Elavult hulladékkezelés (?)

Vidéken nőttem fel, kertes házban; a kertünk nem volt túl nagy, de  azért sok minden megtermett benne.

Kis családunk nagyrészt önellátó volt, de most nem is erre akarok kitérni, hanem arra, hogy mit kezdtünk a keletkező szeméttel egy olyan korban, mikor nem voltak modern hulladékkezelési elvek és szelektív szemétgyűjtők, és még a közeli város szemeteskocsija se jött ki hozzánk oda a végekre.

Új kép (85)

Először is el kell mondanom, hogy akkor egy hatfős család tagja voltam, most öten vagyunk (természetesen a tagok cserélődtek időközben), de most jóval több szemetet termelünk, mint régen.

Nekünk a mai világban egy csomó olyan hulladékunk keletkezik, amiknek létezéséről gyerekkoromban nem is tudtunk:

    • akkoriban nem voltak műanyag palackok, hisz majdnem minden folyadék üvegben volt (ezt jól mutatja a köznyelvi “műanyag üveg” elnevezés, amit egy ideig a PET palackokra használtak)
      Új kép (55)
    • nem volt ennyi műanyag zacskó se. Voltak ugyan a nagy áruházláncoknak reklámszatyraik, de azok elég tartósak voltak (nagymamám szekrényében még most is rejlenek ilyen muzeális ritkaságok), és nagy becsben is tartottuk őket. A zsömléket, kifliket sem nejlon, hanem papírzacskóban hoztuk haza.
    • régen nem voltak előre csomagolt, vákuumba zárt felvágottak és sajtok, mindent papírban adtak a boltban, amit aztán el lehetett tüzelni
    • nem volt papírpelenka! A gyerekek textilpelenkába voltak csomagolva, amit ugyan áztatni meg fehéríteni kellett, de nem maradt a babák után szemét. A mostani gyerekek már rég nem élnek, mikor a pisis pelenkájuk még mindig nem fog lebomlani! (Az eldobható pelenkák ráadásul kitolták a szobatisztaság kezdetét: a papírcsomagolásban még pisisen se kellemtelen ücsörögni, nem úgy, mint a textilpelenkában volt!)
      Új kép (1)
    • italos fémdobozt akkoriban ritkán láttunk. Ha valaki mégis szert tett egy dobozos sörre (nyilván külföldről), a dobozt a világért ki nem dobta volna; sokan gyűjtötték ezeket a dobozokat a szekrény tetején piramisba rendezve. Nyilván státuszszimbólumként működött az ilyen kollekció, és azt üzente a büszke tulajdonos: én olyan jómódú vagyok, hogy megengedhetem magamnak a drága és ritka csemegét
    • nem volt ennyi elektromos hulladék! Manapság belefulladunk a tönkrement fülhallgatók, mobiltelefonok, akkumulátorok, töltők, CD-lejátszók, nyomtatók, számítógépek, megnézhetetlen videokazetták stb… hegyeibe!
      Új kép (3)

Aztán voltak a hulladéknak olyan részei, ami nem számított szemétnek, hanem újrahasznosítottuk, ellenben most az ilyenek is a kukában kötnek ki:

    • a tatám mindent elégetett, ami éghető volt
    • az üvegek visszaválthatóak voltak! Nemcsak a kólásüveg (aminek legnagyobb kiszerelése akkor még csak 1 literes volt, legfeljebb másfél), hanem a befőttek, üdítők, szörpök, sörök és borok üvegei is! Én gyerekkoromban komoly bevételre tettem szert az üvegvisszaváltásból: a család nagyvonalúan azt a pénzt mindig a zsebemben hagyta, hogy annál szorgalmasabban takarítsam el az üvegeket otthonról.
      Új kép (11)
    • egyik ismerősünk a tejeszacskókat kimosta, csíkokra hasogatta és lábtörlőket font belőlük
    • a feleslegessé vált ruhákat legtöbbször nem dobtuk ki, hanem elajándékoztuk – ez azért manapság is így van. A ruhát, ami már használhatatlan volt, azt gyűjtöttük egy távoli unokatestvérünknek, aki rongyszőnyegeket készített belőlük (ezt a hajlamot valahogy örökölhettem: én is  rongyszőnyegeket csinálok a szakadt és lyukas pólókból, egyéb ruhákból).
      IMG_1505 IMG_1517
      Ezeket a szőnyegeket mind kidobásra ítélt pólókból szőttem!
      • mivel nekünk voltak állataink, a konyhában keletkező minden szerves hulladékot a jószágokkal etettünk meg. Kenyeret soha nem dobtunk ki a szemétbe, és a városi rokonok is a kamrájukban lévő papírdobozban gyűjtötték a mi állataink számára a kenyérhéjat(!) hogy még az se kerüljön a hulladékba!
        Új kép (87)

Gyerekkoromban havonta keletkezett egy kis zacskónyi olyan hulladékunk, amivel nem tudtunk mit kezdeni (pl. konzervdoboz, vagy dezodoros flakon, amit tatám nem mert eltüzelni a hajtógáz miatt); azzal elbicikliztem a városi konténerhez, és bedobtam.

Bele se merek gondolni, hogy ma mennyi szemetet termelünk egy hét alatt…

 

 

 

One thought on “Elavult hulladékkezelés (?)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s