A talján és a katalán (Otthonoktató “tanóra” IV.)

Felemelő kulturális élménynek szentelek most egy bejegyzést, hátha más is örömét leli majd a bemutatott műben.

Az egész úgy kezdődött, hogy a vasárnapi ebéd után, “nemtanulás” (hiszen ez nem “tanulás”, hanem “csak” egy érdekes “olvasmány”) címén elővettem a Nagy zeneszerzők élete c. könyvet és találomra Claudio Monteverdinél nyitottam ki. Elolvastam és megbeszéltük az életét. Monteverdi a kor szokásai szerint már fiatal szerzőként igyekezett bejutni valamelyik főúri vagy főpapi udvar zenekarába. Akkoriban ugyanis a tehetős udvarokban saját zenekar működött zeneszerzővel, zene- és énekkarral, valamint tánckarral (ha színház is volt). A ma is ismert középkori komponisták mind alkalmazottak voltak valahol; Mozart volt az első művész, aki függetlenként, mindenféle udvari szolgálat nélkül próbált boldogulni – tudjuk sajnos, hogy milyen eredménnyel…

Claudio Monteverdi

Claudio Monteverdi

(A mi Esterházy Miklós hercegünk alkalmazottja maga Haydn volt. Kering egy anekdota a nagy mecénásról: annyira pártolta a nép művelődését, hogy jobbágyainak elengedett egy napi robotot, ha meghallgattak egy udvari előadást. Nekem ugyan nem kellett volna könyörögnie, hogy élőben Haydn-t hallgassam, ki se tudott volna kergetni a koncertterméből.)

Szóval Monteverdi a mantovai Gonzaga herceg szolgálatába lépett, ahol szeretett ugyan alkotni, és a szerelem is rátalált (egyik énekesnőjét vette feleségül), de hiányolta az anyagi és az erkölcsi elismerést. Sok huzavona után elhagyta a mantovai udvart, és Velencében a Szent Márk székesegyház zenemestere lett. Itt végre  nagyságához méltóan megbecsülték; jól keresett és a közönség is tenyerén hordozta. Akkoriban Velence a világ egyik legpezsgőbb kulturális életű városa volt, gazdag volt és hatalmasnak számított a 110.000 lakosával.  Erre a lakosságszámra 16 színház jutott, melyekben 358 művet adtak elő.

Monteverdit tartják az opera atyjának,  és az Orfeo-t az első operának. Kíváncsiságból rákerestünk a videomegosztó oldalon erre a műre, és milyen jó, hogy rákerestünk! Páratlan előadás felvételét találtuk meg!

A katalán zeneszerző, karmester és viola di gamba játékos, Jordi Savall által vezényelt, Barcelonában színpadra állított előadás nem mindennapi élmény volt!

Új kép (11)

Az Orfeo mestermű, az előadás élvezetét növeli a korhű színpadra állítás. Savall zenekara korabeli hangszereken szólaltatta meg Monteverdi zenéjét. Mondják, hogy modern hangszereken nem szól úgy a régi zene, és az énekese technikája is más volt, mint manapság. Nos, Jordi Savall ebben is próbált korhű lenni, hisz nemrég elhunyt felesége, aki képzett régizene- énekesnő volt, alakította az egyik múzsa szerepét.

Ez a délutánunk tehát ismét “tanulás” nélkül telt el, hisz “csak” felolvastam, beszélgettünk, és zenét hallgattunk, de most összeszedem, hogy mi mindennel lettünk okosabbak aznap:

Történelem:

  • ismét szó esett a reneszánszról (és már a barokkról is)
  • beszéltünk a korabeli viszonyokról (a művészek alkalmazotti léte, a fejedelmi, érseki, püspöki és uralkodói udvarok pezsgő kulturális élete)
  • Velencéről külön szót ejtettünk (dózsék, a világkereskedelemben betöltött szerepe, hajózás). A térképen meg is néztük Velencét és a Földközi-tenger más országait, városait.
Jordi Savall zenekara

Jordi Savall zenekara

Zene:

  • megtanultuk a favola di musica kifejezést, amit a szerző használt erre a művére (ma már operának nevezzük)
  • átbeszéltük, hogy mi az opera (és miben különbözik tőle az operett)
  • próbáltuk kisilabizálni a korabeli hangszerek neveit, és Jordi Savall kapcsán megnéztük (hallgattuk), hogy mi is az a viola da gamba
  • megállapítottuk az énekesekről, hogy melyikük milyen hangfekvésben énekel (egyik férfi altot énekelt)
  • megtanultuk, hogy mi a mise, a madrigál és a motetta

Kultúra:

  • Mivel a mű Orfeuszról szól, felelevenítettük a mitológiai történetet
  • Monteverdi szülőhelye Cremona; ezzel kapcsolatban a híres hangszerkészítőkről és műhelyeikről beszéltünk
  • Több szereplő kezében líra van, és szó esett az ókori költészetről is
A gödöllői Grassalkovich kastélyban is van egy barokk színház

Szeretném hangsúlyozni, hogy a tanulásnak ez a fajtája nem az otthonoktatók kiváltsága: ha van ideje a szülőnek, bárki leülhet (és valószínűleg le is ül) a gyermekével foglalkozni – csupán annyi az eltérés a többi családhoz képest, hogy mi ezt főképp hétköznap délelőttönként tesszük.

Advertisements

2 thoughts on “A talján és a katalán (Otthonoktató “tanóra” IV.)

  1. Csodálatos! Ilyen komplex ismeretnyújtásra lenne szükségük a “közoktatott” nebulóknak is. Sajnos keveseknek adatik meg. Rengeteget tanultam tőled, köszönöm, hogy közkinccsé tetted, hogyan zajlik nálatok egy nemtanulós vasárnap délután. (Y)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s