Én és a kreativitás

Arról szeretnék írni, hogy hogyan is lettem én “alkotó” ember (már ha annak nevezhetem magam).

A mi családunkban nem volt az otthoni ügyeskedésnek, barkácsolásnak nagy hagyománya; volt ugyan anyukámnak egy háztartási varrógépe, de a függönyök és nadrágszárak felhajtásán kívül alig volt más munkája a gépnek.

Én mindig szerettem ügyködni, de az első gyerekemig nem sok maradandót alkottam.

Aztán mikor megszültem a lányomat, hirtelen lett szabad időm. Ez így persze nem igaz, hiszen egy csecsemővel nem unatkozik az ember, de valahogy mégis jutott az alkotásra is. Először csak partedlit készítettem a babának, meg rácsvédőt a babaágyba, de azokat is olyan büszkeséggel néztem, mintha a Napkirály díszruháját varrtam volna meg.

szoves 007 A kész kabát

Ezután nadrágok, pólók, fregolikabátkák, kötényruhák követeztek. Felfedeztem egy boltot, ahol szép anyagokat árultak maradékárban (a babának kis darab anyag is elég volt), ezekből már elég pofás, egyedi holmikat gyártottam. Mikor egyszer találkoztam a volt munkahelyemen egy régi (engem nem túlságosan kedvelő) kolléganőmmel, rögtön kiszúrta a gyerek ruháit: hol veszed neki ezeket a jó cuccokat? – kérdezte. Válaszoltam, hogy én varrom őket. Kolléganő pedig legszívesebben leharapta volna a nyelvét, hogy ilyen nyertes helyzetbe hozott nagy nyilvánosság előtt.

játéknyuszi Dinós kesztyű
A nyuszikat kisbaba-látogatáskor szoktam ajándékozni, a dinós kesztyű meg a sajátjaimnak készült (3 párat csináltam, de ma már csak egy darab van meg belőlük)

Mikor a lányom elkezdte a néptáncot, szereztem egy rend viseletet, hogy levegyem róla a mintát. A blúzt azt szét kellett szednem a varrások mentén, hogy lerajzolhassam a szabásmintát, aztán persze szépen összevarrtam, semmi nem látszott meg rajta. Nagy büszkeségem, hogy a szoknya ráncolása az szinte első próbálkozásra ment, pedig az nem egyszerű munka.

HP 250

Ezen felbuzdulva  a barátnőm kislányának is csináltam egy szoknyát, amiben néptáncpróbára járt. A tánccsoport vezetőjének rögtön megakadt rajta a szeme, és gyümölcsöző kapcsolat lett a dologból: valósággal kistafíroztam a csoportot ruhával. Blúzokat, szoknyákat, kötényeket kért tőlem a vezetőnő.

Érdekes volt a kötények sorsa: a kislányomnak csináltam régi mintára egy hátul keresztezett pántú kötényt, aminek mellrésze is van (a 40-es, 50-es években volt ez nagy divat).  Be is vetettük az új ruhadarabot egy hagyományőrző rendezvényen, ahol a néptánccsoport-vezetőnő is részt vett. A tömegben rögtön kiszúrta szakértő szemével az én lányomat (megismerte a kezem nyomát a ruházatán – de tényleg), és gondolta, ha a lányom ott van, akkor ott vagyok én is. Követve a gyereket, rám is talált, és rögtön nyélbe ütöttünk egy újabb üzletet, rendelt a kötényből 30 darabot.

IMG_2526 IMG_2509

Megmutatott egy-két fogást egy idős szabómester is, tőle a zsinórozás alapjait lestem el. A férjem ismerkedett meg ezzel a mesterrel, és valami számítógépes munkáért cserébe a bácsi tanítgatott engem. Házi feladatot is kaptam tőle: egy mintát kellett elkészítenem, és mikor legközelebb elvittem neki bemutatni, nagyon meghökkent, mert kifogástalannak találta a munkámat, és káromkodott, hogy a “bér”-zsinórozója mennyire elrontotta egy artista fellépőruháját; ha hamarabb meglátja, milyen ügyes vagyok, velem csináltatta volna meg. Ezzel a mesterrel hosszabb távon készültünk együttműködni, én készítettem volna néhány mintaívet valami prospektusba; de ebből nem lett semmi, mert a mester sajnos meghalt.

