Elavult hulladékkezelés (?)

Vidéken nőttem fel, kertes házban; a kertünk nem volt túl nagy, de  azért sok minden megtermett benne.

Kis családunk nagyrészt önellátó volt, de most nem is erre akarok kitérni, hanem arra, hogy mit kezdtünk a keletkező szeméttel egy olyan korban, mikor nem voltak modern hulladékkezelési elvek és szelektív szemétgyűjtők, és még a közeli város szemeteskocsija se jött ki hozzánk oda a végekre.

Új kép (85)

Először is el kell mondanom, hogy akkor egy hatfős család tagja voltam, most öten vagyunk (természetesen a tagok cserélődtek időközben), de most jóval több szemetet termelünk, mint régen.

Nekünk a mai világban egy csomó olyan hulladékunk keletkezik, amiknek létezéséről gyerekkoromban nem is tudtunk:

    • akkoriban nem voltak műanyag palackok, hisz majdnem minden folyadék üvegben volt (ezt jól mutatja a köznyelvi “műanyag üveg” elnevezés, amit egy ideig a PET palackokra használtak)
      Új kép (55)
    • nem volt ennyi műanyag zacskó se. Voltak ugyan a nagy áruházláncoknak reklámszatyraik, de azok elég tartósak voltak (nagymamám szekrényében még most is rejlenek ilyen muzeális ritkaságok), és nagy becsben is tartottuk őket. A zsömléket, kifliket sem nejlon, hanem papírzacskóban hoztuk haza.
    • régen nem voltak előre csomagolt, vákuumba zárt felvágottak és sajtok, mindent papírban adtak a boltban, amit aztán el lehetett tüzelni
    • nem volt papírpelenka! A gyerekek textilpelenkába voltak csomagolva, amit ugyan áztatni meg fehéríteni kellett, de nem maradt a babák után szemét. A mostani gyerekek már rég nem élnek, mikor a pisis pelenkájuk még mindig nem fog lebomlani! (Az eldobható pelenkák ráadásul kitolták a szobatisztaság kezdetét: a papírcsomagolásban még pisisen se kellemtelen ücsörögni, nem úgy, mint a textilpelenkában volt!)
      Új kép (1)
    • italos fémdobozt akkoriban ritkán láttunk. Ha valaki mégis szert tett egy dobozos sörre (nyilván külföldről), a dobozt a világért ki nem dobta volna; sokan gyűjtötték ezeket a dobozokat a szekrény tetején piramisba rendezve. Nyilván státuszszimbólumként működött az ilyen kollekció, és azt üzente a büszke tulajdonos: én olyan jómódú vagyok, hogy megengedhetem magamnak a drága és ritka csemegét
    • nem volt ennyi elektromos hulladék! Manapság belefulladunk a tönkrement fülhallgatók, mobiltelefonok, akkumulátorok, töltők, CD-lejátszók, nyomtatók, számítógépek, megnézhetetlen videokazetták stb… hegyeibe!
      Új kép (3)

Aztán voltak a hulladéknak olyan részei, ami nem számított szemétnek, hanem újrahasznosítottuk, ellenben most az ilyenek is a kukában kötnek ki:

    • a tatám mindent elégetett, ami éghető volt
    • az üvegek visszaválthatóak voltak! Nemcsak a kólásüveg (aminek legnagyobb kiszerelése akkor még csak 1 literes volt, legfeljebb másfél), hanem a befőttek, üdítők, szörpök, sörök és borok üvegei is! Én gyerekkoromban komoly bevételre tettem szert az üvegvisszaváltásból: a család nagyvonalúan azt a pénzt mindig a zsebemben hagyta, hogy annál szorgalmasabban takarítsam el az üvegeket otthonról.
      Új kép (11)
    • egyik ismerősünk a tejeszacskókat kimosta, csíkokra hasogatta és lábtörlőket font belőlük
    • a feleslegessé vált ruhákat legtöbbször nem dobtuk ki, hanem elajándékoztuk – ez azért manapság is így van. A ruhát, ami már használhatatlan volt, azt gyűjtöttük egy távoli unokatestvérünknek, aki rongyszőnyegeket készített belőlük (ezt a hajlamot valahogy örökölhettem: én is  rongyszőnyegeket csinálok a szakadt és lyukas pólókból, egyéb ruhákból).
      IMG_1505 IMG_1517
      Ezeket a szőnyegeket mind kidobásra ítélt pólókból szőttem!
      • mivel nekünk voltak állataink, a konyhában keletkező minden szerves hulladékot a jószágokkal etettünk meg. Kenyeret soha nem dobtunk ki a szemétbe, és a városi rokonok is a kamrájukban lévő papírdobozban gyűjtötték a mi állataink számára a kenyérhéjat(!) hogy még az se kerüljön a hulladékba!
        Új kép (87)

Gyerekkoromban havonta keletkezett egy kis zacskónyi olyan hulladékunk, amivel nem tudtunk mit kezdeni (pl. konzervdoboz, vagy dezodoros flakon, amit tatám nem mert eltüzelni a hajtógáz miatt); azzal elbicikliztem a városi konténerhez, és bedobtam.

Bele se merek gondolni, hogy ma mennyi szemetet termelünk egy hét alatt…

 

 

 

Reklámok

One thought on “Elavult hulladékkezelés (?)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s