Gyermeki világkép

A piacon vásároltunk, és a gyerekek észrevettek egy káposztalepkét, amint céltalanul röpködött a zárt térben. Sajnálkoztunk rajta, hogy hogy fog kijutni szegény a szabadba.

Elhatároztuk, hogy megfogjuk; önkéntes befogónak én lettem kijelölve. Az árusok nagy derültségére, nem kis nehézségek árán sikerült is óvatosan elkapnom a lepkét (két tenyeremből gömböt formáltam, ott ejtettem fogva).

A szabad levegőre kijutva elengedtem az állatot. Kisfiam csillogó szemekkel nézte, ahogy elröppent, aztán kissé csalódva megjegyezte:

Legalább mondhatta volna, hogy jótett helyébe jót várj…

Új kép (45)

Reklámok

4 thoughts on “Gyermeki világkép

  1. Épp tegnap beszélgettük a gyerekekkel, ha már valahová annyira rohanunk hogy nincs idő megállni egy csigát átsegíteni az úton, vagy egy gilisztát, legyen az egy jel, hogy lassítani kell. nekünk ezekre mindig van idő 🙂 Kisfiam a Balatonba is addig megy befelé amíg minden ujjára nem jut egy fuldokló rovar, ha televannak az újjai elindul kifelé 🙂

  2. Az ilyen történetek bearanyozzák az életünket. Én jegyzem a gyerekek aranyköpéseit a naplónkba. Ha elfáradok és úgy érzem, túl nagy a teher, és valaki adjon már egy kis szabadidőt nekem, nna olyanor szoktam elővenni, olvasgatni és feltölt energiával.

    (Vajon el tudom én ezt ide küldeni?)
    Szeretettel, Janka

Hozzászólás a(z) Benis-Jahnov Janka bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s