“Adjatok szalonnát!”

A Gergely-járás című kórusműből (illetve az annak a magvát képező népdalból) kölcsönöztem a bejegyzés címét, ami egy régi szokásra utal; valaha az iskolások végigjárták a falut, hogy a lakosoktól, de főleg a gyerekek szüleitől adományokat kérjenek iskolájuk és tanítójuk számára.

Aktuális a téma, mert a mai szülők is gyakran szembesülnek azzal, hogy ezt-azt kér tőlük az iskola, vagy az óvoda.

Megkérdeztem jó néhány anyát, hogy náluk milyen költségek merültek fel, mikor a gyerekeik iskolába vagy óvodába jártak. A válaszokból állítottam össze ezt a listát.

Új kép (4)

  • tisztasági csomag (szalvéta, WC papír, szappan, papírzsebkendő, – sokszor nemcsak az óvodába, hanem az iskolába is be kell vinni)
  • nagyon drága lehet a tankönyvcsomag (hacsak nem kapja a család ingyen vagy kedvezményesen)
  • ballagási, tanév végi, karácsonyi és pedagógus napi ajándékok a dajkáknak, óvónőknek, tanítóknak (angyalkázási ajándék az osztálytársaknak)
  • csoportpénz (minden óvodában és iskolában van; hol több, hol kevesebb)
  • fénymásolópapír vagy fénymásolási költség
  • nekünk az iskolába ételt is kellett vinni, hogy a napközisek, ha éhesek (és általában azok voltak), tudjanak enni (mi házi lekvárokat vittünk, más kenyeret, kolbászt)
  • gyümölcsök
  • alapítványi hozzájárulás (ki tudja, mit rejtett? Talán ebből vették a krétát.)
  • az iskola vagy óvoda jótékonysági vásárába illik saját kezűleg készített terméket vagy egyéb tárgyat ajándékozni
  • sütemények, üdítők, egyéb nyalánkságok mikulás ünnepségre, farsangra, karácsonyra, vásárra
  • kreatív doboz technikára és rajzra – kezdő szülőként, a lányomnak igényes és jó minőségű eszközökből álló rajzos dobozt állítottam össze, amikkel majd év közben alkothat az óvodában. Mikor év végén kértem az óvónőtől a dobozt, ide is adta, de már az átvételkor gyanúsan könnyűnek találtam. Mikor kinyitottam, majdnem sírva fakadtam, mert csak néhány törött zsírkréta és pár kupak nélküli kiszáradt filctoll szégyenkezett benne, nyoma se volt a jó minőségű krétáknak és ceruzáknak, nem volt benne a hegyező, a ragasztó (az nyilván elfogyott), a krokodil alakú olló (biztos nem fogyott el), eltűntek a festékek és a temperák is. Természetesen nem vártam el, hogy maradéktalanul visszakapjunk mindent, hisz valamicskét rajzolt a lányom egy év alatt, de azt azért nem gondoltam, hogy ennyire ebek harmincadjára kerül a holmija. (Valószínűleg a gyerek sem tudott eléggé vigyázni rá, de azért mégiscsak…)

Új kép (1)

