaságában eltöltött éveket. Megnéztük a festményeit (sajnos nem élőben, hanem csak képről), és olvastunk a századfordulós Párizsról. Ezzel kapcsolatban szót ejtettünk a poszt-impresszionizmusról, mint művészeti irányzatról, a pezsgő montmartre-i művészéletről és… mivel a festő gyakori vendég volt a kuplerájokban, nem lehetett kikerülni a bordélyházak témáját sem (már csak azért sem, mert ő maga is szifiliszben hunyt el, melyet nyilván valamelyik prostituálttól kapott el). Ilyen témákról szó esik nálunk, nem vagyunk ebben szemérmesek.

Új kép (18) Új kép (21)

Zenét meg mi mást hallgathattunk volna, mint a Kán-kánt, Offenbach-tól…?

Új kép (148)

Este még filmet is néztünk; a Gigi című, 1958-ban készült szép kiállítású, nagyszabású amerikai film a múlt század fordulóján játszódik, egy kiégett, de az igaz szerelmet kereső aranyifjú és egy fiatal lány története. Hogy tetézzük az otthonoktatást, elmondom, hogy eredeti nyelven néztük, angol felirattal, és örömmel mondhatom, hogy sok mindent megértettünk belőle!

Új kép (2)

Új kép

Új kép (4)

Úgy érzem, jól sikerült megidéznünk a kort, a hangulatot; emellett volt egy kis genetika, történelem, művészettörténet, és zenehallgatás és idegen nyelv tanulás is.

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s