Egyik első zsinórozásom. Ma már nem biztos, hogy meg tudnám elsőre csinálni, rég nem gyakoroltam. zsinóros mellény
Nem mondom, hogy most is menne, de kis gyakorlás után biztos belejönnék

Közben jöttek a többi gyerekek, és egyre több mindent varrtam, a ruhákon kívül elkezdtem játékokat is készíteni nekik. Rongybabát, textilzöldségeket, teddy macit, játékrókát, egyebeket.

textil zöldségek, gyümölcsök eper

Sokat varrtam a férjemnek is, például pizsamát extra szűk ujjal (mert nagyon zavarta, hogy mindig a könyökéig csúszik a felső). Különösen büszke voltam az öltönynadrágra, amit készítettem neki: teljesen megállta a helyét, észre se lehetett venni rajta, hogy nem konfekcióruha, hanem a felesége “tákolta össze”. Mivel a férjem nem átlagos testalkat, más nadrágokat is varrtam és több pólót is.

Valahogy én is úgy vagyok a varrással, mint az egyszeri suszter, akinek soha nincs rendes cipője. Magamnak varrok a legkevesebbet.  Főleg lenge, bő szoknyákat készítek magamnak, mert azokat nagyon szeretem, könnyű is elkészíteni őket, és boltban amúgy se kapnék olyan darabokat, amik megfelelnek az ízlésemnek.

Kép 011 Így néz ki a kész fonás (a kislány kék ruhája is saját munka)
A kalap és a zokni kivételével mindent én varrtam, ami a gyerekeken van, még a táskát is (a sárga ruhát ráadásul maradékokból)

Külön fejezete volt varrónői munkámnak a szülinapos varrások. Egyszer a lányomat meghívta egy osztálytársa, a férjem meg azt javasolta, hogy készítsek én valami egyedit az ünnepeltnek. No, varrtam a kislánynak egy puffos ujjú fehér blúzt,  és a csomagolás se volt szokásos, mert maradék bársonyból csináltam egy kis füles táskát, abba tettük a blúzt. Óriási sikere volt az ajándéknak, és ezután megszaporodtak a meghívások. A fiam meghívásai is (ugyanabba az iskolába jártak, és jó volt az információáramlás). Sőt, olyan is volt, mikor jött a meghívás, és az anyuka eleve el is mondta, hogy mit szeretne kapni az ünnepelt.

Kép 019 Kép 006
Az egyik ünnepeltnek a süni volt a kedvence, a másik meg alma-mániás volt

Mivel kedvencem a történelem és nagyon szeretek varrni is, a kettő ötvözete nálam a jelmezkészítés (és persze a viseletek).

HP 070 HP 064
A fiam útonállónak, a lányom meg barokk hölgynek öltözött
(a ruhájához még farpárnát is készítettem!)
IMG_1493 IMG_1524
Az első képen egy angyalka van (ezt a ruhát – szárnyak nélkül – kölcsönadtuk egy első áldozásra is), a másodikon pedig kuruc vitéznek és reneszánsz hölgynek öltöztek

Nem egyszer vettük már nagy hasznát a varrás-tudásomnak; nemcsak akkor, mikor hirtelen meg kellett ajándékozni valakit (pl. az egyik tanárt), és gyorsan varrtam valamit, hanem akkor is, mikor még a régi időkben az egyik iskolai ünnepség előestéjén vettük észre, hogy a lányunk kinőtte az ünneplő szoknyáját, és hamar összecsaptam neki egy új szoknyát (elég sok anyagot tartok itthon, volt miből válogatni).

gf

Ez a sünijelmez a barátnőm kislányának készült, az én gyerekem csak felpróbálta, hogy hagy lássam, hogy áll

Jó tudni, hogy ha szükség lenne rá, tetőtől talpig fel tudnám öltöztetni a családot (már bugyit is varrtam)!

Nem vagyok képzett varrónő, szinte mindent magam tanultam meg; és nagy bánatom, hogy nem tudok szabásmintát készíteni illetve módosítani, ezért ezeket készen veszem (vagy az újságban, vagy külön csomagban). Elő-előfordul, hogy szabásminta nélkül varrok, főleg szoknyákat. Ha van valami kedvenc ruhánk, ami tönkrement, akkor azt szét szoktam bontani, és leveszem a szabásmintáját (a bontott darabok meg mennek a rongyszőnyegbe).