  • iskolaköpeny, iskolai egyenruha (ha van), speciális ruhadarabok (pl. sötétkék tornagyatya, fehér tornacipő, fekete dressz).
  • iskolai étkezés – nagycsaládosoknak ingyenes, vagy kedvezményes, de nekünk még ez is ablakon kidobott pénz volt, mert olyan rossz minőségű volt az étel, hogy legtöbbször nem ették meg a gyerekeim (kisfiam kétszer is csúnya gyomorrontást kapott a menzás koszttól, ez után mondtuk le az ebédjét). Sok szülő panaszkodik, hogy hiába étkezik a gyerek az intézményben hazaérkezve úgy eszik, mintha nem kapott volna bent ebédet. Ezért sokaknak felesleges befizetni a menzát, hisz vagy nem eszi meg a gyerek, vagy nem éri meg az árát. Otthon főzni valószínűleg drágább, hisz az anya mégiscsak odafigyel a minőségre és az étel beltartalmára. (De tisztában vagyok azzal, hogy sajnos sok olyan gyerek is van, akik csak az iskolában jutnak főtt ételhez, legyen az akármilyen minőségű.)
  • erdei iskola, színházjegy, bábelőadás, kirándulások, múzeumbelépők – hiába iskolai programok, ezeknek a költségeit többször a szülők állják
  • sok óvodában a szülőnek kell bevinni az ágyneműt, vagy legalább a szülőnek kell kimosnia
  • volt olyan anya, akinek indokolatlan mennyiségű mécsest, illóolajat és gyertyát kellett bevinnie az óvodába; kizárt dolognak tartotta, hogy a kicsik ennyi levendulaillatot elszagolgattak
  • a legtöbb helyen a rajz és technika foglalkozások anyag és eszközigényét szintén a családok állják (gyapjú, vessző, nyersvászon, kartonpapírok, agyag)
  • nagyobb gyerekeknél, aki távolabb tanul, komoly kiadás lehet a kollégium és a hazautazás ára
  • az aktuális mozifilm figuráival díszített tornazsák, tolltartó, iskolatáska (majd leestem a székről, mikor láttam, hogy egy bizonyos márkájú iskolatáska 20.000,- forintba kerül!)
  • tanulóbiztosítás
  • csoportos fényképezés (az ember úgyis fényképezi otthon eleget a gyerekét)
  • a sportot (kötelező korcsolya, úszás) is gyakran a szülőkkel fizettetik ki
  • különleges, csak egy tanár által elvárt tankönyvek (pl. egy bizonyos nyelvi szótár)
  • középiskolásoknál komoly költség szokott lenni a ballagás, a szalagavató és az érettségi (alkalmi ruhák varratása, kölcsönzése, bankettek, vacsorák, tanári ajándékok, tablókészítés)
  • jelentős tényező egy képzeletbeli mérlegben az intézményekben felbukkanó divathóbortok finanszírozása. Egykori iskolánkban volt peonza – hullám (valami kis pörgettyű volt), aztán matricákat gyűjtött boldog-boldogtalan (férjemnek egy városszéli kis trafikba kellett elkutyagolnia egy darab speciális, hologramos matricáért). Ezután jött a színes, formára öntött radírok gyűjtögetése, és még ki tudja, mik. Mondanom se kell, hogy szívünk szerint egy vasat nem költöttünk volna erre a sok haszontalanságra, de ugyebár a gyerekekre nehezedő csoportnyomás…
  • ugyancsak nem kell itthon költeni a család ízlésétől távol álló divatos ruhákra sem. Az iskolába járó gyerek vagy nagyon szilárdan kitart az ízlése és értékrendje mellett, vagy megunja a szekírozást, és mégis megveteti a szüleivel az aktuális divathóbortot
  • több szülő említette az intézménybe való eljutás útiköltségét is (benzin vagy buszjegy)
  • nem egy helyen illik társadalmi munkát is végezni: jótékonysági vásáron való árusítás, apukáknak az osztályterem kifestése (vagy az alapanyagok megvétele), alapítványi bálon való takarítás, szendvicskenés, az ovi udvarának felásása. Ide sorolom még a báli támogatói jegyek megvásárlását is.
  • volt egy olyan édesanya is, aki az intézménylátogatás költségei közé sorolta az oviban és iskolában összeszedett betegségek kikúrálásának gyógyszerkiadásait (és a szülő munkából való kiesésének költségét) is. (Az otthonoktatott gyerek nem kapja meg olyan dózisban a közösségben tenyésző kórokozókat, mint az iskolások, óvodások.)

