Gyermeki világkép

A piacon vásároltunk, és a gyerekek észrevettek egy káposztalepkét, amint céltalanul röpködött a zárt térben. Sajnálkoztunk rajta, hogy hogy fog kijutni szegény a szabadba.

Elhatároztuk, hogy megfogjuk; önkéntes befogónak én lettem kijelölve. Az árusok nagy derültségére, nem kis nehézségek árán sikerült is óvatosan elkapnom a lepkét (két tenyeremből gömböt formáltam, ott ejtettem fogva).

A szabad levegőre kijutva elengedtem az állatot. Kisfiam csillogó szemekkel nézte, ahogy elröppent, aztán kissé csalódva megjegyezte:

Legalább mondhatta volna, hogy jótett helyébe jót várj…

Új kép (45)

Reklámok

4 thoughts on “Gyermeki világkép

  1. Épp tegnap beszélgettük a gyerekekkel, ha már valahová annyira rohanunk hogy nincs idő megállni egy csigát átsegíteni az úton, vagy egy gilisztát, legyen az egy jel, hogy lassítani kell. nekünk ezekre mindig van idő 🙂 Kisfiam a Balatonba is addig megy befelé amíg minden ujjára nem jut egy fuldokló rovar, ha televannak az újjai elindul kifelé 🙂

  2. Az ilyen történetek bearanyozzák az életünket. Én jegyzem a gyerekek aranyköpéseit a naplónkba. Ha elfáradok és úgy érzem, túl nagy a teher, és valaki adjon már egy kis szabadidőt nekem, nna olyanor szoktam elővenni, olvasgatni és feltölt energiával.

    (Vajon el tudom én ezt ide küldeni?)
    Szeretettel, Janka

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s