Úgy szeretem nézegetni ebben a borús időben a nyári képeket, ezért összeszedtem néhányat ide a blogba is, amiket főleg természetjárás közben készítettünk. Állatok fotóit válogattam ki. Az otthonoktatásra most különösebben nem akarok kitérni, de meg kell jegyeznem, hogy egy természetbúvár okos gyerekkel öröm a kirándulás, hiszen egész úton érdekesebbnél érdekesebb történetekkel és tudnivalókkal traktál minket! És nemcsak a testvérei számára, hanem nekünk, szülőknek is sok tanulást tartogatnak az ilyen alkalmak!
Először is az ízeltlábúakat mutatom meg:
 |
 |
|---|---|
| Lepke zuzmós ágon és egy darázspók (a zuzmó a fával asztalközösséget alkot: a zuzmónak előnyös, mert fényhez jut, és kevés a rivális, a fának meg semleges, hisz a zuzmó nem élősködő). A zuzmót epifitonnak (fán élőnek) is nevezzük. | |
 |
 |
| Orrszarvúbogár (a hímnek szarva, a nősténynek orrbúbja van) és kalló cserebogár (ez már nem élt sajnos) | |
 |
 |
| Ganajtúró bogár – a hasi képen jól látszik, hová ízesülnek a lábai | |
 |
 |
| Szarvasbogár nőstény (neki nincs nagy állkapcsa) és egy nünüke. A nünüke veszély esetén bűzös váladékot bocsát ki, annyira tehát nem is nünü, hisz megvan a magához való esze, mint minden állatnak. | |
 |
 |
| Imádkozó sáska. A másik képen egy kis szöcske bújt el. Jól megfigyelhető a mimézis, vagyis az a jelenség, mikor egy állat alkalmazkodik a környezetéhez (most a színével). A sáska azért álcázza magát, hogy ő ehessen, a szöcske azért, hogy őt ne egyék. A sáska a mellső végtagjával nagyot képes harapni, óvatosan a megfogással! | |
 |
 |
| Rózsabogár és boglárkalepke. A fémes csillogású rózsabogárnak fizikai színe van, ami azt jelenti, hogy nem csak pigmentek adják a színét, hanem a kitinváz felületének speciális fénytörése is. A kémiai színt festékanyagok határozzák meg. | |
 |
 |
| Fürkészdarázs egy méreggel megbénított pókot cipel a költőkamrájába. A ragadozó fürkész rá fog petézni a pókra, és a kikelő lárvák a pókból fognak táplálkozni. A pók kínhalála lassú: élve falják föl a lárvák. Rejtély, hogy az elkábított pók hogyan tud olyan sokáig életben maradni! A másik képen egy hiányos végtagú szöcske. | |
Madarat azt kevesebbet tudtunk jó minőségben fényképezni (valahogy soha nem akartak megállni):
 |
 |
|---|---|
| A cinkéket egész évben etettük az ablakunkban, és meghálálták a törődést: engedték magukat lefényképezni. A másik képen egy gém, amit az ártéren figyeltünk meg. Fenséges látvány a csoportosan elhúzó vízimadarak képe! | |
 |
 |
| Ennek a harkálynak a géppuska-szerű hangjára figyeltünk fel, majd nagy sokára őt is megláttuk. Kár, hogy nem engedte magát közelebbről fényképezni! A harkály fája alatt bokáig ért az általa lefeszegetett fakéreg – ez mindig harkályi tevékenységre utal. A korhadt fába is valószínűleg madarak vájtak lyukakat. | |
 |
 |
| Ezek a madarak már megszokták és elviselik az ember jelenlétét: hattyúk a Balatonon és szomjas galambok egy vasútállomáson. A hattyú egyszer már kipusztult hazánkból, de a 70-es években visszatelepült. Elegáns és szép madár, de nem árt vele vigyázni, mert agresszív is: erős csőrével komoly sérüléseket okozhat! | |
A puhatestűeket ez a két példány képviselte:
 |
 |
|---|---|
| Egy elhagyott csigaház és egy kagyló (igaz, vele a múzeumban találkoztunk) | |
Hüllők:
 |
 |
|---|---|
| Vízisikló és mocsári teknős. A teknős, ami egy mesterséges tavacskában lakik, sérült volt: hiányzott az egyik hátsó lába; valami ragadozó leharapta. A jobb hátsó lába se ép: ki van belőle harapva egy darab! Emiatt az úszása is csámpás volt. Ez a példány nőstény, a párja nem engedte megfogni magát. | |
 |
 |
|---|---|
| Két gyíkocska. A morcos példány egész fiatal. A kifejlett gyík valószínűleg fürge gyík; óvatosan kell fogni, mert agresszív: harap és karmol. | |
 |
 |
| Még egy fiatal gyík, aztán meg egy kígyó. Nagy örömmel kaptam elő a fényképezőt, hogy végre ilyet is sikerült lencsevégre kapnom, aztán láttam meg, hogy csak egy kidobott gumipók. | |
Kétéltűek:
 |
 |
|---|---|
| Varangyok és ebihalak. A varangyok – mi tagadás – éppen párzottak, mikor a társaság egy tagja kivette őket a vízből (nekünk ebbe nem volt beleszólásunk). A békabölcső egy pocsolya volt. | |
 |
|
| Sárgahasú unka hasa. A sárga-fekete színösszeállítás általános riasztó az állatvilágban (pl. szalamandra, méh, darázs). Ez az unka is figyelmeztet arra, hogy mérgező. Megfogni éppen meg lehet, de utána alapos kézmosás szükséges! A kis varangy egy merítőháló mélyén várja a szabadulást. | |
Emlősökkel sajnos nem találkoztunk a vadonban, de hogy az osztály mégis képviselve legyen, ide teszem a csúcs-értelmiséget:
 |
 |
|---|---|
| Szüleim okos pulija, Buksi, és Cirmi, a zseniális vadász, akivel állandóan veszekszik anyukám, mert a dédelgetett rozsdafarkúakat és fecskéket zsákmányának tekinti. A lányom meg anyámmal pöröl, hogy ne haragudjon a macskára, amiért enged a ragadozó ösztöneinek. Cirminek egyáltalán nem kéne a megélhetésért vadászni, hisz szüleim jól tartják, szenvedélyből öl. A múltkor hm… egy erdei egeret kapott el. | |
Most, hogy válogattam a képeket, sajnáltam is, hogy egy csomó állatot ki kellett hagynom helyhiány miatt.
És azokat is sajnálom, amiket nem tudtam lefényképezni: például a kb. másfél méteres siklót, ami elegánsan csalinkázott át előttünk az erdei úton, vagy egy kis barlang tetején lelógó, egyszerre lélegző szőr (és bőr)kupacként szundikáló denevércsaládot. Sajnálom a szebbnél szebb énekes- és vízimadarakat is, érthető okokból őket se tudtam lencsevégre kapni (túl messzi voltak és túl rövid ideig mutatták meg magukat).
Sajnos (vagy inkább szerencsére) nagy emlőst nem láttunk, csak a a nyomait: a vaddisznó dagonyázóhelyét és patanyomát a sárban.
A lefényképezett állatokat nem bolygattuk, de ha meg is vannak fogva, a fotózás után természetesen eleresztettük őket, és a fogdosás is a lehető legkíméletesebb volt.
Elnézve a képeket, igaza lehetett annak az ökológusnak, aki azt mondta, hogy más európai országokhoz képest Magyarország irigylésre méltóan jól áll a természeti értékeket illetően!
És azon is elmélázok, hogy milyen gyönyörű és csodálatos ez a teremtett világ, ami körbevesz minket!