Új kép (6)

Sokszor kérdezik, hogy sokba kerül-e az otthonoktatás (általában az a gondolatuk, hogy biztos sokba kerül).

Az otthonoktatott gyerekeknek itthonra is meg kell venni a füzeteket, festékeket, ceruzákat, ollót, hasonló eszközöket. Nem is kérdés, hogy itthon is kosztolnak, ezen se tudunk spórolni (nem is akarunk). És szintén pénzbe kerül a sportolás, múzeumlátogatás, színházjegy – de, mint azt többen elmondták, sok esetben az iskolában is a szülőt terhelik ezek a költségek. Extra kiadás a gyerek magántanára (ha kell), de különórákra, korrepetálásra bizony az iskolások is szoktak járni.

Nem kell viszont költeni a márkás felszerelésre (tornazsák, iskolatáska, rajzfilmfigurás füzet), az iskola által megkövetelt egyenruhára, a csoportnyomás által kikényszerített vacakokra, nem kell annyi ruha sem a gyereknek (van olyan hely, ahol megszólják a nagylányt, ha egy héten többször is felveszi ugyanazt a nadrágot). Nem merülnek fel a ballagás költségei, nem kell csoportpénzt fizetni és az iskola fenntartásában-működtetésében anyagi szerepet vállalni. Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy én sajnálom a pedagógusoktól a különböző ajándékokat, mert nem sajnálom, de tény, hogy itthon ilyen költségek se merülnek fel.

Az a véleményem tehát, hogy az otthonoktatás nem kerül több pénzbe, mint az iskolába járás, sőt, talán még olcsóbb is.

Reklámok

2 thoughts on ““Adjatok szalonnát!”

  1. Azért ezeknek egy része nem közvetlenül az iskola, a tanárok részéről elvárt dolog. Az a szülői hozzáálláson múlik, hogy enged-e csoportnyomásnak (én csoporthülyeségnek hívom), és megveszi-e, akár erején felül is a matricát, a rajzfilmfigurás tolltartót meg a márkás ruhát. Az pedig a szülői kör összefogásán múlik, mennyire mennek bele abba, hogy méregdrága ajándékot vegyenek a tanárnak (szerintem egy csokor virág is bőven elég, de az is akkor, ha szívből jön), vagy hogy a bulikra, ünnepségekre mennyi és milyen ételt-italt küldenek be.
    Nekem ugye egy nagylányom jár gimibe, kollégista, a többiek itthon tanulnak. A nagylány iskolázása (tankönyvet ingyen kap) kolesz, menza – ami tényleg minősíthetetlenül szar, de legalább valami meleget is eszik hét közben -, útiköltség, ilyen kirándulás, olyan utazás, amolyan színház), jóval többe kerül, mint a négy testvérének a tanulására fordított pénz összesen. Mivel tanárként a másik oldalról is beleláttam a történésekbe, azért azt elmondhatom, hogy ha a szülők nem küldtek volna be papírt, ceruzát, festéket, kézműves kellékeket, akkor rajz- és technika-órákon egymást bámulhattuk volna, ugyanis a suli, ahol tanítottam, gyakorlatilag nulla forintot adott nekem anyag- és eszközbeszerzésre, a szertár pedig tök üres volt.

    • Köszönöm a hozzászólást.
      Nem emlékszem már pontosan, hogy mi miket adtunk csoportilag a tanároknak, óvónőknek, de az biztos, hogy egy csokor virágnál többet; a szerényebb ajándékot már csak a többi szülő miatt sem lehetett volna megvalósítani.
      A csoportnyomásnál valóban a szülőn múlik, hogy enged-e a sok kacatnak, de ha szilárdan kitart, esetleg a gyerek ihatja meg a levét (kirekesztődik a közös matrica-cserélgetésekből).
      Én megértem a tanárokat, hogy kénytelenek kérni, de a Te példád is azt erősíti, hogy a szülőknek kell finanszírozniuk az iskola működését.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s