A nagymamák típusai

Szerencsére sok gyerek mondhatja el magáról, hogy van nagymamája, legtöbbjük átlagos asszony, aki imádja az unokákat, szívesen vigyáznak rájuk, ha arra van szükség, és minden gondolatuk a kicsik körül forog.

Vannak azonban olyan nagymamák is, akik valami miatt kilógnak az átlagosok sorából – bár az unokák iránti szeretet természetesen az ő esetükben sem kérdőjelezhető meg.

Néhány nagymama-típust írok most itt le, és tartok görbe tükröt eléjük; nem is feltétlenül a mi rokonunk mindegyik, inkább ismerősök, vagy ismerősök ismerősei, esetleg itt-ott megfigyelt hölgyek, akik valami miatt mély benyomást tettek rám.

A pénztárcailag fixált:

Már a babalátogatóba is tehertaxival megy: nem számít a pénz, ha az ő unokájáról van szó. Mindent megvesz, amit csak lát a reklámokban, rá érdemes még egy baba-iparágat alapozni.

Ha telefonon beszél páréves unokájával, így jelentkezik be: tudod, kicsikém, én vagyok az a mami, akitől kaptad azt a szép nagy barbis kastélyt. Mikor meg akarja fenyegetni a gyereket, akkor azt mondja: ha még egyszer sírsz, soha többé nem veszek neked semmit; ha motiválni akarja, ezt: ha jól viselkedsz, megveszem neked azt a gyönyörű, csillámos hercegnős hatlovas hintót a világítós varázspálcával együtt, amit már olyan régen kinéztem neked!

A pénztárcailag fixált nagymamának csodás érzéke van ahhoz, hogy megvegyen mindent, ami az egészségre és a jó ízlésre káros (a fogyasztóvédelemnek valószínűleg őt kéne követni, mikor portyára megy; és mindent betiltani, amit ő megvesz).

Nemcsak az unokával, hanem a körülötte előforduló gondozókkal is nagyvonalú: már a kórházban is kisebb-nagyobb borítékokat dugdos a csecsemős nővérek zsebébe, fejedelmi ajándékkosarakat visz be – a szülők tudta nélkül – az óvónőknek, és az alsós tanári kar egész tanévben azt a kávétömeget issza, amit a nagymama ajándékozott a tanítónéninek.

Mikor szomszédasszonya elmeséli, hogy a lánya gyereket vár, sommásan összegzi eddig felhalmozott tapasztalatát: “na, akkor készítheted a pénztárcádat, mert az unoka nagyon sokba kerül!”

A pénztárcailag fixált nagymama nem mindig jómódú; nem egyszer saját szájától vonja el a falatot, hogy megpróbálja megvásárolni a pedagógusok odafigyelését és az unokák szeretetét.

Új kép (178)

A mindentudó

Várandós lányánál/menyénél jóval több szakirodalmat olvas, hogy jobban képben legyen a gyerekvárást illetően. Szülésfelkészítő tanfolyamra is elmegy. Természetesen ott akar lenni a szülőszobában is, és ő akarja először kézbe venni az újszülöttet – mert a fiatal anya úgyse tudja, hogy kell szabályosan megfogni egy olyan kicsi babát…. (Még jó, hogy szoptatni nem tud!)

Munkahelyi szabadságait az óvodai szünetekhez igazítja, és elviszi a gyereket a tudatosan megszervezett programokra: képtárba, színházba, tudományos játszóházba (vizuális, anyanyelvi és környezeti nevelés címén). Néha a szülők megpróbálkoznak azzal, hogy ők is tölthessenek egy kis időt a gyerekkel, ezért hallgatnak az aktuális szünetről, de nagymama éber, és az óvoda fb-oldaláról kinyomozza, hogy mikor van zárva az ovi.

Ez a nagymama tudatos és kőszikla szilárdságú a jelleme. Képben van a legmodernebb gyermeknevelési trendeket illetően: sztárpszichológusok könyveit olvassa. Ha az unokája nála alszik, nincs semmiféle elhajlás a lefektetett szabályoktól: 7-kor vacsora van (szigorúan egészséges zöldségekből), 8-kor mosdás, 9-kor fekvés – és ezután tilos felkelni az ágyból. Ettől eltérni még villámcsapás esetén se lehet. És akkor se, ha a gyerek esetleg rosszat álmodott, és szeretne a felnőttek közelében lenni. Ő nem ismer tréfát… és rémálmok különben is csak a gyenge jellemű nagymamák rosszul nevelt unokáinál szoktak előfordulni, de nem nála!

Új kép (112)

A nagymamatigris

A játszótéren összevész minden olyan szülővel, akinek gyereke le merészel csúszni az ő unokája előtt a csúszdán, vagy ugyanarra a játékra fájdul meg a foga, amire az ő szemefényének.

Nemcsak a felnőtteket osztja ki; képes az idegen kisgyerekeket is csúnyán leszidni, ha elveszik az ő Alfrédkájától a homokozólapátot.

Jaj annak – kicsinek és nagynak – aki csak csúnyán néz a gyerekre, esetleg véletlenül hozzáér a tömegben az unokához vagy a holmijához!

Nekimegy a családtagoknak is; akár a gyerek szüleit is kiosztja – a gyerek előtt. Az unoka hamar felismeri, hogy kijátszhatja egymás ellen a felnőtteket, és ezt ki is használja.

Új kép (517)

A született nevelő

Állandóan az unokákat utasítgatja.