Otthon varrni nem csak jó és termékeny dolog, hanem pénztárcakímélő is, főleg annak, aki egyedi módon szeretne öltözni. Az elkészített ruha ára nagyban függ attól, hogy mennyibe került a hozzá való anyag. A minap betévedtem egy boltba, ahol álomszép hernyóselymeket árultak leértékelve, 9.000 Ft/m árban – így kb. 20.000 forintból jönne ki egy lenge szoknya, ami szerintem nagyon drága. Ha olcsó anyagot kapok (500 Ft/m), akkor nagyon jutányos áron jutottam hozzá a kész darabokhoz. Olcsó anyagból egy kisgyereknek 200 forintból kijön egy kabát! Én elég sok anyagot tartok itthon, és még a kisebb darabkákat is elteszem (hátha jó lesz még valamire). Sokszor a maradékokból készítek valamit, tehát nálam alig van hulladék.

Nekem egy NDK-s Naumann háztartási varrógépem van, még anyósomé volt. Nem szokott vele baj lenni, kiválóan működik, pedig már legalább 40 éves.

Tervezek itt a blogban képes varrótanfolyamot tartani, ha valaki esetleg tétovázik, hogy kezdjen-e varrni, biztatom, hogy nyugodtan vágjon bele.

 

Advertisements

8 thoughts on “Én és a kreativitás

  1. Ó, most aztán igazán izgatott lettem! Én úgy szeretek, szeretnék varrni, de egyelőre nincs túl sok bátorságom hozzá…
    Te viszont fantasztikusan ügyes vagy!

    • Köszönöm az elismerést! Hidd el, nem ördöngös dolog, kézügyességed van, bizonyára a varráshoz is ügyes vagy!
      Bátorság, elhatározás kérdése… (akár az OO).
      Csinálok majd képes bemutatókat is, talán az is segíteni fog!
      Sok sikert!

  2. Óh.. Nagyon szeretek-szeretnék varrni, kamaszkorom óta. De mivel volt néhány kevésbé vagy egyáltalán nem sikerült próbálkozásom, így ,maradt a nadrágfelhajtás, abrosz és függönyvarrás…Pedig mennyi használható anyag van a padláson..De inkább megkötök-horgolok mindent. 🙂 Én örülnék a tanfolyamnak. Szeretnék a lányomnak szoknyákat varrni. 🙂 (És magamnak is. :)Patrícia

    • Kedves Patrícia, én már régóta mondom Neked, hogy próbálkozz bátrabban, nem vagy ügyetlen kezű, aki kötésben-horgolásban jó, valószínűleg nem lehet rossz a varrásban sem! De azért hálásan köszönöm a dicsértet!

  3. Nagyon ügyes vagy! A viseleteid csodásak! Nálam pont fordítva ment a varrás. Amíg Tündérbogyó a pocakban volt addig reggeltől estig varrtam, de amint megszületett elmaradt, mert nem ment az időre varrás. Alvóidőben kezdtem neki mindig, de ha nem tudtam befejezni addigra amire felébredt akkor ott motoszkált az agyamban és nem tudtam másra gondolni, úgyhogy a párnahuzatokon kívül semmit nem készítettem. Tavaly túrtam egy bokáig érő szoknyát ami annyira jól áll és olyasmit szeretnék magamnak varrni, mert amit üzletben találtam az piszok drága és az anyaga sem tetszik.

    http://www2.hm.com/hu_hu/productpage.0381750002.html

    • Köszönöm a dicséretet. Azért Neked sem kell szégyenkezned, sőt!
      A varrásra én mindenképpen kerítek időt, mert ez nekem terápia is, megnyugtat és nagyon sok pluszt ad, ha látom, hogy létrehoztam valami szép és hasznos dolgot.

      • Nekem a kert a terápia egy jó ideje, nyáron képes vagyok csak azért felkelni, hogy virradatkor már kint legyek. Van, hogy csak nézelődök, simizem a növényeket. Valószínűleg ha nem kertes hàzban laknánk akkor nekem is a varrás lenne a fő csapásvonal. Már gyűjtöm az inspirációt és nézegetem az anyagokat, mert eléggé fellelkesültem amióta elolvastam ezt a bejegyzést:)

      • Ez igazán örömmel tölt el, hogy a bejegyzésem hatására megint varrsz. A világért abba ne hagyd, kár lenne!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s