A fiatalokhoz megérkezve már a bejárati ajtó levélbedobó-nyílásán elkezdi a gyereknevelést és utasításokat osztogat befelé, a lakásba. Mikor beengedik, rögtön legorombít mindenkit, mert nem köszöntek neki elég hangosan és elég gyorsan.

A született nevelő nagymama előítéletes is: kiveszi a totyogó kezéből az üveget, mikor az inni akar belőle, mert “te úgyis leöntöd magad”, elveszi a nagyobbacskától a kenőkést, ha kenyeret akar vajazni magának (“csak elvágnád vele a kezed”).

Mindenhez van hozzáfűznivalója. Mivel utasításai és észrevételei legtöbbször negatívak (“vigyázz, el fogod ejteni”, “ne nevess olyan hangosan”, “szépen ülj az asztalnál”, “kés, villa, olló nem gyerek kezébe való”, “ne szaladj, mert elesel”, “rendes kislány/kisfiú nem viselkedhet ilyen neveletlenül”) fárasztó lehet a gyerek számára.

Új kép (19)

Aki állandóan sértődött és szigorú

“És legalább tud főzni, egy olyan fiatal lány?”- kérdezi, mikor megtudja, hogy fia összeköltözik szerelmével. Később se tudja megbocsátani, hogy egyszem gyermeke magához nem méltó házastársat választott (s hogy ki lenne hozzá méltó? – természetesen az a nő még nem született meg).

Mikor megszületik a baba, csak nagy könyörgés árán nézi meg, és leereszkedve jegyzi meg, hogy aranyos, de el van hanyagolva a köldökcsonkja. Később sem szűnik meg epés megjegyzéseket tenni; a fiatal anya nem adott elég ruhát a babára, túlöltöztette, túl sokat tartja karban, keveset veszi fel, túletette vagy épp éhezteti a babát.

Kár, hogy ez a típus ilyen szigorú magához és a családjához: akár még boldog nagymama is lehetett volna belőle…

Új kép (23)

Akinél új időszámítás kezdődött

Unokája születésétől kezdve nem hallgat másra, csak az “Évimama” (Pannimama, Terimama, stb.) megszólításra. Férjét is Papusnak hívja, noha unokájuk még beszélni sem tud, ergo nem is tudhatják, hogy a kicsi hogyan fogja majd őket szólítani.

A baba még a kórház újszülött-osztályán van, de már blogot indít nagymamai hétköznapokról. Ismerőseinek csak az unokáról tud beszélni, és mindig van nála 2-3 tömött fotóalbum, amiben különböző cuki képek találhatóak Babucikáról, ahogy büfizik, vagy épp összehányta magát.

Mindenki tudja, hogy nagymama lett, és a postásnak – aki jó emberismeretről tesz tanúbizonyságot – elég csak megkérdezni Babucika hogylétét, Évimama máris ódákat zeng a babáról, majd busás borravalót ad.

Új kép (1827)

Aki szégyelli, hogy nagymama

Olyan fiatal(nak tartja magát), hogy számára szégyen, hogy unokája van.

Örülni éppen örül, és szereti is a babát, de nem tud vele mit kezdeni.

Szerepváltását nem tudja elfogadni, és látványos önfiatalításba kezd: haját tüskésre vágatja és vörösre festi, a szemöldökét pedig kiszedeti a kozmetikussal majd újat tetováltat a homloka közepére. Megereszkedő testét szexis cuccokba préseli, és büszke rá, mikor az építkezés munkásai utána fütyülnek.

Ha meg tudna barátkozni a helyzettel (változtatni úgyse tud rajta), még jól is kijöhetne belőle. Ezt is gondolhatná: “Éljen, nagymama lettem, és olyan fiatalon, hogy a baba akár a saját kései gyerekem is lehetne!”

Új kép (18)

A jó fej nagymama

Megérzi, ha a fiatal család az első napokban hármasban szeretne lenni.

Nem erőlteti rájuk a saját nevelési elveit, nem duzzog, ha nem fogadják meg az észrevételeit.

Szívesen vigyáz az unokára, és ilyenkor öröm vele együtt lenni: a fűben hasalva hangyacsaládot figyelnek meg, nyári vihar után mezítláb tocsognak a pocsolyában, vagy együtt tutajt/házikót eszkábálnak a tengerimalacnak. Saját kitalálású mesékkel nyűgözi le az unokát, ezenkívül rengeteg dalt és mondókát ismer.

Ha megérkezik, házi süteményt (a benne lévő barack a kertjéből való) esetleg saját főzésű szörpöt hoz, később rongybabát varr az unokának; még később divatos és egyedi holmikkal látja el a bakfist.

Új kép (115)

 

Advertisements

4 thoughts on “A nagymamák típusai

  1. Erzsikém, dőltem a nevetéstől :-))))

    Nálunk két típus lelhető fel: anyósom az überjófej (bár sajnos mindent megenged és a fejére nőtt a gyerek már most, de végülis nagymama, az a dolga, hogy kényeztesse – a mi elveinket azért betartja, pl nem ad édességet ha azt kérjük, hogy ne tegye stb.), és anyukám, őt nem tudom kategorizálni. Az összes típusból a legrosszabb tulajdonságokat gyűjtsd kosárba, na az ő. De legalább a lekvárja finom. :-))))

    • Akkor Nektek kijutott a legjobb és a legrosszabb nagymamákból is, így szerencsésnek mondhatod magad, mert képzeld el, mi lett volna, ha véletlenül csak a kevésbé jó nagymamát ismered meg!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s